Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-23 / 145. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 23., SZOMBAT 5 MEGYEI KORKÉP Politikai felhangmentes elismerés poszt A színházi szakma ismét díjazta a kaposvári teátrumban folyó munkát Hatalmas érdeklődés kísérte a kaposvári Csiky Ger- gely'Színház tavasszal nagy vihart kavart 56 06/őrült lélek vert hadak című előadását a VII. Pécsi Országos Színházi Találkozón. Vas András A somogyiak munkáját végül nemcsak a nagyérdemű, de a POSZT zsűrije is elismerte: a kaposváriak a legjobb társulat díjával térhettek haza.- Felemás érzések kavarognak bennem - ismeri el Mohácsi János, a színház vezető rendezője. - Egyrészről szakmai bizonyíték, hogy kiváló munka folyik a Csikyben, másrészről kicsit olyan, mintha nem tudtak volna velünk mit kezdeni. Jómagam inkább színészi díjakra számítottam: akár 3-4 kategóriában is nyerhettünk volna. Utóbbi azonban elmaradt, s felmerülhet a kérdés: a tavaszi hisztéria, ami a darab körül kialakult, befolyásolta-e a döntéshozókat?- A POSZT teljesen független rendezvény - cáfolta a felvetést Mohácsi János, aki egyben a darab rendezője is. - Pécsen már nem érződtek politikai felhangok, a fesztiválra még a helyieket most sokkal jobban izgató tubesi radarügy sem szűrődött be. A megnyitón ugyan néhá- nyan kifütyülték Szili Katalin házelnököt, ám ezzel még a legfanatikusabbak is letudták a kötelező ellenkezést, szépen csordogáltak az események. Talán túlságosan egyhangúan is. Az idei rendezvényről többek véleménye is egybecsengett, nem érte el a korábbi évek színvonalát. Mintha kissé megfáradt volna a POSZT, jövőre kellene valamilyen frissítés.- Mivel a végzős főiskolásokkal próbáltam, csak egy darabot láttam - tér ki a konkrét értékelés elől a vezető rendező. - Mivel a versenyprogramot mindig egyvalaki állítja össze, teljesen szubjektív a kínálat, s természetes, hogy nem mindenkinek tetszik egyformán. Azt azonban Mohácsi János is elismerte, meglepődött volna, ha a program idei összeállítója, Dömölky János filmrendező nem választja be az 56 06-ot. A kaposvári Csiky Gergely Színház állandó vendége a POSZT-nak: Mohácsi János szerint ez a legfőbb bizonyítéka a teátrumban zajló munka elismerésének- Azt hiszem, a legjobban talán az mutatja a kaposvári színházban folyó munka elismertségét, hogy minden alkalommal bekerülünk a versenyprogramba - teszi hozzá a rendező. - Az idén amúgy, ha nincs az 56 06, Rusznyák Gábor Három nővére is befért volna. Azaz meglehetősen erős évadot zárt a színház. S a programot látva a jövő évi is hasonlóan nívós, ha nem színvonalasabb lesz.- Biztosan vannak, akik szerint azért állt össze ilyen erős szezon, mert Znamenák Istvánt csak egy évre nevezték ki igazgatónak - jegyzi meg Mohácsi János -, s most mindent egy lapra tesz fel. Pedig csak elő kell venni az első, öt évre'szóló pályázatunkat, s kiderül, ugyanez szerepelt benne. Önmagukban a tervek persze nem sokat érnek, a megfelelő szakmai munkához pénz is kell. A színház nagyjából háromnegyedmilliárd forintos költségvetésének negyven százalékát adja a város, ugyanekkora szelet az állami támogatás, míg ötödrészt a jegybevételek biztosítanak. Ebből is kiderül, álságos helyzet, ha a felsoroltakból bárki önmagát nevezi fenntartónak...- Sajnos, a színház a világon mindössze két helyen tipikus üzleti vállalkozás - mereng el Mohácsi János. - A New York-i Broadway és a londoni West End kivételével sehol sem tudja eltartani magát egy társulat. Magyarország pedig kis ország, rengeteg színházzal. Kaposváron szerencsére hatalmas hagyománya van, régen státuszszimbólum volt a bérlet. Bízunk benne, hogy ismét azzá válik. Ehhez persze megfelelő társulat kell. Jelenleg nagyjából félszáz színészt foglalkoztat a színház, ami első hallásra soknak tűnhet, ám a sokat citált „aranykorban” több mint másfélszer eny- nyien alkották a társulatot. *• A létszámgondok a repertoár összeállításánál jelentkeznek - állítja a vezető rendező. - A mostanival nagy merészség belevágni egyszerre egy operettbe és egy közepes méretű prózai darabba. Nálunk tényleg igaz a mondás: sokan vagyunk, de nem elegen... Éppen ezért amennyire lehet, bővítenék a csoportos szereplők számát, s a vezető színészek közül is akit lehet, megtartanának. Korábban hallani lehetett, az új vezetőpáros miatt lesz, aki elhagyja a társulatot: nem szakmai, hanem politikai nézetkülönbségek miatt.- Utóbbi okokból nem lesz változás - cáfolja a híreket Mohácsi János. - Amúgy nem olyan feszült a helyzet, mint azt sokan terjesztik. Öt éve, a 2002- es választások után sokkal rosszabb volt a légkör. Olyan persze előfordul, hogy valaki nem ért egyet bizonyos koncepciókkal. Ám a többség véleménye mindig meghatározó. Ilyen volt például az 56 06 is, melyet ugyan Mohácsi János rendezett, ám a szereplők elképzelései is megvalósultak benne.- Ezért is lepett meg, hogy ekkora botrány lett belőle - tér vissza egy pillanatra a tavaszi hisztériához a rendező. - A társulat eddig kiváló szűrőként funkcionált, ám a politika most máshogy reagált. Bevallom, ilyen indulatokat a Csak egy szögtől vártam, ott azonban elmaradt. Ilyen kiszámíthatatlan a művészet. S persze ettől maradandó és időt álló... Vannak még nézőtartalékok Kaposváron A SZÍNHÁZ új vezetőpárosa nem egy szezonra tervez, sokkal inkább folytatni akarják a hagyományokat: az elmúlt években folyamatosan nőtt a nézőszám, ami egyértelműen az előadások színvonalával magyarázható. TERMÉSZETESEN NEM LEHET a végtelenségig kitolni ezt a folyamatot - véli Mohácsi János -, de az látszik, vannak még tartalékok. Például az idén alig néhány tucat egyetemista bérletesünk volt. Itt van egy felsőoktatási intézmény sok ezer hallgatóval, akiket meg kell szólítanunk. u A színház csak a Broadwayn és a londoni West Enden üzleti vállalkozás JEGYZET Csendes Don romáknak olvasnak-e a romák Csendes Dont? A kérdés nem vicc, s főleg nem rasszista csűrcsavar. Véresen komoly. Tehát olvashat-e egy roma mondjuk Csendes Dont? Elvileg ugyebár igen, mert ebben az országban elvileg minden lehetséges. Gyakorlatilag pedig - a romák általános iskolázottságát tekintve - szinte ki van zárva. AZ ÉLET AZONBAN NÉHA a tuti biztos dolgokra is rácáfol. Mint az alábbi kaposvári eset is. Történt pedig, hogy az egyik gyár építkezésén az igazgató ebédidőben körsétát tett. Amikor egy háromfős társasághoz ért - egyikük roma, a másik félig az, a harmadik picit sem -, azt tapasztalta, hogy az otthonról hozott ebéd mellett két könyv és egy bulvárlap hever. Az egyik kötet a Csendes Don, a másik Az utolsó mohikán. Két kérdés után világossá vált, melyik kihez tartozik. Legnagyobb megdöbbenésére Solohov vaskos regényét a roma, Cooper indiántörténetét a félig roma, a bulvárlapot pedig a picit sem roma olvasta. Ha tippel, bizonyára fordított sorrendet állít fel. Nehezen is tudott napirendre térni a hallottak felett, ezért félrevonta a roma munkást, hogy megtudja, miért épp a Csendes Don mellett döntött. Kézenfekvő választ adott: a faji sajátosságokat nem tudja letörölni arcáról, s ha ezt a műveletlenségé- vel is tetézi, ebben az előítéletes országban reménye sincs a megbecsülésre. a történetből nem lenne nehéz tanulságok sorát levonni. Az említett előítélettől kezdve egészen addig, hogy hányán és miért olvassák a Csendes Dont. Ehelyett maradjunk any- nyiban: szeretném megszorítani ennek a roma munkásnak a kezét! A csodálatos kilátás kompenzálta a gasztronómiai hiátust étlapozó A nagy hőségben már a panoráma is enyhülést jelentett, csak a szúnyoginvázió vetett véget ejtőzésünknek Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Lassan elviselhetetlen a kánikula, aki teheti, vízpartra, árnyékba húzódik. Mi sem tettünk másként, sőt, halmozva az élvezeteket, hűs kerthelyiségben tottyan- tunk le az egyszerű padokra, ahonnét lenyűgöző kilátás nyílott a Keszthelyi-öbölre: nem véletlenül keresztelték Panorámára a balatonszentgyörgyi vendéglőt. A nagy nézelődésben fel sem tűnt, hogy pincérünk kissé öreges tempót diktál: eltelt vagy negyedóra, mire megérkezett az étlapokkal. Újabb öt perc múltán már előttünk is párállottak a hűsítők, így növelve komfortérzetünket, belemélyedtünk az étlapba. Hosszú idő óta végre nem kellett csalódnunk: ami a papíron, az a konyhában is megtalálható volt. Az erőlevest tojással és metélttel is az átlag fölé helyeztük, és a fokhagymakrémleves sem lefelé lógott ki a sorból. Persze azért mindkettőt leöblítettük, no nem a rossz szájíz, sokkal inkább a megvadult időjárás kívánta a pluszfolyadékot. Némileg eltelve nem is bántuk, hogy a második fogás is az átlagosnál lassabban készült el, ráadásul bíztunk benne, igaz lesz a mondás: jó munkához idő kell. S végül is nem csalódtunk, bár igazából előre felállított elvárásaink sem voltak. A karajból varázsolt Cordon bleu például kifogástalannak biÉrtékelés személyzet (1-10 pont): § Lassú víz partot mos környezet (1-10 pont): 10 Nőmén est ómen étel (1-20 pont): „ _ Iparkodtak zonyulL Vajpuha hús, megfelelő mennyiségű sajt és sonka, no és a köret... Eredendően sült krumplit ajánlott a pincér, ám inkább a vajon párolt petrezselymes újburgonyára szavaztunk. S micsoda érzékkel! A legjobb házi ízekkel is felvette a versenyt, a szakács értő kézzel bolondította meg a vajat némi fűszerrel. Nem okozott csalódást a vegetáriánustál sem, melyen a szokásos rántott gomba, sajt, karfiol trió mellett egy tükörtojást is elhelyeztek. Garnérungként némi rizs, sült krumpli és párolt zöldség szolgált - utóbbi viszont kissé markánsra és túl vajasra sikeredett. Mint ahogyan nem spórolt a pirospaprikával sem a séf, s így a harcsapaprikás sokat veszített ízélményéből. A fűszer ugyanis mindent elnyomott, így hiába volt puha a hús, semmi sem kompenzálta a paprika- dömpinget. Pláne nem a köretként tálalt nokedli: a megszokottól eltérően ugyanis nem túrós csuszával kínálták a halat, pedig talán csökkentette volna némileg a túlburjánzó vörös ízt Hasonlóképp besokallt kissé szakácsunk fokhagymából is, legalábbis inkább abban reménykedtünk, hogy szereti túlfűszerezni az ételeket, mintsem, hogy a hódító illattal egyéb szagokat kíván leplezni. így aztán a fatányérosos felszolgált húsok között csak szín alapján lehetett különbséget tenni, ízre a pulyka, a karaj és a tarja is hasonlónak bizonyult. A nagy fokhagy- maságból a párolt káposzta jelentette az egyetlen menekülési útvonalat, ám esetében a cukortartó dőlt meg a kelleténél jobban, így mézédes fokhagymaízzel a szánkban vártuk az utolsó környi italt. Mely mellett még kellemesen elüldögéltünk volna, ha a teli gyomor és a balatoni naplemente kellemes elegye mellé nem sorakozik fel egy nagyjából tízmilliós szúnyoghad. így viszont szolid vakarózás közepette, ám a megterhelt gyomrokhoz .képest feltűnően fürgén távoztunk.
