Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)

2007-03-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

14 MASZK 2007. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP Szilágyi Tibor és a régi iskola kossuth-díj „Nem jött korán, s talán nem is érdemtelenül kaptam meg” Amikor megtudta, hogy megkapja a Kossuth-díjat, kiment a szüleihez a teme­tőbe köszönetét mondani. Nem titkolja, hogy megha­tódott, hiszen ez az elisme­rés egyszerre jelent szá­mára végtelen örömöt és némi szomorúságot, a múló idő csalhatatlan jelét. Szabó Zoltán Attila- Nem jött korán a díj, talán nem is érdemtelenül kaptam meg. Idestova negyvenkét éve vagyok a pályán, de a színházat még ma is élethalálkérdésnek gondolom- summázza Szilágyi Tibor. - Be­vallom, este héttől tízig a partne­rem a családomnál is többet je­lent. Csak így érdemes csinálni. Szenvedély, odaadás nélkül nincs jó színház! - teszi hozzá a mindig energikus, jól öltözött és kínosan pontosnak tűnő szí­nész.- Legutóbbi találkozásunkkor is néhány perccel a meg­beszélt időpont előtt érkeztem a találkozóra, de ön akkor is, most is megelőzött. Sosem számítja el magát?- Ritkán. Egy színésznek ad­nia kell magára. Ezen a pályán nagyon nagy az egyéni felelős­ség. A mestereim, Radó Vilmos, Marton Endre, Várkonyi Zoltán § vagy Horvai István is mind erre | tanítottak. A Kossuth-díjért őket J és sok más kollégát, barátot is § köszönet illet.- Ez lenne az a régi iskola, amelyhez ön mellett még fel­tűnően hűséges Mécs Károly, Szersén Gyula, Szombathy Gyula, Fülöp Zsigmond vagy Tordy Géza is? Felvállalja velük a „rokonságot”?- Örömmel. Szersén Gyulával még egy osztályba is jártam... A régi iskola egyébként nem szól másról, mint az alázatról, a kö­zönség iránti tiszteletről, a tisz­ta beszédről. Nekünk még azt mondták, a kakasülőn ülőknek is érteniük kell, mit mondunk. Ez nem jelenti azt, hogy ne töre­kednénk a természetességre. Elődeink szerettek kifelé játsza­ni. Mi már nem. Azt gondolom, a régi iskolából - ha van egyálta­lán ilyen - csak azt szabad át­venni, megőrizni, ami jó volt. Az igényességet például. Ha be­megyek a Budapesti Kamara- színházba a százharminc- valahanyadik Senkiföldje-elő- adásra, a hónom alatt ugyanúgy cipelem magammal a darabot, mint a kezdetekkor. Este hatkor mindig ott vagyok a színházban, és olyan még nem volt, hogy Kézdy Gyurival ne mondtuk vol­na össze a szöveget. Tudjuk, hogy ha tévesztenénk, akkor sem lenne nagy baj, de mi nem akarunk téveszteni. Ha ját­szunk, magunknak is örömöt akarunk okozni.- A soproni színház igazgatá­sát négy év után épp a napok­ban hagyta abba. Ez a feladat már nem okozott örömöt?- A színházigazgatást átmene­ti feladatnak tekintettem. Belead­tam ugyan mindent, sikerült is létrehoznom egy népszerű mű- vészszínházat Sopronban, de ha már így hozta a sors, nem ellen­kezem, nem bánkódom miatta. 1 A kulturális kormányzat­nak illene végre eldönte­nie, mit akar valójában, egyáltalán hány szín­házat tud fenntartani. Optimista vagyok, színészként szép feladatok várnak még rám.- A megszorítások évében já­runk, a művészek többsége - ellentétben önnel - panaszko­dik. A színházi struktúra pe­dig, úgy tűnik, szétesőben van. Mint volt direktor miben látja a bajok forrását? Lehet mindig mindent a pénzre fogni?- Nem olyan kevés az a pénz, amit a színházak kapnak. Csak sokfelé szórják! A kulturális kor­mányzatnak illene végre eldönte­nie, mit akar valójában, egyálta­lán hány színházat tud fenntarta­ni. Nem normális, hogy arra szá­mítanak, majd a szakma min­dent megold. Ez már csak azért sem valószínű, mert azokban a testületekben, amelyek a támo­gatásokat osztják, általában érin­tett emberek ülnek. Nonszensz.- A helyzet vidéken, ha lehet, még rosszabb...- Szemléletváltásra lenne szük­ség. A fenntartó kevés kivétellel azt képzeli, hogy a helyi színház amo­lyan magánszínház, önkormány­zati tulajdon. Hatalmas tévedés! Egy nagyobb vidéki színháznak úgy kellene működnie, mint a me­gyei kórházaknak. Nem biztos, Névjegy 1942. augusztus 28-án született 1965-BEN diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán pályája elején a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, innen a veszp­rémi Petőfi Színházhoz 1969-től 1973-ig a Tháliában dolgozik, majd 1977-ig a József Attila Színház színésze. 1979-től 1990-ig a Vígszínházban szerepel 1997-ben az Új Színházhoz szerződik. Hat éve tagja a Budapesti Kamara- színháznak 2003-tól 2007-ig a soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója FONTOSABB SZEREPEK: Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Káin (Sütő: Káin és Ábel), Abonyi (Csurka: Ki lesz a bálanya?), Edék (Mrozek: Tangó), Rendőrfőnök (Mrozek: Rendőrség), Túrái (Molnár: Játék a kastélyban), Brown (Brecht: Koldusopera), Lyman Felt (Miller: lefelé a hegyről). filmek: így jöttem, Szegénylegények, Hideg napok, Falak, Gyertek el a névnapomra, Üvegtigris 2. díjak: Jászai Mari-díj (1975), érdemes művész (1982), SZOT-díj (1984), kiváló művész (1987) hogy a kutatómunkára jut benne idő, de fontos, hogy közmegelége­désre lássa el a feladatát. Vidéken nincsenek százas szériák. A bérle­teseknek játszunk, s a tájelőadá­sok tudnak emelni még az előadás­számon. Amikor Sopronban igaz­gató voltam, közel negyvenszer ment a Charlie nénje, ami óriási sikernek számított. A vidéki teát­rumokat azonban már csak ezért sem szabadna a budapesti színhá­zakkal összemérni. Más a rendel­tetésük, más a sorsuk. De hogy szükség van rájuk, az nem kétsé­ges. Azon viszont el lehetne töp­rengeni, hogy az azonos tájegysé­gen fellelhető három teátrum miért nem tud összefogni, közös produk­ciókat létrehozni. így ugyanis har­madannyi pénzt kellene csak be­fektetniük, viszont háromszor any- nyi ideig futna a produkció... Egy 25 éves színház a kelenföldi pampákon karinthyk A nagyapa szellemét időről időre felidézik, s Cini több darabját is játszották már A leánykereskedőt mutatta be a Karinthy Színház a 25. születés­napján, s ez aligha meglepő, hiszen a darabot Karinthy Cini, a színházalapító Karinthy Már­ton apja írta. Amúgy hetven be­mutató, 2500 előadás és egy­millió néző van a pesti Bartók Béla úti teátrum mögött. Az egykori Haladás mozi néző­tere kicsit régies, a falon három reklámtábla, s a színpad fölött egy aranypapírból kivágott 25- ös. Karinthy Márton az ünnepi estén kicsit elfogódottan mesélt a a színház történetéről, a Hököm- botrányról, Muráti Lili fellépésé­ről vagy éppen Turay Ida búcsújáról. A direktor nem feled­kezett el azokról sem, akik már nem léphetnek fel többé: Somogyvári Pál, Bozóky István, Képessy József, Csákányi László, Szirtes Ádám, Mányai Zsuzsa, Velenczey István, Agárdy Gábor, Szerencsi Éva, Szabó Ottó, Újlaky László, Bencze Ferenc, Káló Flórián, Schütz Ila, Mádi Szabó Gábor, Tábori Nóra, Balkay Géza, Ruttkai Ottó. Három társu­latra való remek színész, akik nemcsak Kelenföldről hiányoz­nak, hanem a magyar színpadok­ról is. Karinthy persze nem panasz­kodhat, jelenleg is 82 színész játszik náluk, s mindig felfedeznek új arco­kat is, mint most a debreceni szín­ház volt üdvöskéjét, Sallai Nórát Nem véletlen, hogy a színház által kiadott kis füzet, amelyet jubileumi évkönyvnek neveztek el, az utolsó oldalakon nemcsak a színpadmestert és az ügyelőt (Major Attila), a súgókat (Doni- gold Éva, Pázmány Kati), a ruha­felelőst (Noszlopy Ircsi), az öltözte- tőt (Ancika) nevezi meg, hanem a pénztárost, a színház motorját és mindenesét, Marikát, meg az elszámolásból Pirit és Ibit, s a ta­karítónőt (Erzsit) is. Ezért létezik még ez a társulat, mert minden­kit ismernek, becsülnek, s a di­rektor még emlékszik, hogy 88­ban az üres teremben, ahol még állt a szemét, egy patkánnyal né­zett szembe. Azóta egér sincs, hiszen itt minden ruhadarabot százszor felhasználnak, nincs ruharaktár. Sosem felejtem, ami­kor a direktorral egy késő estén beszélgettünk valamikor egy éve, s a sanyarú anyagi kilátá­sok ellenére optimistán azt mondta, hogy eddig még mindig ki tudta fizetni a színészeket. Ezen aztán maga is elgondolko­dott, s biztos, ami biztos, felhív­ta a pénztáros Marikát, hogy az aznapi jegyekről érdeklődjön. Fogytak, így nem kellett hátra- arcot csinálnia. ■ Dalia László A leánykereskedő: Dunai Tamás ■OEÖIIB Balikó Tamás Hyppolitot rendezett a miskolci Nemzeti Színház február végén mutatta be a Hyppolit, a lakáj című víg­játékot Balikó Tamás rende­zésében. A lakájt Molnár Erik, Schneider Mátyást Bakai László játssza. Öten pályáztak Szigligeti-direktornak bozsik yvette szolnoki kötő­désű táncos-koreográfüs is pályázott a Szigligeti Szín­ház igazgatói posztjára. A je­lentkezők között van még Matuz János, a színház dra­maturgja és Rátóti Zoltán színész is. Szikora János, az eddigi direktor a hírek szerint nem pályázik. Az őrnagy a pécsi Harmadik Színháznál Örkény István Tóték című tragikomédiáját mutatja be április 2-án a pécsi Harma­dik Színház. A darabot Vincze János rendezi, a sze­replők: Fillár István, Né­meth János, Nagy Adrienné, Rárósi Anita, Kiss Attila. Moliére-bemutató kulisszatitkokkal március 10-én mutatta be az Új Színház Moliére A fös­vény című darabját Szergej Maszlobojcsikov rendezésé­ben, Eperjes Károly fősze­replésével. A premier nap­ján Márta István direktor nyitotta meg a mostani és a korábbi Fösvény-előadások díszlet- és jelmezterveiből rendezett kiállítást. Bánsági és Eperjes kettőse A derék Svejk ezúttal Kecskeméten hódít sorbán csaba játssza a cím­szerepet a Svejk, a derék című darabban, amelyet március 6-án mutattak be a kecskeméti Katona József Színházban. A prágai Ke­hely vendéglő törzsasztalá­nál többek között Báhner Péter, Fazakas Géza, Herná­di Szabolcs, Kedvek Richard foglal helyet, a rendező Ádám Tamás. Szolnokról Tatabányára repült a balfácán március 16-án a tatabányai Jászai Mari Színházban mu­tatták be Francis Veber Bal­fácánt vacsorára! című ko­médiáját Koltai Róbert ren­dezésében. A produkció a ta­valyi szolnoki előadás nyomán készült. Az eredeti előadásból Mikó István, Quintus Konrád, Huszárik Kata lép színre, a Jászaiból Honti György, Egyed Attila, Téri Sándor szerepel, a Bár­ka Színházból Varga Anikó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom