Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)
2007-03-10 / 59. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 10., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Szimbolikus időturizmusban 56 06- Örkényi hősök bolyongása az ‘56-os forradalomtól a jelen valóságáig A sokak számára „emészthetetlen” kórházi jelenet Sáry Flórával a főszerepben A tavaly októberi megemlékezésekig repíti vissza a nézőt a Csiky Gergely Színház 56 06 - őrült lélek vert hadak című darabja. Aztán az időgép beszippantja a nézőt... Vas András Hiába a kerek évforduló, a kísérlet a méltó ünnepre, az 1956-os forradalomhoz köthető tavalyi megemlékezések jelentős része a közhelyek szintjén mozgott. A többi talán még azt sem érte el, a napi politika kisajátította az ünnepet: hiába akadt jó néhány próbálkozó, a közeg bezúzta, kisajátította, a maga képére formált mindent, ami a fél évszázaddal ezelőtti, a világot alapjaiban megrázó eseményekre emlékeztetett. Az eszelősségig felfokozott hazai közéletben esély sem maradt, hogy a végletekig lecsupaszított és megalázott ünnep méltósága megmaradjon, a napi érdekek fontosabbak voltak a tiszteletnél. Ez is kiderül a Csiky Gergely Színház 56 06 - őrült lélek vert hadak című, a forradalom évfordulójára készült előadásából. Melynek híre, ahogyan a kaposvári társulat produkcióitól már megszokhattuk, ismételten hamar átlépte a megyehatárt, s bizonyos körökben komoly indulatokat kavart.- A mi múltunk sokkal múltabb - hangzik el a prológusban, kifejezve azt a feloldhatatlan ellentétet és feszültséget, mely a táborokra szakadt magyar társadalmat jellemzi. Mohácsi János bevezetőként a tavaly októberi megemlékezésekig repíti vissza a nézőt: kormány és ellenzék, megspékelve az utca népével az évfordulóra elkészült időgép avatásán esik egymásnak. Bár a szereplők kitalált személyek, s hasonlóságuk bárkihez csak a véleüen műve, az ember elgondolkodva nézi és hallgatja az össztársasági urat, s az a képzete támad, mintha... A szándékos kezdeti - sokszor befejezetlen, elharapott - közhelykavalkád végén a magyar történelembe tett időutazás aztán valamennyire közeNyitójelenet a jelen politikusainak görbe tükrével. Egyszerre abszurd, nevetséges, szomorú, de mindenképpen elgondolkodtató az Időutazás „Tóték, Kádár, Rákosi, Nagy Imre, Sáry Flóra... mind mi vagyunk.” lebb hozza egymáshoz a feleket, de látszik, érződik a pillanat illúziója. Az időturizmusnak aztán géphiba vet véget, szereplő és néző belecsöppen az ötvenhatos forradalomba. A különálló, rengeteg groteszk elemet felvonultató jelenetek közti kapcsot Tóték jelentik. A rokonság Örkény hőseivel cseppet sem véletlen, a kisember kilátástalansága és kiszolgáltatottsága Szula László alakította családfő famíliáján is jól látható. Elkapjuk Tóth Lajos, felesége, Mariska, Gyuszi fiuk és Ági lányuk életének egy-egy pillanatát, ezen keresztül ott lehetünk a forradalom és szabadságharc előestéjén, valamint a legfontosabb helyszíneken, egyéni problémáik szimbolikusan teljesednek ki egy nemzet tragédiájában. Valós történelmi események keverednek a fikcióval, létező személyek és cselekedeteik a kitalált, összegyűrt, idealizált figurákkal. Görbe tükör mutatja meg Kádár „elrablását” és kinevezését, feltűnik Rákosi elvtárs, aki nem akar a Szibériát szimbolizáló hűtőszekrénybe távozni, ám továris Hruscsov, aki jelen esetben Csapó Virágnak köszönhetően a gyengébbik nemhez tartozik, mindkettejüket sikerrel nyeri meg a nagy ügynek. Választ kapunk a szovjet bevonulásra is: a félreértett Kossuth-nóta - ...ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni... - az oka, hogy a muszka tankokkal vonult a szabadságharc ellen. Mindehhez korabeli dalfoszlányokból, csasztuskákból, indulókból összekovácsolt zene szól, időnként, mint egy operettben, szándékosan esetlen és provokatív betétdalokkal spékelve. Ezek után a legjobbkor következik a szünet, a nagyérdeműnek időt kell hagyni, míg befogadja és feldolgozza a látotta- kat-hallottakat. Többeknek ez láthatóan nem megy. Az értetlenkedő szemérmesebbje csak sajátos megközelítésről értekezik, esetleg gyorstalpaló történelemórát vesz ismerőseitől, mások távoznak. Való igaz, a darab nem illik a szájbarágós-rávezetős előadások sorába, a rendező a legtöbb esetben csak sejtet, elgondolkoztat, meghagyja a lehetőséget mindenkinek, hogy levonja maga számára a konklúziót. Szándékosan túlzó torzítások, elnagyolt jellemábrázolások teszik a szereplőket és tetteiket emberfelettivé, megmutatva a rendezői szándékot, hogy az ötvenhatos eseményeket kiemelje a mindennapok sarából, s kozmikus magasságokba emelje. Ezt szolgálja a fény- és hangtechnika és a jelmez is, mind-mind pluszérzéseket generál és hangsúlyoz. A kórház- és börtönjelenet, Faria abbé és a holdra szállás mind egy-egy lépcsőfok a halhatatlanságba. Ebből a torz kavalkádból válik szét aztán a történelem és fikció, a valódi jellem és a gúnyos álöltözet, s emelkedik ki az Ember, mely egyúttal egy egész nemzetet jelenít meg. Tóték, Kádár, Rákosi, Nagy Imre, Sáry Flóra, a kivégzett ötvenhatosok mind mi vagyunk. S ezt nem lenne szabad elfeledni... A Jóisten is baloldali ÚGY NÉZ KI, MEGŰSZTUK! Vége a télnek! A Greenpeace környezetvédő szervezet aktivistái elsején még lelógatták magukat a Lánchíd korlátjáról, jó nagy kalamajkát okozva a főváros közlekedésében. Ezzel és „Klímariadó! Zöld energiát!" feliratú transzparensükkel igyekeztek a politikusok figyelmét újólag felhívni a globális felmelegedés veszélyeire. A CSÓRÓ MAGYART alighanem a legkevésbé foglalkoztatja a probléma, hogy olvad a sarki jég, hogy megemelkedik a tengerek vízszintje, s hogy 1,4 fokkal emelkedett az évi átlag- hőmérséklet Magyarországon. Legtöbb honfitársunk talán meg is jegyzi, hadd olvadjon, s hadd emelkedjen. A lényeg, hogy kevesebbet fizetünk a gázért, mint ha hetekre beállt volna a kemény tél. TALÁLÓAN JEGYEZTE MEG valaki: még a Jóisten is baloldali. Kétségtelen, nagy mákja van a kormánynak. Őszödi beszéd, vizitdíj, kórház- és iskolabezárás, pedagóguselbocsátások, köztisztviselők elküldése után csak a farkasordító hideg hiányzott volna nekik. Nem tudom, ké- szített-e már meteorológiai kasszát a kabinet: mit hozott vagy mit nem vitt el az enyhe tél. Hozta a kormány túlélését, és nem vitte el a viszonylagos nyugalmunkat. S persze megmentett bennünket tüntetések sorától, talán még éhséglázadásoktól is. A TELET TEHÁT MEGŰSZTUK. A gáz ára ettől még magas marad. Ezért ha jövőre hideg lesz, nincs kegyelem, bele- gebedünk a számlák kifizetésébe. Ahogy ismerem magunkat, a többség legyint: addig sok minden történhet. Még az is, hogy a green- peaceseket beletaszítjuk a Dunába; mit tiltakoznak a felmelegedés ellen! Viharfelhők az ‘56-os színdarab fölött sajtószemle Tények és újságírói elmélkedések a Mohácsi-rendezésről OLVASÓI ÜZENETEK SMS: 20/968-9444 \ ▼ Hatalmas indulatokat kavart a Csiky Gergely Színház ‘56-os darabja a magyar sajtóban, hiszen az elmúlt napokban szinte minden számottevő médium beszámolt az előadás körüli viharokról. Mohácsi János rendező azt mondta: „a mi Tóth Ilonánk története szeretettel és vigyázva készült, ezért aztán hazugnak, aljasnak, erkölcstelennek, ostobának, gyávának és gonosznak tartom azt a hecckampányt, amely a napokban tudatlan és előítéletes egyének részéről elindult". Ám azóta újabb hullámokat vert az ügy, hiszen a produkció alkotói és az igazgató ellen személyiségi jogi per indítását is kérelmezték. Mint arról több sajtóorgánum beszámolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának polgári jogi tanszékét vezető Jobbágyi Gábor arra kérte a Somogy megyei főügyészt, hogy indítson személyiségi jogi pert a színház ellen. Amíg a Somogy Megyei Főügyészségen vizsgálják, hogy van-e jogalapja a kérelemnek, a magyar sajtóban eltérő előjelű kritikák jelennek meg az előadásról. Az Élet és Irodalomban a darab végéről így ír a kritikus: „akkor is ez lenne az évad csúcsa, ha előtte három és fél óráig nem történt volna az, ami történt". A Népszabadságban így fogalmaz az ítész: „legerősebbnek a második részt nyitó kórházi jelenetet éreztem, ahol a történelemtől meghajszolt, kimerült emberek, betegek és sebesültek, orvosok és ápolók őrült tettekbe sodródnak". A Magyar Nemzet azonban első, pozitív hangvételű kritikájában szürrealista tablónak nevezte az előadást, ám a héten megjelent írásban már „gonosz és kártékony viccről" ír. A HVG hosszabb elemző cikkében azt írja, hogy az előadás körüli vihar nem a művészi értékről, hanem a közelgő igazgatóválasztásról szól: „az akció egy csapásra próbálja befeketíteni a vidéki színházak között fogalomként emlegetett teátrumtól 35 év után júliusban megváló Babarczy Lászlót és az általa favorizált Znamenák Istvánt, a helyi társulat vezető rendezőjét..." Mohácsi János rendező szerint azonban a legfőbb probléma, hogy az ‘56-os darabjukat gyalázók többnyire nem látták az előadást. Nem zárkózik el a vitától, volt, akinek a szövegkönyvet is elküldte. Nem tart a jogi beadványtól, de azt szeretné: aki vitázik, legalább nézze meg a vitatott darabot. i MÁRCIUS 15. Az is elgondolkodtató, hogy Gonda László szerint „ismét vér fog folyni a pesti utcákon", miközben az úgynevezett távolságtartó eszköztől igyekeznek megfosztani a rendőrséget. Arról nem beszél senki, ha elhagyja a rendőr az azonosítót, büntetés jár érte. VIZlTDÍj Az írás túlzó, az automa- j ta valóban elromlott. A sorszá- | mon 7.55-kor 398-as! Labor és | reumatológia után 9.45-kor távo- } zás. Ja, és mindez 300 forintért, j és 300 forint a parkolóórába. I Mindenhol türelmesek és udvari- j asak. Tisztelet! j IDEGENELLENESSÉG? Igen, én j még egy kínaival stb. nem talál- • koztam, aki termelő munkát végezne. Kivéve a romániai magya- 1 rok. Akkor miért látnánk szívesen j őket? Üdv. E. papa KÁTYÚ Barcson a Széchenyi ut- I cában, ahol a patika van, boká- | ig lehet süllyedni a gödrökben. j Tavaly „javítottak” rajta, úgy, hogy a földréteget kiszélesítet- j ték. Egy új réteg ráhúzása lenne a megoldás, nem? Kerékpáros f (Ha egyszer megcsinálnák ren- j desen, akkor utána miből élné- | nek? A szerk.) BEVÁNDORLÓK A távol-keletieket j Semjén úr listáján keresse! VEZÉNYLÉS Az idei március 15-i ünnepre talán nem kéne a diákokat kivezényelni a helyi tornatanáregyletnek. A nép nevében ■ Eltérő kritikák jelennek meg, és ügyészségi feljelentés is született már.
