Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

11 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT SOMOGYI KÖZÉLET A polgármesterek veszítettek, de a családjaik nyertek az ügyön A mosoly is lehet fagyos vesztes Állítja: sötét, ördögi erők szövetkeztek ellene Szántódon A volt polgármestereknek a leg­többet családjuk profitált a vá­lasztáson. Akikkel beszéltünk, mindannyian megbékéltek már az új helyzettel, és többségükben magánéletükre fordítják felsza­badult idejüket. Mohr Tamás, Segesd lekö­szönt polgármestere azt mondta, azoknak is megköszönte, akik rászavaztak és azoknak, is akik nem. Úgy gondolja, 67 évesen enélkül is éppen ideje lett volna redukálni a feladatokból. Ma már csak háziorvosként dolgo­zik, és így is éppolyan hasznos­nak érzi magát, mint Segesd pol­gármestereként.- Meglátod, egy percet sem fogsz unatkozni - ezt mondta a feleségem a választások éjszaká­ján - mondta Somosi József, Ta- rany korábbi polgármestere. A ház körül teszek-veszek, és sok­kal többet segítek a családnak, mint bármikor eddig. Kilométer- hiányom sincs, hiszen a nagylá­nyom Szombathelyre jár főisko­lára, ahova nagyon rossz a köz­lekedés, ezért legtöbbször én szállítom. Somosi József nem is titkolja, tervei közt szerepelt, hogy még egy ciklust eltölt a fa­lu élén. Ez neki három ciklus után nem sikerült. Az öreglaki Horváth Endre 52 éves munkaviszony után és 70 évesen lett októberben nyugdí­jas. Nagyon jól érzi magát, nem­rég érkezett haza Tunéziából, és most Hévízre készül pihenni.- Feltöltődtem és nyugodt va­gyok - mondta Horváth Endre - nem is gondoltam volna, hogy egy falu vezetése ekkora lelki terhet jelent. Azóta nyugodtan alszom, nagyokat dolgozom a kertben és várom a tavaszt, hi­szen a méheimmel mindig csak annyi időt töltöttem, amennyi jutott. Mazzag Ferenc, Balatonújlak volt polgármestere már meg­szokta a nyugdíjat, hiszen 1989 óta emellett látta el teendőit. Ahogy szinte mindannyian, ő is megkönnyebbült. Nagy tervei nincsenek, csak az eddig is sokat dicsért borán szeretne javítani.- Megmondom őszintén, en­nek az utolsó ciklusnak a végére már belefáradtam abba, hogy jo­gosan és jogtalanul sokat bántot­tak. Ebből a szempontból nem bánom, hogy már nem polgár- mesternek szólítanak.- A választási kampány is hazug volt Szántódon, s most a nagy „összeboru- lás” Zamárdival is csak önámítás - vélekedik Karabinszky Gyula szán- tódi expolgármester; so­káig úgy volt, hogy Pusz­taszemesen is ringbe száll a január 7-i időközi választáson. Fónai Imre Ketten visszaléptek EREDETILEG NÉGYEN Jelöltet­ték magukat polgármester­nek Szántódon: Karabinsz­ky Gyula, Dolgos János, Bor Ferenc és Dancs József. Utóbbi kettő később vissza­lépett Dolgos János javára, akire 2006. október elsején 194, Karabinszky Gyulára pedig 161 szántódi voksolt.- Nehezen viselte a szántódi vereséget? Pusztaszemesen akart vigasztalódni?- Nincs vesztes választás. Győztes van, akiről az idő folya­mán kiderül, hogy nyert-e vele a falu. Ha nem, akkor az egész település a vesztes.- Szerintem ön már most tudni véli a választ erre...- Az elhíresült őszödi be­széd után talán már én is ki mondhatom: hazugságra épült az egész szán­tódi választás. Az nem prog- r a m , hogy megkö- szőnöm, hogy két jelölt is visszalép a ja­vamra.- A szántódiak a válto­zásra szavaztak.- Milyen változásra? Ha még fiatalítás lett volna, mint Zamár- diban, de még csak az se. Sötét erők ügyködnek Szántódon - persze, nem két szarvval és ör­dögfarokkal járnak, éppen el­lenkezőleg, angyalnak mutat­ják magukat -, akik a helyi új­ság felhasználásával elhitették sokakkal: nem tartom be a tör­vényeket. Rám akarták bizonyí­tani, de nem sikerült.- Miért nem az ön hangja volt a nagyobb?- Nem mondtam el nap műit nap, úgy gondoltam, felesleges ismételgetni, ami természetes.- A többség mintha mégis ar­ra voksolt volna: mindegy ki, csak ön ne.- A többség döntött, ezt tudo­másul kell vennem. Vannak Karabinszky Gyula: még formálódik, nem alakult ki a falu közössége ehhez jó idézeteim: a győztes polgármester a jó polgármes­ter. Meg az is igaz, hogy nem jó dolog a demokrácia, de jobbat még nem találtak ki. Tudni kell jó képet vágni, még ha az ép­pen egy arcra fagyott, kénysze­redett mosoly is.- Csak-csak oda lyukadunk ki, hogy alaposan fejbe kólin­totta a vereség...- Győzni akartam és azt hit­tem, tudok is.- A jelek szerint gyors vi-gaszt keresett, az e hónap eleji pusz- taszemesi időközi polgármes­ter-választáson...- Úgy éreztem és ebben több helybéli is megerősített, hogy szegény barátom, Geiger Ká­roly polgármester halálával nagy űr keletkezett. Engem iz­gatott a feladat egy darabig, mégiscsak évtizedes tapasztalat van mögöttem. Végül azonban a hivatalos jelöltségig már nem jutottam el.- Ott volt viszont a minap ér­deklődőként a szántódi és zamárdi képviselő-testület közös ülésén. Új korszak kezdődik, ez már nem a Karabinszky-éra, mond­ta utódja, Dolgos János...- Kinek-kinek a saját felelőssége, amit mond. Az is egy nagy hazug­ság, hogy én vagy ép­pen Szántód volt az akadálya eddig az egyezségnek. Hát te­hettünk mi arról, hogy Zamárdi per­be fogott bennün­ket? Tíz éve, a szétválás után nyomban vége is lehetett volna a vagyonvitának, ha az akkor Szán­tódnak ítélt húszmil­lió forintot Zamárdi kifi­zeti. Nem tette, azt az elvet vallotta: mindent vagy semmit. Most meg már, ha ennyit perle­kedtünk, legyen a bíró meg a pert kezdeményező fél felelős­sége az ítélet. A bíró éppen azért van dilemmában, s szólí­tott fel a peren kívüli megegye­zésre, mert érzi: akármelyik fe­let nyilvánítja vesztesnek, egy egész közösséget, egy egész te­lepülést sújt vele.- Tízévnyi szomszédvita után, meg hogy maguk között, a szántódi képviselő-testületben is folyton csak „egymásra lőt­tek”, talán valóban itt az ideje végre a békének...- Szántód a története kezdete­it írja, még formálódik, nem ala­kult ki a faluközössége. Törté­nelmi léptékkel ez a tíz év sem­mi. Részesei voltunk viszont, s talán így kellett, hogy történjen, azt semmiképpen nem gondo­lom, hogy haszontalan, elveszte­getett tíz év lett volna. JEGYZET FÓNAI IMRE Fogyjon le! TÖBB MINT TÍZMILLIÓ forin­tért viakolor járda épült az egyik, Balatontól nem túl távoli községben, természe­tesen közvetlenül a tavaly októberi választások előtt. Nem nyert rá pályázati pénzt a falu, a polgármes­ter mégis fontosnak tartot­ta, hogy ha önerőből is, de elkészüljön. Ám nemhogy imába foglal­ták volna a nevét a falubeli­ek a szép díszburkolatért, hanem mire eljött a válasz­tás napja, sokan átkot szór­tak rá. Keskeny lett ugyan­is a járda - azért, hogy mi­nél hosszabb épülhessen. Amikor az egyik kétségkí­vül kissé testes képviselő ezt szóvá tette, azt a vá­laszt kapta: fogyjon le! A megye hatvanhat településén új vezető irányít Egy választás után sem alakult át annyira a Somogyi települé­sek vezetése, mint legutóbb. Az őszi helyhatósági voksolás után a kettőszáznegyvenötből hatvanhat helyen választottak új vezetőt. így százhetvenki- lenc faluban maradt a régi ve­zető, három településen pedig csak időközi választáson dőlt el a polgármesteri szék sorsa. A leváltott polgármesterek dön­tő többsége, életkoruk miatt, el­tudott menni nyugdíjba. Aki tehette, élt is a kedvező lehetőséggel. A települések vezetőire ugyanis más törvény vonatkozik a nyugdíjazáskor, így három letöltött ciklus után ötvenöt éves korban is nyug­díjba mehetnek, ha főállásban látták el teendőiket. A leváltott polgármesterek háromnegye­dének az életkora és a szolgá­lati ideje is megvolt. Azok a vezetők, akik tiszteletdíjasok voltak, az öregséginyugdíj­korhatárig, hatvankét éves ko­rig nyugdíjat nem, csak jára­dékot kaphattak. Bihariné Asbóth Emőke regisztrált munkanélküli- Regisztrált munkanélküli va­gyok. Egyelőre nem találtam munkát, így kapom a munkanél­küli-járadékot. - mondta Biha­riné Asbóth Emőke, Csurgó volt polgármestere. - Kaptam ugyan állásajánlatokat, de egyik sem Csurgóhoz vagy a térséghez kö­tődő, hanem budapesti vagy uta­zással járó, és az utazási költsé­geimet nem térítenék meg. A költözés azért nem egyszerű, mert nem tudnánk ilyen hamar eladni a házat. Küldözgetem sokfelé az önéletrajzomat, saj­nálkozást kapok, de ajánlatot nem. Itthon most bepótolom azt, ami az elmúlt tizenkét évben el­maradt, mert nem sok időt tud­tam a lakásra fordítani. Bihariné Asbóth Emőke: Máté La­jos festőművész anyagát rendezem Handó János a falu helyett a családjának segít Máj Péter munkát keres és nem szomorkodik Handó János, Szenna volt polgár- mestere egy faluval odébb tölti az idejét. Ifj. Handó János és család­jának Katica tanyáján segédkezik.- Az én eredeti végzettségem még ha mindenki polgármester­ként is ismer, agármérnök - mondta Handó János. - Igyek­szem hasznosítani az ismeretei­met, és minden energiámat a csa­ládra fordítom. A szennai kép­viselő-testületben továbbra is munkálkodom, és bízom abban, aktív nyugdíjas évek állnak előt­tem. Mindig hittem a nép bölcses­ségében és a demokráciában, így akkor sem voltam elkese­redve, amikor kiderült, Szenná­ban egy fiatalabb emberre bíz­zák az irányítást. Handó János: Jól vagyok. Amit le­het, szeretnék megtenni a falumért Máj Péter nyolc év után 58 évesen búcsúzott Ecseny polgár- mesteri székétől. Azt mondja: emelt fővel távozott. Belátja, jobb ez így, mint ha egy agonizáló te­lepülés mellett a jelenlegi körül­mények között kellene töltenie a következő négy évet.- Munkát keresek - mondta. - Ma voltán a Munkaügyi Köz­pontban. Bármilyen elfoglaltság­nak örülnék, hiszen örökmozgó ember vagyok. így sem tétlenke­dem, a német kisebbségi önkor­mányzatot vezetem és a helyi sváb. hagyományőrzők útját is egyengetem. Ha sikerül, nyugdí­jas szeretnék lenni, ebben ugyan­is történt egy kis félreértés, eh­hez intézem az ügyeket. Máj Péter: Munkát keresek, bármi­lyen elfoglaltságnak örülnék

Next

/
Oldalképek
Tartalom