Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
4 2006. DECEMBER 10., VASÁRNAP PUSKÁS FERENC életút Puskás Ferenc nem akart a semmiért bűnhődni, ezért inkább új otthont keresett magának. Madrid mellett a messzi Ausztráliában érezte magát a legjobban, hiszen Melbourne-ben az általa nagyon szeretett görögök vették körül. A VILÁGIÁRÓ MAGYAR, PUSKÁS ÖCSI Európát, Ázsiát, Amerikát, Afrikát és Ausztráliát is meghódította Puskás Ferenc. Görögországban még a miniszterek is keresték a kegyeit. A nagy vándorlás 1956 és 1991 között zajlott, ezalatt csupán egyszer tért haza Magyarországra. Raffai Ferenc 1956. szeptember 30. Ezen a napon játszott utoljára magyar földön mérkőzést. A Bp. Honvéd 2:2- re végzett a Bp. Vörös Lobogóval; stílusosra sikerült a búcsú a hazai közönségtől, mindkét Honvéd-gólt ő vágta a kapuba. November elsején pedig elkezdődött a nagy vándorlás. A kispesti gárdát az újonnan életre keltett Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) első fordulójának első mérkőzésére a Athletic Bilbaóhoz rendelte a sors, s Bé- csen keresztül utaztak Spanyol- országba. Az itthoni bizonytalanság, a feszült politikai helyzet miatt az európai szövetség nem engedte Budapesten lejátszani a visszavágót, helyette Brüsszelbe küldte a csapatokat. A meccs lezajlott, a Honvéd kiesett, és utána a játékosok többsége nem akart hazatérni a káoszba. Az MLSZ tiltása ellenére bevállalták a jól fizető dél-amerikai túrát, mivel szerintük megérdemelték. Közben az UEFA és a FIFA szorításában a meghívók már nem mertek újabb meccseket lekötni a Honvédnak, így négy hónap után, 1957 elején visszatértek - Bécsbe. Tizennégyen továbbjöttek Budapestre, Puskás, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Grosics Gyula ott maradt. Az MLSZ két év eltiltással fenyegette meg Puskást, és ezen nem óhajtott változtatni, a csapat- kapitány Nyugat felé fordult. 1958. augusztus 15-ig tartott a kényszerszünet, új csapatával, a Reál Madriddal ekkor debütált egy River Plate elleni Buenos Aires-i barátságos mérkőzésen. Túl a bajnoki és gólkirályi címeken, BEK-győzelmeken, a futballista Puskástól a Reál Madrid 80 ezres közönsége 1969. május 26- án köszönt el a Rapid Wien vendégjátéka alkalmával. Ez csak a hivatalos búcsú volt, igazából 1966 májusa óta nem számított már rá a Reál. Egy évAkárhol járt, mindenhol megállították a szurkolók. Aláírása játékoskorában is nagyon sokat ért, halála után pedig felbecsülhetetlen értéke van. vei később már kapott is edzői állásajánlatot a másodosztályú Deportivo Alavestől. Alig várta, hogy lejárjon a szerződése, mivel nem érezte jól magát. Kapóra jött számára, hogy éppen Észak-Ame- rikába hívták: a San Francisco Gales invitálta, de a Vancouver Royalsnál kötött ki, mi után előbbi fuzionált az utóbbival. Pedig az a Bobby Robson volt az ellenfele a kispa- dért, aki abban az időben már az angol bajnokságban is megmutatta edzői kvalitásait. Puskás innen 1968-ban jött el, miután az amerikai bajnokság csődbe ment Spanyolországban aztán befejezte az edzői iskolát - addig csak külön szövetségi hozzájárulással dolgozhatott -, majd egy rövid alavesi kitérő után Athén következett. Addig a görög labdarúgást nem jegyezték tényezőként f Európában, ám Puskás gondoskodott róla, hogy a Panathinaikosz nevét mindenki megismerje. Mindjárt az első év végén csodát tett: második lett a zöld-fehérekkel a BEK döntőjében. Hogy ez mekkora tett volt annak idején, azt jól jelzi a Szöllősi György által írt életrajzi könyvben megjelent, athéni étteremtulajdonos által elmesélt sztori. „Puskás miatt miniszterek, tábornokok is jártak az étterembe. Aki bejött, megállt, váltott vele néhány szót. Nem csak Panathi- naikosz-drukkerek. Az ellenfelek is szerették, és szeretik a mai napig, pedig ez Görögországban a nagy klubellentétek mellett igencsak ritkaság. Görögországban Puskásnak csak barátja volt, ellensége nem." Ezért sem gúnyolAz ellenfelek is szerették Görögországban. Ez az ottani klubellentétek miatt igencsak nagy dolog. Puskásnak az országban csak barátja volt, ellensége egy sem. ták árulónak évekkel később a zöldek, amikor az AEK Athén szolgálatába állt. Hellasz földjéről Chilébe vezetett az útja, majd Szaúd-Arábiába hívták szövetségi kapitánynak. Egy évig bírta a szokatlan kultúrát és a labdarúgást komolytalanul űző helyieket. Két Európában töltött év után egy újabb kontinens következett: Afrika. Azon belül is Egyiptomban a Port Szaid-i al-Naszr csapata volt a munkahelye. Ezekről a sikerekről a hazai politikai irányítású sajtó szinte említést sem tett. Disszidálása miatt vörös posztó volt a pártfunkcionáriusok szemében, még a nevét sem lehetett leírni. Ám Szepesi György akkori MLSZ-elnök 1978 után elkezdte szervezni Puskás hazatérését, amire aztán állami vezetők is áldásukat adták. Az 1981-es magyar-angol vb-selejtező előtti Budapest-Vidék öreg- fiúk-meccsen a Népstadionban telt ház fogadta a visszatérő sztárt. A média óvatosan lelkesedett: a Népsportban csupán egy rövidke írással emlékeztek meg az amúgy szenzációs eseményről. Puskás a megható fogadtatás ellenére folytatta világ körüli turnéját, Egyiptom után Paraguay volt „műsoron”. Alig egy év elteltével egy újabb földrész, Ausztrália bevételére készült. Barátok közé érkezett, hiszen a melbourne-i görögök csapatát bízták rá. Hatvanegy évesen annyira komolyan vette ezt a feladatot, hogy még a madridi lakását is eladta. Talán még évekig ott élt volna, ha a rendszerváltás utáni új politikai elit és a futballszövetség vezetése nem kezdi el puhítani, hogy jöjjön, immár végleg haza. És 1991- ben hazaköltözött, az állam által adott budai lakás lett az otthona. Utolsó útja is futballsztárhoz méltó volt: közel 40 ezer ember búcsúzott tőle a róla elnevezett stadionban... Puskás (Purczeld) Ferenc Sértődöttség nélkül elismerte, ha az adott napon az ellenfél volt a jobb született: 1927. április 1., Budapest elhunyt: 2006. november 17, Budapest edzői pályafutása: 1967: Deportivo Alaves; 1967: San Francisco Gales; 1967-1968: Vancouver Royals; 1969: Alaves; 1970- 1974: Panathinaikosz; 1974-1976: Colo Colo; 1976-77: Szaúd- Arábia, szövetségi kapitány; 1977: Murcia; 1978-1979: AEK Athén; 1979-1984: Al-Maszri; 1985: Sol de America; 1986: Cerro Porteno; 1988-1991: Panhellenic South Melbourne; 1993: magyar szövetségi kapitány SIKEREI EDZŐKÉNT: görög bajnok (1972, 1979), BEK-döntős (1971), ausztrál bajnok (1991), ausztrál kupagyőztes (1990) elismerései: Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall ofFame tagja (1998), a XX. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004) rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7,1949. február 19.); a legtöbb gól egy szezonban (50,1948); a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól); legtöbb gól a BEK-döntőben (4, 1960.) milan miuanics, egykori kolléga: „Sohasem felejtem el az 1971-es BEK-elődöntőt: Puskás a Panathinaikosz, jómagam a Crvena Zvezda kispad- ján ültem. Belgrádban 4-1-re nyertünk, és azt hittem, ez elég lesz a fináléhoz. Nem így történt: a visszavágón 3-0-lal a görögök harcolták ki a továbbjutást, s ezt Puskás zseniális húzásainak köszönhették. Ennek a meccsnek a kazettáját később odaadtam neki ajándékba." EMILIO BUTRAGUENO. a Reál Madrid volt csatára és alelnöke: „Nem hasonlíthatom magam Puskáshoz, mert ő zseninek született. Ő nekünk is akkora legenda, mint honfitársainak. Óriási részt vállalt a Reál sikereiből, és ezért a spanyol szurkolók még mindig hálásak neki. Csak azt mondhatom, csodálatos futballista volt, köszönjük, hogy segített naggyá tenni a Reált. ” OTTMAR WALTER, az 1954-ben világbajnok német válogatott tagja: „Hosszú évek óta jó barátságban voltam Puskással. Legutóbb néhány éve voltunk Budapesten, akkor Puskás - aki egy kedves, vidám ember volt - az egész társaságot elszórakoztatta, megnevettette. Igazi mókamester volt mindig. Később sem változott meg, amikor később a világ legnagyobb sztárjai közé emelkedett. Amikor világbajnokok lettünk, a sértettség minden jele nélkül azt mondta, hogy azon a napon a jobbik csapat győzött. Ez is bizonyítja, milyen tisztességes ember volt, és ez a legutolsó találkozásunkig újra és újra megmutatkozott. ” Ez a kép csalóka, Inkább ballal bűvölte a labdát