Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-07 / 157. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 7., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 SÍÉI Mediterrán világ a belvárosban kaposvári esték Zajlik az élet a teraszokra kitelepülő vendéglőkben, presszókban Esti csendélet. A középkorúak a kávézók teraszain ücsörögnek, a fiatalok a tér padjait és a templom előtti lépcsősort szállják meg Árnyas teraszokon ücsörgő vendégek, megannyi virág, a padokon szerelmespárok. Mindez este hat után. A nyárral mindig élet költözik az amúgy délután fél hatkor már kihalt kaposvári belvárosba. Vas András Babakocsi tűnik fel, ám utasa ezúttal nem az ülésben gubbaszt, hanem halálmegvető bátorsággal lavírozgat a földből előtörő vízoszlopok között. Azt hinné az ember, a kurta lábú ilyenkor már az igazak álmát alussza, hiszen elmúlt nyolc óra, ez idő tájt nemhogy apró gengszterek, de egy átlagos hétköznapon általában senki sem korzózik a kaposvári belvárosban. Ám a nyár a somogyi megyeszékhelyen is érezteti hatását: a máskor már délután fél hatkor kihalt Kossuth téren emberes a forgatag, szerencsésnek mondhatja magát, aki helyhez jut valamelyik ffek- ventáltabb pádon. A leanderek között ifjú szerelmesek ücsörögnek, egyik kezükkel párjuk mancsát morzsol- gatják, másikban dobozos sört tartanak hetykén - ha véleüenül valami jószemű közeg kiszúrná, szorulnának, hiszen talán még személyijük sincs... Ám még a meg-megerősödő szélnek köszönhetően rájuk hulló permet- tel sem törődnek. A szökőkút vígan csobog mellettük, hangja versenyre kel a városházi harangjátékkal - a Kapós cigánybandája már nem kontrázik alájuk, ugyanis a jelen slágereit romásítva játszó társulat lehurcol- kodott a Balaton partjára. A csi- lingelés hallatán a téren korzózó japán kvartett megtorpan, előkerülnek a kamerák, s a keleti turisztikai szokásoknak megfelelően rögzítik az eseményt A Kapós teraszán üldögélő németek nagyot vigyorognak a percekig kifacsart nyakkal a tornyot filmezőkön, miközben újabb kört rendelnek. Az esti műszakos személyzet meggyötört arccal hurcolja, mi szemszájnak ingere: hiába esett jócskán a hőmérséklet, a zárt részre csak az húzódik, akinek a szabadban nem jutott hely.- Fantasztikus ez a tér - mondja Janus Griegerowksy. Balatonlellén nyaralunk, s mivel nincs éppen strandidő, a házigazdánk javasolta, nézzünk körül Kaposváron. Nem hittem volna, hogy ilyen barátságos város. Ez a rengeteg virág, a szökőkút, s ez a sok terasz: mintha valahol egy horvát tengerparti kisvárosban lennénk. Polák barátunk közérzetét javítja természetesen, hogy nemcsak a szeme lakott jól a látvánnyal, de szemezgetett az étlapról is, sőt, jól láthatóan az itallapon is rátalált kedvencére. Míg a Kapós teraszán jórészt középkorúak üldögélnek, a tér túloldala, a Bisztró a fiataloké. A többség dacol a panorámával, s a hűvös elől a falak közé húzódik, itt a későn jövőknek kell a teraszon gubbasztaniuk. Dideregve dobolnak a lábukkal, láthatóan fáznak - hogy mennyire viszonylagos a júliusi lehűlés, arra az Európa parkban kapunk választ. Éjszakára készülődő hajléktalan áll a szökőkútban, s komótosan mosakszik. Hogy tisztaságmániájával nincs egyedül, a Zsolnay-kútnál tapasztaljuk, ahol kollégája éppen fogat mos...- Van elég bajom, nem kell, hogy a fogam is fájjon - magyarázza, miután kiszúrja, hogy meglepetten vizslatjuk. Nemcsak nekünk tűnik fel a szertartásos fogápolás, az amúgy kihalt sétálóutcán a „Kaposi Broadway”, azaz a Noszlopy utca felé igyekvő tinicsapatnak is. Elhangzik néhány epés megjegyzés, mire a hajléktalan kivillantja - ha már eddig súrolta - a foga fehérét... Nagyjából ő az utolsó „látnivaló” a Fő utca további részében, a cipőbolt melletti kávézó kong az ürességtől: csak a játékgéppel nagy hangon vitázó egyén és a személyzet unatkozik odabenn. De a Corso bezzeg hangos... Vacsorázó, sörözgető társaságok, időnként felhangzik egy- egy nagyobb nevetés, ám mivel a környéken másutt semmi mozgás, valahogy életidegennek hat az egész.- Mutass valamit, Vince! - szólít meg egy tizenkétéves- forma fiút két, nála legalább kétszer idősebb. Már ismét a Zsolnay-kútnál járunk, ahol a következő pillanatban a kisklapec olyan szaltósorozatot mutat be, amivel pontszerző helyen végezhetne egy korosztályos tornász Európa-bajnokságon.- Na, még egyszer! - hangzik az újabb ukáz, ám az ifjú akrobata megmakacsolja magát. - Csak akkor, ha adtok bort - jelenti ki. Az attrakció elmarad, ugyanis a duó sörben utazik, amit viszont a szaltókirály nem kedvel. Nagy tempóban megindul a főtér felé, ahol várják a többiek. És a kannás bor. Ha már egyszer nyár van és szünidő... Ahol mindig van élet Isztambul, Gumi, Szivárvány, Szicília - a kaposváriaknak bármelyik név hallatán a helyi „Broadway”, a Noszlopy utca ugrik be. Kis túlzással a megyeszékhely szórakozónegyede, ahol nemcsak nyáron, de még egy szürke téli hétköznapon is van némi élet. Ha valaki megunja az állandó tévébámulást, errefelé veszi az irányt. Nemcsak a fiatalok, hanem a középosztály is itt eresztik ki a gőzt. Nyáron egymásba érnek a teraszok a Noszlopy utcában JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Ingatlanadó igen, nem egyre inkább úgy néz ki, a szocialisták egyévi botladozó kormányzás után feladták. Jöjjön, aminek jönnie kell, 2010-ben vegye át a kormányrudat, aki akarja. Mi másra gondolhatna az ember az elmúlt hónapok balfogásai után. Az első intő jel az egészségügy reformjának elkapkodott, előkészítés nélküli bevezetése volt. A kórházmegszüntetésre, ágyszámcsökketésre, a vizitdíj kivetésére a magyar csak kapkodta a fejét. Utóbbit előbb a hálapénz megszüntetésével indokolták, később hallgattak róla. Az embereknek fogalmuk nincs, mi mire jó, hova a túróba akar kilyukadni a kormány. ezután - úgy három hete - a párt lefeküdt az SZDSZ- nek, s olyan tízpontos paktumot kötött vele, ami miatt saját tagságuk egy része is morog. Még meg sem száradt a tinta az egyezményen, amikor belekiabálták a magyar valóságba: jön az ingatlanadó. Úgy közölték, mint kártyában szokás a snapszert. Pedig tudniuk kellett, hogy az adó szó hallatán úgy rándul össze a választók gyomra, mint Erdei Madár Zsolt ellenfeléé, ha beleszalad egy ütésbe. A proletár épp köpött egy nagyot pártra és politikára, amikor a frakcióvezető asz- szony bejelentette: mégse jön az adó, pontosabban majd. Vagyis a fene tudja. Mire oda érünk, számlálat- lan mennyiségű köbkilométer víz folyik le a Dunán. erre mondom: ezek nem akarnak kormányozni. Mert ha 2010 után is hatalmon akarnának maradni, akkor okos szóval megmagyaráznák minden döntésüket. Előre. Nem utólag. Mert utólag egy választási eredménnyel sem lehet mit kezdeni. Legfeljebb magyarázkodni. Az meg kit érdi' el Hiába ígérték az étlapon, senki sem mosolygott a Flekkenben étlapozó Csak olyat tegyél az asztalra, amit magad is megennél - hallottuk a konyhafőnök katonásan pattogó vezényszavait Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nálunk mindenki mosolyog, az ugyanis semmibe sem kerül - hirdeti a kőröshegyi Flekken Csárda étlapja. No de ki az a mindenki? - tolul belénk a kétely, hiszen pár perce egy mosolyta- lan pincérfiúval találkoztunk, és a hasonlóan siheder korú csaposon sem látszott szemernyi boldogság sem a jöttünkre. Pedig felderülhetne a képük, hiszen röpke másfél óra alatt rajtunk kívül más vendég nem akad a lassan elkészülő sztráda- völgyhíd tövében található patinás vendégváró helyen. A patina amúgy por képében az abroszon és a tányéron is felfedezhető - nem forognak valami gyorsan az asztalok, állapíthatjuk meg ebből is. Fokhagyma, paprika, ostor, köcsög, kulacs, petróleumlámpa, nádtető - ahogy az egy magyaros csárdához illik, a baj csak az, hogy a belfódi vendéget ezek a kellékek nem hozzák lázba, németből meg ugye egyre kevesebb a Balatonnál. Lehet, hogy éppen ebből kifolyólag maga a Élekken tulaja sem számol idén nyáron csúcs- forgalommal szezonális egységében, hiszen nem csak a pincér ifjonc, feltehetően a konyhai személyzet is. Ezt abból állapítjuk meg, hogy rendelésünket követően feltehetően az étlapon Baloghné Marikaként feltüntetett konyhafőnök pattogó vezényszavait hallgathatjuk: - Hogy vágod azt a paradicsomot? Csak olyat tegyél a tányérra, amit magad is megennél! Ez bizony arany igazság, de még mindig nem értjük, ezek után ki az, aki mosolyog a Flekkenben. Sajnos, csapolt sörrel, húsgombóc- és gombakrémlevessel nem tudnak szolgálni (július eleje: még mindig csak előszezon?), a hideg gyümölcsleves azonban kifogástalan, az egyszerű húsleves viszont túlságosan is az: nélkülözi az ízeket. A cigánypecsenye s a gombás- zöldborsós kőröshegyi aprópecsenye azonban korrekt áron (1290, illetve 1250 forintért) ízletes, porhanyós, ahogy az illik. S bár a dessszertválaszték sem mondható változatosnak (csak palacsinta van, közli a rendíthetetlenül roppant komoly pincérfiú), a vaníliaöntettel érkező túrós palacsintát sem illethetjük egyetlen rossz szóval sem. Sőt, a kapucsínó is megfelel a követelményeknek, ami nagy szó arra gondolva, milyen italokat tettek elénk egynémely vendéglátó helyen tavaly ősz óta tartó éttermi körsétánk során. Tisztességes konyhát vezet hát Marika, katonásan pattogó vezényszavakkal - persze, ő tudja, milyen módszerekkel lehet (jó) munkára bírni a tanítványait. Amit felednünk kéne, az az asztalon hagyott terítékre rakódott por (hárman voltunk, Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Hol az a mosoly? KÖRNYEZET (1-10 pont): *7 Ostor, kulacs, nádtető étel (1-20 pont): _ Marika tisztes konyhája JLO a negyedikét nem szedték le, le is buktak) és a kissé szűkös ételválaszték. Amit pedig meg kellene fejtenünk, annak a rejtélye, hogy hétköznap kora délután, esőre hajló időben miért nem tér be egy fia vendég sem a kőröshegyi csárdába - magunkat leszámítva, de mi egy újabb balatoni szezonális vendéglő tesztelésének okán választottuk a helyet. S alapvetően nem is csalódtunk. Igaz, máig nem értjük, mit akarnak azzal a „mindenki mosolyog” szlogennel. Vagy nem kéne írásba adni, vagy ha igen, akkor próbálják már meg azt az apró cse kélységet, hiszen tényleg nem kerül semmibe...
