Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám

2007. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP parti nagy lajos Nem én roggyantottam meg az írószövetséget, a sok hozsanna mellett elfért Alexa dicsérete is a Kossuth-díj után, s nem szálltam el, hogy A fagyott kutya lába jól fogy VACAKOT SOSEM ADTAM KI A KEZEMBŐL Parti Nagy Lajosról zeng az ének. Kossuth-díjat kapott, a novelláiból írt Taxidermia című film gyaloggaloppban nyeri a fesztiválokat, s a leg­utóbbi kötetét (A fagyott kutya lába) még a mi kis lapunk is a tavalyi év könyvének választotta. Dalia László- A magyar teátrumok az ön írását olvasták fel a színházi világnapon, amely nagy tisz­tesség, de volt, aki még ebbe is belekötött- Először nem is értettem, mi a baj ezzel az írással, persze hamar rájöttem, hogy az „előadásokat szét lehet heccpolitizálni, de a színházat nem lehet megszüntet­ni” kitétel a belekötés tárgya. Igen, a kaposvári esetre céloztam. Ha van művészszínház, akkor a kaposvári az, és rémesen gusz­tustalan, ami körülötte történt De nem erről akartam beszélni, ha­nem arról, hogy a színház minde­nekelőtt művészet A művészet pedig luxus, de úgy, mint a szap­pan vagy a naplemente, lehet nem élni vele, csak nem érdemes. És igen, arra is gondoltam, hogy amikor előbb-utóbb újra kell osz­tani a színházakra jutó állami pénzt, akkor ez igenis fontos szempont A művészet mint min­denhol, támogatásra szorul, a gagyi pedig eltartja magát. Illetve tartsa el magát- Jól tudom, hogy nem szereti a hozsannát, pedig a Kossuth- díjához kapott bőven, legfel­jebb egy disszonáns hang volt, ám Alexa Károly aztán nem kí­mélte. Jelzői között többek kö­zött a törtető, törleszkedő és karrierista is ott volt. Olvasta?- Igen, miután szóltak, hogy miket írt rólam Alexa. Még én nyugtattam az illetőt, hogy Ale­xánál nem én vagyok az első, más kollégáimmal is megtette ugyanezt. De elég rossz volt ol­vasni. Ha gonoszkodni akarnék, hasonlóan gusztusos és izgalmas cikkeket kívánnék neki a hetve­nes évek modorában. De nem akarok. Sajnálom. Most védekez­zek a csúsztatásai ellen? Az el­len, hogy ócska karrierista va­gyok? Ugyan. Ez benne van a pakliban, és kész.- Igaz, többen azonnal meg- védték, Radnóti Sándor pél­dául olyan szépen írt önről, hogy még az olvasó is belepi­rulhatott. Többek között a leg­szerényebbnek, a legönzetle­nebbnek, a legegyenesebbnek és a legszeretetreméltóbbnak titulálta.- Ez nagyon szép Radnóti Sán­dortól, igazán örülök, hogy így gondolja, de őszintén szólva az ilyen reakció még inkább zavar­ba hoz, mint amire reagál. Egy­szerűen fogalmazva: elkezdek szorongani, hogy vajon képes va- gyok-e ennek megfelelni. Nem mintha meg kéne, mégis.- Állítólag a másik oldalon nem tudják önnek megbocsá­tani, hogy pár éve kilépett az írószövetségből, s miután Parti Nagy Lajos: a Taxidermia korszakos film, nyugodtan dicsérhetem, mert ez az ő filmjük, vagyis Pálfi Györgyé és Ruttkai Zsófiáé százan követték, megroggyan- totta azt.- Milyen egyesület az, amelyet egy kilépéssel meg lehet rogy- gyantani? Véletlen, hogy én kezdtem, de nem tehettem mást, illetve ezt akartam tenni. Nem akartam tovább egy szervezetbe tartozni a Tilos Rádió előtt sza- lonzsidózó Döbrenteivel. Az ÉS-ben közzétettem a Kalász Márton elnöknek címzett levele­met - sajnáltam, hogy az ő el­nöksége alatt történik mindez, hiszen tisztelem és kiváló írónak tartom -, ezután sok kollégám szintén bejelentette, hogy távo­zik. írhattam volna hosszú, dör­gedelmes publicisztikákat, de abból Dunát lehet rekeszteni. Ezt a gesztust helyénvalóbbnak és konkrétabbnak tartottam. Ma is így gondolom.- A kritikusok kezdettől sze­rették. Az Esti kréta című köte­téről azt írták, hogy „a szavak­kal azt csinál, amit akar”, míg egy másik kötetének ürügyén Závada Pál azt állította, hogy ön a „magyar költészet egyik legbámulatosabb nyelvjátéko­sa”. Amúgy elolvassa a kriti­kákat?- Látja a fenti példából, hogy el­olvasom. Nincs olyan vélemény, ami ne lenne meggondolandó. Az más kérdés, hogy mit gondol ró­la az ember. Engem mindig is sze­rettek a kritikusok. Igaz, igyekez­tem nem kiadni vacakot a kezem­ből, igyekeztem nem elárasztani félkész művekkel, gyors köny­vecskékkel a piacot. Ami Závadát illeti: a legjobb barátom, nyilván elfogult bizonyos fokig, ahogy én is vele. De számomra roppant nagy súlya van a szavának. Ha valamire rábólint, amit csinál­tam, jobban, biztosabban érzem magam. Az utóbbi tizenöt évben nem volt könyvem, ami nélküle lett volna kész. Ezt sose tudom neki eléggé megköszönni.- Novelláskötete, A fagyott ku­tya lába tíz év után jelent meg. Miért várt ilyen sokáig?- Mert nem állt előbb össze. Pedig a címadó novella öt-hat éve ütősebb, botrányosabb lett volna. Az előző könyv, a Grafitnesz is tíz év alatt lett könyvvé.- Tudja, hogy hány könyvet vettek meg?- Eddig hétezret nyomtak ki belőle, úgy tudom, öt-hat körül fogyott el. Örülök neki, de nin­csenek illúzióim. Nem szállók el, ha viszik, mint a cukrot, és nem omlok magamba, ha a polcon marad.- A Taxidermia sikeréből mennyi jár az írónak?- Az én két novellám volt az alapanyag, ebből írták a forgató- könyvet, de az az ő filmjük, vagyis Pálfi Györgyé és Ruttkai Zsófiáé, így aztán dicsérhetem. Szerintem korszakos film, amit lehet szeret­ni, lehet utálni a gyomorforgató jelenetekért, de ez nem gagyi, nem blöff, ez művészet. Bódy vagy Huszárik filmjeihez tudnám mérni.- Szereti a mozit?- Igen, de alig jutok el moziba. Sajnos a munka sok mindent ki­szorít az életemből. Színházba is borzasztó ritkán jutok el.- Az utóbbi hónapokban min­dent begyűjtött, amire mások­nak egy élet is kevés. Novellás­kötete a mennybe mént, a Taxidermia is, s még Kos­suth-díjat is kapott. Van még valami kívánsága?- És három hónapja megszüle­tett a harmadik gyermekem. Elég jó széria. Talán veszélyesen sok is a jóból. Az egyetlen kívánságom, hogy álljon minden nap ötven órából. Rengeteg a dolgom. Az Ör­kény Színháznak, illetve Mácsai Pálnak mostanában fejezek be egy monodrámát, a Vígszínház­nak nyár végéig át kell írnom az Úrhatnám polgárt. Tavaly egy Tartuffe-átiratot csináltam a Nem­zetinek, s most itt az újabb Moliere.- Külföldi sikerekre nem vágyna? Névjegy SZÜLETETT: 1953. október 12., Szekszárd diploma: Pécsi Tanárképző Főiskola, magyar-történe­lem szak (1977) MÜVEI: Angyalstop (versek, 1982), Csuklógyakorlat (ver­sek, 1986), Szódalovaglás (versek, 1990), Se dobok, se trombiták (tárcanovellák, 1993), A hullámzó Balaton (novellák, 1994), Esti kréta (válogatott versek, 1995), Ibusár - Mauzóleum (szín­művek, 1996), A test angya­la (Sárbogárdi Jolán néven, kisregény, 1997), Hősöm tere (regény, 2000), Fényrajzok (Brúnó Bourel-rel közösen, 2001), Grafitnesz (versek, 2003), A fagyott kutya lába (novellák, 2006) díjai: Graves-díj (1991), Jó­zsef Attila-díj (1992), Színi- kritikusok díja (Ibusár) (1993), Artisjus-díj (1994), Soros Alapítvány Alkotói Dí­ja (1995), Színikritikusok dí­ja (Mauzóleum) (1996), Mi­kes Kelemen-díj, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja- díj (1996), Magyar Irodalmi Díj (2004), a Magyar Köztár­sasági Érdemrend tisztike­resztje (polgári tagozata) (2005), Kossuth-díj (2007)- A Hősöm tere című regé­nyem megjelent Németország­ban. Szépeket írtak róla, vették is, de belőlem sose lesz igazán ismert író Németországban. A Luchterhand, a német kiadóm szeretné, ha a két novellásköte- temből összeraknék egy „né­met” könyvet. Van is kedvem hozzá, felfűzni, illetve újrafűzni a szövegeket, de mivel rossz könyvet nem érdemes kiadni a kezemből, ezen még sokat kell dolgozni, noha a novellákat már lefordították. Verseskötet szóba se jön, minél inkább nyelvből van, annál. reménytelenebb. Márpedig az én verseim eléggé nyelvi természetűek.- Állítólag imádja Berlint, a múlt héten is ott értem utol telefonon. Ha tehetné, kiköl­tözne?- Tizenöt éve még kiköltöztem volna, ma már nem. Pedig hajdan ha várost váltott az ember, úgy­mond hazát is cserélt. Ma ez már szerencsére nem így van, s tán itt­hon sem kell élnem ahhoz, hogy írni tudjak. Persze ez nem fog már kiderülni. Berlint nagyon szeretem, egy élhető város, tán a legélhetőbb nagyváros Európá­ban. Nem véletlen, hogy a 2(Pas években mindenki odakívánko­zott. Amikor csak tehetjük, kime­gyünk pár hónapra családostul. Meg hát én nagyon szeretem Bu­dapestet, illetve ez bonyolultabb, onnan tudom, hogy ez az én vá­rosom, hogy egyszerre gyűlölöm és szeretem. Viszont a fiatalok jól teszik, ha nyakukba veszik a vi­lágot. A miniszterelnöknek igaza volt, amikor azt mondta, hogy menjenek minél többen tanulni. Nem az a hazaárulás, hanem az ostoba bezárkózás. A többség úgyis visszajön, és hazahozza a világot. INTERJÚ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom