Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-13 / 11. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JANUÁR 13., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP A magányosok virtuális klubjában társkeresés Az internetes oldalakon gyakran árucikként bánnak az emberekkel Régen meghitt bárokban találkoztak a kapcsolatra váró magányosok, az internet világában azon­ban mindenféle intimitást nélkülöz a társkeresés. Vas András A városban semmi mozgás, az utcák kihaltak, csak egy-egy kó­bor autós lámpája szakította meg a szürkületet. A nem is olyan régmúltban, alig másfél évtizede Kaposváron egy szimp­la vasárnap délután, ha valaki szórakozni akart, egyetlen lehe­tősége volt: irány az Orfeum. Ködszerű, gomolygó cigaretta- füst, az asztalokon konyakos- és borospoharak, a hangszórókból szolid zene döngicsél, miközben öltönyös urak és kisestélyis höl­gyek beszélgetnek halkan a diszkrét fényben - miközben a családosok az ebédet emésztget- ték, a legót rakták szorgalmasan a gyerekkel, esetleg a téren pas- szolgattak vele vagy a leckét kér­dezték ki a hebegő-habogó cse­metével, majd hajmosás, köröm­vágás, végül a fotel és az esti film, addig a magányosok a bel­városi klubban adtak egymás­nak találkát. Nehéz időszak volt ez számukra, korlátozott lehető­ségekkel: akkoriban embert pró­báló feladatnak tűnt egy elvált vagy - mai kifejezéssel élve - szingli számára egy normális, komoly kapcsolat kialakítása. Akadt néhány iroda, klub, mely rájuk specializálódott, de főleg egy vidéki városban nem sok si­kerrel kecsegtetett a társkeresés. Az internet térhódításával aztán számukra is kitárult a vi­lág: társkereső oldalak, beszélge-tőhonlapok százai in­dultak a neten, ahol nemcsak terület, nem és kor, de szexuá­lis beállítottság, szokások, ér­deklődés és megannyi egyéb feltétel alapján kereshet párt magának az érdeklődő, még­hozzá, ha akarja, teljes anonim­itásban. Utóbbi persze veszé­lyeket is rejt magában, hiszen a lehetőség a partner számára is adott, így bizony előfordulhat, hogy a nagy sokára tető alá ho­zott randin nem egy húszéves szőke bombázó, hanem egy negyvenes bajuszos férfi kö­szönti a felajzott delikvenst. Mert lyukra futni bizony nem Akár az internetes áruházak: van minden, ami szem-szájnak ingere, csak éppen itt az ember az áru Az online ismerkedésnek nincsenek szabályai: párban is sokan chatelnek természetesen az internetes táiskeresés végső célja legtöbb­ször a személyes kontaktus. Ugyan ennek ellenére az inter-. neten társat keresők 28 száza­lékának már sikerült ily mó­don komoly párkapcsolatot ki­alakítania r igaz, még ez sem .. garancia az online ismerkedés felfüggesztésére, hiszen az ilyen weboldalakat látogatók . egyötödének már. van társa __ A nők á ltalában csalódnak a randevún a felmérések eredménye szerint FELMÉRÉSEK SZERINT ű hazai internetezők 45 százaléka hasz­nálta már társkeresésre a világ­hálót, rendszeresen viszont csak a férfiak 15, míg a nők 3 szá­zaléka ismerkedik ily módon. A neten társ után keresgélők több mint fele komoly párkap­csolatot szeretne kialakítani, egyharmaduk viszont csak egy kis flörtre vágyik. Az internete­zők negyede keres elsősorban szexpartnert - utóbbi a nők 6, a férfiaknak viszont közel 40 százalékára igaz. Az online társkereső oldalakat látogatók több mint 70 százaléka eljutott már a személyes találkozásig, közülük minden második -fő­leg a gyengébbik nem - csaló­dásként élte meg a randevút. nehéz. Hogy bizonyítsuk, re­gisztráltunk, s keresgélni kezd­tünk. Elsőként az egyik legna­gyobb hazai internetes társke­reső lap, a randivonal oldalán adtuk meg paramétereinket: kifaggattak haj- és szemszín­ről, testsúlyról-magasságról, családi háttérről, iskolai vég­zettségről, italozási szokások­ról, vallásról, keresetről. Miu­tán hellyel-közzel valós adatok­kal kitöltöttük az űrlapot, to­vábbléphettünk a keresőprog­ramba. Húsz és negyven év közti somogyi hölgyekre vol­tunk kíváncsiak, majd, mivel túl sok lehetőséget dobott ki a gép, így szűkítettünk, csak fényképpel rendelkezők jöhet­tek szóba. A találati lista láttán aztán elké­pedtünk. Láthatólag ugyanis nem csak mi túloztunk adatlapunkon, mások sem szerénykedtek. Két ki­vétellel mindenki diplomás volt, karcsú és komoly kapcsolatra vá­gyott. Utóbbinak némileg ellent­mondott, hogy akadt köztük olyan, aki akár tízévesekkel is szí­vesen ismerkedett volna - szándé­kát illetően nem kívántunk nyo­mozni... A képek és a külső leírás az esetek nagy részében még kö­szönőviszonyban sem voltak egy­mással: a fénykép szerint szőke, karcsú, húszas éveinek elején járó bombázó adatlapja negyedik ik- szet taposó, dohányzó molett bar­nát takart. Az édenkert-lapon már nem­csak lányok, de érett hölgyek, párok és urak is felkínálták magukat, így onnan gyorsan továbbálltunk, s a hangzatos nevű freelove-ra ugrottunk. A „Szerelem - csak egy kattin­tás” mottóval kezdődő oldalon az első kérdés a szexualitásra utalt, azaz ez sem keltett klasszikus magányosok klubja érzetet. Mint később kiderült, utóbbi­ak megpróbálták jól elkülöní­teni magukat a világhálón. Leg­inkább az egyes hagyományos irodák nyitottak maguknak honlapot. Abban azonban szin­te minden társkereséssel fog­lalkozó oldal megegyezett: inti­mitásnak, szégyenérzetnek, tit­kolózásnak nyoma sincs. Akár az internetes áruházak: van minden, ami szem-szájnak in­gere, csak éppen itt az ember az árucikk... JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN Parlamenti szeméthegy tizenhat évig sikerült takar­gatni a szemetet A parla­menti hulladékot Nem az elhagyott paragrafuslábakra gondolok, nem is az elvesz­tett reményekre. Igazi sze­métről beszélek, amelyet mindenki láthat, ha felhajtja egy utcai kuka tetejét Más­fél évtized után kibukott a dolog: az országházi takarí­tók kipakoltak. Megmutat­ták ország-világnak, mit hagynak maguk után egy- egy ülésnap végén a hon­atyák és honanyák. Az in­terneten terjedő felvételek tanúsága szerint: disznóólát. A T. ház terembiztosi szolgá­lata villanyoltás előtt 10-20 zsák szemetet almoz ki a képviselők alól. Amikor nincs szavazás, öt-tíz zsák telik meg, ha nyomkodni kell a gombot, olyankor ve­rik a húsz zsákot Hogy mi kerül a hatalmas nejlon 'acskókba? Az összetépett papírok halmaza mellett üres üvegek, üdítősflako­nok, papírpoharak, sütemé­nyeszacskók, narancs- és banánhéjak, csokoládé- és szaloncukorpapírok, alma­csutkák tömkelegével tömik degeszre a zsákokat a de­rék alkalmazottak. Gyakran szedegetnek össze szőnyeg­re köpött napraforgó- és tök- maghéjat, s vakarnak le az évszázados székek aljára, az asztalok alsó lapjára ra­gasztott rágógumikat Egy­szer egy óvszert is találtak - felbontatlan csomagolásban. HA ÍGY ÉL „MUNKAHELYÉN" az ország krémje, mi lehet otthon, ahonnan a példát hozzák? szinte hallom a képviselők egyöntetű felhördülését: mások lehet, én nem... DE FELMENT-E BÁRKIT IS a fe­lelősség és a közvélemény ítélete alól az, hogy nem tet­te, csak eltűrte? Aligha. El­tűrni, közösséget vállalni közel akkora hiba, mint megtenni. Azon a szinten különösen. A Véndiófa téli csendje: megáll a kanál, ha előugrik a kakukk étlapozó Minden fogás jól indult, de aztán rendre lerombolta valami apróság a tökéletesség illúzióját Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Amit a nóta is megénekel, csak patinás hely lehet. A külső stim­mel: békebeli hangulatú épület Balatonszárszón, a hetes főút mentén. Az ám, a híres-nevezetes Véndiófa. Központi fekvése és az ebédidő ellenére is háromfős asz­taltársaságunk alkotja a teljes vendégsereget. A légy zümmögé­sét is hallani lehetne, akkora a csend, szerencsére azonban szár­nyassal csak a tányéron találko­zunk. Cserépkályha, tulipános motívummal kifaragott székek, petróleumlámpa-imitáció - ezek nyilván a régies stílt hivatottak kölcsönözni, de a berendezők nem maradtak meg ennél, ha­nem meglehetős káoszt zsúfoltak végül össze. Van itt vagy hétféle lámpa, a legmodernebb spot is, az asztalokon művirág, a mién­ken ehelyett gyertya csonkig ég­ve, a falakon körben vadásztrófe­ák, no meg néhány jókora sör­reklám. Igen ám, de éppen azt a fajta keserű nedűt nem lehet megkóstolni, tájékoztat sajnálat­tal a pincér, hasonlóképpen, mint a busapörköltet vagy a tökös­mákos rétest - pedig ezek is sze­repelnek az étlap első oldalán. - Azért hajtottam ki a második ol­dalon, mert ott kezdődik a válasz­ték - tesz helyre bennünket a mi főurunk. Napi ajánlat: libamáj magya­rosan, ezerhétszázért - olvas­suk. S ha már ajánlják, úgy il­lendő, hogy kóstoljuk is meg. Helyi különlegességként a Szár­szócska fantázianevű étekre is rákérdezünk, de amikor kiderül, hogy csak a Gordon Bleu-t ke­resztelték el így a hely szellemé­nek megfelelően, már lapozunk is tovább. Bélszín magyarosan, erre esik a választásunk, előtte Újházi-tyúkhúslevesre meg a magyaros krumplilevesre. Ne mondhassa ránk senki, hogy nem részesítjük előnyben a ha­zai konyhát. Utóbbit teljesen rendben lévőnek találjuk, az Új­házi illúzióját viszont jelentősen lerontja a vastag bolti tészta - rosszmájú kollégánk szerint aki sajtos makarónit rendel, nyilván ugyanezt kapja - meg a feltehe­tően utólag a levesbe dobott fa­Értékelés személyzet(1-10 pont): Szúrós szemek KÖRNYEZET (1-10 pont): Magyaros káosz ÉTEL (1-20 pont): Illúzió, óh!... 6 6 IS gyasztott zöldborsó, amely kissé kemény maradt. Az íze azért fi­nom - billenti egálba a mérleg nyelvét mindenben kifogást talá­ló társunk. A Véndiófa csendjébe csak a kakukkosóra hasít bele félórán­ként; azt már végképp nem tud­juk eldönteni, ezt az éttermek­ben ritkán felfedezhető szerkeze­tet milyen stílusba vágónak gon­dolták. - Mennyire süssük át a bélszínt? - teszi fel az amúgy nem meglepő kérdést a főúr, de a csendben szinte megriadunk tő­le, meg egyébként is, gondolat­ban rögtön pluszpontot adunk e figyelmességért. Annyira sütöt­ték át, amennyire gondoltuk, a li­bamáj is omlik a szájban, de már meg sem döbbenünk azon, hogy valami megint lerombolja az illú­ziónkat; az egészet magyarossá tevő lecsós öntet savanyúbb a kelleténél. (Drága lelkeim, már nem merem írni, hogy az ecet­től, mert a tabiak is megírták nekem utóbb, mit csináljak az ízlelőbimbóimmal...) Frissen készítjük a túrógom­bócot, ezért várni kell rá, leg­alább negyedórát - tájékoztat a pincér, amikor a desszerthez érünk. S valóban, szinte szét- omlik a villa alatt, viszont fél- bödönnyi cukor kell hozzá - de legalább így édes élményekkel távozhatunk. Fél három - kons­tatáljuk kifelé menet. Tudják, a kakukk... 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom