Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-22 / 118. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 22., KEDD IIIIUIOIIIKIIB » %m WMM MS^S M$$ 1 p»l»lW»|imi«tl wmmssm■ Sakkozik a testépítő kollmann klára kétszeres magyar testépítőbajnok, hatszoros magyar súlyeme­lőbajnok, az első női súly­emelő-világbajnokság hato­dik helyezettje, az 1988-as Európa-bajnokság bronzér­mese.- Most nem versenyzek, de keményen edzek napi más­fél órát. Régi hobbim a sak­kozás, amit versenyszerűen is szeretnék újra űzni. Egy számítógépes sakkprogram­mal gyakoriok, s nagyon jól játszik a gép, nem könnyű túljárnom az eszén. Néhány éve telepedtünk le Zákány­ban német származású fér­jemmel. Ausztriában dolgo­zik, lehet, hogy elköltözünk. K SH M VM&ífr WMUm A kisbárapáti gondozónő kosa antalné, a kisbár­apáti önkormányzat szoci­ális gondozója: - Tősgyöke­res kisbárapáti vagyok. Hét éven át a karádi ruhagyár­ban voltam betanított mun­kás. 1980-tól a községben dolgozom mint szociális házi gondozó. Két évvel ké­sőbb elvégeztem egy két­éves egészségügyi iskolát, így már 27 éve látom el ezt a feladatot. Nagyon szép és felelősségteljes. Hat-ti- zenkét idős személy prob­lémájának megoldásáról gondoskodom. Ezt a mun­kát csak szíwel-lélekkel, emberséggel lehet végez­ni. A férjem nemzetközi gépkocsivezető, három gyermekünk van. Csepelyi misszió baseballütővel amerikai álom Somogyi keresztény gyülekezeteket segítene a házaspár Amerikában született, de mindig hazahúzt^ a szíve Temesváry Józsefet, aki feleségével misszionári­usként költözött Nagycse- pelyre. Mórocz Milán- Egy szót sem tudtam angolul, amikor iskolába mentem, mert otthon csak magyarul beszéltek velem a szüleim - emlékszik a gyerekkorára. - Egy évbe telt, mire úgy megtanultam a nyel­vet, hogy elkezdhettem a tanul­mányaimat. Már elmúltam húsz­éves, amikor elkezdett foglalkoz­tatni a származásom, és elhatá­roztam, egyszer hazalátogatok. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ide fogok költözni. Felesége, Sandi már fiatal ko­ra óta arról álmodott, hogy egy­szer valahol misszionáriusként dolgozik, de férje mindig csak jóízűen nevetett rajta. Később megváltozott a véleménye.- Amikor erről beszélget­tünk, mindig megjelent egy kép előttem, hogy valahol Afri­kában egy sátorban fekszünk betegen, és végül meghalunk maláriában - mondja József.- Jó állásom volt, szerettem, amit csináltam, így őszintén szólva semmilyen indok nem szólt amellett, hogy elhagyjuk Amerikát. Sandi azonban meglátott egy hirdetést, amiben egy Bécs mel­letti teológiára kerestek munka­társakat. Amikor először átjöt­tek Sopronba, eldöntötték, ha lehetőségük lesz rá, átköltöz­nek. Két év múlva már az ame­Baseballozni tanítják a nagycsepelyi fiatalokat. Képünkön (balról) Temesváry József, Sandi és a tanítványok, elöl Kovács Gabi a jókora kesztyűvel Errefelé még érték az emberi kapcsolat MINDIG ÉRDEKELT, hol Van Magyarország, ahonnan a férjem származik - mondja Sandi Temesváry. - Sokan kérdezik tőlem, nem húz-e vissza a szívem Amerikába, hiszen ott sokkal jobb világ van. Ez nem igaz. Ott az em­bereknek nincs idejük egy­másra, mert mindig újabb autót, nagyobb házat szeret­nének, ezzel telik az életük. Lehet, hogy Magyarországon nincs olyan jólét, de itt még van értéke az emberi kap­csolatoknak. rikai misszióstársaság buda­pesti székhelyén dolgoztak. Át­alakítottak egy cirkuszi pótko­csit, a belsejében könyvesboltot és kávéházat rendeztek be. Ha egy kis vidéki gyülekezet meg­hívta őket, levontatták az után­futót, és két-három hétig az ott élő gyerekekkel foglalkoztak. Előfordult, hogy meghívtak egy egész baseball-csapatot Ameri­kából és megtanították az isme­retlen sportot a falubelieknek. Azért költöztek Nagycsepelyre, mert megszerették a vidéket. A somogyi gyülekezeteket szeret­nék segíteni, bármilyen feleke­zetű keresztény közösséget. Álmuk egy gyerekotthon építé­se. Azt mondják: sok csoda kel­lett, hogy eddig eljussanak. Ha az árvaházhoz újabbak kelle­nek, azok is megtörténnek majd a maguk idejében. Fekete kövek: a nagy generáció ‘56-os története író bíró A tárgyalóteremben találkozik gyermekkori barátjával az új regény főhőse Az idei könyvhét egyik különle­ges „csemegéje" lesz Ujkéry Csa­ba legújabb regénye. A Fekete kö- vek'az 1956-os forradalomról és az azt követő évtizedekről szól. Ujkéry Csabát, a Somogy Me­gyei Bíróság elnökét jeles író­ként is számon tartják. Kedvenc koráról, a középkorról több köte­te is megjelent, de kalandozott a somogyi betyárvilágban is. Bár az író maga is tanúja volt 1956- nak - a forradalmat tizenéves kamaszként élte át -, tizenegye­dik kötete, a Fekete kövek nem önéletrajzi regény. Ám óhatat­lanul előbukkannak benne sa­ját élményei. Az író azt tartja új kötetéről: a „nagy generáció" történetét írta meg, belpolitikai társadalomraj­zot készített. Ezúttal a kutatás során a bőség zavarával küzdött, hisz egyetlen korról sem állt ren­delkezésére ennyi dokumen­tum, korabeli sajtótermék. A könyv egy bíróról és gye­rekkori barátjáról szól, akiket messze sodor egymástól az éle­tük, ám sorsuk egy ponton újra összekapcsolódik. Talán nem meglepő: a tárgyalóteremben. A regény olyan kérdésekre keresi a választ: mennyit ér, mire köte­lez egy gyermekkori barátság? Sorsunk alakulásában milyen szerepe van a magunkkal hozott értékeknek, a társadalom viha­rainak, melyek felemelhetnek, de akár ketté is törhetnek. Mind­ezt körülöleli a korszak politikai légköre, egy kis város forradal­ma, és ami a „nagypolitikában" e körül történik. ■ Jakab Edit Mennyit ér, mire kötelez a gyerekkori barátság? Ez az új kötet nagy kérdése Elapadtak már a források az erdei iskolák támogatására ördögi kör A fenntartóknak és az iskoláknak nincs pénzük, és a szülőktől sem kérhetik a hiányzó összeget Egyre többen mennek, a legtöb­ben azonban kimaradnak az er- deiiskola-programból. Nincs rá pénz. Gyerekzsivajtól hangos az őrtílosi Dráva-part. Innen lehet tudni: újra benépesült az Éltető világ erdei iskola és nyári tábor. Somogybán még mindig ez az egyeüen hely - noha erdei isko­lából több is van -, amely minő­sített. Jelinek István tulajdonos elmondta: sok szolgáltató nem is tudja, hogy minősíttetni kellene. Az erdei iskoláztatás hazánk­ban az elmúlt tíz évben indult igazán fejlődésnek, amikor a közoktatási intézmények és fenntartóik, civil szervezetek, majd az állami és a vállalkozói szféra is érdeklődni kezdett ez­iránt az oktatási forma iránt. A szaktárcák pedig felismerték az erdei iskolázás pedagógiai-mód­szertani, környezeti nevelési és szocializációs lehetőségeit, ezért 2000-től támogatták, majd 2003- ban elindították az erdeiiskola- programot. Az „Erdei Iskola Program 2003-2008” keretében még tavaly is lehetett e célra pá­lyázni, de erre az évre elapadtak a források. Horváth Zsolt, az iharosbe- rényi általános iskola igazgatója jól emlékszik arra az időre, ami­kor - ahogy fogalmazott - még országos felbuzdulás volt.- A pedagógiai programunk­ba is beépítettük a környezeti A csurgói diákok az őrtilosi erdei iskolában. Egy évben sem hagyják ki Kenyér a kemencében A környezeti nevelés a kör­nyezettel való harmonikus együttélésre nevelést jelenti. A szorgalmi időszakban, tel­jes iskolai osztályok számára szervezett, 3-5 napos erdeiis- kola-programok egy konkrét helyszínről, tájról szólnak. A helyszínre jellemző társadal­mi, gazdasági és természeti környezet összefüggéseit mu­tatják be a mindennapi való­ságon keresztül Az őrtilosi erdei iskola egyik diákok ál­tal kedvelt programja a ke­mencét kenyérsütés. nevelést. Három éve egy hetet tölthettek el Őrtilosban a gyere­kek, azóta nem tudtuk vinni őket, pedig nagyon hasznos volt. Testközelből látták az élővilá­got, és közösség épült. Ám Iha- rosberényben, mint ahogy a leg­több településen, a fenntartó nem tudja támogatni az erdei is­kolázást, az általános iskola sem képes előteremteni a pénzt, és a szülőktől sem szedheti be az árát, így a kör bezárult. Pedig ahol mindez része a pedagógiai programnak, ott pénzt is kellene mellérendelnie a fenntartónak. Elvileg. Ám a gyakorlat azt mu­tatja: kis településeken, kis isko­lák esetében a forráshoz jutás reménytelen. ■ Varga Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom