Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-18 / 270. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. NOVEMBER 18., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP A dzsúdómester időszámítása HÁT elmentek! Itt hagytak bennünket! Kevesebben lettünk! Felültek a repülőre, ahová, ha jól értem távozásuk indokait, még soha nem ültek fel. Mert nem volt miből. Elmondásuk szerint hihetetlen szegénységben éltek, feltételezem akkorában, hogy a településük határát se volt miből elhagyniuk. Nemhogy Ferihegyre utazni, repülőjegyet váltani (még ha fapadosat is), megkóstolni Svédországot Most megteszik. Végre világot látnak. Strassbourg után Malmot. Nekik is joguk van hozzá. Meg persze dolgozni akarnak, gondolom, mint itthon. Persze, ha kapnak munkát. Szerintük már hosszú ideje nem kapnak. Segélyből éltek. • Svédben is beérik azzal, ha ott se dolgozhatnak. Az a segély bizonyára más, mint az itthoni. Nagyobb és euróbán adják. ha nem jön össze se a meló, se a segély, a stockholmi törvények szerint (állítólag) hat hónapot akkor is kihúzhatnak egy motelben — teljes ellátással (reggeli, ebéd, vacsora). Aztán irány vissza. Repülő, autó az itt hagyott otthonig. És mi boldogok leszünk, hogy hazajönnek. A mi kedves csavargó romáink. MEGHATÓ A TÖRTÉNET, két dolgot azonban nem értek. Az egyik: miért épp Svédország? Ha a zsidók mennek, Izraelt veszik célba, az óhazába, az övéikhez. Ha romák mennek, miért nem Indiába tartanak? Ahonnan jöttek. A másik: itt hagyják lakásaikat, házaikat, életük során összehordott értékeikkel együtt. Nem adják el, nem számolják fel. Érthető, sose lehet tudni. Rendben, de ki vigyáz a kis vagyonkára? A mai világban, ahol betörők és tolvajok járnak. Csak tudnám, mitől ilyen nyugodtak? címhalmozó A vendéglátó-ipari tanára a diákokat önvédelemre is oktatja Bazi nagy roma lelépés A könyvtárban találkozunk, ideális hely, éppen a tornaterem mellett. Nincs sok időnk, az ajtóban már várják az önvédelmi tanfolyamra érkező diákok. Vas András - Pali bácsi, mikor kezdünk? - hangzik az első kérdés: egy vékonyka lány előz meg, mielőtt belépünk a bibliotékába.- Negyedórát kérek - válaszolja neki Berecz Pál, a kaposvári vendéglátó-ipari szakközép- iskola biológia-testnevelés szakos tanára, majd rám pillant: - Elég lesz? Ugyanis órám lesz. Berecz Pál 1953-ban született Budapesten. 1982-ben diplomázott Pécsett biológia-testnevelés szakon. 1986-tól két éven át kísérletvezető tanár volt Pakson. 1990-ben marketing-szak- üzemgazdász diplomát szerzett. 1994-ben diplomázott a Rendőrtiszti Főiskolán. 2002 óta önkormányzati képviselő Kaposmérőben. A megyei cselgáncsszövetség elnöke.- Cselgáncs?- Az alapokat onnan vettem. Megpróbáltam összeállítani egy olyan edzéstervet a diákjainknak, melyet ha elsajátítanak, meg tudják védeni magukat.- Ki akarná bántani őket?- Nem feltétlenül a mában kell gondolkozni. A tanulóink nagy része az iskola befejezése után a vendéglátásban helyezkedik el, ahol könnyű bajba kerülni.- Egy belső combdobás valóban hatásos fegyver egy illumi- nált vendéggel szemben.- A cselgáncs csak az alap, néhány aikidóelemet is begyakor- lunk.- Népszerű a foglalkozás?- Láthatja, tucatnyian mindig összejönnek.- így válik teljessé a mondás: az iskola az életre nevel...- Azt hiszem, tényleg nem baj, ha felkészülnek a nehézségekre, ha több lábon állnak.- Előttük a példa.- Ha rám céloz, valóban bevál- lalós vagyok. Vagy ahogyan mondani szoktam, az egy négyzetméterre eső titulusok számában vélhetően világcsúcstartó vagyok.- A megyei cselgáncselnökséget értem, végtére is kétdanos, fekete öves mester. De hogyan került az aikidósok közé?- A fiam a „hibás”. Ötödikes korában elkezdett lőni. Először a Dunán evezett, majd bejárta a hullámok hátán a Rábát és a Drávát. Idén az új helyszín a Tisza volt- Azt hiszem, még messze járunk.- Közelebb, mint gondolná. Egyszer végignéztem egy edzését, s láttam, milyen kifacsarodott, egészségtelen pózban áll végig. Mondtam neki, lőhet tovább, de válasszon egy küzdősportot, amitől megmarad a nor- máüs tartása.- Gondolom, a gyerek családi alapon a dzsúdót favorizálta.- Végigjártuk az összes kaposvári küzdősport-foglalkozást, majd kibökte: aikidózni akar. Lementem vele a tréningre, aztán ott ragadtam. Megjegyzem, a fiam már régen abbahagyta.- A papa viszont konok ember. Amit egyszer elhatároz... Tán ezért is választották képviselővé.- Ez is egy véletlennek köszönhető. Még a nyolcvanas évek végén alapítottunk egy céget, mely kiépítette a kábeltévéhálózatot Kaposmérőben. Sokat rohangáltam a faluban, egyre többen megismertek, s közülük jó néhányan ajánlották, szálljak ringbe a polgármesteri címért. Kilencvenben meg is mérettem magam.- Mennyi hiányzott?- Az első körben győztem, a másodikban kilenc vokssal kikaptam.- Újraszámolás?- Akkoriban nem volt divat Elfogadtam, s hátat fordítottam a politikának.- Négy éve visszafordult.- Felkértek, legyek képviselő- jelölt. Elvállaltam, megválasztottak. Legalább sikerült megalakítani a helyi polgárőrszervezetet.- Nem is kérdezem, ki az elnök.- Talált...- Sportvezető, tanár, képviselő, civil szervezet vezetője. Másnak ennyi bőven sok(k) lenne.- Nem tehetek róla, nem bírok egy helyben ülni.- Egy kenuban ez nem éppen előnyös tulajdonság.- A vízi túra teljesen más. Ott ellazul, feltöltődik az ember. Amúgy is, régi szerelem.- Ha most azt mondja, gyerekkora óta evez...!- Ha nem is kenuztam, de volt kapcsolatom a vízzel: úszóként kezdtem... Vízi túrára amúgy egy régi katonatársam hívott el. A Dunára mentünk, s teljesen megfogott.- Más is szeret kikapcsolódni, sőt, elég sokan járnak evezni is, ám ettől még nem alapítanak ilyen vállalkozást.- Eleinte én is csak „vendégként” voltam jelen. Mentünk a Rábára, a Drávára. Aztán egyszer meghallottam valahol, hogy Barcson képeznek vízitúra-veze- tőket Beiratkoztunk az öcsémmel, Zsolttal, és el is végeztük. Ha viszont már papírunk van, miért ne használjuk? Alakítottunk egy családi vállalkozást.- Az idén merre jártak?- Az új helyszín a Tisza volt. Az Öreg-Túrról indultunk, s le Tokajig. Persze vannak állandó helyszínek is. A nagy kedvenc a Cikola-sziget a Mosoni-Dunán, a Szigetközben.- Túl az ötvenen, nem kényelmetlen a nomád élet? A szúnyogok, a sátor, a hálózsák?- Éppen az benne a jó, hogy az ember kiszakad a mindennapok rohanásából. Nincs munka, számítógép, internet, tévé, rádió. Feltöltődünk. Lassan már az időt sem januártól decemberig számoljuk, hanem túrától túráig... ARPASI ZOLTÁN Kukorica János biztosan jóllakna a földvári Kukoricában gasztrotúra Tájjellegű jellemrevü a nagy magyar téli balatoni vendéglátó-valóság népies környezetében Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket Özv. Zimbabwei Kálmánná Ebédidőben vitt az utunk Bala- tonfóldváron át, így hát megálltunk egy ismerős ajánlotta étteremnél. Zárva volt Aztán megálltunk a következőnél, de ott is lehúzták a rolót. Hogy miért? Amikor megérkeztünk az első, végre nyitva talált földvári étterembe, egyből megértettük: a hatalmas helyiség ugyanis kongott az ürességtől. A Kukorica Csárda vezetése ugyanis úgy döntött, hogy télen is fogadja nagyrészt átutazókból álló vendégeit. Először éppen ezért a ritka vendégnek járó kedvességnek tudtuk be, hogy ajtót nyitott, majd egészen az asztalunkig kísért bennünket a pincér. Később azonban tudatosult bennünk, hogy itt kérem a régi, már- már elfeledett idők vendéglátóshagyományainak felidézésébe csöppentünk, már ami a minőségi felszolgálást illeti. Igaz, maga a hely is letűnt korok világát tárta elénk, a hagymafüzérek és a kukoricafejek között maga Kukorica János is minden tétovázás nélkül törne utat magának a búbos kemence oldaláig. Talán csak akkor nézne nagyot, ha a fotocellás konyhaajtó halk szisszenésével szembesülne az első kisüsü után. Alig ocsúdtunk fel a villámgyors „időutazásból", már asztalunkon gőzölgött nagymami burgonyalevese és a húsleves csészényi májgaluskával. A pincér - minden túlzás nélkül - megköszönte, hogy kihozhatta. Értékelés SZEMÉLYZET(1-10 pont): 10 Hiheteüenül kedves KÖRNYEZET (1-10 pont): Ungarische vircsaft 5# ÉTEL (1-20 pont): Korrekt ízek 1.0 Ebédlőpartnerem meg is jegyezte, hogy akkor most ez a kedves úriember vagy Zimbabwei Kálmánnét sejt bennünk vagy tényleg egy Jókai-regényből lépett elő. Ami a menüt illeti: „a krumplileves legyen krumplileves", ahogy a régi rendszerben mondta volt népünk nagy vezére. Ezt ezen a helyen sem cáfolta meg a séf, nagyanyai íz köszönt vissza már az első kanál után. Ám a húsleves ez idáig ismereüen és nem túl vágykeltő ízvilágot hozott a kora délutánba. Második fogásként roston sült pulykamell került mangószósz kíséretében a körbedíszes „retro-tányérok" egyikére, s mivel gyümölcsnapot tartottunk, fahéjas alma, körte és barack kíséretében szervírozott csirke- mellfilé a másikra. A látványban nem is volt hiba, még ha egy nagyétkű Kukorica Jancsi kevesellte is volna az adagot, főként a visszafogott gyümölcskínálat miatt. Ám végső soron a hely erényének tudható be, hogy sok más étterem konyhájával ellentétben nem a mennyiséggel akarnak vendégbendőt tömni, hanem a minőségre törekednek. Ezzel mindent összevetve sikerült is jó hangulatú délutánt okoznia a séfnek, hiszen az ízek harmonikusan simultak egymáshoz, a hús korrekt módon át volt sütve, és még a köretkrokett is pontosan úgy omlott a szájban, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igaz, az igazi gasztrocsoda még a desszertsomlói kiváló arányban kevert rumos-csokis öntete ellenére is elmaradt. Na persze, ez nem jelend azt, hogy máskor ne lenne sansz a katarzisra. A vendéglátós körítés adott hozzá... A sorozatot támogatja: FORD-TÓTH KAPOSVÁR, Damjanich u. 98. Telefon: 82/421-421
