Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-30 / 124. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 30., SZERDA A diákok • •• rr • jovoje PETHEÖNÉ MISKOLCZY ANDREA, a kisbárapáti tagiskola intézményvezetője:- Ezekben a hetekben a tagiskola és a diákok jövője foglalkoztat. Az, hogy miként tudjuk biztosítani a sajátos nevelést igénylő kisiskolások esélyegyenlőségét. Összevont osztályban tanulnak, sok időt igényel a velük való törődés. Szinte lehetetlen velük úgy foglalkozni, ahogy azt megérdemelnék, mert önálló munkára képtelenek, mindössze öt-tíz percig képesek figyelni. Azon gondolkodom, miként tudnánk az alsó tagozat megtartásával hatékonyan tanítani őket. SH-PORTRÉ Az őrtilosi óvónő karajos lászlóné kétlaki: Zákányban él, ám őrtilosi óvónőként ismerik.- Nagykanizsáról idejöttem férjhez, több mint tíz éve. Diákszerelem volt a miénk, még a csurgói gimnáziumban kezdődött. A 15 éves fiunk most ugyanott tanul. Mindig vidéken szerettem volna élni, gyerekkoromban Bélaváron töltöttem a nyarakat. Nagyon szerencsés, hogy olyan szakmám van, ahol a kedvtelésemnek is élhetek, ugyanis a kézművesség a hobbim. Az oviban most éppen az évzáróra és a ballagásra készülünk a múlt heti Tekergő-találkozó után. Otthon a lakás felújítása foglalkoztat. Eljött az ítélet napja Kaposváron vizsgaidőszak Fortuna istenasszony jobbára azokra mosolygott, akik tanultak Mint minden felsőoktatási intézményben, a Kaposvári Egyetemen is megkezdődött a hallgatók rémálma, a vizsgaidőszak. Vas András- Édes Istenem, csak ne a Horthy korszakot húzzam! - fohászkodik egy fekete farmert és falfehér ábrázatot viselő ifjú a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának folyosóján Fortuna istenasszonyhoz. Kétség- beesetten lapozgatja a fénymásolt lapokat, s nem veszi észre a többiek figyelmeztető szemvillanásait: a vizsgáztató tanár már mögötte áll, babrál a kulcsával, kinyitja a termet, s eltűnik a kint várakozók szeme elől. Alig öt perc múltán aztán nyílik az ajtó, s bebocsátást nyer az első három nebuló.- Innen húzzatok tételt, ott találtok lapot! - hangzik az ukáz, mire a trió lázasan fixí- rozni kezdi a kisebbik fecnikupacot. - Nem látszik át, erre figyeltem - folytatja erre némi gúnnyal a hangjában az oktatóvizsgáztató, éreztetve, ezúttal abszolút ő diktálja a feltételeket. Ha akar, bosszút állhat az elmúlt szemeszter, év minden vélt-valós sérelméért: a lógásokért, az összecsapott szemináriumi dolgozatokért, a csendes beszólásokért, a többség részéről - nem csak általa - tapasztalt órai apátiáért.- Tízes - rebegi az első sorshúzó. - A kiegyezés - közli a tanár rezignáltan a témát.- Hatos - sóhajt fel az alacsony szám láttán a második.- Kossuth - jön máris a választ. Harmadiknak a nem is oly rég még a folyosón fohászkodó túr a cédulák közé.- Tizennégy - közli idegesen, s látszik rajta, legszívesebben visszaejtené a papírdarabot. A törvényeiről elhíresült Murphy ugyanis ismét színre lép: - Hor- thy-kor... Mintha valami mosolyféle suhanna át az oktató arcán, csak leheletnyi, ám láthatóan ő is emlékszik a folyosói intermezzóra.- Üljetek le, ne regényt írjatok, csak vázlatot, aki kész van, jöhet - teszi hozzá egy szuszra. Miután a trió szétszóródva a padok mögé kúszik, kezébe veszi a A tétel kihúzását követően van idő összeszedni a gondolatokat. De a szóbeli kollokviumot a diákok túlnyomó többsége nem szereti. Nem véletlenül... sportújságot. Szeme végigfut a címeken, nem mélyed bele a cikkekbe, csak a tartalmat vizslatja. Fél szemmel persze a diákokat figyeli, akik azonban nem mernek puskázni: még egy esetleges elégtelen vizsga is jobb, mint ha valakit csaláson kapnak.- Jöhetek? - emelkedik fel a Kossuthról szóló tétel tulajdonosa, majd a beleegyező fejmozdulatra előremerészkedik.- Index? - érdeklődik a tanár. - Kezdheted - jegyzi meg, miközben belelapoz a fekete kis leckekönyvbe. Izgatott darálás kezdődik, nem igazán a témába vágó adatok, inkább kronológiai eszme- futtatás, ám látható, hogy a hallgató készült.- Rendben van, eddig oké - szakítja félbe biztató hangsúllyal a vizsgáztató, majd feltesz egy kérdést. Aki csak kicsit is figyelt órán, tudhatja a választ. A szemben ülő is közéjük tartozik, s a helyeslő fejbólintás- tól láthatóan megkönnyebbül. Magabiztosabbá válik, a következő három-négy kérdésre is nagyjából elfogadható választ ad. A tanár az utolsó kérdés alatt már írja a jegyet, a válasz közepén pedig nyújtja az indexet: - Köszönöm, küldj be valakit magad helyett. A vizsgázó egy a Mariana- árok tíz kilométeres mélységéből az utolsó korty levegővel visszatérő búvár arckifejezésével távozik. Helyére a kiegyezé- ses tétel birtokosa huppan le: ő is szerencsés kézzel húzott, hellyel-közzel tisztában van a témával, így viszonylag könnyen veszi az akadályt. Újabb helycsere, jön a „horthysta”. A lapon kétcentis betűkkel róva talán, ha öt sor szerénykedik, s a tanév során az Több mint kilencszázan a diplomáért vizsgáznak a Kaposvári Egyetemen A KAPOSVÁRI EGYETEMEN 4046 hallgató vizsgázik, 908-an befejezhetik tanulmányaikat. A pedagógiai karon 1100-an - 970 nappalis, 130 levelezős -, a művészeti karon 844-en - nappalin 511-en, levelezőn 318- an, estin 15-en -, az állat- tudományin 608-an - nappalin 374~en, levelezőn 234<jn -, a gazdaságtudományin 586-an - 526 nappalis, 60 levelezős - adnak számot tudásukról. A legtöbben, ezeregyszázan a pedagógiai karon tanultak az idei évben órák alatt a társakat előszeretettel szórakoztató ifjonc ezúttal egy hervadó ibolya szerénységével kezd zavaros monológba. A vizsgáztató ezúttal hagyja beszélni az asztal túloldalán ülőt, aki a szemközti némaságtól még inkább zavarba jön, hiszen nincs visszajelzés, egyáltalán jó irányba halad-e. Szép lassan ösz- szekeverednek benne a gondolatok, a tételek, így végül akadozva elhallgat.- Mi az a sajtókamara? Mi volt a funkciója? Mi alapján állították fel? - kap gyors egymásutánban három alapszintű mentőkérdést. A tanár látja, hogy nem lesz válasz, bedob még egy évszámot.- Amikor a kisgazdák... - szólal meg a hallgató. A vizsgáztató szeme elkerekedik. - Kisgazdák? - kérdez vissza.- Ja, nem - fúj visszavonulót a delikvens. - Nem tehetek róla, nem látom át a témát, a gimiben alig foglalkoztunk vele - kezdi a védekező magyarázkodást, majd hirtelen témát vált. - Nem húzhatok egy másikat?- Dehogynem - jön a kegyetlen válasz, s az index visszakerül tulajdonosához. - Két hét múlva... Demjén Rózsi dalára érkezett haza Erdélyből Szabó Irma ünnepség A köztársasági elnök honosította vissza, évtizedek óta várt arra, hogy letehesse az állampolgári esküt Az erdélyi Szabó Irma ünnepi műsor keretében tett állampolgársági esküt Tabon Karai Gyula alpolgármester előtt. Demjén Ferenc Harangok című dalára kezdődött az ünnepi program a polgármesteri hivatal házasságkötő termében, ahol mintegy félszáz vendég foglalt helyet. Csendes Istvánná anyakönyvvezető köszöntötte Szabó Irmát, akit a köztársasági elnök visszahonosított. A rendezvényen volt a Demjén és Róza: Várva várt szó című CD- lemez országos premierje. Az eseményen részt vett Demjén Ferenc, a zenék szerzője, továbbá Koncz Gábor színművész, aki a lemezen verset mond.- Világpolitikai érdekek érvényesülése miatt vesztette el magyar állampolgárságát, de érzelmileg továbbra is magyarnak vallotta magát - mondta Szabó Irmáról Karai Gyula. - Most már jogilag és érzelmileg is Magyarország teljes jogú állampolgára. Csendes Istvánná anyakönyvvezető szólt arról is, hogy összeköt bennünket a nyelv, a hagyományok, a kultúra, a szokások és az összetartozás hite. - Ebben a hazában nem csak félve és lélekben, hanem teljesen élheti meg magyarságát Szabó Irma - tette hozzá. - Állampolgára lett e honnak, hazatért. Isten hozta itthon! A várva várt szó A DEIVUÉN ÉS RÓZA: VÁRVA várt szó című CD-lemez az állampolgársági ünnepségre készült. Az anyakönyvvezetők és a polgármesterek munkáját segíti. A Közigazgatási Főiskolán és a Pécsi Egyetem Közigazgatási Tanszékén kiegészítő tananyag. Hét verset és hét Demjén- dalt is tartalmaz. A verseket Koncz Gábor és Papp János színművészek tolmácsolják. A tabi ünnepségen mutatták be először a nyilvánosság előtt a CD-lemezt. Karai Gyula alpolgármester (balról), Szabó Irma és Demjén Ferenc Koncz Gábor Kossuth-díjas színművész Wass Albert: Üzenet haza című versét szavalta el, majd az anyakönyvvezető nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérrel és egy üveg borral köszöntötte Szabó Irmát. A visszahonosított magyar állampolgár az ünnepség után azt mondta a Somogyi Hírlapnak, hogy mérhetetlen boldogságot érez, még a könnyei is kijöttek. - Másfél éve települtem át Marosvásárhelyről Tabra - idézte föl Szabó Irma. - Évtizedek óta vártam erre az eseményre. Hűséges székelyföldi nagy magyarok voltak a szüleim, akik engem is magyarnak neveltek. ■ Krutek József
