Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-02 / 127. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 2., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Látni a festő tud, nézni a tehén is szikra János Cimboráit Szabó Lőrinccel, itta Illyés Gyula tihanyi borát A kilátás lenyűgöző. Ha reggelente valaki ilyen látványra ébred, teljesen érthető, hogy előbb-utóbb ecsetért kiált. Vas András Bár már nyolcvanhat esztendős és ötven éve festi a tavat, Szikra János számára a Balaton még mindig rengeteg újdonsággal szolgál Persze Szikra Jánosból nem a fo- nyódi Sipos-hegy panorámája csinált festőművészt, ő éppen a kilátás miatt költözött a tó part­jára. Mint nagy elődje, egyben barátja, a Balaton festője, Egry József. Ha jó a szemük, akár egy­mást is lefesthették volna mun­ka közben, hiszen éppen szem­közt álltak nap mint nap a vá­szon elé: Egry Badacsonyban, Szikra János pedig Fonyódon. Utóbbi persze akkor, a negyve­nes évek végén még zöldfülű kezdőként ismerkedett a ma­gyar tenger színeivel, világával, s még csak tanulta az ecsetkeze­lést a képzőművészeti főiskolán. Méghozzá nem is akárkiktől.- A hazai kubizmus nagy alakjának, Kmetty Jánosnak az osztályába jártam - meséli a nyolcvanhat éves Szikra János « a fonyódi ház emeleti műtér- § mében, ahonnét elképesztően -g gyönyörű a kilátás a tóra. Még | az sem zavaró, hogy a panorá- I ma közepében egy valószínút- lenül rikító ház (k)éktelenke- dik. - Akkoriban ott tanított még Bernáth Aurél és Szőnyi János is. Az alapokat tehát kiváló mesterektől leste el a délvidé­ki fiatalember, aki mégsem tu­dott megragadni a fővárosban. Az ötvenes évek politikai viha­ra Somogyba, egészen ponto­san Marcaliba sodorta, ahol el­ső szakmájával tudott elhelyez­kedni: tanítani kezdett.- Csak az vigasztalt, hogy kö­zel kerültem a Balatonhoz - folytatja. - Amikor csak tehet­tem, a tópartra rohantam, felál­lítottam az állványomat, és elfe­ledtem minden bajomat. A lát­vány mindenért kárpótolt. S amint lehetősége adódott, közelebb is költözött. Fonyódra került, s bár a tanítást nem ad­ta fel - szakfelügyelőként ment nyugdíjba -, igazán kibonta­kozhatott.- A családban senkiben sem volt művészhajlam, bár édes­anyám jól rajzolt - állítja. - A bajai tanítóképzőn figyeltek fel Szikra János 1921-ben született Vaskúton. 1943-ban végzett a bajai taní­tóképzőn. 1949-ben diplomázott Buda­pesten a képzőművészeti főis­kolán. 1951-TÖL Marcaliban tanított. 1969-TQL Fonyódon tanított, majd megyei szakfelügyelő lett. 1981-ben Pro Arte Somogy díjban részesült. 1992-ben megkapta Somogy megye művészeti díját. rám; kiderült, hogy nem bánok rosszul az ecsettel, s szemem is van hozzá. Sőt, a képzőmű­vészetin elég hamar kialakult a stílusom. Eredendően a reneszánsz von­zotta, főként azután, hogy kiju­tott fél évre Olaszországba: Ró­ma, Firenze, Velence múzeumai, képtárai, templomai megfelelő munícióval szolgáltak volna egy egész életre, ám a Balaton más­fajta megközelítést kívánt.- El kellett felejteni a rene­szánszot - ismeri el. - Az imp­resszionizmusban találtam meg a megfelelő kifejezőesz­közt. Monet, Manet, Renoir ad­ta az ihletet. A tó poétikus han­gulata, a színek varázsa kioltja az emberben a naturalisztikus képeket. Omlik belőle a szó, ezerféle szinonima jut eszébe a Balaton­ról, s amit a szavak nem tudnak kifejezni, arra ott az ecset. Fej­ből már ő sem tudja, nagyjából háromezer alkotás született a magyar tengerről a keze által, s nincs köztük két azonos.- Annyi színt kikeverni sem lehetséges, ahányfélében ját­szik a nap vagy éppen a felhők hatására a felszín - lelkesedik. - Egy-egy napszak ezer arcot rejt, s akkor még hol vannak az évszakok. Melyek közül a kedvenc az ősz, amikor a természet is színes ruhába öltözik, s ez jelenik meg hatványozottan a vízen. Ilyenkor ég a keze alatt a munka, néhány nap alatt elkészül egy-egy kép­pel - persze előfordul, hogy utó­lag visszanyúl, belejavít, kor­rigál akár évek múlva is. Sokan ma már a nagy előd­höz, Egry Józsefhez hasonlóan a Balaton festője jelzővel illetik, s művészete ismert a határo­kon túl is. Itáliá­ban Rómában és Rietiben, Németor­szágban Regens- burgban, Hollandi­ában Hulstban ál­lították ki műveit, s idehaza is sok helyen megfordultak tóról ké­szült olajfestményei. Még a Nemzeti Galériában is látható festménye - némi meglepetés­re nem balatoni téma, hanem a Gdyniai kikötő...- A kedvencem ez a Napra­forgó - bök a sarokba -, vala­mint a Téli táj. De ez is nagyon a szívemhez nőtt - mutat a fa­lon egy csendéletet. Utóbbi a lánya műve - az al­ma ugyanis nem esett messze a fájától, s a gyermek követte ap­ját a művészetben -, csakúgy, mint a Psalmus Hungaricus cí­met viselő Kodály-portré. Az Illyés Gyula-arc viszont Szikra lános munkája.- Nagyon jóban voltunk, s nemcsak vele, Szabó Lőrinccel is - mosolyodik el. - Illyés utált mo­dellt ülni, velem azonban kivételt tett. Lerajzoltam ugyanis a tihanyi pincéjét, ami a leg­nagyobb kincse volt. A három Kossuth-díj he­lyett ugyanis a saját fejtésű bo­rára volt a legbüszkébb. Meg is értem, mindenki annak örül, amit a legnagyobb munkával ér el. Nem elég tehetségesnek len­ni, rengeteg alázat kell ugyanis, és folyamatos tanulni vágyás. A festőnek például meg kell ta­nulnia átélni és látni. Nézni nem elég, azt a tehén is tud... ■ Annyi színt ki keverni, ahány- féleképp játszik a nap hatására a felszín, lehetetlen. JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Magyarok emelt fővel hurrá! Végre valamiben a spiccen vagyunk! Mondhat­nám, a világ élvonalában. Hiszen 121 ország összeha­sonlításában a 18. helyen állni pestiesen szólva „nem semmi”. Márpedig így van. A VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB gazdasági-politikai elemző központja, egy brit cég 24 szempont alapján azt firtat­ta, mennyire békések a vi­lág országai. Kiderült, Nor­végia maga a Kánaán, ahol nincs háború, se tüntetés, stabil a politikai rendszer, s az emberi jogok tisztelete erős. A sor végén Irak kul­log, ahol az élet annyit ér, mint mifelénk a csapvíz. Csak érdekességként: az Egyesült Államok a 96., egy­kori szövetségesünk, Orosz­ország a 118. Szomszédaink közül a csehek a 13., a szlo­vénok a 15., a szlovákok a 17. helyen állnak. édes hazánk. Magyaror- szág az említett tizennyolca­dik a sorban. A tavaly szep­temberi zavargások, az idős tankista mutatványa, az egy hónappal későbbi „saj­nálatos októberi esemé­nyek”, a Kossuth téri kor­donépítés és -bontás, a min­dennapossá vált útelzárá­sok és tüntetések, az olasz- liszkai roma attak s a mi­napi rendőrbotrányok után. Mi lett volna, ha ezek nin­csenek? Akár még dobogó- < sak is lehetnénk. AKÁR LEGYINTHETNÉNK IS a fentiekre, kit érdekel a rangsor? Mi a saját bőrün­kön érezzük, milyen or­szágban is élünk: örülünk vagy bosszankodunk, küld­jük el melegebb éghajlatra a kormányt vagy az ellen­zéket. Csakhogy egy ország tekintélyét mégiscsak az határozza meg, hogyan vé­lekednek róla a világban. Nem mindegy, hogy emelt fővel vagy szemlesütve kell bemutatkoznunk: magya­rok vagyunk. Egyelőre még emelt fővel. Egyelőre! A pedagógus-szakszervezet szerint a Pensió félreinformál egyeztetés A kaposvári konyhákat üzemeltető cég és az önkormányzat tárgyalásáról nem szivárgott ki információ Lapunk május 17-i számában Megreguláznák a konyhásokat címmel megjelent cikkünkben megírtuk: a kaposvári oktatási in­tézmények konyháin dolgozók munkaszerződését határozatlan idejűről határozott idejűre módo­sítaná az üzemeltető Pensió 17 Kft. Süllős Gyula ügyvezető azt mondta, azért, mert csak így tud­nak rendet tartani a dolgozók közt. A cikkben leírtakra reagált Konecsni Sándor, a Pedagógus Szakszervezet kaposvári titkára. Levelében azt állítja, hogy a Pen­sió 17 Kft.-vel foglalkozó cikkünk­ben Süllős Gyula ügyvezető véle­ménye enyhén szólva az érintet­tek és az olvasók félreinfbrmálá- sa. Konecsni Sándor így ír: „Az adagok száma az ön cégének mű­ködése nyomán csökkent 10 ezer­ről 7 900-ra. A napi 7900 ebéd is csak azért van, mert sok kollégis­tának, napközisnek nincs lehető­sége lemondani az étkezést. A cikkben említett Kollektív Szer­ződés az előfeltételek hiánya mi­att valószínűleg nem érvényes, ezért sajnos nem jár az az egy hó­napos végkielégítés, amit a tör­vény által előírt kötelező végki­elégítésen felül ön vállalt. Nem jogszerű a munkaszerződés mó­dosítása, mert nincs szó közös megegyezésről... ” Konecsni Sándor szerint az ügyvezető nem rendet akar a dolgozói között fenntartani, ha­nem folyamatos félelmet. A A szakszervezet fel akarja lebbenteni a fátylat a konyhák titkáról szakszervezeti titkár úgy véli, az nem járja, hogy a dolgozó táp­pénzes állományát az ügyvezető nyilvánosan kritizálja, cégen be­lül pedig a budapesti üzemorvos vizsgálatával ijesztgeti. Az emlí­tett üzemorvosnak nincs joga a háziorvos diagnózisát felülbírál­ni. - A jogszerű nyomásgyakor­lást nem a munkáltató, hanem a szervezett munkavállalók szok­ták alkalmazni - írja. - Egyéb­ként a megszűnt munkavi­szonyt nem meghosszabbítani szokták, hanem újra létesíteni, de semmi szükség a meghosz- szabbításra akkor, ha a munka- szerződés határozatlan időre szól, ezért folyamatos. A jelen­leg fennálló Munka Törvény­könyve alapján önnek a terve­zett változásokat a Pedagógu­sok Szakszervezetével is közölni kellett volna.... Megkerestük Süllős Gyulát, reagáljon a titkár felvetéseké, ám először azt mondta: majd pénteken foglalkozik a kérdés­sel, miután tárgyalt a kaposvári önkormányzat illetékeseivel. Pénteken aztán csak Süllős Gyulánét sikerült elérnünk, aki azt mondta, férje még tárgyal, hívjuk később. Utána pedig többszöri próbálkozásukra sem vették fel a telefont. Kéki Zoltán címzetes főjegyző azt mondta a megbeszélésről: érdemi, a köz­véleményt is érdeklő eredmény nem született. ■ Márkus Kata

Next

/
Oldalképek
Tartalom