Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-10 / 35. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 10., SZOMBAT . v &> -v™ i>-*, -. wmMmmmmmmmmimmmmimm MIHALYFALVI LÁSZLÓ Létére és lévén A Jó NYELVÉRZÉKŰ magyar ember könnyedén eldöntheti, hogy melyik mondat a helyes: „Jó tanuló létére nem tanult a mai órára.” ’Jó tanuló lévén elégtelent kapott a mai órán.’ Ha valaki erre azt mondja, hogy mindkét mondat helyes, az téved. Miért? Nyelvi szempontból csak az első' mondatot fogadhatjuk el, mert a „létére” névutót szembeállító, ellentétes jelentésben használtuk. A „lévén” névutót ellenben csak okviszony esetén alkalmazhatjuk. A „jótanulóság” viszont nem oka annak, hogy az illető elégtelent kapjon. A NÉVUTÖ-KEVEREDÉS gyakori nyelvhelyességi hiba. A „létére” és a „lévén” kitüntető helyen áll a rangsorban. Nézzünk néhány mondatot! „Komoly ember létére felelőtlenül viselkedett.” „Komoly ember lévén felelősségteljesen viselkedett.” így szabatos, fordított névutó- használattal helytelen lenne. Helytelen az ’ldős ember lévén dolgozik.’; amely hibátlanul: „Idős ember létére dolgozik.” „Érző lélek létére nem törődik a gyengékkel.” „Érző lélek lévén felkarolja a rászorulókat.” Mindkét kijelentés hibátlan. A FELCSERÉLÉS komikus is lehet! 'Katonáink magyarok lévén megfutamodtak.’ Furcsa. Ha tehát a katona magyar, akkor megfutamodik? 'Sportolóink magyar létükre derekasan küzdöttek.’ Sajnálatos lenne, ha így volna! A sportolók magyarságuk ellenére küzdöttek derekasan? Kikérjük magunknak! A két mondat tehát - legalábbis nyelvhelyességi szempontból - így jó: „Katonáink magyar létükre megfutamodtak.” Micsoda szégyen! „Sportolóink magyarok lévén derekasan küzdöttek.” Micsoda öröm! Patrik asztalt vágott a tanárához rosszaság Tizenhat évesen nyolcadikba járna, de nem fogadják be egy iskolába sem Előbb egy törülköző, aztán egy asztal repült az osztályon át a tanár felé. A nyolcadikos Szabó Patrik hajította el mindkettőt. Anyja szerint ekkor kezdődött a kálváriájuk. Valójában azonban már sokkal előbb. Nagy László Muzsek Piroska épp a postáról jön: tízezer forintos csekket fizetett be a babóc- sai körjegyzőségnek címezve. Bírság iskolakerülésért. Fia, Szabó Patrik ugyanis október óta nem jár iskolába. Maga viselete miatt el kellett hoznia a helyi tanodából, a környéken pedig egyetlen iskola sem fogadta be. Ugyan mindenütt kevés a gyerek, Patrikot azonban megelőzte a híre. A kétségbeesett babócsai asz- szony arról beszél: segítséget sehol sem kap, ő pedig egyszerű szülőként nem képes megoldást találni. - Rossz gyerek a fiam, de egy rossz gyereknek nem jár esély? Nem kellene megpróbálni visszatéríteni a helyes irányba? - kérdezi. - A környéken sehová nem fogadják be. Próbálkoztunk egy zalai bentlakásos intézettel is, de hazamenekült Október óta nem jár iskolába. Kértem a zalai iskolát, hogy vegyék magántanulói státuszba, de még nem jött válasz. Helyette a bírság érkezett meg iskola- kerülés miatt. Újabb csekkek is várhatók, hiszen a 16 éves erős kamaszt nem rángathatom a fülénél fogva iskolába. Pedig 18 éves koráig iskolaköteles, s még nem fejezte be a nyolcadikat. Bár épp délben toppanok a kis szolgálati lakásba, a kamaszfiút még ágyban találom. Aludt, mert egész éjszaka játszott. A tévé és a számítógép tölti ki az idejét hónapok óta.- Nem szerettem a babócsai iskolát, mert ott sem szerettek engem. Akkor telt be a pohár, amikor a tanár kicikizett, és én hozzávágtam az asztalt - mondja. A kérdésre, hogy mit akar kezdem majd az életével, meglepően gyorsan válaszol. Újra járja a nyolcadikat, hogy utána szakmát tanulhasson. Alig várja, Kialvatlanul megy sok diák az iskolába. Délutántól másnap reggelig a tévé vagy a számítógép előtt ülnek. Brutálisak a filmek és a játékok is Egyre több az agresszív, ellenszegülő gyermek baj VAN! Egyre több a problémás gyerek. Kialvatlan, fáradt diákok ülnek reggelente az iskolapadba, akik az előző esti filmből alaposabban felkészültek, mint a tananyagból Rengeteg feszültség van bennük.- gyerekeinkre egyre nagyobb terhet rakunk, megsokszorozódtak az ártalmas hatások. Sem a szülő, sem az iskola nincs felkészülve arra, hogy segítsen nekik - mondja Sípos Ferenc, a kaposvári nevelési tanácsadó vezetője. - Amikor a számítógépes játékokban az a feladat, hogy ölj, pusztíts, fehogy nagykorú legyen és nekivághasson a világnak. - Egy percig sem maradok ebben a tyúkszaros országban - közli határozottan. - Csak azért jövök majd haza, hogy az anyámat lássam. A babócsai iskolában kezel- hetetlennek, javíthatatlannak jezd le, s a tévén is ömlik rájuk az agresszió, akkor nincs miért csodálkozni, hogy a gyerekünk nem tart be szabályokat, ellenszegül. A legtöbb szülőnek nincs ideje a gyerekére, sőt többnyire észre sem veszi, hogy mi ártalmas számára. Amikor pedig elérkezik a kamasz kor, tehetetlenül tárja szét a karját: jézusom, nem ismerek rá a gyerekemre! Sipos Ferenc: a legtöbb szülőnek nincs elég ideje a gyermekére tartják a gyereket. Feladták. Azt mondják: olyan súlyos magatartási problémái vannak, hogy nem való oda. S ezért egyértelműen a szülőt teszik felelőssé.- Baj van, és nemcsak nálunk, hanem mindenütt. Sokkal gyakrabban találkozunk problémás gyerekkel, mint tíz éve. Ráadásul a pedagógustársadalom nincs felkészülve, sem helyzetbe hozva arra, hogy ezeket a gyerekeket eredményesen nevelje - mondja Hosszú László babócsai iskolaigazgató. - A szülőnek pedig az a legkönynyebb, hogy mindenért az iskolát okolja. Kottára így történt ez Patrik esetében is.- Tisztában vagyok a saját felelősségemmel - mondja az anya. - Zűrös életünk volt; 13 éve elváltam, s Patrik gyűlöli az apját. Három gyereket nevelek, s vittem magammal őket oda, ahol épp munkát kaptam. Most kezdett végre rendeződni az életünk. Postás lettem, szolgálati lakást kaptunk. Az eltelt évek azonban nyilván súlyos nyomot hagytak a gyerekekben. Persze könnyebb leírni egy gyereket, mint segíteni rajta. Otthon semmi gond nincs vele. Pszichológusok vizsgálták, akik szerint normális kamasz, s a dühe kizárólag a babócsai iskolára korlátozódik. Alsóban a fiam négyesötös tanuló volt. Ötödikben pedig hat hét alatt összeszedett tizenkét egyest Nyolcadikra az iskola rémévé küzdötte le magát. Hogy ki tehet róla, az ma már édesmindegy. Csak azt szeretném tudni, hogy mi történik, és hogyan lehet segíteni rajta? Meglepetés: a CE-MA nevű helyen siitnek-főznek, ráadásul jól étlapozó Krúdy találkozhatott ilyen főpincérrel, aki aztán fokhagymás harcsával és sült kacsával is traktált Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Egy éttermet normális esetben Görbetöknek, Százlépcsősnek vagy legalább Piroskának neveznek el. A lábodinak CE-MA a neve. Hm. Megyek enni a CE-MÁ- ba, ez elég hülyén hangzik. Viszont érdemes enni menni a CE-MÁ-ba, az igaz. Biztosan nem véletlen, hogy az étterem melletti parkoló csurig van (mint ahogyan később a levesescsésze is). Az épület szokványos, meg is lepődöm, amikor kinyílik előttem az ajtó, de nem, nem fotocellás, hanem a pincér tárja szélesre. Meg is hajol köszöntésünkre; ilyet utoljára Krúdy-novellából készült filmben láttam. Aztán hozza az étlapot, de mielőtt kinyitnánk a vaskos mappát, sorolni kezdi a főszakács aznapi ajánlatát. A tizedik körül elvesztem a fonalat, de ő türelmesen elölről kezdi. Tetszik, ahogyan régimódi az ötven körüli férfi. A kínálat pazar. Mindenféle hal és vad kemencében sütve, párolva, grillezve. De előbb még vargányából készült tejfölös levest rendelünk (nagyon finom) meg fácánból készültet (szerintem túl sok benne a sárgarépa, ettől nagyon édes, de elhinném a séfnek, hogy ez a tuti. Meg amúgy is csak az első kétka- nálnyi íz volt furcsa számomra, utána kaptam jóféle csípős paprikát. Attól meg párásodni kezÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): fjl előzékeny és szakszerű KÖRNYEZET (1-10 pont): semmi cécó, a teríték szép m étel (1-20 pont): egyenesen remek ÜL * dett a szemem). Közben jóféle chardonnay is kerül a metszett kristálypoharakba. Jólesik majd a borjúmirigyre, amit kifogástalanul készítettek el. A fő fogás kiválasztása - bevallom - fogas kérdésnek bizonyult. Végül a fokhagymás harcsa mellett döntöttem, amit rántott vargányával, valamint hagymával és szalonnával dúsított tört krumplival tálaltak. A gomba nagyon finom volt, szinte roppant, a krumpli szenzációs, a fokhagyma mennyiségét viszont eltúlozták; bár nagyon szeretem, szinte fájón megülte a gyomrom (így aztán elkezdett vészesen fogyni a pincéből a száraz fehérbor). A kemencében megsütött kacsa két combját fektették el a káposztaágyon; ennél a porhanyós husinál finomabbat még nem sokat kóstoltam, a pezsgős vöröskáposztával viszont nem dicsekedhet az elkészítője, a nagymamám akkor is gusztábbat készít, ha nem figyel oda. Ennek a cikknek a helye hirdetésként 331 ezer 200 forintot érne. így hát miközben most lekopogom, hogy érdemes a CE-MÁ-ba elmenni a negyvenhét kilométerre eső Kaposvárról is, megjegyzem: nem tudtunk vadast enni kedvünk szerint egy olyan helyen, amely a vadétkeiről híres. Már az előző héten is hiába kért egy kollégánk zsemlegombócot, s nekünk is le kellett mondanunk róla. Noked- livel kínálták; meglehet, azzal is jó, de hát nem az igazi. (Persze milyen furán néztem, amikor először tettek elém rántott sajtot lekvárral, de lám, finom az is.) A desszertet már komoly tét nélkül választottuk; olyan jól belakmároztunk addigra, hogy nem fért belénk már egy morzsa sem. Későbbi éhünkre gondolva rendeltünk azért túrós, valamint meggyes-mákos rétest, egy kisebb kupacnyit. A szerkesztőségi asztalról pillanatok alatt eltűnt; felhabzsolták a kollégák. Ebből gondolom, hogy az is finom volt.
