Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám
2007. JÚNIUS 10., VASÁRNAP INTERJÚ 7 edrdély Öt Hargita megyei városban öt telt házas koncert, és a nézőtéren mindenütt jobbára fiatalok ültek, akik kívülről fújták a régi dalokat is. ZORÁN TALÁLT KÖZÖS SZAVAKAT Sztevanovity Zorán: Zenith, Metró, Taurus született: 1942. március 4-én, Belgrádiban pályafutás: 1960-ban barátaival alakította meg a Zenith zenekart. 1961-től a Metró együttes szólógitárosa és énekese. A csapat 1972- ben oszlik fel, ezután rövid ideig a Taurus basszusgitárosa. 1977-ben jelent meg első szólólemeze FONTOSABB ALBUMAI: Zorán (1977), Zomn II. (1978), Zorán III. (1979), Tizenegy dal (1982), Szép holnap (1987), Az élet dolgai (1991), Az elmúlt 30 év... (unplugged) (1993), Majd egyszer (1995), Zorán 1997 (1997), Az ablak mellett (1999), így alakult (2001), Közös szavakból (2006) díjak: Liszt-díj, Magyar Köztársaság) Érdemrend Tisztikeresztje, Európa-díj, Kos- suth-díj, Príma Primissima hangfalakhoz éppúgy értettek, mint a fuvarozáshoz?- Valóban így kezdtük, nekünk a saját bőrünkön kellett kitanulnunk több szakmát ahhoz, hogy színpadra tudjunk állni, hogy eligazodhassunk a stúdió- technikában, hogy értsünk a televíziózáshoz, s ez Magyarországon többé-kevésbé még mindig így van, hiszen tűi kicsi a piac és ezért kevés az igazi szakember. Én mégsem panaszkodom, mert most már igazán jó embereim vannak. Gyöngyösi Szabolcs például, aki a televíziós felvételeim és DVD-im rendezője vagy Pa- czári Károly, aki már sok-sok éve a lemezeim hangmérnöke. Koncertturnéimat Bakacsi Béla szervezi, az Aréna-koncerteket pedig Hidasy Nóra.- Erdélyben a Duna televízió tudósításai szerint öt városban telt házat vonzott, hetekkel előbb eladták a jegyeket, pedig jobbára sportcsarnokokban lépett fel. Ismerték a rajongók a dalokat?- Meglepődtem, mert a nézőtéren rengeteg fiatal volt, és a régi dalokat is velünk énekelték. Kapaszkodnom kellett, nehogy véletlenül elszúrjak egy sort, mert hát Dusán szövegei hosszúak és sűrűek, és ott volt a közönség biztos kontrollnak, jártunk már többször Erdélyben, de most Hargita megyében léptünk fel, ahol még sosem koncerteztünk. Csíkszeredán színházteremben játszottunk, másutt sportcsarnokokban, ahová 2-3 ezer ember fért be. Fantasztikus hangulat volt, ünnepszámba mentek a koncertek. Nehéz ezt szavakkal leírni, s tőlem talán nem is hangzik tül jól, de már az első tapsokból éreztük, hogy jó esténk lesz. Végül is 140 percet játszottunk, még régi metrós slágereket is énekeltem, tehát keresztmetszetet adtam a pályámból. Afféle Best of-esték voltak ezek. Nem mondom, elég megerőltető volt: utazás-koncert, utazás-koncert... Szerencsére hanggal is bírtam, pedig minden előadás előtt másfél órát próbáltunk. Zorán harminc éve szólista, még sincs egyedül a színpadon, s ahogy ő mondja, mindig csapatjátékos volt. Presser és Dusán mellett a színpadon is kiváló zenészek veszik körül. Erdélyben talán népszerűbb, mint itthon, koncertjeire elővételben elkeltek a jegyek öt városban. Dalia László Zorán: harminc éve Dusánnal és Presser Picivel dolgozom, s ezt a kapcsolatot nem csak a közös szavak miatt őriztük meg. ez barátság is- Állítólag hosszas fejtörés után lett a lemez címadó dala a Közös szavakkal, miközben lehetett volna a Ki figyel rám is, de ön azt szerénytelennek tartotta. A Metró és harmincéves szólópálya után még effélékre is gondol?- Miért ne! Sem a hírnév, sem a pozíció nem adhat felmentést a szerénytelenségre, még az USA elnökének is illik erre figyelnie... Már tavasszal nézegettük a dalokat, hogy melyik lehetne a címadó, de akkor még sem a „Közös szavakkal”, sem a „Ki figyel rám” nem készült el. Viszont hat dalt már feljátszottunk Dusánnak, hogy ne egy zongora és némi dúdolás alapján írja a szövegeket. Ősszel született még három új dal, s akkor megint beszéltünk a címről. A „Közös szavakkal” mellett az szólt, hogy az adja vissza leginkább a mai idők hangulatát. Különben a „Ki figyel rám” nem lett volna jogos s kérdés, mert inkább hálás va- 3 gyokazértasokszeretetértésfi- | gyelemért, amit az évtizedek | alatt kaptam a közönségtől.- Még meg sem jelent az album, a koncerteken már hat dalt játszottak róla. Ennyire biztos a közönségében?- Na nem! Nagyon jól tudtam, hogy ez rizikós vállalkozás. A közönség a bevált, ismerős dalokat szereti, mi viszont szeretünk elébe menni a dolgoknak, akár a színpadról, akár a médiáról van szó. Azt is mondhatnám, bár ma nem nagy divat, hogy nemcsak kiszolgáljuk a közönséget, egy kicsit formálni is szeretnénk az ízlését. S ennyi kockázatot merek vállalni. Egyébként meg rengeteg e-mailt kapok, hogy az új albumról miért nem játsszuk az “Alszol a vállamon” című lírai dalt, vagy a “Maradj a hangszernél” címűt, amely a kapcsolatok lazulásáról, a szakításokról szól, mert hát van, akinek a munkája a legfontosabb...- A szövegek igazi történetekről szólnak vagy csak Dusán kitalációi?- Sosincs úgy, hogy ne lenne a háttérben egy igazi történet, de a dalok általában azért egy kicsit többről is szólnak. Egyébként meg hiszek abban, hogy az igazi barátságok nem azon múlnak, hogy milyen gyakran találkozunk, hányszor hívjuk egymást telefonon. A dalok többsége persze Dusán élményeiből, fantáziájából fakad, de azért ő mindig belekalkulálja azt is, hogy én fogom elénekelni. S hát nagy szerencse, hogy Dusán nemcsak szövegíró, hanem a testvérem is. A szöveg később is formálódik, ha éppen nincs ott a felvételen, akkor telefonon egyeztetünk akár egy szót vagy ragot is. Csíszolgatjuk a dalokat, s ez, szerintem, mindig a produkció javára válik.- A „Harminc” egy kis összegzés, Dusán szerint „Kibírtuk, ki hinné harmincon át”. Hogyan született az első dal?- Erre mindhárman másként emlékszünk, de az biztos, hogy az első dalokat a Bartók Béla út 1. alatti házban mutatta meg Pici, ahol akkor még a szüléinkkel laktunk. Amúgy Presser már évekkel korábban mondogatta, hogy nekem jobban állna, ha szólista lennék. Ezek azért inkább baráti beszélgetések, kiszólások voltak, s akkoriban azért vetettem el az ötletét, mert én mindig csapatban gondolkodtam. Igaz, ma sincs ez másként, hiszen Dusán és Pici is kitartott mellettem, és 93 óta együtt játszom Sipeki Zoltán gitárossal és Horváth Kornél ütőhangszeressel. Időközben hozzájuk csatlakozott Lattmann Béla basszusgitáros, Orosz Zoltán harmonikás, Gyenge Lajos dobos, Kovács Péter Kovax billentyűs és a vokalista lányok, Óvári Éva, Kabelács Rita és Péter Barbara. Az első lemezem „kitalálója” tehát leginkább Pici volt, aki akkoriban kérte meg Dusánt, hogy az LGT-nek is írjon szövegeket. Valahogy jól álltak a csillagok, s ez, úgy látszik, mindmáig kitart. Az első években minden esztendőben készült egy lemez, aztán volt, hogy eltelt négy-öt év is. Mindhármunknak egyszerre kell ráhangolódnunk arra, hogy új dalok szülessenek. Persze Gáborral közben is találkozgatunk, mert ez nemcsak szakmai kapcsolat, barátság is, s ez is benne van a harminc évben.- Ritkán nyilatkozik, s nem nagyon árulkodik a magánéletéről, ezért is volt meglepő, hogy a „Zorán 1997” lemezhez született egy dal (Ahol jó volt) a feleségéről.- Én szeretem megőrizni magamnak a magánéletemet, az az egyetlen bástya, amelyet nem engedek át senkinek. A közszereplő élete persze érdekli a közönséget, de csak módjával eresztek be bárkit az otthonom kulisszái mögé. Talán csak egyszer, ezen a 97-es albumon történt meg, hogy tudatosan átléptem ezt a magam által szabott határt. A személyes tragédiám, feleségem, a lányom édesanyjának 96-ban történt halála ahhoz túlságosan megrázott, hogy eltitkolhattam volna. Dusán finom érzékenysége segített, semmi sem volt szó szerint kimondva, és mégis rólunk szólt az „Ahol jó volt” című dal, arról, hogy nélküle mennyire egyedül maradtam.- Amióta Hegyi Barbarával összeházasodtak, a nyilvánosságot még nehezebb kizárni, hiszen egy színésznő éjjelnappal reflektorfényben van.- A sors egy másik művész mellé sodort, a mai napig egyensúlyozunk a jó ízlés és a kötelezettségek között. Hosszú távon ez meglehetősen veszélyes, hiszen manapság aki nincs szinte állandóan jelen a médiában, az kicsit olyan, mintha nem is lenne. Az én műfajom amúgy sem tartozik a kereskedelmi média kedvencei közé, s néha magam is rácsodálkozom, hogy mégis veszik a lemezeimet, és megtelik a Budapest Sportaréna is. Már majdnem szubkultúrának számítunk, pedig ez a műfaj nem az. Igaz, anno annak indult..- A koncertjein mindebből a visszafogottságból semmi sem látszik, a legmodernebb technikát vetik be képben, hangosításban és világításban is.-... és remélem, a dalaim sem porosak még! Sőt, magam is rácsodálkozom, hogy a régi dalok néha új jelentést nyernek, és túl sok soruk aktuális ma is. Ez persze nem túl hízelgő képet fest az országról. Az Aréna-koncert előtt egyébként fél évig dolgoztunk, hogy minden klappoljon. Többek között három animációs film is készült a dalokhoz, s a világítás is fantasztikus volt. Ez utóbbi Kalla Tibort dicséri, aki otthon komputeren kidolgozott egy világszínvonalú világítási programot, amely „tudta” az ösz- szes dalt, az összes hangszeres szóló helyét és idejét, és hangulatilag is sokat hozzáadott az előadáshoz. Szabad kezet adtam Tibornak, s nem kellett csalódnom. Sőt, külön öröm volt számomra, hogy van egy fontos szelete a produkciónak, amelyet kiadhattam a kezemből.- Hallottam, hogy előbb telefonon az egyik technikust instruálta. Vagyis mindent ön irányít, mint a békebeli időkben, amikor a zenekarvezetők a Születet i egy dal a feleségemről, amikor meghalt, de semmi ■ 1 seMtolt kimondva, mégis rólunk szólt az „Ahol jó volt”. A mlban azt meséli el, azt írta versbe Dusán, hogy a feleségem nélkül mennyire egyedül maradtam a lányommal.
