Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-28 / 99. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. ÁPRILIS 28., SZOMBAT Nem megterheltük, kielégítettük a hasunkat Törekiben étlapozó Bátor emberként rendeltünk, elégedett vendégként álltunk fel az asztaltól a Nádas kerthelyiségében Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Némi lisztet és sót kint felejtet­tek a langyos esőn; vannak ilyen levesek is. Ezt a szellemes meg­jegyzést a töreki Nádas étlapját olvasva szúrtuk ki, hogy aztán néhány perc múlva meggyőződ­jünk róla: joggal évődhetnek a „valamit visz a víz” típusú ven­déglői leveseken, mert amit ők azt asztalra tesznek, az a legké­nyesebb igényeket is kielégíti. A hasat egyébként is kielégíteni kell, nem megterhelni - olvas­suk néhány oldallal arrébb, merthogy a Nádas étlapja ilyen olvasmányos, sok-sok hasznos tanáccsal, ismertetővel kiegészí­tett. így aztán a böngészője talán még arról is megfeledkezik, hogy kiszúrja: jószerével az ösz- szes étket a kétezer forint körü­li árkategóriába sorolták. Bor­sos vagy sem, pénztárca kérdé­se, az azonban tény: nem érheti meglepetés a vendéget, mert eb­ben az árban minden esetben a köret is benne van. No és talán a páratlan kör- nvezet is. Hangos madárcsi­csergés, festőket ihlető dimbes- dombos táj, idilli nyugalom, tá­vol a hetes főút forgalmának .zajától. Ez Töreki, Siófok legfa­lusiasabb városrésze, s termé­szetes, hogy a gyönyörű napsü­tésben nincsen kedvünk a ne­véhez illően nádfedeles, egyál­talán nem csiricsáré módon, hanem visszafogottan falusias Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 3 Dicséretet kaptunk tőlük KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 igazi falusias idill étel (1-20 pont): 0 Érdemes betérni érte H O és talán éppen ettől oly hangu­latos étterem hűvösébe húzód­nunk, hanem a kerthelyiség­ben telepszünk le. - Csak hét­végén élénkül az élet, nagyon szezonelő van még - jegyzi meg a pincérhölgy, hozzátéve: egyelőre az étlapválaszték is előszezoni. De mi elégedettek vagyunk vele - halételből vagy tucatnyi, a borok meg kőröshe­gyiek - , s azzal is, hogy míg a levesre várunk, étvágygerjesz­tő falatkákat kapunk. Szóval a leves; a májgombó­cot láthatóan és érezhetően nem valamely mirelit-nagyke­reskedésben szerezték be, ha­nem gyaníthatóan helyben ké­szült. Fenséges a hideg erdei gyümölcsleves is, megfáradt természetimádó kirándulók­nak például kifejezetten javal­lott, ha korgó gyomorral betér­nek a Nádasba. Csak bátor em­bereknek - figyelmeztető mon­dat a már sokszor dicsért étla­pon a Háromszéki vegyes tál mellett. Naná, hogy azt választ­juk. Ekkora adaghoz nekifogni, ahhoz kell a bátorság - igazít el a pincérhölgy, miközben elénk teszi a többszintes „alkotást”, melyen legfelül kampókon lóg­nak a kitűnően ízesített tarja­szeletek és az omlós csirkehús, alatta a hozzá illő öntet, legalul pedig a sült krumpli, amely nem az unalomig ismert hasáb- burgonva. hanem a héjában sü­tött változat. A párolt káposztá­val tálalt ropogós csülökre is csak csettinthetünk, hiszen a hús omlik a szánkban. Bátrak voltunk, mind meget­tük - dicsér is bennünket a fel­szolgáló -, egy a bökkenő, hogy desszert már nem fér belénk. Egy kapucsínó azért zárásként még a kielégített, de nem meg­terhelt bendőnkbe kívánkozik, fel is róhatjuk a töreki vendég­lő egyetlen fekete pontját - meglehetősen gyengécske élén- kítőt tettek elénk összességé­ben azonban bátran ajánlhat­juk a helyet: érdemes letérni a hetes útról a Töreki táblánál és nem csak a madárcsic- megajélev '. ' »ti MEGYEI KÖRKÉP- M HÜ ' í'íS' B1M11IB1I ^ s ^ IMlMlWMIllllMi 8 8 . g M v' , 11111WI1I A vízművek számlája A VÍZMŰVEK MEGKÜLDTE A számlát. Helyes-e a mon­dat, azaz egyeztettük-e az állítmányt (megküldte) az alannyal (a vízművek)? Ter­mészetesen helyes: az állít­mányt az alany jelentésé­nek megfelelően egyeztet­tük; a „vízművek" csak ala­kilag többes, jeléntése alapján egyes számú. Ezt nevezzük „értelmi egyezte­tésinek. Ilyenek még: Az Új versek 1906-ban, Az utolsó hajók pedig 1923- ban jelent meg. (Ady első igazi és utolsó, posztumusz kötetéről van szó.) az állítmányt egyébként az alany alakjával számban és személyben is egyeztetjük: A diák tanult. - A diákok ta­nultak. Ezt nevezzük „alaki egyeztetésinek. Ilyenek még: Janus Pannonius lati­nul írta verseit. A hegyek egeret vajúdtak. mindez látszólag egyszerű. Miért hibáznak mégis so­kan az alany és az állít­mány egyeztetésében? Azért, mert nyelvünkben nem mindig valósulnak meg az előbbi szabályok. NÉZZÜNK MÉG TOVÁBBI ILYEN eseteket: Ha a mondatban több alany található, a legközelebbivei egyeztet­jük az állítmányt: a film rendezője és szereplői örültek a sikernek. A ta­nulók és a tanárnő is elé­gedett volt az eredmény­nyel. Különben ha a mon­datban több egyes és töb­bes számú alanynak van közös állítmánya, akkor többes számot haszná­lunk, vagy a sorrendtől függ az egyeztetés: A ka- | bátok, a táskák és a mag­nó az osztályban maradt. Vagy: az osztályban ma­radtak a kabátok, a táskák és a magnó. ha az alanyok személyek, az előttük álló állítmány egyes számú: Az iskola jutalmát j kapta Arató Péter, Őry Ta­más és Szántó László. Vigmond Erika A szerencse forgandó. Tudják ezt nagyon jól a zsugázók a lapjárás bűvö­letében. Az órákig tartó partikat pontosan ez te­szi izgalmassá.- Megvagyunk négyen? - hangzik el Marcali egyik kis­kocsmájában. A kérdés snap- szerpartira invitál, s a pofa sör vagy éppen fröccs mellé a kocsmáros máris magyar kár­tyával is szolgál. Aprópénz csörrenése jelzi, nem babra megy a játék. - Aki utoljára ült le, az kezdi az osztást - dönti el egyikük. Nem a filmekből oly jól ismert pókerarcú játékosok verik a blattot. Bár egy közös azért van bennük: a cigaretta- füst. Vidámság, fesztelenség, poénok sora kíséri a gyakran forduló szerencsét. Ezúttal ta­lán a kibicelő újságíró miatt nincsenek durva, nyomdafes­téket nem tűrő szavak, csak legfeljebb némi célzás: „Anyád beszedte már a kiteregetett ru­hákat?” Indulatok szikrája sem gyújt tüzet, de ez máskor sem jellemző. Ötforintos ala­pon nincs is értelme. Egyetlen probléma van csupán, az, hogy illegális a parti. A szerencsejá­ték-felügyelet engedélye nél­kül tilos pénzben játszani köz­területen vagy nyilvános he­lyen. Szabálysértésként a til­tott szerencsejáték szervezője akár százötvenezer forintot is fizethet. Résztvevőként pedig százezer forint a legmagasabb összeg. A legenyhébb büntetés a figyelmeztetés, vagy ezt kö­vetően általában ötezer forin­tot szabnak ki - tájékoztatott Babina Bernadett, a marcali önkormányzat tanácsosa. A városban egyébként még nem volt olyan, hogy valakit kocs­mai kártyázásért büntettek volna meg. Ez is mutatja, hogy a kártyajáték túlél minden ti­lalmat. Köztük például a vallá­sit is. Kiss Iván címzetes pré­post, Marcali esperesplébáno­sa elmondta: gyakorta nevez­ték a kártyát az ördög bibliájá­nak, a blattolókat pedig az ör­dög cimborájának, mert a játé­kosok a tisztességes munka helyett az időt a nyerészkedés­re pazarolták. A kártyázás Negyvenszáz piros ulti. A zsugázók legnagyobb öröme egy ilyen lapjárás. A fonyódi kártyaklub tagjai huszonöt éve rendszeresen verik a blattot megőrizte vezető szerepét a szabadidős tevékenységek kö­rében, s ezen belül is első he­lyen a magyar kártya áll. ■ - Tökében erős a magyar - mondja Antal István, a fonyódi kártyaklub nyolcvanéves veze­tője, és leteszi a feleslegessé vált két lapot, a talont az asz­talra. Ultit játszanak, s itt is pénzben mérik a tétet. Unal­mas is lenne anélkül. Csak ép­pen régi, forgalomból kivont filléresekkel zsugáznak. - Mindenkinek van egy tejes­zacskóval - tette hozzá Völgyi Károly. A nyugdíjas férfiak he­tente egy alkalommal jönnek össze, már huszonöt éve rend­szeresen. - Hétfőnként senki nem lehet beteg - teszi hozzá Jakab Rudolf, aki nyolcéves kora óta ultizik. - Kocsma mel­lett születtem. Mikor már ak­kora voltam, állandóan a fel­nőttek játékát néztem, s így lestem el a tudást. Már gyerek­fejjel ultiztam, pénzünk nem volt, így cukorban és lekvár­ban játszottunk. Azt mondják, míg más ma­gyar kártyajátékhoz inkább szerencse kell, addig az ultihoz tudás és legfőképpen logika. Ezt vallja a böhönyei Ulti Bará­tok Köre is. A faluban már kör­zeti ultiversenyeket is tarta­nak. - Legutóbb tizenhét asz­talnál játszottak - mondta Ko­vács József /őszervező. - Egy óra a tiszta játékidő, hárman kártyáznak, kétszáz forinttal fejenként, ami ugyanennyi pontnak felel meg. Négy fordu­ló után akinek a legtöbb pont­ja van, az a győztes. Hat éve megy' ez a verseny, de kétszer még senki nem nyerte meg. A pesti kártyafestő kijátszotta a hatóságokat Az ultiba is bevonult a halhatatlan primadonna A MA HASZNÁLATOS, tükörké- pes magyar kártya Schneider József pesti kártyafestő nevé­hez fűződik, aki a 19. század­ban a svájci dráma, Teli Vil­mos alakjait festette az alsók­ra és a felsőkre. A számozott kártyák némelyike pedig a történet részeit is megjelenítik. Például Teli Vilmos búcsúzik családjától, vagy csónakban evez Akkoriban magyar törté­nelmi személyiségek ábrázolá­sával soha nem engedték vol­na forgalmazni a kártyát. A svájci szereplőket vélhetően azért választotta, mert Ők is a szabadságukért harcoltak. Magyar kártya: a gyerekek várat is tudnak építeni a lapokból A LEGENDÁS MAGYAR OPERET­TEK első számú primadonná­jának halhatatlanságát jelzi, hogy neve a folklórba is be­került. Az irreálisan magas kontrát fedáksárinak neve­zik. Általában akkor hasz­nálják, amikor már nem le­het tovább kontrázni. Igaz, ritkán jut el valaki odáig, hogy fedáksárit mondjon. A kártyások szerint a prima­donna mindenét elvesztette egy rosszul sikerült vállalko­zás miatt. Ezért azonosult a neve a magyar kártyában is az utolsó mindent nyer vagy veszít téttel. Fedák Sári a Bob herceg cím­szerepében aratott nagy sikert Emelés kontrától a fedáksáriig magyar kártya Tét nélkül bizony hamar unalmassá válnának a zsugapartik \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom