Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-29 / 150. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 29., PÉNTEK MEGYEI KÖKKÉ P 5 A településeknek nincs pénzük a kerékpárutak karbantartására Kövecses új ásványt talált felfedezés így Magyarországé három lelőhely a 4500 közül Rosta Sándor, a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra: a déli parton problémát okoz, hogy 90 kilométeres szakaszon csak a közútról leválasztott részen lehet kerékpározni, ezért itt a közúttól független biciklisút kiépítése szükséges. Az utak karbantartása az önkormányzatok feladata lenne ugyan, ők azonban nem rendelkeznek az ehhez szükséges pénzzel. Felveszik a kapcsolatot a Gazdasági Minisztérium illetékesével. ■ Kolumbán T. Új közlekedési táblák, parkolók kellenek Tabon Le kell cserélni az önkormányzat kezelésében levő utcákban az elhasználódott közlekedési táblákat Tabon. A városatyák szükségesnek tartják parkoló kialakítását a ravatalozóval szemben, illetve a középiskola és az óvoda között. Tab megközelíthetőségén sokat javított a Daránypusztától a város határáig vezető közút burkolatának felújítása. A városban a Kisfaludy közben, a Szabadság és a Tűzoltó utca egy részén, valamint a Zrínyi utcában is korszerűsítést végeztek. ■ Krutek J. Kihelyezett közös ügyfélszolgálat Somogy városaiban Az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság és az államkincstár munkatársai júliusban az alábbi rend szerint tartják közös ügyfélszolgálatukat a megye vidéki városaiban. Nagyatádon: 4-én, szerdán reggel 8-tól délután 4-ig, Csurgón: 5-én, csütörtökön reggel 8-tól délután 4-ig, Barcson: 6-án, pénteken reggel 8- tól 1 óráig, Marcaliban: 9-én, hétfőn reggel 8-tól délután 4-ig, Siófokon: 10-én, kedden reggel 8-tól délután 4-ig Tabon: 11-én, szerdán reggel 8-tól délig, Balaton- fóldváron: 11-én, szerdán délután 1 órától 4-ig lesz félfogadás a polgármesteri hivatalokban, Siófokon a művelődési központban. A Földön 4500 ásvány ismert, közülük hármat fedeztek föl Magyarországon. A legutóbbit - aminek a kochsándorit nevet adták - a siófoki Kövecses Varga Lajos találta meg. Czene Attila A négyezerötszáz földi ásványfaj közül minden kilencedik fordul elő Magyarországon. Ez a szám a tudományos kutatások folytán lassan növekszik. A felfedezett ásványfajok között sok a mikroszkopikus méretű és akad olyan is, mely csak néhány példányban került elő.- 2003-ban egy május végi napon a mányi szénbánya meddőhányóján gyűjtöttem - idézte fól Kövecses Varga Lajos. - Korábban szép borsárga kalcitot találtam ott, ezért mentem visz- sza. Reménykedtem, hogy emellett még markazitot, kevés piritet s méretes kvarckristályokat is föllelek. A meddőhányóra szállítószalag hordta folyamatosan a mélyből az anyagot, melyet egy tolólapátos öreg gép rögtön el is terített. - A fejnagyságú, szenesedett palában egy-két centis, halványbarna foltokra figyeltem fól - tette hozzá. - Mellettük néhány milliméteres fehér, selyemfényű szemcséket is észrevettem. A két legnagyobb tömböt magammal vittem. A leletet a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutató- központjában megmutatta Sajó Istvánnak. Először nem tudták egyértelműen azonosítani. Utóbb kiderült, hogy bár Magyarországon még senki nem talált ilyent, az 1970-es években egy orosz kutató, Szrebrodolsz- kij már leírta.- Eközben több alkalommal jártam a lelőhelyen, és az ásványból többféle megjelenési típust is begyűjtöttem - mondta a siófoki felfedező. - Volt, amin tűcskék csoportosultak, felleltem gipsszel benőve és böhmit- tel összenőve is. A legszebb, léces kristályokból felépülő aggregátumok barnaszén repedéseiben fordultak elő. 2004 tavaszán aztán Kövecses Varga Lajos kapott egy elektronikus levelet. Az állt benne, hogy leadott mintáit több kutató Kövecses Varga Lajos (balról) a fiával, Dániellel egy Kárpát-medencében gyűjtött gyönyörű ásvánnyal A Koch-gyűjtemény indította útnak a kutatót A típuslelő helyek az ÚJ ÁSVÁNYBÓL siófoki felfedezője két-két darabot adott a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárába, illetve a miskolci Hermán Ottó Múzeum Ásványtárába. Egy példányt a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének ajándékozott, melynek ásványgyűjteménye Koch Sándor nevét viseli Kövécses Varga Lajos 1977-ben szegedi egyetemistaként sokszor rácsodálkozott erre a gyűjteményre, s ez indította útnak, hogy Erdély, a Felvidék és Magyarország ásványainak mind teljesebb begyűjtésén alapuló ásványmúzeumot hozzon létre. Siófoki Ásványmúzeumában a kochsándorit három példánya tekinthető meg. TÍPUSLELŐHELYNEK az újonnan felfedezett ásvány első leírásában szereplő lelőhelyet nevezi a tudomány. Csak három esik hazánk területére. Az egyik a pilsenit nevet viseli, melynek példányait a Nagybörzsöny pontosabban meg nem jelölt tárójában lelték az 1780-as évek közepén. A másik a jonas- sonit nevű szulfidásvány- faj, amelynek leírását a salzburgi egyetem profesz- szora, Wemer H. Paar közölte először; ezt utóbb Kazahsztánban, Jakutföldön, Japánban, Zimbabwében és Marokkóban is megtalálták, de típuslelő helynek a börzsönyi Alsó-Rózsa táró meddőhányóját jelölte meg. újravizsgálta, és ez egy eddig teljesen ismeretlen ásványfaj felfedezését eredményezte. A szakma nemzetközi szervezete 2004-037 nyilvántartási számon új fajként elismerte. Kövecses Varga Lajos most azt hangsúlyozza: ez a harmadik ásványfaj, amit először magyar terepen találtak, de az egyetlen, mely teljesen magyar vonatkozású; magyar lelte, magyar írta le és a nevét magyar tudósról, Koch Sándorról kapta. Az új ásvány első leírását tartalmazó cikket a mértékadó Ca- nadian Mineralogist a terv szerint ezekben a napokban közli. Köszönet a tűzoltóknak SZOMORÚSÁGGAL TÖLT EL, hogy ez megtörténhetett - közölte a Somogyi Hírlappal Kalocsai Bálint, a bö- hönyei Szabadság Zrt. igazgatója. Mint lapunkban megírtuk, egy borjú szénné égett, s csak két percen múlt, hogy másik ötven állat is el nem veszett a lángok között. Az igazgató fontosnak tartotta elmondani, hogy nagyon hálás a tűzoltóknak. Sokmilliós veszteségtől mentették meg a vállalkozást, s azzal, hogy a telephely megmarad, az embereknek továbbra is lesz munkájuk. Kalocsai Bálint hangsúlyozta: rendkívül hatékonyan dolgoztak a lánglovagok, a telep sorsa tényleg csak néhány percen múlott. Ezek a mai fiatalok... NAGYATÁDI OLVASÓNK Osztotta meg idős édesanyja kaposvári élményeit lapunkkal. A 86 éves asszony és 76 éves testvére a belvárosban sétált a minap. Egymást támogatva hazafelé gyalogoltak a sétálóutcán, amikor egy kávézó fagylal- tozója láttán megkívánták a hideg édességet. Kértek is kettő-kettő gombóccal a fiatalembertől, amikor azonban fizetni kellett, kiderült, hogy csak ötezresük van, amit sajnos a férfi nem tud felváltani. Kis gondolkodást követően a fagylalt- árus így szólt: - Fogyasszák egészséggel, Hölgyeim! A két idős asszony hálásan megköszönte a gáláns ajánlatot és továbbsétált. i ___________________________i Kö zérdekű kérdéseiket hétfőtől péntekig 12-14 óra között a 82/528-156-os telefonszámon feltehetik! Kiderül, hogy a fehér ember mája nem bírja az Egyenlítőt halálsziget A maláji krupié villámgyorsan felugrott, de Vanalder máris arcul csapta, csak úgy bukfencezett- Pardon, uraim... szólalt meg mosolyogva Vanalder - azt hiszem, itt csalnak. Megvillant kezében a kés, egy gyors mozdulattal végigfutott a posztón, és napvilágra került a felhasított fedő alól egy elágazó gumicső, amely gyorsan alkalmazott szippantásokkal kifújta a golyót a nem kívánatos lyukból. A maláji krupié villámgyorsan felugrott, de Vanalder máris úgy csapta arcul, hogy másfél métert bukott eszméletlenül... A következő pillanatban leírhatatlan zűrzavar támadt. Lindau csak azt látta, hogy a hollandi felkapja a hatalmas asztalt, és vagy nyolc emberre dobja, megtoldva az ellökött asztalt egy rúgással, amitől szertebukdácsoltak a támadók. Utána nyomban négy-öt csapásba lendült az ökle... Mint egy mitológiai óriás, úgy kaszálta csodálatos könnyedséggel és gyorsasággal ellenfeleit, valami küzdelembe hevük boldog arckifejezéssel, szétterpesztett lábai fölött jobbra-balra hajladozva felsőtestével. Egyik embert csapkodta a másikhoz, és ha nem volt ember, akkor széket és asztalt bombasztikus erővel... Csontok recsegtek, testek puffantak, sebesültek jajgattak. Vanalder egyre verte visz- sza a támadóit, rúgásokkal, csapásokkal. De mintha segítség érkezne kívülről, egyre többen lettek. Vanalder kezében megvillant a revolver, jobbra-balra négyöt durranás... Sötét lesz, és csörömpölve hullanak az ampolna cserepei...- Jöjjön szorosan mögöttem! - kiáltotta Lindau fülébe, és miután nem értette azonnal, mit akar tőle a holland, Vanalder megragadta a vállánál, és maga után vonszolta, de nem az ivó felé. Ismeretlen odúkon haladtak át... Látta, hogy az óriás nekiveti a vállát egy vályogfalnak, amely hatalmas porfelhővel kiszakad, aztán megjelenik fölöttük a csillagos ég... Futottak. Mikor Lindau valamennyire magához tért, már látszottak távolból a Fort fémszálas lámpái. Az üldözők elmaradtak. Vanalder lihegve megállt. A ruhája rongyokban lógott, a homloka vérzett, és a halántéka körül is vérszívárgásban csomósodott meg a haj. Kielégült vigyorral mondta:- Nagyszerű hecc volt, mi? Alig tettek azonban néhány lépést a város belsejében, amikor az óriás hirtelen a hasára szorította két alsókarját, és eltorzult arccal leült a járda szélére.- Megsebesült? - kérdezte Lindau aggódva.- A májam - mondta színtelen hangon - a májam, uram. Odavan... Ez az, amit sohasem tanulhatunk el tőlük, ez itt a mi biztos végzetünk: nem bírja a máj. Vízzé válik vagy megköve- sedik, megpüffed, vagy elsorvad... Fehérvérűséget kapunk és sárgaságot... Lehetünk erősek mint a barmok, és okosak mint Buddha: a májunk nem bírja az Egyenlítőt... A mozdulatlan pálmák koronái halvány kontúrokkal kezdtek kirajzolódni a sötétből, ahogy a finom derengéssel érkezett hajnal. A sima, nagy víztükör hirtelen megborzongott... Szingapúr Örömmel szállt fel újra a két nap múlva továbbinduló HakomeMaru fedélzetére. Dél felé már elmosódott a part. Az árnyékok annyira megrövidültek, hogy a fej egy pár centiméteres sötét folttá zsugorodott, közvetlenül a cipőorr előtt. Az ember ha lenézett, úgy érezte, mintha a saját árnyékfejére lépne járás közben. Merőlegesen haladtak a nap alatt, a fedélzeten egyetlen sárgásfehér fénygömbben iz- zott, és sehol egy árnyék. Az Egyenlítő csodálatos, félelmetes tüneménye...- Nem érezték a zökkenést, hölgyeim és uraim? - harsogta az elcsépelt hajósviccet egy vidám tiszt. - Áthaladtunk az Egyenlítőn. Vanalder egész idő alatt betegen feküdt. (FOLYTATJUK)
