Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám
2007. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP parti nagy lajos Nem én roggyantottam meg az írószövetséget, a sok hozsanna mellett elfért Alexa dicsérete is a Kossuth-díj után, s nem szálltam el, hogy A fagyott kutya lába jól fogy VACAKOT SOSEM ADTAM KI A KEZEMBŐL Parti Nagy Lajosról zeng az ének. Kossuth-díjat kapott, a novelláiból írt Taxidermia című film gyaloggaloppban nyeri a fesztiválokat, s a legutóbbi kötetét (A fagyott kutya lába) még a mi kis lapunk is a tavalyi év könyvének választotta. Dalia László- A magyar teátrumok az ön írását olvasták fel a színházi világnapon, amely nagy tisztesség, de volt, aki még ebbe is belekötött- Először nem is értettem, mi a baj ezzel az írással, persze hamar rájöttem, hogy az „előadásokat szét lehet heccpolitizálni, de a színházat nem lehet megszüntetni” kitétel a belekötés tárgya. Igen, a kaposvári esetre céloztam. Ha van művészszínház, akkor a kaposvári az, és rémesen gusztustalan, ami körülötte történt De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy a színház mindenekelőtt művészet A művészet pedig luxus, de úgy, mint a szappan vagy a naplemente, lehet nem élni vele, csak nem érdemes. És igen, arra is gondoltam, hogy amikor előbb-utóbb újra kell osztani a színházakra jutó állami pénzt, akkor ez igenis fontos szempont A művészet mint mindenhol, támogatásra szorul, a gagyi pedig eltartja magát. Illetve tartsa el magát- Jól tudom, hogy nem szereti a hozsannát, pedig a Kossuth- díjához kapott bőven, legfeljebb egy disszonáns hang volt, ám Alexa Károly aztán nem kímélte. Jelzői között többek között a törtető, törleszkedő és karrierista is ott volt. Olvasta?- Igen, miután szóltak, hogy miket írt rólam Alexa. Még én nyugtattam az illetőt, hogy Alexánál nem én vagyok az első, más kollégáimmal is megtette ugyanezt. De elég rossz volt olvasni. Ha gonoszkodni akarnék, hasonlóan gusztusos és izgalmas cikkeket kívánnék neki a hetvenes évek modorában. De nem akarok. Sajnálom. Most védekezzek a csúsztatásai ellen? Az ellen, hogy ócska karrierista vagyok? Ugyan. Ez benne van a pakliban, és kész.- Igaz, többen azonnal meg- védték, Radnóti Sándor például olyan szépen írt önről, hogy még az olvasó is belepirulhatott. Többek között a legszerényebbnek, a legönzetlenebbnek, a legegyenesebbnek és a legszeretetreméltóbbnak titulálta.- Ez nagyon szép Radnóti Sándortól, igazán örülök, hogy így gondolja, de őszintén szólva az ilyen reakció még inkább zavarba hoz, mint amire reagál. Egyszerűen fogalmazva: elkezdek szorongani, hogy vajon képes va- gyok-e ennek megfelelni. Nem mintha meg kéne, mégis.- Állítólag a másik oldalon nem tudják önnek megbocsátani, hogy pár éve kilépett az írószövetségből, s miután Parti Nagy Lajos: a Taxidermia korszakos film, nyugodtan dicsérhetem, mert ez az ő filmjük, vagyis Pálfi Györgyé és Ruttkai Zsófiáé százan követték, megroggyan- totta azt.- Milyen egyesület az, amelyet egy kilépéssel meg lehet rogy- gyantani? Véletlen, hogy én kezdtem, de nem tehettem mást, illetve ezt akartam tenni. Nem akartam tovább egy szervezetbe tartozni a Tilos Rádió előtt sza- lonzsidózó Döbrenteivel. Az ÉS-ben közzétettem a Kalász Márton elnöknek címzett levelemet - sajnáltam, hogy az ő elnöksége alatt történik mindez, hiszen tisztelem és kiváló írónak tartom -, ezután sok kollégám szintén bejelentette, hogy távozik. írhattam volna hosszú, dörgedelmes publicisztikákat, de abból Dunát lehet rekeszteni. Ezt a gesztust helyénvalóbbnak és konkrétabbnak tartottam. Ma is így gondolom.- A kritikusok kezdettől szerették. Az Esti kréta című kötetéről azt írták, hogy „a szavakkal azt csinál, amit akar”, míg egy másik kötetének ürügyén Závada Pál azt állította, hogy ön a „magyar költészet egyik legbámulatosabb nyelvjátékosa”. Amúgy elolvassa a kritikákat?- Látja a fenti példából, hogy elolvasom. Nincs olyan vélemény, ami ne lenne meggondolandó. Az más kérdés, hogy mit gondol róla az ember. Engem mindig is szerettek a kritikusok. Igaz, igyekeztem nem kiadni vacakot a kezemből, igyekeztem nem elárasztani félkész művekkel, gyors könyvecskékkel a piacot. Ami Závadát illeti: a legjobb barátom, nyilván elfogult bizonyos fokig, ahogy én is vele. De számomra roppant nagy súlya van a szavának. Ha valamire rábólint, amit csináltam, jobban, biztosabban érzem magam. Az utóbbi tizenöt évben nem volt könyvem, ami nélküle lett volna kész. Ezt sose tudom neki eléggé megköszönni.- Novelláskötete, A fagyott kutya lába tíz év után jelent meg. Miért várt ilyen sokáig?- Mert nem állt előbb össze. Pedig a címadó novella öt-hat éve ütősebb, botrányosabb lett volna. Az előző könyv, a Grafitnesz is tíz év alatt lett könyvvé.- Tudja, hogy hány könyvet vettek meg?- Eddig hétezret nyomtak ki belőle, úgy tudom, öt-hat körül fogyott el. Örülök neki, de nincsenek illúzióim. Nem szállók el, ha viszik, mint a cukrot, és nem omlok magamba, ha a polcon marad.- A Taxidermia sikeréből mennyi jár az írónak?- Az én két novellám volt az alapanyag, ebből írták a forgató- könyvet, de az az ő filmjük, vagyis Pálfi Györgyé és Ruttkai Zsófiáé, így aztán dicsérhetem. Szerintem korszakos film, amit lehet szeretni, lehet utálni a gyomorforgató jelenetekért, de ez nem gagyi, nem blöff, ez művészet. Bódy vagy Huszárik filmjeihez tudnám mérni.- Szereti a mozit?- Igen, de alig jutok el moziba. Sajnos a munka sok mindent kiszorít az életemből. Színházba is borzasztó ritkán jutok el.- Az utóbbi hónapokban mindent begyűjtött, amire másoknak egy élet is kevés. Novelláskötete a mennybe mént, a Taxidermia is, s még Kossuth-díjat is kapott. Van még valami kívánsága?- És három hónapja megszületett a harmadik gyermekem. Elég jó széria. Talán veszélyesen sok is a jóból. Az egyetlen kívánságom, hogy álljon minden nap ötven órából. Rengeteg a dolgom. Az Örkény Színháznak, illetve Mácsai Pálnak mostanában fejezek be egy monodrámát, a Vígszínháznak nyár végéig át kell írnom az Úrhatnám polgárt. Tavaly egy Tartuffe-átiratot csináltam a Nemzetinek, s most itt az újabb Moliere.- Külföldi sikerekre nem vágyna? Névjegy SZÜLETETT: 1953. október 12., Szekszárd diploma: Pécsi Tanárképző Főiskola, magyar-történelem szak (1977) MÜVEI: Angyalstop (versek, 1982), Csuklógyakorlat (versek, 1986), Szódalovaglás (versek, 1990), Se dobok, se trombiták (tárcanovellák, 1993), A hullámzó Balaton (novellák, 1994), Esti kréta (válogatott versek, 1995), Ibusár - Mauzóleum (színművek, 1996), A test angyala (Sárbogárdi Jolán néven, kisregény, 1997), Hősöm tere (regény, 2000), Fényrajzok (Brúnó Bourel-rel közösen, 2001), Grafitnesz (versek, 2003), A fagyott kutya lába (novellák, 2006) díjai: Graves-díj (1991), József Attila-díj (1992), Színi- kritikusok díja (Ibusár) (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), Színikritikusok díja (Mauzóleum) (1996), Mikes Kelemen-díj, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja- díj (1996), Magyar Irodalmi Díj (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) (2005), Kossuth-díj (2007)- A Hősöm tere című regényem megjelent Németországban. Szépeket írtak róla, vették is, de belőlem sose lesz igazán ismert író Németországban. A Luchterhand, a német kiadóm szeretné, ha a két novellásköte- temből összeraknék egy „német” könyvet. Van is kedvem hozzá, felfűzni, illetve újrafűzni a szövegeket, de mivel rossz könyvet nem érdemes kiadni a kezemből, ezen még sokat kell dolgozni, noha a novellákat már lefordították. Verseskötet szóba se jön, minél inkább nyelvből van, annál. reménytelenebb. Márpedig az én verseim eléggé nyelvi természetűek.- Állítólag imádja Berlint, a múlt héten is ott értem utol telefonon. Ha tehetné, kiköltözne?- Tizenöt éve még kiköltöztem volna, ma már nem. Pedig hajdan ha várost váltott az ember, úgymond hazát is cserélt. Ma ez már szerencsére nem így van, s tán itthon sem kell élnem ahhoz, hogy írni tudjak. Persze ez nem fog már kiderülni. Berlint nagyon szeretem, egy élhető város, tán a legélhetőbb nagyváros Európában. Nem véletlen, hogy a 2(Pas években mindenki odakívánkozott. Amikor csak tehetjük, kimegyünk pár hónapra családostul. Meg hát én nagyon szeretem Budapestet, illetve ez bonyolultabb, onnan tudom, hogy ez az én városom, hogy egyszerre gyűlölöm és szeretem. Viszont a fiatalok jól teszik, ha nyakukba veszik a világot. A miniszterelnöknek igaza volt, amikor azt mondta, hogy menjenek minél többen tanulni. Nem az a hazaárulás, hanem az ostoba bezárkózás. A többség úgyis visszajön, és hazahozza a világot. INTERJÚ 7
