Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-19 / 116. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁJUS 19., SZOMBAT Lehull nevedről a magyar jégkorong-váloga- tott szépen fejlődik, ha nem törik meg felfelé ívelő pályá­ja, még sok örömünk lehet benne. Kár, hogy nyelvi szempontból már nem mondhatok ilyet azokról, akik a válogatott image-ét (arculatát, jó hírnevét) a szí­vükön viselik és alakítják. A mezeken ugyanis a játé­kosok neve csupa kisbetű­vel szerepel. Én persze tu­dom, hogy - többek között - a Reál Madrid játékosainak mezén ugyancsak kisbetűs feliratok láthatók; de talán nem ebben kellene a külföl­det utánoznunk! EZ MÉG MIND SEMMI, hiszen a kisbetűs nevekről az ékeze­tek is hiányoznak! Vajh, mi­ért? Segítségül a számítógé­peken dolgozó riporterek­nek? A számítógép nem is engedi a legtöbb ékezet kité­telét, mert így kik is a ma­gyar jégkorong-válogatott já­tékosai? íme néhány: szélig, ladanyi, tokesi, erdosi, len­csés, janosi, holeczy. Hogy kik ők? A megfejtéshez se­gítség: tokesi nem más, mint Tőkési! Úgy látszik, nem kell „az ohioi bányában” dolgoz­ni; itthon is ...lehull neved­rő l az ékezet.” A LABDARÚGÓ MAGYAR KUPA döntőjének kezdete előtt megjelent a két csapat ösz- szeállítása is a képernyőn. Néhány „érdekes” név: Iván Tóth, Tibor Szabó, Gel- lért Ivancsics; János Ba­logh, Róbert Zsolnai, Zol­tán Kiss. Mi történt? A ma­gyar helyesírás egyik elemi szabálya a vezetéknév, ke­resztnév sorrend. Amikor valaki „sárga lapot” kapott, és ráírták a képernyőre: „yellow card”, rájöttem a dolog nyitjára: ha külföl­dön nézik a magyar kupa­döntőt, tanulni akarván tő­lünk; legalább magyaros felirataink miatt ne kerül­jenek hátrányos helyzetbe! Bár ez a veszély nem fe­nyegeti őket. Boszorkány a gyógyfürdő mellől csisztai jósda Szilágyi Pötyit üzletemberek és politikusok is felkeresik tanácsért Szilágyi Pötyi gyerekkora óta tisztában van vele, hogy különös képességekkel rendelkezik Jövőbe látó jós - olvasható a névjegykártyáján, bár ő egyszerűen inkább csak bo­szorkánynak nevezi magát. Vas András A kerti út végén feltűnő házikó őt igazolja: mintha Jancsi és Juliska szerepébe csöppentünk volna a mesében, s a rengetegből a tisz­tásra érve a mézeskalács házikó­ba botlanánk. Mondanánk, a ke­rítést meg kolbászból fonták, ám kerítés egyáltalán nem volt. Akadt helyette rózsalugas és megannyi szépen nyírt díszfa a kertben, ami viszont a bosziság ellen szólt. Ezek szerint a látszat csal. A megérzések viszont nem hazudnak. Legalábbis Szilágyi Pő tyi, a csisztafürdői látó jós szerint.- Már gyerekkoromban tud­tam, különös képességeim van­nak - emlékszik vissza a ráesz- mélés időszakára, miközben kör­bevezet bennünket a kertben. - Négyévesen már kártyát vetet­tem. A dédnagyanyámtól tanul­tam, aki szintén boszorkány volt. Három nappal a századik születésnapja előtt halt meg. Ki­váló szellemidéző volt, nekem viszont a jóslás az erősségem. Persze a családban anyai ágon a köztes generációk sem marad­tak különleges képességek nél­kül, csak éppen a nagymama és Szilágyi Pötyi édesanyja nem akartak erről tudomást venni.- Ez nem olyan dolog, amit el lehet utasítani - állítja. - Anyámnak is igen nagy ráérző képessége volt, csak éppen nem fogadta el, nem hitt benne. Pedig a hit az egyik legfontosabb. S akikben ez megvan, valamint megfelelő csillagjegyben szület­tek, taníthatók, akár még jós is válhat belőlük. S ha már szóba került, az asz- cendensünk felől érdeklődik. A Mérleg felett átsiklik, ám a Rák­ra felkapja a fejét.- A legjobb alany - teszi hoz­zá. - Nagy a beleérző-képessége, éppen ideális jósnak. Hümmögve, hitetlenkedve el­hárítjuk a lehetőséget, s vissza­térünk a gyerekkorába.- Kettős életet éltem - meséli. - Eljátszottam a többi gyerekkel, majd elvonultam a fáskamrába mozizni. Rengeteg mindent lát­tam, méghozzá színesben. Fel­nőtt fejjel végül rájöttem, mitől vannak, honnan jönnek ezek a képek. Látom a jövőt, tudom, amit ti tudni fogtok. Csak ha nem kéred, nem mesélek róla. Ebben maradunk, s inkább a ház felé vesszük az irányt. Első­ként boszorkányos rendetlenség fogad, s ha már a házigazda bo- szinak tartja magát, nem árt, ha a vendég is egyből tudja, hová hozta a sorsa: a csillárról, kam­A kristálygömbhöz csak a jósnő érhet hozzá szilágyi PÖTY1NEK jó híre van, Olasz- és Németországból is akad ügyfele. Megélni ettől füg­getlenül nehéz a bosziskodás- ból, így a csisztai bódéban jós­lás mellett manikűrrel, pedi­kűrrel, műkörmözéssel és masszázzsal is foglalatoskodik. persze csak a külső helyiség­ben, a jósdába ugyanis csak a lelki ügyfelek léphetnek. A hát­tér ezüstszínű - állítólag erősíti az energiákat -, a falon szeren­csepénzek, körbenézve minde­nütt gyertyák és mécsesek. Az asztalon piros terítő - szintén energiafokozó hatású -, no és a kristálygömb, gondosan bebu­gyolálva. Egyszerű földi halan­dó csak így, kendőn keresztül érintheti, kicsomagolva pedig csak tulajdonosa nyúlhat hoz­zá A rossz hatások miatt ken­dőkben pihennek a kártyák is: a cigány felszínre hoz bizonyos dolgokat, a tárót ráerősít az energiákra. A háttér ezüstszínű, a falakon díszítések és szerencsepénzek pókról, falikarokról megannyi különböző boszorkányfigura lóg, seprűvel, fejkendővel, egy foggal, két foggal - vélhetően minden típusból akad egy...- Az emberek egy része kifeje­zetten fél a jóslatoktól - utal visz- sza egy pillanatig a kerti vissza­utasításunkra -, mások ragasz­kodnak hozzá, hogy megtudják, mi vár rájuk. Azok félnek a jós­lattól, akik félve élik az életüket. Nyelünk egyet a beskatulyá­zásra, hebegünk valamit a mate­rialista világról, aztán megpró­bálunk továbblépni. Szerencsére sikerül témát váltani.- Sokan azt hiszik, a jóslás csak a bolond, babonás asszo­nyokat érdekli - ugrunk át a tár­sadalom azon részének taglalá­sára, amely fogékony a tudomá­nyára. - Pedig nagyon komoly üzletemberek, sőt, politikusok is kikérik a véleményemet, taná­csomat egy-egy döntésük előtt. Neveket szeretnénk hallani, történeteket, ám a boszorkány második legfontosabb képessé­ge - mármint a jövőbe látás után- a titoktartás.- Mindig csak az tudhat meg valamit a jövőről, akire tartozik- jelenti ki. - S nekik sem mon­dok pontos dátumot, csak hozzá­vetőleges időt. No és személye­ket azonosítok be, nehogy azt higgye, hogy csak mesélek. Per­sze, ha nagyon be akarja célozni az eseményeket, a kristálygömb­ből öt év eltéréssel betájolom. Elmerengünk, milyen lehet a tudat, hogy valaki néhány évre megjósolja a halálunkat: vajon nekiáll az illető vágni a centit?- Nem ilyen borzasztó a hely­zet - magyarázza -, hiszen mi­vel tudja, mi fog történni, ki is tudja védeni. Az emberek ezért is kíváncsiak a sorsukra. Legalábbis egy részük.- A jóslás során először igen mély meditációba süllyedek - avat be a szakmai titkokba majd elindulok visszafelé. Addig jövök, amíg képeket látok. Ilyen­kor megszűnik a külvilág, belső hangok vezérelnek. Ebben az ál­lapotban még elveszett tárgya­kat is sikerül megtalálni. Búcsúzáskor már-már úgy tű­nik, élesben is láthatjuk mind­ezeket, ugyanis nem leli a bódé kulcsait. Beleérzés helyett azon­ban keresgélni kezd, s jó öt perc után egy ruhacsomó alól elő is kerül az a fránya kulcscsomó... Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nagyatád: kettőből kettő rendben, így lehetne összefoglalni a Rinya menti kisvárosban szerzett gaszt­ronómiai tapasztalatainkat. Az Aranykakas nem véletlen választás volt Már akkor eldön­töttük, hogy visszamegyünk, amikor az ősszel, ominózus kései órán nem engedtek be bennün­ket. Annak, hogy ezt szóvá is tet­tük, volt némi folyománya. A tulaj érthetően nem örült neki, mi meg annak nem, hogy ő nem, te­hát lássuk be ezúttal önkritiku- san, hogy ez az aranyos kakas bi­zony hátrányból indult nálunk. Ezúttal biztosra mentünk, és klasszikus vacsoraidőben, este hét körül érkeztünk. A fogadtatás most sem volt túlzottan barátsá­gos, viszont tény, hogy az ajtót nyitva találtuk. A környezet ahova csöppentünk, már nem volt átla­gos. Az étterem környéke ízlése­sen rendezett, kis csobogó szép ■virágokkal, a kerthelyiség kényel­mes és színvonalas székekkel, bent pedig hangulatos fények, családiasán meghitt berendezés és kellemes színek fogadtak. A dohányzóhelyiség mondjuk kicsivel puritánabb, mint a má­sik, na de úgy kell annak, aki még egy étteremben is füstölögni akar... Mivel azonban az ételek minősége és a környezet színvo­nala eddigi álláspontunk szerint semmilyen konkrét összefüggést nem mutat, s ha igen, akkor is in­kább fordított arányban, így tehát lapozzunk. Házias és nagyon ere­deti ételeket egyaránt találtunk, és az étlap színvonalának megfe­lelő desszerteken kívül semmit nem hiányoltunk a kártyáról.- Elsőnek kakaslevest, tejfölös bablevest és gombalevest válasz­tottunk, és jól tettük. A húsleves gazdag volt és tökéletes, a bable­ves nem olyan recept szerint ké­szült, mint otthon, de már ráné­zésre is szeretni lehetett, a gom­ba szintén el volt találva. Előétel­nek tatárt kóstoltunk, ami négy­ből három embernek nagyon íz­lett az asztalnál, egyvalaki meg azt mondta, picit mustáros, de a piritós, a hozzá kínált zöldségek és a vaj is friss volt, ráadásul vaj volt, és nem valami margarin. Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 7 a végére belejött KÖRNYEZET (1-10 pont): leleményesen otthonos hangúját ÉTEL (1-20 pont): eredeti ételek, jó ízekkel 19 A főfogásokkal is szerencsénk volt, egy alpesi és egy padovai szárnyast kóstoltunk. Előbbit tú­róval, kéksajttal és tarjával töltöt­ték, utóbbit bazsalikommal ízesí­tették és paradicsomkarikákkal, füstölt sajttal sütötték meg roston. Az egészben annyi kivetnivalót találtunk, hogy a petrezselymes krumplin nem friss petrezse­lyemből készült a rávaló, vagy ha igen, teljesen szétszáradt a serpe­nyőben, a krumplipüré azonban látott burgonyát, ami ugyancsak említésre méltó. A bélszínérmék fűszeres burgonyahasábokkal vi­szont isteni volt, és nem volt ben­ne semmi kivetnivaló. Jfróbáltuk megkóstolni a desz- szerteket is, de nem ment, any­nyira jóllaktunk. Igaz, túl csábító sem volt a felhozatal. A szokásos, palacsinta, fagyi, gesztenyepüré. Igaz, a palacsinták között is volt egy figyelemre méltó Mágnás Miska néven. A számla is rendben volt, sem­miért nem kértek többet, mint amennyit nekünk ért. A kiszol­gálásról azért is nem emlékez­tünk meg ezúttal bővebben, mert az ételek annyira lenyűgöz­tek mindenkik hogy nem is érde­mes szót vesztegetni rá. Ez azon­ban máskor sem veszi el a ked­vünket, jövünk még, akkor meg­kóstoljuk a Mágnás Miskát is, ad­dig is jóllakottan és jókedvvel is­merjük el, hogy ez az atádi Ka­kas tényleg aranyat ér. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Az Aranykakas aranyat kapott a szigorú Zimbabwémétől étlapozó Már a levesek látványától megbocsátottuk minden korábbi sérelmünket, aztán meg is békültünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom