Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-10 / 35. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 10., SZOMBAT . v &> -v™ i>-*, -. wmMmmmmmmmmimmmmimm MIHALYFALVI LÁSZLÓ Létére és lévén A Jó NYELVÉRZÉKŰ magyar ember könnyedén eldönt­heti, hogy melyik mondat a helyes: „Jó tanuló létére nem tanult a mai órára.” ’Jó tanuló lévén elégtelent kapott a mai órán.’ Ha vala­ki erre azt mondja, hogy mindkét mondat helyes, az téved. Miért? Nyelvi szem­pontból csak az első' mon­datot fogadhatjuk el, mert a „létére” névutót szembe­állító, ellentétes jelentés­ben használtuk. A „lévén” névutót ellenben csak okvi­szony esetén alkalmazhat­juk. A „jótanulóság” vi­szont nem oka annak, hogy az illető elégtelent kapjon. A NÉVUTÖ-KEVEREDÉS gyako­ri nyelvhelyességi hiba. A „létére” és a „lévén” kitünte­tő helyen áll a rangsorban. Nézzünk néhány mondatot! „Komoly ember létére fele­lőtlenül viselkedett.” „Ko­moly ember lévén felelős­ségteljesen viselkedett.” így szabatos, fordított névutó- használattal helytelen len­ne. Helytelen az ’ldős em­ber lévén dolgozik.’; amely hibátlanul: „Idős ember lé­tére dolgozik.” „Érző lélek létére nem törődik a gyen­gékkel.” „Érző lélek lévén felkarolja a rászoruló­kat.” Mindkét kijelentés hibátlan. A FELCSERÉLÉS komikus is lehet! 'Katonáink magya­rok lévén megfutamodtak.’ Furcsa. Ha tehát a katona magyar, akkor megfutamo­dik? 'Sportolóink magyar létükre derekasan küzdöt­tek.’ Sajnálatos lenne, ha így volna! A sportolók ma­gyarságuk ellenére küz­döttek derekasan? Kikér­jük magunknak! A két mondat tehát - legalábbis nyelvhelyességi szempont­ból - így jó: „Katonáink magyar létükre megfuta­modtak.” Micsoda szé­gyen! „Sportolóink magya­rok lévén derekasan küz­döttek.” Micsoda öröm! Patrik asztalt vágott a tanárához rosszaság Tizenhat évesen nyolcadikba járna, de nem fogadják be egy iskolába sem Előbb egy törülköző, aztán egy asztal repült az osztá­lyon át a tanár felé. A nyol­cadikos Szabó Patrik hají­totta el mindket­tőt. Anyja szerint ekkor kezdődött a kálváriájuk. Va­lójában azonban már sokkal előbb. Nagy László Muzsek Piroska épp a pos­táról jön: tízezer forintos csekket fizetett be a babóc- sai körjegyzőségnek címez­ve. Bírság iskolakerülésért. Fia, Szabó Patrik ugyanis októ­ber óta nem jár iskolába. Maga viselete miatt el kellett hoznia a helyi tanodából, a környéken pe­dig egyetlen iskola sem fogadta be. Ugyan mindenütt kevés a gyerek, Patrikot azonban meg­előzte a híre. A kétségbeesett babócsai asz- szony arról beszél: segítséget se­hol sem kap, ő pedig egyszerű szülőként nem képes megoldást találni. - Rossz gyerek a fiam, de egy rossz gyereknek nem jár esély? Nem kellene megpróbál­ni visszatéríteni a helyes irány­ba? - kérdezi. - A környéken se­hová nem fogadják be. Próbál­koztunk egy zalai bentlakásos intézettel is, de hazamenekült Október óta nem jár iskolába. Kértem a zalai iskolát, hogy ve­gyék magántanulói státuszba, de még nem jött válasz. Helyet­te a bírság érkezett meg iskola- kerülés miatt. Újabb csekkek is várhatók, hiszen a 16 éves erős kamaszt nem rángathatom a fü­lénél fogva iskolába. Pedig 18 éves koráig iskolaköteles, s még nem fejezte be a nyolcadikat. Bár épp délben toppanok a kis szolgálati lakásba, a ka­maszfiút még ágyban találom. Aludt, mert egész éjszaka ját­szott. A tévé és a számítógép tölti ki az idejét hónapok óta.- Nem szerettem a babócsai is­kolát, mert ott sem szerettek en­gem. Akkor telt be a pohár, ami­kor a tanár kicikizett, és én hoz­závágtam az asztalt - mondja. A kérdésre, hogy mit akar kezdem majd az életével, megle­pően gyorsan válaszol. Újra járja a nyolcadikat, hogy utána szak­mát tanulhasson. Alig várja, Kialvatlanul megy sok diák az iskolába. Délutántól másnap reggelig a tévé vagy a számítógép előtt ülnek. Brutálisak a filmek és a játékok is Egyre több az agresszív, ellenszegülő gyermek baj VAN! Egyre több a problé­más gyerek. Kialvatlan, fáradt diákok ülnek reggelente az is­kolapadba, akik az előző esti filmből alaposabban felkészül­tek, mint a tananyagból Renge­teg feszültség van bennük.- gyerekeinkre egyre na­gyobb terhet rakunk, megsok­szorozódtak az ártalmas hatá­sok. Sem a szülő, sem az isko­la nincs felkészülve arra, hogy segítsen nekik - mondja Sípos Ferenc, a kaposvári nevelési tanácsadó vezetője. - Amikor a számítógépes játékokban az a feladat, hogy ölj, pusztíts, fe­hogy nagykorú legyen és neki­vághasson a világnak. - Egy per­cig sem maradok ebben a tyúk­szaros országban - közli határo­zottan. - Csak azért jövök majd haza, hogy az anyámat lássam. A babócsai iskolában kezel- hetetlennek, javíthatatlannak jezd le, s a tévén is ömlik rá­juk az agresszió, akkor nincs miért csodálkozni, hogy a gye­rekünk nem tart be szabályo­kat, ellenszegül. A legtöbb szülőnek nincs ideje a gyere­kére, sőt többnyire észre sem veszi, hogy mi ártal­mas számára. Amikor pedig elérkezik a ka­masz kor, tehetetlenül tárja szét a karját: jé­zusom, nem ismerek rá a gyerekemre! Sipos Ferenc: a legtöbb szülőnek nincs elég ideje a gyermekére tartják a gyereket. Feladták. Azt mondják: olyan súlyos magatar­tási problémái vannak, hogy nem való oda. S ezért egyértel­műen a szülőt teszik felelőssé.- Baj van, és nemcsak ná­lunk, hanem mindenütt. Sokkal gyakrabban találkozunk prob­lémás gyerekkel, mint tíz éve. Ráadásul a pedagógustársa­dalom nincs felkészülve, sem helyzetbe hozva arra, hogy eze­ket a gyerekeket eredményesen nevelje - mondja Hosszú László babócsai iskolaigazgató. - A szülőnek pedig az a legköny­nyebb, hogy mindenért az isko­lát okolja. Kottára így történt ez Patrik esetében is.- Tisztában vagyok a saját fe­lelősségemmel - mondja az anya. - Zűrös életünk volt; 13 éve elváltam, s Patrik gyűlöli az apját. Három gyereket nevelek, s vittem magammal őket oda, ahol épp munkát kaptam. Most kez­dett végre rendeződni az éle­tünk. Postás lettem, szolgálati la­kást kaptunk. Az eltelt évek azonban nyilván súlyos nyomot hagytak a gyerekekben. Persze könnyebb leírni egy gyereket, mint segíteni rajta. Otthon sem­mi gond nincs vele. Pszichológu­sok vizsgálták, akik szerint nor­mális kamasz, s a dühe kizáró­lag a babócsai iskolára korláto­zódik. Alsóban a fiam négyes­ötös tanuló volt. Ötödikben pe­dig hat hét alatt összeszedett ti­zenkét egyest Nyolcadikra az is­kola rémévé küzdötte le magát. Hogy ki tehet róla, az ma már édesmindegy. Csak azt szeret­ném tudni, hogy mi történik, és hogyan lehet segíteni rajta? Meglepetés: a CE-MA nevű helyen siitnek-főznek, ráadásul jól étlapozó Krúdy találkozhatott ilyen főpincérrel, aki aztán fokhagymás harcsával és sült kacsával is traktált Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Egy éttermet normális esetben Görbetöknek, Százlépcsősnek vagy legalább Piroskának nevez­nek el. A lábodinak CE-MA a ne­ve. Hm. Megyek enni a CE-MÁ- ba, ez elég hülyén hangzik. Vi­szont érdemes enni menni a CE-MÁ-ba, az igaz. Biztosan nem véletlen, hogy az étterem melletti parkoló csu­rig van (mint ahogyan később a levesescsésze is). Az épület szokványos, meg is lepődöm, amikor kinyílik előttem az aj­tó, de nem, nem fotocellás, ha­nem a pincér tárja szélesre. Meg is hajol köszöntésünkre; ilyet utoljára Krúdy-novellából ké­szült filmben láttam. Aztán hoz­za az étlapot, de mielőtt kinyit­nánk a vaskos mappát, sorolni kezdi a főszakács aznapi ajánla­tát. A tizedik körül elvesztem a fonalat, de ő türelmesen elölről kezdi. Tetszik, ahogyan régimó­di az ötven körüli férfi. A kínálat pazar. Mindenféle hal és vad kemencében sütve, párolva, grillezve. De előbb még vargányából készült tejfölös le­vest rendelünk (nagyon finom) meg fácánból készültet (szerin­tem túl sok benne a sárgarépa, ettől nagyon édes, de elhinném a séfnek, hogy ez a tuti. Meg amúgy is csak az első kétka- nálnyi íz volt furcsa számomra, utána kaptam jóféle csípős pap­rikát. Attól meg párásodni kez­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): fjl előzékeny és szakszerű KÖRNYEZET (1-10 pont): semmi cécó, a teríték szép m étel (1-20 pont): egyenesen remek ÜL * dett a szemem). Közben jóféle chardonnay is kerül a metszett kristálypoharakba. Jólesik majd a borjúmirigyre, amit kifogás­talanul készítettek el. A fő fogás kiválasztása - be­vallom - fogas kérdésnek bizo­nyult. Végül a fokhagymás har­csa mellett döntöttem, amit rántott vargányával, valamint hagymával és szalonnával dúsított tört krumplival tálal­tak. A gomba nagyon finom volt, szinte roppant, a krump­li szenzációs, a fokhagyma mennyiségét viszont eltúloz­ták; bár nagyon szeretem, szin­te fájón megülte a gyomrom (így aztán elkezdett vészesen fogyni a pincéből a száraz fe­hérbor). A kemencében meg­sütött kacsa két combját fek­tették el a káposztaágyon; en­nél a porhanyós husinál fino­mabbat még nem sokat kóstol­tam, a pezsgős vöröskáposztá­val viszont nem dicsekedhet az elkészítője, a nagymamám ak­kor is gusztábbat készít, ha nem figyel oda. Ennek a cikknek a helye hir­detésként 331 ezer 200 forintot érne. így hát miközben most lekopogom, hogy érdemes a CE-MÁ-ba elmenni a negyven­hét kilométerre eső Kaposvárról is, megjegyzem: nem tudtunk vadast enni kedvünk szerint egy olyan helyen, amely a vad­étkeiről híres. Már az előző hé­ten is hiába kért egy kollégánk zsemlegombócot, s nekünk is le kellett mondanunk róla. Noked- livel kínálták; meglehet, azzal is jó, de hát nem az igazi. (Persze milyen furán néztem, amikor először tettek elém rántott sajtot lekvárral, de lám, finom az is.) A desszertet már komoly tét nélkül választottuk; olyan jól belakmároztunk addigra, hogy nem fért belénk már egy mor­zsa sem. Későbbi éhünkre gon­dolva rendeltünk azért túrós, valamint meggyes-mákos ré­test, egy kisebb kupacnyit. A szerkesztőségi asztalról pillana­tok alatt eltűnt; felhabzsolták a kollégák. Ebből gondolom, hogy az is finom volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom