Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
2007. JUNIUS 10., VASARNAP SZTORI 5 Morita Tsuneo japán közgazdász: „az összes parlamenti párt közül a hangosan anti- kommunista Fidesz hasonlít legjobban Lenin bolsevik pártjához.” Szinetár Miklós rendező: „a szocializmus rákfenéje volt, hogy semmi sem számított, csak a mennyiség - a kapitalizmus betegsége, hogy semmi sem számít, csak az olcsóság.” Palya Bea énekesnő: „ENGEM NEM LEHET belül elrontani. Az én kis világom a dalokban, versekben, könyvekben és utazásaimban él és létezik.” Baráth Etele, a Kajak- Kenu Szövetség elnöke: „kati néni nem a legjobb pedagógus, a konfliktusok kezelésére képtelen. Janics hibája eközben, hogy elrugaszkodott a valóságtól. Nem egy esetben fenyegette meg Kati nénit, hogy elhagyja a csapatot, mire az edző ajtót mutatott neki.” Alföldi Róbert rendező, színész: „nagy kompromisszumokhoz pedig már nincs kedvem. Nem csak a magánéletben - egyébként sem. Ez is a mostanában bennem zajló változások része, azt hiszem.” Alföldi már nem alkuszik Elfelejtett osztálykirándulások pénzhiány Sok szülő számára már a kétezerforintos kiruccanás is túl költséges A szülők anyagi okokból az egynapos kirándulásokat pártolják, így gyakran elmarad az erdei iskola Kinek jó biznisz az erdei iskola, avagy miért drágák az országjárások? Bár most van az osztály- kirándulások szezonja, sok gyerek számára mégis kimarad ez az élmény. Az ok: vagy a szülők drá- gállják az utat vagy az iskola dönt úgy, hogy felesleges a lurkóknak az efféle kaland. Van viszont erdei iskolákba szervezett tanítás, meg a gyanú, hogy ez valakiknek nagyon megéri. Dián Tamás Elmúltak már azok az idők, amikor felkerekedett az osztály és elutazott két-három napra valahová az országba. Mostanában már azt is nagyon meg kell becsülni, ha az iskola bevállalja az efféle utak szervezését. Békéscsabán, a Belvárosi Általános Iskolában például egyáltalán nem vesződnek ilyesmivel, Fekete László igazgatóhelyettes szerint ugyanis „sok probléma” van a szervezéssel. Ezek között a pedagógus által vállalt rizikó ugyanúgy szerepel, mint a szülőkkel folytatott esetleges anyagi viták, illetve az, hogy a tanárnak sem tudják megfizetni a kirándulás alatt végzett munkáját. „Összefoglalva csak annyit tudok mondani, hogy hivatalos osztálykirándulás nálunk nincs - jelentette ki.- Fia a tanár mégis úgy dönt, hogy a saját szabadidejében elviszi az osztályt valahová, az az ő felelőssége, az iskola ilyesmiben nem vesz részt.” Máshol is csak kicsit jobb a | helyzet, mivel a gyerekeknek ál- f tálában be kell érniük egynapos I utakkal. Ez azért vonzóbb a tanárok számára, mert néhány órában „letudható” a program, a szülőknek pedig jó hír, hogy nem kell szállásdíjat fizetni. A családok anyagi tűrőképessége egyébként is mind kisebb, egy egynapos kirándulásra legfeljebb 1500-2000 forintot hajlandók áldozni, de van, ahol már ez az összeg is hangos zsörtölődések kiváltója. Ezért aztán jellemző, hogy az osztályfőnökök olyan közeli célpontot szemelnek ki, ahová tömegközlekedéssel mennek, az étkezésről pedig mindenki maga gondoskodik. A budapesti XV. kerületi Hártyán Nevelési-Oktatási Központ Általános Iskolában például nem egy miközben a többnapos osztály- kirándulások szinte eltűnnek, egyre több intézmény szervez oktatást úgynevezett erdei iskolákban. Ezek olyan helyek, ahová a gyerekek több napra utaznak, ott alszanak, ellátást is kapnak, s közben tanulnak. Az erdei iskolák nagy előnye, hogy a nebulók élményszerííen kapják a természettudományos tudnivalókat, s még hiányozniuk sem kell, hiszen ezek ugyanolyan tanítási napok, mintha a megszokott tantermükben ülnének. Egy probléma van csak ezekkel a magánvállalkozók által működtetett helyekkel drágák A miskolci Vörösmarty Mihály Általános Iskola tanulói által három napra fizetett 5000-7000forintos ár még viszonylag kedvezőnek mondható, ám a fővárosi Somogyi Béla úti intézmény növendékeinek már tíz- vagy húszezer forintot kell egy hasonló kiruccanásért kipengetni. Sok szülő ezt már nem engedheti meg magának. Radics Éva, akinek kamasz lánya egy másik iskolába jár, lapunknak elmondta: nekik három napra 12 ezer forintot kellett fizetni, s ezért csak a szállást, illetve hat étkezést kapott a csemete. „Az iskolában igyekeznek mindezt úgy beállítani, hogy szinte kötelező a részvétel, ezért sokakban erős a gyanú, hogy ez valakinek nagyon jó üzlet - mondta. - Ennek ellenére az osztályban a szülők fele lemondta az erdei iskolát. Az ő gyermekeik ez idő alatt átültek más osztályokba. De legalább olcsón megúszták. ” olyan osztály van, amely idén Gödöllőre vagy a Margitszigetre ment. „Általában csak hetedikesek, nyolcadikosok utaznak kétnapos kirándulásra, de ilyenkor is két osztály megy egy busszal, hogy csökkentsük az egy főre eső kiadást - mondta Csörgő Mária elnök-igazgató. - A szülők anyagi okokból az egynapos utakat pártolják, s ezek árát is egész évre elosztva fizetik be. A családok helyzetéről sokat elárul, hogy volt olyan tanulónk, aki rácsodálkozott a Budai Várra, mondván: ő még soha nem járt ott...” Mielőtt azonban valaki azt hinné, hogy ez a legpuritánabb megoldás, jelezzük, hogy van ennél lejjebb is. Ilyen például az, hogy a szülő azt mondja: az ő gyereke nem igényli az osztálykirándulást. Budapesten, a Somogyi Béla Utcai Általános Iskolában például a családok 15-20 százaléka nyilatkozott így. Pedig Bacsáné Bolla Ilona igazgatóhelyettes szerint náluk sem jellemző az autóbuszos kirándulás, inkább vonattal utaznak, s az egynapos kiruccanás díja nem haladja meg az 1500 forintot. Ha viszont kétnapos útra készülnek a gyerekek, az efféle lemondások kétszeresen is sújtják a közösséget, a hiányzók által üresen hagyott helyeket azoknak kell kifizetni, akik vállalják az utazás költségét A pedagógusok persze tudják, hogy egy-egy csonka létszámú osztálykirándulás nem csupán a résztvevők pénztárcáját, hanem a gyerekek közötti kapcsolatot is veszélyeztetheti. Hiszen az efféle programok célja éppen a közösséggé kovácsolódás, az érzelmi kötődések megerősítése. A veszélyeket felismerve egyre több iskola működtet olyan alapítványt, amelynek segítségével biztosítani tudják a nehezebb anyagi helyzetben lévő gyermekek részvételét. A dunaújvárosi Arany lános-iskolában külön keretből finanszírozzák nehéz sorsú nebulóik kirándulását, s a legjobban tanuló ötven gyermeket külön is elviszik egy jutalomút- ra. Olykor a szülők találékonysága jelenti a kiutat: előfordult már, hogy egy apuka ajánlotta fel a balatoni hétvégi házát osztálykirándulás helyszíneként, s így a háromnapos útra csak a vonatjegyet és a sarki boltból beszerzett ennivaló árát kellett kifizetni. Fölöttébb sótlanok mostanság a magyar politikusok humorérzék Orbán már csak fáradt szellemi erőművész, Gyurcsány pedig gyakran elveti a sulykot „Én értem a humort, csak nem szeretem” - mondta egykor a Koltai Róbert által megformált illetékes elvtárs, s