Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
6 2006. DECEMBER 24., VASARNAP Bódy Magdi nagy ünnepi találkozása megkésett öröm Nem tudja, valójában mit is jelent, ha valaki édesapa mellett nőhet fel Negyvenöt éve látta utoljára az édesapját Bódy Magdi dzsesszénekesnő. A minap ismét találkoztak, de közös karácsonyt egyelőre még nem terveznek. Csontos Tibor „Negyvenöt éve láttam utoljára az édesapámat - mondja Bódy Magdi dzsesszénekesnő, aki a napokban vett egy nagy levegőt, és úgy döntött, ennyi év után keresi végre a nagy találkozás alkalmát. - Alig néhány éves voltam, amikor elment a családtól, magára hagyva édesanyámat a nővéremmel és velem. Emlékszem, tizennégy évesen egyszer elhatároztam, hogy meglátogatom a munkahelyén, de amikor észrevettem, valamiért elfutottam előle.” Három évvel ezelőtt ■ A karácsonyt még; nem töltik együtt, egyelőre telefonon tartják majd a kapcsolatot egymással. üzent neki, hogy szeretne találkozni vele, de az édesapja jelezte, nem kívánja ezt az alkalmat, mert neki már túlságosan hosz- szú az az idő, amióta nem látták egymást. „Azt tudom, hogy igazi szerelem volt a szüleim között, de eszembe jut egy nagy veszekedésük is - meséli az énekesnő. - Édesanyám soha nem mondott róla rosszat, nem nevelt ellene, úgy alakult az életünk, hogy nem voltunk kíváncsiak egymásra. És ha belegondolok, soha nem sírtam amiatt, hogy nem él velünk a papám.” Apa nélkül élte az életét, de szerinte ez soha nem befolyásolta kedvezőtlenül a benne a férfiakról kialakult képet Sejti, hogy sok minden kimaradt az életéből az apa nélküli családban. „Nem tudom, milyen az, ha az ember édesapával nő fel” - magyarázza Bódy Magdi, és azt is elárulja, hogy mindig szívesen megosztotta volna vele a sikereit. Azokból ugyanis bőven kijutott neki. Édesapja persze azt tudta, hogy Magdi lánya pályafutása a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusában kezdődött, a legendás társulattal bejárta a világot. Az újságokból értesülhetett róla, hogy ő volt a Jézus Névjegy bódy magdi énekesnő, zeneszerző, dalszövegíró. A Generál- Mikrolied után megalakítja a BodyM. együttest, és szóló- (| karrierbe kezd. Évekig turnézik, fesztiválgyőzelmeket arat, az NDK és Lengyelország egyik első számú sztárja. Később bejárja Kanadát, Donovan, Nina m Uagen, Tina Turner koncertjei- ■ nek vendége. New Yorkban a Special EFX együttessel saját szerzeményeiből készít lemezt, híres dzsesszklubokban lép fel. 1 Újabban a norvég dzsessz- * színpadok visszatérő szerepl& J je. Utóbbi lemezei: Szeretet f karácsonya, Itt és Most, I Lőve ■ New York, Body&Soul. Bódy Magdi: „Nagyon jól esett, amikor édesapám azt mondta,hogy a sikereimmel kapcsolatban is mindent az édesanyámnak köszönhetek!” Krisztus Szupersztár című rockopera első magyar Mária Magdalénája, hogy pantomimezett Köllő Miklós híres Dominó együttesével, hogy a Bartók Béla Jazz Főiskolán tanult, és a Generál együttes Mikrolied nevű vokáljának alapító tagja lett. S persze értesült arról is, hogy az időközben dzsesszénekesnővé lett Bódy Magdi évekig élt Amerikában. ■ Követte lánya pályafutását, még róla szóló újságcikkeket is megőrzött. „Meg is mutatta a rólam szóló cikkeket - mondja meghatódva. - Kiderült, hogy követte a pályafutásomat, és megőrzött néhány újságkivágást.” Mindezt mostanában tudta meg, amikor negyvenöt év után három-négy órát beszélgetett ma nyolcvanöt esztendős édesapjával. A találkozás megszervezését egyik unoka- testvére vállalta, őt kérte meg, hozza össze az alaposan megkésett randevút, és örömmel vette, hogy édesapja ezúttal nem zárkózik el. A nyilvánosság elől viszont igen, Magdi sem a nevét, sem a foglalkozását nem árulta el, miként azt sem, hol él az édesapja, akihez a saját cédéiből összeállított csomaggal kopogtatott be. „A felesége nyitott ajtót, bekísért a nagyszobába, ahová néhány pillanat múlva belépett az én papám - meséli. - Egészen más kép élt bennem róla, meglepődésemet felfedezhette az arcomon, mert megkérdezte: csalódtál? Végig visszafogott volt, olykor észrevettem, hogy megtelik a szeme könnyel. Egyébként hasonlítunk egymásra, főleg a szemünk. Én annyiban más vagyok, hogy jobban kimutatom az érzelmeimet. A féltestvérem meg is jegyezte: sohasem puszilta meg a papát, ahogyan én. Átadtam neki a lemezeimet, és mondtam, remélem, a jövőre megjelenő új albumot is személyesen adhatom majd át neki.” Bizonyos, hogy a karácsonyt nem együtt töltik, abban egyeztek meg, hogy ezentúl rendszeresen beszélnek majd telefonon. Az énekesnő meghívta az édesapját a december 28-i, budapesti nagy koncertjére, ahol, reméli, neki is énekelhet majd. Két férfi, két nő - egy testvérpár két élete a Duna két partján apakomplexus Két lány példája arról, milyen erős az összefüggés a gyermekkor és a párválasztás között „Apuci” - suttogta a fülébe, miközben hozzábújt a védelmet nyújtó testhez, belekapaszkodott a biztonságérzetet adó erős karokba. Huszonöt éve ellenére még szinte kislány volt. Pontosabban nem is szinte, hanem teljes mértékben. Gyermek. Egyben feleség. Évekkel később a férje száján öntudatlanul buggyant ki a gyengéd megjegyzés: „Szeretem nézni, ahogy egyre felnőttebb leszel mellettem”. András nem furcsállta felesége apakomplexusát, egyszerűen csak szerette, és észrevétlenül átvezette az ingoványos talajról egy szilárdabb halmazállapotúra. A gyerekek gyakran szenvedik el és/vagy bosszulják meg szüleik viselkedését. Renáta szülei elég csúnyán váltak el. Az összenőtt szemöldökű, sötétbarna hajú kislány azonban nem burkolózott a maga kis világába, épp ellenkezőleg: hamar felismerte, hogy sérülékenységének legjobb álcája a közvetlen viselkedés. Csakhogy „úgymaradt”. Felnőttként is harsányan nevetett, a munkahelyén is bohóckodott, apró csínytevésekkel ugratta a szomszédokat. Vidám természetének köszönhetően sok barátot szerzett, akik csak azt furcsállták, hogy Reni soha nem mesél a gyerekkoráról. Egyszer ugyan valamelyikük odavetette: „olyan a szemed, mint a riadt Bambié”, valójában sem a barátok, sem a kollégák, sem a szomszédok nem vették a fáradságot, hogy megismerjék. Kivéve Andrást, akivel egy táncklubban ismerkedett meg. A férfi mackós alkata miatt kilógott a kockahasú szépfiúk közül. Renáta pedig a kedves szeleburdiságával tűnt ki a beképzelt lányseregből. Összeköltözésük után előfordult, hogy a lány hisztiket rendezett, amikor valami nem tetszett neki. Mint egy óvodás. András néha ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy odamondja: „nem vagyok az apád”. De inkább összeszorította a fogait. Akkor sem szólt egy szót sem, amikor Reni úgy fonta körül, ahogyan csak egy gyereklány tud hízelegni az apjának. András pszichológus volt. Mégsem analizálta a feleségét. Legalábbis nem hangosan. Házasságuk évei alatt olyan finoman törte fel a diót, hogy nem Toppantotta össze a kemény héj alatti puha belsőt. Renáta nővére, Rita egészen más eset. Csak negyvenkét évesen találta meg igazi „emberét”, nem sokkal azután, hogy első házasságából származó két kisgyerekkel egyedül maradt. Rita épp ellentéte volt a húgának: csendes, visszafogott, a megbízható társ mintaképe, a család háttérbe húzódó kohéziós ereje. Róla mintázhatták volna az ötvenes évek távolba révedő „hős anyáit”. Szerelme, Gábor gyakran „bedobta a durcit”, amikor Rita ellentmondott neki. Üzletemberként gyakran éjjel-nappal dolgozott, talán éppen azért, hogy a lényeges dolgokkal ne kelljen törődnie. Szabadidejét passzív pihenéssel, azaz alvással töltötte. Rita alkalmazkodott. Afféle szupernőként nappal a konyha, éjszaka pedig a hálószoba tündérévé változott. Soha nem volt bulizós, pörgős típus, de néha mégis többre vágyott egy lagymatag simogatásnál, amelyet a férjétől kapott, mielőtt Gábor ingben-nyakkendő- ben, egy gazdasági lappal a kezében elaludt a kanapén vacsora után. Rita kigombolta a férfi ingét, lehúzta a zokniját, és a hálószobába indult egy takaróért. Amikor beterítette vele, Gábor álmában elmosolyodott. Ugyanezen az estén a Duna másik partján Renáta az odaégetett csirke hírével fogadta Andrást. „Bocsánat, apuci” - suttogta megint. ■ Bánky Bea ■ Reni úgy fotója körül a féijét, mint egy gyerek. ■ Rita nappal a konyha, éjszaka a hálószoba tündére. KARÁCSONYBA
