Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám

4 2007. MÁJUS 6., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA pilótajáték Tízezernél is többen károsodhatnak az utóbbi évek legnagyobb pilótajáték-gyanús ügyletében. Egymás után válnak fizetésképtelenné, vagy tűnnek el azok az autóreklámozással foglalkozó cégek, amelyek kocsik felmatricázásáért fix jövedelmet ígértek a tulajdonosoknak. MATRICÁS AUTÓK: KÖZEL A VÉG? Csalás gyanúja miatt nyo­mozást indított a rendőr­ség a február óta nem fi­zető' II Ferro ügyében, mi­közben a piac másik sze­replője, a Hírautó is leál­lította kifizetéseit, egy ed­dig kevésbé ismert cég, a Mobil Reklám Hungária vezetői pedig napok óta elérhetetlenek. Németh Márk-Tibay Gábor Végjátékához közeledik a rek­lámautós botrány: szerdán csa­lás megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen a Budapesti Rendőr- főkapitányság (BRFK). A rend­őrség nem feljelentés alapján, hanem hivatalból kezdett el vizs­gálódni a cégről, márpedig pa­naszosok akadnak szép szám­ban: az II Ferro február óta nem fizet nyolcezer ügyfelének, akik autójukon reklámmatricát he­lyeztek el havi fix összeg vagy a kocsi törlesztőrész­letének fejében. „Igazságügyi könyvszakértők be­vonásával megvizs­gáljuk a cég mérle­gét és tevékenységét, átnézzük az összes számlát, az ügyfelek­kel és a hirdetőkkel kötött szer­ződéseket” - tájékoztatta lapun­kat Szentendrei Angéla, a BRFK helyettes szóvivője. A héten a másik nagy autórek­lámos cég, a budapesti székhe­lyű Hírautó Kft. is arról tájékoz­tatta 1200 ügyfelét, hogy képte­len időben fizetni. A cég vezető­je, Vadla Viktor lapunknak a fennakadást azzal indokolta, hogy az II Ferro-ügy miatt több megrendelőjük visszalépett - azonban egy részükkel állítása szerint sikerült újra megállapod­niuk. ígéri, hogy három héten belül valamennyi ügyfelük tarto­zását rendezik. Csütörtökön pedig egy kevésbé ismert, szintén autómatricázás- sal foglalkozó cég, a Mobü Rek­lám Hungária Kft. bizonytalan Az II Ferro február óta nem fizet nyolcezer ügyfelének. időre bezárt. Vezetői, akik beteg­ségre hivatkoztak, azóta elérhe­tetlenek. A Budapesten, Miskol­con, Tatabányán, Pécsen, és Győr­ben is kirendeltséggel rendelke­ző cég sem fizetett hetek óta. A reklámautós cégek 2004 kö­rül jelentek meg Magyarorszá­gon. Szolgáltatásuk lényege: egy kocsi törlesztőrészleteinek átvál­lalását vagy havi fix jövedelmet kínálnak az autósoknak cserébe azért, hogy az új vagy használt kocsijukon hirdetéseket helyez­nek el. Használt autó után cégtől függően havi 30-50 ezer forin­tot, új autó esetében pedig a törlesztőrészlet 40 ezer forintig történő átvállalását ígérték az ügyfeleknek. A piac két domináns szereplő­je, az II Ferro és a Hírautó aján­latában azonban több buktató is volt. Ha használt autóját akarta reklámokkal teleragasztani az ügyfél, akkor a cégtől és a szer­ződés időtartamától függően 170-340 ezer forint regisztráci­ós díjat kellett kifizetnie. Új au­tót pedig - hiába a vonzó nulla- százalékos kezdő- részlet és az átvál­lalt törlesztőrész­letek - kizárólag a velük szerződésben álló kereskedések­nél vásárolhatott az ügyfél lista­áron, és semmilyen kedvez­ményt sem vehetett igénybe. így már kezdetben is felme­rült a gyanú, hogy a cégek nem a kocsikon lévő reklámfelületek értékesítéséből, hanem az új ügyfelek regisztrációs díjaiból, illetve a márkakereskedőktől ka­pott jutalékból fizetik ki a többi­ek havidíját. De egy jó darabig ez a feltételezés nem sokakat érde­kelt - hiába intett óvatosságra például a Magyar Lízingszövet­ség -, ugyanis akkor még mind­két cég pontosan fizette a havi­díjakat. Az első viharfelhők az év elején kezdtek gyülekezni. Az II Ferro korábbi tulajdonosa, Laskay Ró­bert hirtelen kiszállt a cégből, an­nak ellenére, hogy korábban hosszú távú terveiről számolt be a sajtónak. Az új tulajdonos-ügy­vezető februártól a huszon­éves Körmendi Ákos lett. Ek­kor már nem fizetett a cég, ám eleinte a tulajdnosvál- tásra és az átutalásos rendszerre való átállás­ra hivatkoztak. Áprilisban már átme­neti pénzügyi nehézsé­gekkel indokolta a cég, hogy él a szerződésben foglalt jogával, és három hónapra felfüggeszti a szerződések teljesítését, így a kifizetéseket is. Kör­mendi Ákos a pénzügyi gondo­kat az előző tulajdonosok számlá­jára írta. Lapunknak tett olyan utalást is, miszerint elképzelhető, hogy az ő idejükben valóban nem a reklámbevételekből fedezték a kifizetéseket. A fiatal ügyvezető azonban még mindig bízik ab­ban, hogy új hirdetők bevonásá­val megoldódhatnak a likviditási problémák. Legutolsó ígérete szerint jú­niusban megpróbálják kifizet­ni a májusi reklámdíjakat, ösz- szesen mintegy 300 millió fo­rintot az ügyfeleknek. Rossz hír azonban, hogy a szerződések Pár hónapja még jó üzlet volt a hirde­tésért kapott pénz, ma már a rend­őrség vizsgálódik három hónapos felfüggesztése elméletileg akárhányszor meg­ismételhető. Az II Ferro közben az év elején Romániában is meg­jelent, ahol a hazaihoz hasonló feltételekkel próbálja csábítani az ottani autósokat. Körmendi Ákos szerint azonban semmi­lyen jogi és pénzügyi kapcsolat nincs a magyar és a román II Ferro között. Hatalmas üzlet be nem váltott ígéretekre A piramisjátéknak is nevezett csalási forma alapelve egyszerű: a létrejövő cégek jövőbeni ügyfeleiknek az átlagos piacinál jóval ma­gasabb hasznot vagy más előnyt ígérnek, ám valós üzleti tevékeny­séget nem folytatnak. Az ügyfeleiknek járó kamatot mindig az új belépőkkel fizettetett összegekből fedezik. Mihelyst a csatlakozók a kritikus tömeget elérik, elkerülhetetlen az összeomlás: az apadó befizetési források már nem tudják fedezni a kifizetéseket. Az autótulajdonosok ma önkéntelenül hirdetik: futnak a pénzük után Pont az II Ferro körül kiala­kult botrányra hivatkozott a pi­ac másik nagy szereplője, a Hír­autó Kft., amikor a héten arról tájékoztatta ügyfeleit, nem tud időben fizetni. Elképzelhető, hogy náluk is az II Ferróéhoz ha­sonló forgatókönyv játszódik le az elkövetkező hónapokban. A két cég között nem ez lenne az egyetlen párhuzam: a Hírau­tó kreatívigazgatója Laskay Péter, a volt II Ferro tulajdono­sának testvére. Magyarországon egy reklám­autós cégről már kiderült: veze­tői pilótajátékba bonyolódtak. A dorogi székhelyű Hartenegro Kft. is több százezres regisztrá­ciós díjat szedett be, ám még az­zal sem bajlódott, hogy matricá­kat ragasztgasson az autókra. Náluk bebizonyosodott, hogy egyszerűen a regisztrációs díjak­ból fizették ki a havidíjakat. A cég vezetőit tavaly októberben vette őrizetbe a rendőrség. Az II Ferro és a Hírautó máig állítja, hogy hirdetési bevételeik­ből fizetik (azaz fizették), és a jö­vőben is abból próbálják állni az ügyfeleknek járó pénzt. A rek­lámszakma azonban kételkedik ebben. A cégek hirdetési tarifáit nagyon magasnak találja Török Ferenc, a Magyar Közterületi Reklámszövetség szóvivője. A fennakadások miatt a hirdető cégek is elpártoltak. „Egy százautós kampány már akkor körülbelül 5 millió forint­ba kerülne a hirdetőnek, ha ko­csinként csak akkora összeget kérnek el, mint amennyit a tulaj­donosának díj formájában kifi­zetnek” - mondta. Egy százdara­bos óriásplakát-kampány is kö­rülbelül ugyanennyibe kerülne, ám ennek eredmé­nye, szemben az au­tón való hirdetéssel, pontosan mérhető. Ezért a szakértő ki­zártnak tarja, hogy tolonganának a hirdetők a mat­ricáért. Ráadásul a kedvezőtlen médiavisszhang és a rendőrségi nyomozás sem könnyíti a poten­ciális hirdetőkkel történő meg­állapodást. A két reklámautós cég gazdaságos működése így azért is megkérdőjelezhető, mert évente 4-5 milliárdos hir­detési bevételre kellene szert tenniük, ami a 20 milliárd forin­tosra becsült közterületi reklám­piac negyedével egyenértékű. Rövidesen tehát fény derülhet a nagy talányra: hatalmas átve- rés az autómatricázós üzlet, vagy csak a véletlen műve, hogy már három cég sem fizet ügyfe­leinek hetek-hónapok óta. Addig integessünk együttérzően min­den melletünk elsuhanó, felmat- ricázott autó vezetőjének, aki ön­kéntelenül is hirdeti magáról, hogy fut a pénze után. A piramisjátékok kora a rendszerváltás után: Magyarországon több ezren károsodtak, Albániában több százan életüket vesztették a lavina után A TRIBUSZER-ÜGY: A hazai pi­lótajáték-történet első sztorija ez az 1993-ban kezdődött csa­lássorozat. Komlón ebben az évben alakult meg Tribuszer Zoltánné vezetésével a Tribu Bt., mely befektetési cégként kimagasló hozamot ígért. A baranyai vállalkozás rövid idő alatt országos hálózattá nőtte ki magát: megközelítő­leg 24 ezer szerződést kötöttek meg, mintegy 3,8 milliárd fo­rint értékben. Az összes szer­ződő 30 százalékát fizették ki, végig az újonnan csatlakozók pénzéből. A többiek azonban hoppon maradtak: a kár meg­közelítette a 2,5 milliárd fo­rintot, ebből 1,5 milliárd nem térült meg. Tribuszernét ki­lenc év börtönbüntetésre ítél­ték, nem vonult azonban be, közel két évig a budapesti rendőrszékház közvetlen köze­lében bujkált egy bérelt lakás­ban. Külsejét sem változtatta meg. AZ INGATLANSZÖVETKEZETEK: A hazai ingatlanszövetkezeti botrányok csak részben sorol­hatók a pilótajátékok közé, mivel e vállalkozások esetében legtöbbször valós gazdasági tevékenység is folyt. A Pilis- • Invest, a Vertical Invest, a Du­na Profit vagy a legismertebb Baumag botránya azonban azt bizonyítja, leggyakrabban a csődhöz és több ezer kisbefekte­tő megkárosításához vezet a pi­acinál kimagaslóan nagyobb hozam ígérete. Az egymáshoz kísértetiesen hasonló történe­tek lényege röviden: az ingat­lanbefektetésre specializálódó szövetkezetek rekordhozamok­kal többezres kisrészvényest kört toboroznak, a hozamokat csak rövid időre fizetik, később azonban sem az ígért haszon­nal, sem a befektetett pénzzel nem tudnak elszámolni. A károsultak száma országo­san több tízezerre tehető. AZ ALBÁN PIRAMISJÁTÉK: Az újkori piramisjátékok legna­gyobbika 1996-97-ben majd­nem romba és káoszba dön­tötte Albániát. 1996-ban az ENSZ Jugoszláviát érintő in­tézkedései kapcsán egyes ille­gális források - így a csempé­szetből származó bevételek - elapadni látszottak, a fekete- gazdaságban működő „cé­gek” pedig új lehetőség után néztek. A megoldást a bűnö­zői csoportok számára a be­fektetési piramisjáték jelentet­te: az alakuló cégek egymás­ra licitálva havi tíz-húsz szá­zalék, éves szinten pedig száz százalék feletti hasznot ígér­tek az elszegényedett ország lakosainak. A LAVINA NEM MARADT EL. A há­rom és fél milliós ország két­millió lakója lett 1996 végére üzletfele a csalóknak, a lakos­sági befizetések elérték az 1,2 milliárd dollárt. Az álcégek egymásra licitáltak: szeptem­berre már a befektetett össze­gek három hónap alatti meg­duplázását ígérték. Sokan há­zaikat, birtokukat, állataikat adták el, hogy beszállhassa­nak az „üzletbe”. A KORMÁNY mindvégig tehetet­lenül figyelte az eseményeket, sőt, több esetben az állam és a bűnözői körök összefonódá­sa is felmerült. Az összeomlás novemberben kezdődött: az egyik nagy\'állalat ebben a hó­napban már nem fizette ki „részvényeseit”. Januárban két cég jelentett csődöt, a nemzeti bank pedig korlátozta a pénz­kivételt. Márciusra az ország­ban kitört a káosz: katonák és rendőrök tömege dezertált, kifosztották a fegyverráktára- kat, a kormányerők elvesztet­ték az ellenőrzést a déli terüle­tek fölött. Fegyveres zavargá­sok törtek ki, az ország a pol­gárháború szélére sodródott. A rend - súlyos gazdasági veszteségek árán - csak 1998 tavaszára állt helyre, az össze­csapásokban közel négyszá­zan vesztették életüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom