Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

Vétlenül lettek védtelened anyaotthon A sorsuk különböző, ám mindegyikük segítségre szorul Volt, aki a férje elől mene­kült az anyaotthonba. S olyan is, akit akkor rak­tak ki az utcára, amikor kiderült, hogy babát vár. A Borostyánvirágban is várták a szeretet ünnepét. Márkus Kata Talán a csöpörgő eső vagy a kí­vülről nem túl bizalomgerjesztő épület tette. Esetleg a tudat, hogy ebben a házban valahogy soha nem igazán felhőtlen az ünnep. Szóval sokféle hangulat tört rám, csak éppen karácsonyi nem, amikor a Borostyánvirág Anyaotthonba mentem. Ide ugyanis szinte mindenki más miatt menekül, egy dologban azonban nincs különbég köz­tük: mindannyian segítségre szorulnak. Aztán a már ünnepi díszbe öltöztetett bejárati ajtó s a konyhából áradó igazi, béke­beli mézes sütemény illata arról árulkodott, hogy persze itt is lesz karácsony. Majdnem min­den meg is lesz hozzá. Csak egy dolog hiányzik majd mindenki­nek, ahogy Ibolyáéknak is: az igazi család.- Tavaly november 14. óta va­gyunk itt a 14 éves fiammal és a 7 éves lányommal - kezdi élet- történetüket Ibolya. - A férjem tíz éve rendszeresen bántalmaz­ta a fiamat és persze engem is. Amikor részeg volt, azért ütött bennünket, amikor meg józan, akkor meg azért, mert nem volt mit innia. Közben meg minden­nek elmondott bennünket, sze­rinte csak veréssel lehet nevelni egy gyereket, különben szar­házi alak lesz belőle. Egy dara­big a tanárok nem vették észre a bántalmazások nyomait. Ha pél­dául a tanár megsimogatta a gyerek fejét és észrevette, hogy púp volt rajta, azt hazudta, hogy beütötte. Csak mikor nagyobb lett, akkor beszélt arról, mi tör­ténik otthon. Tudja, az ember nem dicsekszik azzal, ha verik. Aztán egyszer odáig fajult a do­log, hogy a kisgyerek nem mert hazajönni, egy rokonunknál aludt. Erre a férjem kihívatta a rendőrséget, kerestette, hol a gyerek. így jutottunk el a rend­őrséghez, aztán a családsegítő­höz. Tulajdonképpen tehát a kisfiúnak köszönhetem, hogy el tudtunk jönni otthonról. Ha ak­bennünket, én meg hittem neki. De többet nem fogok. Pedig most is próbál bennünket visz- szaédesgetni. Néha meglátogat­ja a gyerekeket is. Ám az egyik látogatásnak az lett a vége, hogy be akarta rángatni az autóba a kisfiút. Én nem mertem kimen­ni, féltem, hogy megver, így az egyik gondozónő segített a gye­reknek. Megváltás volt, hogy el tudtunk jönni tőle. Most már lá­tom: a mi életünk csak akkor lesz nyugodt, ha elég messze tu­dunk letelepedni tőle.- Nincs nekünk egymás előtt titkunk, nyugodtan végighall­gathatja a mi kálváriánkat is Ibolya, hiszen mindent tud ró­... a picinek még a járása is olyan, mint az apjáé. Hát mit mondjak? Soha nem gondoltam volna, hogy negyvenévesen itt kötök ki. Ha az apjának nem is kell, eldugni senki elől sem fogom a gyereket. kor hazajön, mint rendesen, ta­lán ma is otthon vagyunk. Pedig épp időben történt a dolog, mert már úgy éreztem, hogy nem bí­rom tovább. Már búcsúlevelet is írtam a gyerekeknek. Ha akkor nem történik valami, lehet, hogy végleg feladom. Tizenöt évet voltunk együtt, abból tíz év így telt el. Előfordult, hogy meg­erőszakolt, amikor ivott. Egy­szer rendőrségi ügye is volt: anyukámnak eltörött a lába, amikor ellökte. Akkor két év fel­függesztettet kapott. El is költö­zött tőlünk, később sírt, hogy fo­gadjuk vissza, többet nem bánt Nyolcszáz bajbajutottnak nyújtottak támaszt A borostyánvirág Anyaott­hon 1998 óta működik Ka­posváron 34 férőhellyel, szin­te mindig 100 százalékos ki­használtsággal. Eddig csak­nem nyolcszáz bajbajutott­nak segítettek. A családok egy évig élhetnek az otthon­ban, ami szükség esetén fél évvel meghosszabbítható. A két éve működő bántalmazot- ti krízisellátás keretében 130 segítségre szorulót fogadott az intézmény. Egy hónap alatt próbálnak biztonságos helyet találni a családoknak. ünnepre lünk. Ezt már Erzsébet mondta, aki 17 hónapos kisfiával él az otthonban. A gyereknek még a szeme is mosolyog, s anyukája szerint nagy nőcsábász lesz be­lőle. - Mindenki imádja ezt a gyereket, csak az apjának nem kell - meséli Erzsébet. - Másfél éve vagyunk itt, öthetes volt, amikor az otthonba kerültünk. Három nagy gyerekem van a házasságomból, aztán elváltam, s albérletbe kerültünk. Ő egy véletlen baba egy másik kap­csolatból. A kapcsolatunk ele­jén fűt-fát ígért a férfi, most vi­szont letagadja a gyerekeket. Já­runk a bíróságra, most lesz a DNS-vizsgálat, de még megnéz­ni sem hajlandó a gyereket. Azt mondja, nem az övé, s hogy engem három éve látott utol­jára. Pedig a családja is tud a piciről. Persze értem én, egy­szerűen csak nem akar fizet­ni. Pedig fog. Mert nem kell ide DNS-vizsgálat, hiszen a picinek még a járása is olyan, mint az apjáé. Hát mit mondjak? Soha nem gondoltam volna, hogy negyvenévesen itt kötök ki. A Borostyánvirág Anyaott­honban a legtöbben valóban nem olyan életre vágytak vala­ha, amilyet most élnek. Ennek ellenére nem gondolják ma­gukról, hogy szerencsét1" nek. Sőt, könnyebben megtalálják, hogy mi­ért szerencsések az életben. Azt mond­ják, esténként néha jól ki kell bőgnie magát az ember­nek, másnap az­tán minden me­het tovább. A másnap most éppen karácsony lesz. A Bo­rostyánvi­rág csak­nem negy­ven gondo- z o 11 j á b ó 1 csupán ket- tőt-hármat vár valaki az Betlehemek a szabadban Jézus születésének ünnepére kuriózumok Szegerdőn egy buszmegállóba, Tapsonyban a fenyőfákhoz, Öreglakon a hivatalhoz került az életkép Egyre népszerűbbé válnak a sza­badtéri Betlehemek. Bibliai élet­képek köszönnek vissza busz­megállóban, fenyők között vagy főtereken. Szegerdőn huszonegy évig a templomban állították fel a Bet­lehemet Mivel kinőtte a helyet, idén úgy döntöttek, a szabadban építik meg. Egy régi buszmegál­ló épületébe költöztették a szent családot. - Ezentúl mindig itt lesz a Betlehem - mondta Hor­váth Jánosné polgármester. - Az ember- és állatalakokat az ön- kormányzat vásárolta, a környe­zet a falusiak keze munkája. Tapsonyban szintén először vit­ték a szabadba a bibliai életké­pet. Nem messze a templomtól, fenyőfák között, a domboldalon építették meg a jelképes istállót, illetve helyezték el az újonnan vásárolt tizenkét viaszszobrot. Öreglakon pedig a polgármes­teri hivatal elé került a Betle­hem. Az embernagyságú alako­kat ezúttal nem vásárolták, ha­nem úgy varrta egy öreglaki csa­lád. - A szamár alakját készítet­tük el a legnehezebben - mond­ta Gelencsér Mónika. - Nem volt szabásmintánk, ezért teljesen a fantáziánkra hagyatkoztunk. Igazi különlegesség a varász- lói Betlehem. Nem a nagysága, vagy a szabadtéri mivolta miatt. Kukoricacsuhéból álmodta meg Gresa Gyuláné. Nyírfaágakból alakította ki a kis épületet és Csuhébetlehem Varászlón. A szerencsekút kívánságokat teljesít hosszú éjszakákon keresztül for­málta a csuhéruhás szenteket. A bibliai életképet magyaros ha­gyománnyal ötvözte, például így került gémeskút az istálló elé. Ez amolyan szerencsekúttá lépett elő, mert aki megnézte a Betle­hemet, egy-két forintot dobott a kis kútba. Feltehetően egy kí­vánság kíséretében. Kiss Iván címzetes prépost, Marcali esperesplébánosa el­mondta: a kültéri Betlehem ál­lításának története a középko­rig nyúlik vissza. Assisi Szent Ferenc élő Betlehemet rende­zett a természetben a nyáj közé vitt kisdeddel. Ez volt az első templomon kívüli Betlehem. Akkor terjedtek el a szabadté­ren felállított bibliai életképek, majd hosszú időre feledésbe merültek.- A múlt században Európá­ban kezdődött ismét a hagyo­mány felélesztése - tette hozzá a címzetes prépost. - A nagy át­törés 1978-ban volt, amikor egy lengyel pápa került Rómába. A legelső pápai karácsonyán a Szent Péter téren fölállított Bet­lehem előtt mondta el az áldást. Magyarországon a rendszervál­tás után kezdődött, hogy egyre többször vitték ki Jézus születé­sének a jelenetét a szabad ég alá. Ez egyébként jobban vissza­utal a Betlehem eredetére, hi­szen Jézus nem templomban született. ■ Vigmond Erika it/id ÁrCONV^I .Jw( XuulAv í3wlil JL

Next

/
Oldalképek
Tartalom