elnézve a hazai politikai viták színvonalát, úgy tűnik, ez a nézet azóta még jobban elterjedt. A pártemberek nem igazán tudnak mit kezdeni a csipkelődő megnyilvánulásokkal: megsértődnek vagy tudomást sem vesznek az ironikus hangvételű kritikákról. Egyedül talán Kuncze Gábor volt az, aki nem ment a szomszédba néhány szellemes mondatért. Azóta árva a Ház, nincs kacagás. Pedig reagálni lenne mire. Nemrég például kiderült, hogy már elérte az egymilliót azoknak a száma, akik az interneten meghallgatták a Best of Gyurcsány című paródiát, amelyben a miniszterelnök megszólalásait keverte össze egy fiatalember, nemrég pedig ugyanő írta át az MSZP kampánydalát. Az Igen-dal új verziójáról sokat elárul a következő részlet: „Én nem ígérem, hogy a könnygáz kikerül / Ha viperával ütlek a fogad is kirepül, óh igen...” Mindez persze nem lenne feltűnő, ha a magyar közéletben a humor természetes jelenség lenne, ám az egyre fogcsikor- gatóbb politikai iszapbirkózásban a pártok fegyvertárából teljesen kikoptak a szellemes sziporkák. Pedig ez nem volt mindig így: emlékezhetünk arra, amikor a még liberális fideszesek minden képviselő padjára egy-egy narancsot tettek, de hasonlóan humoros volt a csókolózó Brezs- nyev-Honecker párost ábrázoló plakátjuk is. Kéri László politológus szerint az a baj, hogy a politikusok ma már túl komolyan veszik saját magukat, másfelől pedig tudják: a humor kétélű fegyver. Aki nem bánik vele megfelelően, viccesből könnyen nevetségessé válhat. Ilyen volt például Torgyán lózsef, amikor egyszer saját magát a vőlegény szerszámához hasonlította, vagy Horn Gyula, akinek kormányfőként egy tévévitán az a tréfásnak szánt kifejezés csúszott ki a száján, hogy a lakosság „magához nyúl”. „Az, hogy kinek milyen a humorérzéke, nem pártfüggő - mondta a politológus. - Az utolérhetetlen Kunczét leszámítva a maiak közül talán Lendvai Ildikó tud nagyon szellemes lenni, de csak akkor, ha spontán kell szerepelnie. Mandur Lászlónak hihetetlen érzéke van a fekete humorhoz, míg a Fideszből Navra- csics Tibor az, aki párttársainál sokkal elmésebben piszkálja a kormányt.” Kéri szerint természetesen rossz példák is vannak: Szekeres Imre például imád viccelődni, csak ez nagyon nem megy neki. Orbán Viktor briliáns debattőrből küzdötte le magát fáradt szellemi erőművésszé. Gyurcsány Ferencnek van humora, ám ő könnyen túüépi a jó ízlés határát, s áttéved az értelmetlen poénkodás aknamezejére - bizonyítja ezt a „szaúdi terroristákról” tett megjegyzése. Az utóbbi időben a kormányfőt lebeszélték arról, hogy szellemes legyen. Kóka lános Orbánhoz hasonlóan túl komolyan veszi magát, míg Dávid Ibolya Kéri László szerint egy kis párt vezetőjeként nem kap elég teret ahhoz, hogy humoros lehessen. Rogán Antalban van spiritusz, de ő - sok párttársához hasonlóan - a „főnök” mellett nemigen villoghat. Kövér László és a félig kitöltött totószelvény FARKASHÁZY TIVADAR Szerint azért unalmasak a magyar politikusok, mert hiányzik belőlük az öniróniára való hajlam. „Mindkét oldal önmagát dicsőíti és a másikat szidja, seza kiszámíthatóság megöli a szellemességet - mondta. - A humor alapja a váratlanság, én viszont sokszor már előre tudom, egy-egy politikus mit fog mondani. Pedig annak idején a Fidesz vezetőivel jópofa leveleket váltottunk; egyszer például Kövér László egy félig kitöltött totó szelvényt küldött, mondván: kettőnk közül annak van igaza, aki több találatot ér el Ez volt Kövér utolsó poénja. ”
