Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 7. szám
16 MASZK 2007. FEBRUÁR 18., VASARNAP ■ *8 #»> Az öldöklő tejcsarnok Tatabányán nyílik február 23-án mutatja be a tatabányai Jászai Mari Színház Tasnádi-Rejtő Az öldöklő tejcsarnok (avagy Piszkos Fred nem lép közbe sajnos) című produkcióját Novák Eszter rendezésében. Kárpáti a teljes Rejtő-életművet elolvasta, amelyből új darabot írt Mucsi Zoltánra, Vallai Péterre, Tóth Ildikóra. A kaktusz virága premierje Szegeden február 9-én mutatták be a szegedi Nemzeti Színházban A kaktusz virága című zenés vígjátékot. A rendező Bal József, a főbb szerepekben Kovács István, Szilágyi Annamária, Papp Gabriella, Janik László és Varga T. Zsuzsa. Slawomir Mrozek Magyarországra jön február 24-25-én Magyar- országra utazik a világhírű drámaíró, Slawomir Mrozek, aki Egerbe is ellátogat, hogy megnézze Tangó című drámájának előadását a Gárdonyi Géza Színházban. A társulat január végén mutatta be Mrozek művét. Törőcsik Mari Lear király bolondja Ősi kelta mítoszból kortalan tragédiát írt Shakespeare. A Lear király néhány napja Bocsárdi László rendezésében került színre a Nemzetiben. A címszerepet Blaskó Péter kapta meg. Glocestert a teátrum igazgatója, Jordán Tamás játssza, a Bolond szerepében Törőcsik Marit csodálhatja meg a nagyérdemű. Blaskó Péter és Vass Teréz A dán királyfi Szegeden szerepel FEBRUÁR 9-ÉN mutatták be a szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában Shakespeare Hamlet című tragédiáját. A címszerepben Borovics Tamás, Polonius Székhelyi József, Ophelia Márkus Judit. Az előadást Horváth Péter rendezte. Márciusban Dívák az IBS Színpadon FÜR Anikó, Gallusz Nikolett, Falusi Mariann, Ladinek Judit és Malek Andrea is szerepel a Dívák az IBS Színpadon című zenés esten március 3-án. Március 10-én a Dalok a falvédőről című produkció kerül színre. Az előadás színházi és zenei kaland, amelyet Hajdú István mutat be zenész barátaival. Elszámolták magukat a városatyák hegedűs d. Géza Idén 216 millió forinttal kevesebbet kapnának a fővárosi színházak A fővárosi színházak hetek óta tárgyalnak a városházán, az egymilliárd forintos elvonás ugyanis padlóra küldené őket. Hegedűs D. Géza, a Maszk elnöke szerint az utolsó pillanatig harcolni kell. Dalia László * 66- Hogy áll most az alku?- A fővárosi kőszínházak működési támogatása két részből áll: 66 százalék állami és 33 százalék önkormányzati. A fővárosi vezetők két év alatt 800 millió forintot vonnának el a színházaktól. Ezfúgy képzelik, hogy 2007-ben 216 millió forinttal kevesebb önkormányzati támogatás jutna Budapest színházainak, 2008-ban pedig újabb 200 millióval kevesebb, és az állami támogatás mértéke is csökkenne 400 millió forinttal. Meggyőződésem szerint egyetlen mutató alkalmas arra, hogy a fővárosi színházak támogatását megállapítsák, ez pedig az egy nézőre eső helyártámogatás. A Vígszínháznak például a 13 színház közül a tizenkettedik, tehát utolsó előtti az egy nézőre eső támogatása, és a „fűnyíró elv” alkalmazásával mégis a második legnagyobb elvonási tétellel büntetik. A Vígszínházban tavaly 328 805 fizető néző volt, az egy nézőre jutó támogatás pedig 2364 forintot tett ki. Van olyan színház, ahol az egy nézőre jutó támogatás 10 290 forint. Ennyit a fűnyíró elv igazságáról. Jöhet a jegy- áremelés, a bemutatók számának csökkenése, az elbocsátás. Mindenesetre kíváncsi lennék rá, hogy van-e a fővárosi önkormányzatban egyetlen olyan személy, aki tételesen meg tudná mutatni, mennyi is pontosan a főváros jelenlegi hiánya, amelyhez viszonyítva legalább láthatóvá válna a színházi alkotóktól, és a közönségtől követelt áldozathozatal. S a kulturális minisztérium irányítása alá tartozó színházak, valamint a vidéki önkormányzatok által finanszírozott színházak sincsenek sokkal jobb helyzetben.- A nyilatkozatokból sokáig úgy tűnt, hogy az igazgatók nem akarják elhinni az elvonások léptékét Mikor vált biztossá, hogy több száz millióval kevesebb támogatást ígér a főváros?- Tavaly novemberben találkozott a szakma Hiller István kultuszminiszterrel, aki akkor megnyugtatott bennünket, hogy 2007-ben csökken a támogatás mértéke, igaz, egy fillérrel sem kapunk többet, mint az előző évben, vagyis az infláció azért elvisz majd 8-10 százalékot Ez még vállalhatónak, kigazdálkodható- nak tűnt. A miniszter akkor felkérte a színházi szakma képviselőit, hogy dolgozzanak ki egy javaslatot hat szempont szerint, amely alapja lehetne egy jövendő színházi törvénynek, s véget vethetne a minden évben újra kezdődő fenyegetettségnek. Hat bizottságot alakítottunk, többek között a színházi struktúra, a finanszírozás, a munkajog, a vezetői kinevezések, a művészképzés, az ifjúság és a színház volt a téma, s ahogy ígértük, január 31- én ott volt a miniszter asztalán a javaslatunk. Ám közben váratlanul minden igazgató kapott egy körlevelet január másodikán, hogy csökkenni fog a támogatás.- Hogyan számolt a városháza?- Rosszul. A GKI tanulmánya alapján érveltek, ám annak készítői rossz adatokkal dolgoztak, és a színházak működésével, az érvényes jogszabályokkal sem voltak tisztában. Többek között azt javasolták, hogy a színészek vállalkozzanak. Miközben - többek között - miattunk találták ki az ekhót. Az elvonások ellentételezésére azt javasolták, hogy emeljük meg a jegyárakat, ám a színházak nem autóbuszok, villamosok vagy HÉV-szerelvények, ahol naponta váltanak több millióan jegyet, mert el kell jutniuk a munkahelyükre. A színházi nézőt már 100-200 forintos helyáremelés is elriaszthatja. A GKI tanulmányíróinak volt még jó néhány fantasztikus ötletük, ezek közül is a legborzongatóbb, hogy értékesíteni lehetne a feleslegessé váló színházi ingatlanokat. Lehet, hogy értékes például a Vígszínház épülete, de a színház nem egy ingatlan, hanem élő szellemi organizmus, a legrosszabb idó'kSajnos a minisztériumokhoz tartozó színházak sem lesznek jobb helyzetben, ott is csökkenteni kívánják a támogatást. Protestálunk, leveleket írtunk a főpolgármesternek, a miniszternek, de válasz még nem jött. A méregdrága jegyeket csak a Westenden és a Broadwayn fizetik ki, Bécs és Berlin városa is jelentős összegekkel támogatja évente saját színházait ben is egy kis Európa-sziget. A kulturális autizmus úgyis terjedőben van, s az értelmiség nem asszisztálhat hozzá, a jövőt nem árulhatja el! Ahogy - nagyon helyesen - nemzeti parkjainkat ápolják, féltik és gyarapítják, ugyanúgy kellene a „szellem nemzeti parkjait”, a színházakat is óvni, támogatni, becsben tartani.- Meddig alkudozhatnak még?- Még van néhány napunk, de ha elkészül a fővárosi költségvetés, ahol a színházak támogatása csak egy tétel, nincs tovább. Viszont amíg nincs költségvetés, addig a színházigazgatók nem vállalhatnak kötelezettséget. Nem tervezhetnek produkciót, nem szerződtethetnek színészeket, szóval áll minden.- A filmeseket megvédte a filmtörvény, s ha a színházi szakma előbb összefogott volna, most lenne színháztövény is.- Ez igaz, de évekkel korábban már készült egy úgynevezett mű- vésztörvény-tervezet, és akkor azt a Pénzügyminisztérium az igazságügyi minisztériummal közösen lesöpörte az asztalról. Azóta is megvan valamelyik fiókban, de mindenki úgy beszél, mintha soha nem is létezett volna. Hivatkoznak arra is a pénzügyi szakemberek, hogy külföldön nem támogatják üyen mértékben a színházakat, s ez Magyarországon sem tartható. Sok butaságot hordanak össze. Érdekes módon a GKI, ha valamilyen más területen tanulmányt készít, mindig elvégzi a nyugat-európai összehasonlítást is. Most az ausztriai vagy németországi példákat elhagyták, mert megszégyenítő adatokat kellett volna felsorolni, hogy Budapesttel ellentétben Bécs vagy Berlin városa mekkora összeggel támogatja a színházi életet, vagyis az osztrák és német közönséget A West- endet s a Broadwayt lehet ellenpéldaként felhozni, de azok szórakoztatóipari vállalkozások, a turistáknak nem gond megfizetni az 50-60-70 fontos vagy 70-100 dolláros jegyeket. Nálunk más a színház funkciója, kétszáz éves hagyománya van. Magyarországon nem nőhetnek úgy fel nemzedékek, hogy ne találkozzanak a görög drámával vagy Shakespeare, Moliere, Csehov, Brecht műveivel. „Miért kell egyszerre mindenkinek nekimenni?” szűcs miklós A direktor nem érti, miért világítanak át egy színházat kétszer Átgondolatlannak érzi a színházakat érintő megszorító intézkedéseket, pénzelvonásokat a Budapesti Kamaraszínház igazgatója. Szűcs Miklós úgy tudja, hogy az általa irányított teátrum és a Balázsovits Lajos vezette Játékszín járhat a legrosszabbul. „Tőlünk, ahol három színpadon évente 9-10 premiert láthat a publikum, 112 millió forintot akarnak elvenni. Ha ez valóban megtörténik, őszszel becsukhatjuk a színházat” - állítja Szűcs. A színidirektor azért is igazságtalannak érzi a teátrum életét alapjaiban befolyásoló, öszszesen 23 százalékos megvonási tervet, mert szerinte eleve azon társulatok közé tartoznak, amelyek alulfinanszírozottak. „Nálunk hárommillióból megvalósul egy bemutató. Máshol díszletre többet költenek. Csak egy példa: a Nemzetiben csupán a díszletekre 30 millió forint jut” - summázza Szűcs Miklós. Az igazgató azt sem érti: miért kell egyszerre mindenkinek nekimenni? Miért nem igyekeznek a minisztériumban szakmailag megalapozott döntéseket hozni - a legkevesebb fájdalmat okozva a művészeknek. „Talány számomra, miért világítottak át kétszer is minket - teszi hozzá. - A korábbi ellenőrzések során mindent rendben találtak, ugyanakkor elismerték, hogy a Budapesti Kamaraszínháztól, amely magába foglalja a Tivolit, az Ericsson Stúdiót és a Shure Stúdiót is, már nemigen lehet megvonni a támogatást. És még valami. Arról sem esik szó semmilyen szakmai fórumon, hogy teljes egészében szponzori támogatással építettük fel az utóbbi teátrumot, míg az Ericsson esetében egy próbaterem átalakításával született a budapesti palettát új színekkel gazdagító színház.” Szűcs Miklós nem titkolja, hogy ha minden így marad, seregnyi színészétől kell megválnia. Ámde akkor ki kell fizetnie a végkielégítéseket, amelyek olyan jelentős összeget tehetnek ki, hogy nemhogy 9-10, de egyetlen Kamara-premierre sem számíthat a közönség jövőre. ■ Szabó Zoltán Attila is, ha ez a vége ■ A Kamaraszínházban jelenleg egyetlen évben több mint nyolc- százszor gördül fel a függöny.
