Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT KARÁCSONY A kiismerhetetlen bűvös Kocka és társai karácsonyi gombháború Akárki áll ki ellene, az Aranycsapat még mindig legyőzhetetlen Tulajdonképpen a nővérem az oka mindennek. Már általánosba járt, így természetesen volt neki zsebpénze is. Vas András A novemberi tízest rám költötte: 1979 szentestéjén a fa alatt a szokásos matchboxok, légé, könyvek, zoknik, ingek mellett ott állt becsomagolva a két műanyag pohár. Utolsónak bontottam ki, s alig egy-két kötelező pillantás után már toltam is félre őket. Fogalmam sem volt, mire jó az a sok kis fényképes korong - bezzeg a legéről gyorsan lekerült a fólia. Csak karácsony másnapján vizsgáltam meg tüzetesen a testvéri ajándékot, akkor is csak jókora szülői ráhatásra: apám már meglehetősen unta a nagyjából kétszáznyolcvanadik matchbox-párvia- dalt, s ha már közös játék, akkor legalább legyen változatosság jelszóval elém tette a két poharat: „Válassz!” Némi vizsgálódás után a fehér betétes zöldeket húztam magam elé, nem is gondolva, hogy nem is egy, de két életre szóló szerelem kezdődött abban a pillanatban. Sokat persze nem morfondírozhattam, apám már derékig eltűnt az előszobái beépített szekrényben, ahol a nagyasztalt tartottuk, melyet csak ünnepnapokon vettünk elő, hiszen körötte elfért az egész család nagyszőlőstől, -nénistől, -bácsistól, unokatestvérestől, s már csavarta is a lábakat a helyükre, majd szétnyitotta a tényleg kapitális bútort. Még mindig nem nagyon értettem, mi fog történni, fogalmam sem volt, hogy bő másfél évtized múlva egy vékony kés hegyével már a beköltözés napján belekarcolom a pályát az egyetemi kollégium asztalába, ekkor azonban vágyakozva néztem a sötétzöld Volkswagen Golf matchbox felé. Ennyi előkészület után egy ötéves gyereknek nagyon nagy dolgot kell mutatni. Apámnak sikerült, a produkció néhány hónap múlva már jobban lekötött, mint a varázs- mackóalsója; ha éppen valami elementárisán jó dolgot csináltam, a kék melegítőnadrág zsebében három fújás után egy valódi matchbox termett... Az pedig nagyobb csoda volt számomra, mint a Mikulás, a Jézuska és a Nyuszi együttvé- vé. Az asztalfőre és átellenbe két kapu került, s az értő kezek elkezdték felrakosgatni a neki jutott piros-kék korongokat. Miután elhelyezte mindegyiket, leutánoztam, persze csak hellyel-közzel, mit tudtam én, mi van a kis fényképekre írva.- Pöckölj! - jött az újabb uRáz, s ha nem is elsőre, de úgy tízpercnyi játék után már egészen jó százalékkal találtam el a zöld korongokkal a kis fehéret. Apám persze profin csinálta, köröméllel, ahogyan a nagyok, s akárhogyan állítgattam is a korongjaimat, egyre-másra a kapumba talált.- Gombfociztok? - nyitotta ránk az ajtót keresztapám, s máris tolt volna félre, de apám nem engedte: - Amíg nem lő egy gólt, addig játszunk. Felelőtlen ígéretnek tűnt, a Ferencváros - mert hát melyik csapatot takarta volna a szín- kombináció - ekkor még jóval gyengébbnek bizonyult az örök rivális Vasasnál. Apám - aki egyébként megrögzött Vi- deoton-drukker volt és maradt - keze alatt az angyalföldiek úgy mozogtak, mint a valóságban: Mészárosnak nem lehetett gólt lőni, Komjáti és Török kérlelhetetlenül rombolt, Izsó és Zombori pedig kiváló labdákkal tömte az igazi nehéztüzér Váradyt és Kiss Lacit. Nálam hiába állt Zsiborás a kapuban, s előtte a válogatott Rab Tibi, a középpályán Ebedli még ólomlábakon táncolt, s Szokolai, Pusztai, de még a zseniális Nyilasi is csak csetlett-botlott. Végül persze megszületett az első Fradi-gól: egy lecsúszott kirúgásból talált be Vépi... A keresztapám után, aki már komolyabb tétre menő meccsen bukott el apámmal szemben, ismét én következtem. Estig játszottunk, majd ■ Pöckölj! - jött az újabb ukáz. De jól focizni nem csak a gyepen nehéz. Értő kezek rakták fel a korongokat: estig játszottunk, majd másnap is, végig szilveszterig, át az új esztendőn másnap is, végig szilveszterig, át a teljes új esztendőben. Júliusban az örökrangadók négyes tornákká bővültek, három csapat - a Vasas mellett a Csepel és a Honvéd - apám irányítása alatt szállt szembe az egyre inkább belelendülő Fradival. A rengeteg edzés hatására ugyanis a zöld-fehérek egyre inkább felnőttek az ellenfelekhez: hétköznap délutánonként, amikor a riválisok „trénere” a boltokat járta, takarított, újságot olvasott, mosogatott vagy kisebb javításokat eszközölt a lakásban, a Fradi edzett. Klasz- szikus négy-három-hármas felállásban, a középcsatár posztján az egyre rettegettebb Nyilasival. Előbb csak meg-meg- szorongatták a nagy triót, majd el-elcsíptek egy-két győzelmet is. A stadion közben az asztalról a parkettre költözött: a szobámban egy porszemet sem lehetett találni, a fényesí- tésről pedig térdben erőteljesen kopásnak indult nadrágjaink gondoskodtak. A liga minden név- és születésnap, húsvét és karácsony alkalmával bővült, beszállt a Haladás, az ETO, a Tatabánya, a Diósgyőr, majd az olasz Inter, az osztrák Austria Wien - Nyilasival, mely kisebb törést okozott a „Fradi-edző” lelkében... -, a 78-as világbajnok argentin válogatott, s végül az Aranycsapat. Utóbbit mindig apám kezelte, kettőzött koncentrációval, s a gárda a hagyományokhoz méltón sohasem szenvedett vereséget... Egészen 1984 karácsonyáig. A hagyományos szentestei torna előtt apám ismét a beépített szekrény felé vette az irányt, melynek mélyéről egy megkopott barna kartondobozt kotort elő. Két speciálisan szabdalt doboztető feküdt a tetején, alatta pedig néhány óriási kupak és mindenféle gombok.- Ez a valódi Aranycsapat - mondta átszellemült arccal, s már rakni is kezdte a játékosokat. Posztok szerint, a gombok szépen megcsiszolva, lekenve, hogy jobban csússzanak. A Fradi állt ki ellenük, ereje teljében, duzzadó önbizalommal, hogy aztán történetének egyik legcsúfosabb zakóját szabják ki rá. Már a félidőben két számjegyű volt a különbség, s ha apám szíve meg nem esik rajtam, s térde is jobban bírja a parkettát, valószínűleg karácsony ide vagy oda, elképesztő hiszti közepette szakad félbe gombfoci-pályafutásom. A leginkább egy üvegszerű, a közepén hegyes „sapkát” viselő gombra voltam kiakadva, melynek csúcsát apám elképesztő pontossággal célozta meg minden helyzetből.- „Ő” a Kocsis Sanyi! - árulta el a meccs végén. - Kocka minden idők legjobban fejelő játékosa. Az évek és a karácsonyi tornák múltak, csak egy dolog nem változott: a valódi Aranycsapatot senki sem tudta legyőzni. Pedig volt jelentkező elég. Próbálkoztak nagybácsik, majd a sógorom, s legutóbb már a nővérem fia is benevezett a 2004-es Videotonnal. Kocsis Sanyit - a bűvös Kockát - azonban mind ez idáig senki sem tudta tartani. Talán majd idén. Esetleg jövőre... / ü rme, S//c('rr, wiki nmifc mt zK/i'jt f/<t SOMOGY MEGY! takarékszövetke; tovább; iouet-J lueiM. 13 jpfitf , ,n\s\W\ M a elővétel: Somogyi Hírlap stana-Tesco jegyár elővételben 3000 ft/fo, helyszínen 4000 ft/fo _ (a jegy ára tartalmazza a belépőjegyet, egy pohár pezsgőt és egy pár virslit) 9« á M BŐVEBB INFORMÁCIÓ) ^ > jÉftl.■ AGIP Nagybajom Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog á új évet kívánunk minden áJ#*- kedves vásárlónknak, eÍú Agip 0-24-ig GROUP Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden kedves ügyfelünknek. Avant Guarde I ) Vagyonvédelmi Y'svoijrfDfty Szolgáltató és 's/^/ Kereskedelmi Kft. 7400 Kaposvár, Petőfi tér 1. Tel.: 82/411-777,511-262
