Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-18 / 140. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 18.. HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Példás program esélyteremtésre a somogyi rászorulóknak Tüntetnének a jó útért elakadásjelző Ötven év múlva érnek talán az építők Tamásiba A megyei önkormányzat, a Kaposvári Egyetem és a Kaposi Mór Oktató Kórház a hátrányos helyzetben lévő emberek foglalkoztatását elősegítő kht.-t alapított Esély Kht. néven, a vezetéssel Simor Adriennt bízták meg. A közgyűlés azért döntött így, mert a Somogy Megyei Önkormányzat kiemelt feladatának tartja a megye foglalkoztatási mutatóinak és a somogyi emberek egészségügyi és szociális helyzetének, életkörülményeinek javítását. Az Esély Kht. ennek érdekében olyan intézkedéseket kezdeményez, amelyek hozzájárulnak az említett társadalmi csoportok életminőségének javításához. ■ Egy adatbázisba kerülnének a valamilyen ellátásra szorulók. Elsősorban az oktatás, képzés, a szociális szolgáltatások és a foglalkoztatás terén igyekszik tevékenykedni. A közhasznú társaság nem közvetlenül az egyes beruházások fejlesztésének kivitelezését bonyolítja, hanem annak szervezeti, fizikai, anyagi és személyi hátterét teremti elő, illetve koordinálja. Ennek érdekében eddig három projektjavaslatot dolgoztak ki. Az első egy irattár létrehozása. A megyében működő szervezetek ugyanis többnyire irattározási, nyilvántartási gondokkal küszködnek. Ennek megoldására jöhetne létre egy központ, amely egységesen és összevontan oldhatná meg a feladatot az érintett szervezetek helyett. A második egy diszpécserközpont kialakítása. A diszpécser- központ adatbázisában szerepelne valamennyi munkanélküli, szociális vagy egészségügyi ellátásra szoruló ember. A program azonban nem csupán nyilvántartásukat célozza, hanem a rászorulók ellátásszervezését is koordinálná. A harmadik projektjavaslat egy foglalkoztató központ kialakítása. Ez az agrárspecifikus foglalkoztatás bővítését célozza, elsősorban a növény- és gyógytermesztéshez kapcsolódóan. A programok keretében elsősorban hátrányos helyzetűek, romák, megváltozott munkaképességűek és GYES-en lévők foglalkoztatására kerülne sor. Két autó nem fér el egymás mellett, ha busz jön, vissza kell tolatni - panaszolják a drávatamásiak. Sokan már demonstrációt fontolgatnak. Sokan már demonstrálni akarnak Drávatamá- siban a faluba vezető út kriminális állapota miatt. Gondjukkal nincsenek egyedül Somogybán... Nagy László Keskeny bekötőút vezet a településre az erdőn keresztül; a lombok az út fölé borulnak, az autósok azonban ritkán gyönyörködnek a látványban. Elvonja ugyanis a figyelmüket, hogy a keskeny úton maradjanak és kikerüljék az óriási kátyúkat. Az út szélessége épp csak meghaladja a két métert, a széle kitöredezett, az aszfalt tele van lyukakkal. Állandó a balesetveszély, rossz időben gyakori az árokba csúszás. Két jármű nem fér el egymás mellett, lehúzódni azonban nemigen van hová. A buszok egyedül is alig férnek el, külső kerekeik lelógnak az útról. Ha mezőgazdasági gép jön szembe, előlük vissza kell tolatniuk az autósoknak. Mindennaposak a műszaki problémák. Néhány éves autók lengéscsillapítói mennek tönkre, törnek a rugók az út miatt. A héten két kerék bánta, hogy gazdája erre járt. - Sokan már a demonstrációt emlegetik a faluban, akkora a fölháborodás - mondta Üveges Zoltán polgár- mester. - Gondoltunk rá, hogy félpályás útlezárással hívnánk föl a figyelmet a lehetetlen állapotra, csakhogy az egész egyetlen sávból áll. Evek óta minden követ megmozgatunk az útért. Azt is felajánlottuk, hogy beszállunk az építés költségeibe. A közútkezelő társaságnál azt mondták: a költségvetésüket ismerve úgy ötven év múlva érnek ide. Nekünk létkérdés az út, hiszen évente több ezer látogató érkezik hozzánk. A nemzeti park oktatóházában gyerekek százai nyaralnak. Sok városlakó vásárolt itt házat, hollandok kemping és nyaralóházak építését tervezik. A tamási szociális otthonba negyvenen járnak a környező településekről dolgozni, a gyerekeink pedig Elhúztak mellettünk az erdélyiek A SOMOGYI UTAK kétharmadán azonnal be kéne avatkozni, ez azonban aligha vigasztalja a tamásiakat s Üveges Zoltán polgár- mestert. Az erdélyi utak például nemrég még közmondásosan rosszak voltak. Tavaly azonban jó minőségű, tükörsima aszfalton érkezett meg a drávatamási küldöttség a székely testvérfaluba. Mondták is: elhúztak mellettünk az erdélyiek... Üveges Zoltán: legalább használhatók legyenek az útjaink... ezen az úton mennek a szomszéd iskolába és óvodába. A polgármester elmondta: 80- 100 millió forintra becsülik az útépítés költségét. A falu vezetése örömest pályázna állami pénzekért, azonban sem a bekötőút, sem a falut átszelő aszfalt nem az önkormányzat tulajdona. A Dráva-parti falu nincs egyedül a gondjával. A szakemberek azt mondják: a somogyi úthálózat kétharmadához azonnal hozzá kellene nyúlni. Szó sincs itt már az európai színvonal eléréséről, de legalább használhatók maradjanak. Ugyanakkor három éve egy fillérje sincs a közútkezelőnek a kisebb jelentőségű utakra. A megkérdezett szakemberek szerint siralmas és reménytelen a helyzet. Név nélkül elmondták latiunknak: 30 éves lemaradásban van a közúthálózatunk. Korábban valóban volt rá lehetőség, hogy kisebb útjavításoknál, buszmegállóépítésnél partnereik legyenek az önkormányzatoknak, és összeadják a szükséges pénzt. Üres zsebbel azonban partnernek sem jók. Elnézést kér a polgármester A SOMOGYI HÍRLAP 2007. május 31-i számában „megjelent, „Sokan félnek a sérültektől” című cikkben foglaltakra reagált Méhész László balatonszárszói polgármester: „A Balatonszárszói József Attila Általános Iskola fenntartója, a szárszói ön- kormányzat képviselő-testü- lete március 7-én jelentette meg az iskolaigazgatói álláshelyre kiírt pályázatát. A pályázók egyike Szabóné Molnár Mónika volt. A közoktatási törvény és annak végrehajtására irányuló jogszabályok alapján lefolytatott eljárás során a képviselő-testület elutasította pályázatát. A testület döntésének alapját az képezte, hogy Szabóné Molnár Mónika képesítése nem felelt meg a pályázati kiírásban meghatározott feltételeknek. ahogy az újságcikk is tartalmazza, nemcsak a környező települések önkormányzatainál, hanem Balatonszárszón is felvetődött a Bala- tonszemesi Beszédjavító Iskola integrálásának lehetősége. Tény, hogy a sajátos nevelésű gyermekek fogadása további állami támogatással járna, de az iskola személyi és tárgyi feltételei nem felelnek meg a gyermekek fogadására. A beszédjavító alapítványi működtetésű, integrálása a fenti gondokon kívül számos egyéb jogi probléma megoldását is szükségessé tenné. A gyermekeket - az újságcikkben sugalltakkal szemben - nem pénzszerzési lehetőségnek tartjuk. Az iskola pedagógusai is a településért, az iskoláért érzett felelősségüktől vezérelve fogalmazták meg az álláshelyre benyújtott pályázatokkal kapcsolatos véleményüket. Amennyiben ezek az álláspontok sértették Szabóné Molnár Mónikát, a tantestület és a magam nevében is elnézését kérem.” A kempingezésre esküsznek, meg a balatoni naplementére hűséges vendégek Lakókocsijukra dőlt egy fa a viharban, ám huszonhét éve mindig visszatérnek az Aranypartra Nélkülük már ki sem nyitunk- nevet Szabó József, a siófoki Aranypart Kemping és Üdülőtelep vezetője az idős házaspárra. A 82 éves Koczor Dániel és felesége - vagy ahogy a kempingben szólítják őket -, Dani bácsi és Jutka mama TI éve törzsvendégek Szabadifürdőn. Sok minden történt azóta, mióta Dani bácsiék először vertek sátrat a siófoki kempingben. A cingár kis facsemeték például vastag törzsű fákká cseperedtek.- Ócska kis sátorral jöttünk először - meséli Jutka néni -, aztán hosszú évekig lakókocsiban laktunk. Imádtuk, volt egy kedvencünk is. Néhány éve aztán faházra váltottak, és ahogy Dani bácsi mondja, már nem is mennének másikba, annyira ragaszkodnak a baljós 13-as számú bungalóhoz. - A Balaton nélkül nem tudunk élni - állítja az idős hölgy.- Amikor itt vagyunk, minden este megnézem a naplementét. Azt mondják, hogy mindig egyforma, pedig dehogy. Dani bácsi igazolja a feleségét. A házaspár egymás szavába vágva idézi fel a régi nyarakat.- ‘98-ban akkora viharban volt részünk, hogy az 56 kidőlt fából az egyik épp a mi lakókocsinkra esett rá - meséli el Dani bácsi arra a kérdésre, hogy a sok-sok év alatt milyen emlékezetes dolgok történtek velük. - Régen még Telt házas nyarakra emlékeznek a 13-as számú bungaló állandó lakói törzsgárda-igazolványunk is volt - büszkélkedik az idős férfi, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor a kempingre ki kellett tenni a megtelt táblát. - Nagyon jó itt nekünk - folytatja az élmények sorát Jutka mama, aki azt mondja: Nem kell nekünk se fit- ness, se wellness, pancsolunk a Balatonban. Dani bácsi meg hozzáteszi, hogy nekik úgy is jó, ha csak 19 fokos a víz. Idős koruk ellenére nem vágynak arra, hogy kiszolgálják, szállodában kényeztessék őket. A kempinges nyaralásra esküsznek. - Nekem ne kolompolja- nak, hogy mikor menjek ebédelni - mondja szigorúan Jutka néni, és elárulja, hogy bejárták ők a déli tengereket is, de a távoli nyaralások után mindig eljöttek a Balatonra. - Képzelje el - mondja Dani bácsi -, itt már annyira ismernek minket, hogy azt is tudják, mikor van a születésnapom. Hamar megtudjuk a titkot is. Dani bácsi június 7-én lett 82 éves, s a recepciós lányok egy üveg borral várták a balatoni nyaralásra. A törzsvendégeket megbecsülik az Aranyparton is: Dani bácsi és Jutka mama idén a kemping ajándékaként három nappal tovább élvezhette a balatoni naplementét, s Dani bácsi három nappal tovább figyelhette, hogy mit csinál a szomszéd. Persze, csak titokban... ■ Kolumbán T.
