Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-11 / 264. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. NOVEMBER 11., SZOMBAT A sorozatot támogatja: ÉORD-TÓTH KAPOSVÁR, Damjanich u. 98. Telefon: 82/421-421 MEGYEI KÖRKÉP Két század a diákok tudásáért elismerések A polgármester a főtér, a közgyűlés elnöke az iskola aranyképét hozta MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Kibírhatatlanul kiirthatatlanok kibírhatatlanul kiirthatat­lanok anyanyelvűnk vadhaj­tásai? Akár hagyhatnám is az egészet, hiszen úgy néz ki, nemhogy csökkenne a nyelv elleni bűnök száma, hanem egyre inkább szapo­rodik. Vagy ha legalább nem venném észre a külön­féle műveltségű emberek megszólalásaiban, írásaiban a hibákat! De jól tudom, ez dóré óhaj. Annyi az esélye vagy még kevesebb is, mint annak, hogy ötös találatot érjek el a lottón. akkor tehát veselkedjünk neki, és nézzük, mely hibák kiirthatatlanok és terjed­nek; sőt újakkal szaporod­nak, és pusztítanak el min­den igényes nyelvi megfo­galmazást; mint ahogy a ka­liforniai bozót- és erdőtüzek fólégetnek maguk előtt min­den kultúrnövényt! FELVÁLLAL, BEVÁLLAL’: Semmi nem indokolja a „vállal” ige elé tett 'fel’ igekötő haszná­latát. Ezért aztán a nyelvileg félművelt elemek kitalálták, hogy ’be’ is lehet „vállalni” valamit. Több-e, jobb-e a 'Felvállalom a megbízatást.’ vagy a 'Bevállalom a piros ultit.’ mondat a „Vállalom a megbízatást.” vagy a „Válla­lom a piros ultit.’ mondat­nál? Csak remélni tudom: aki ’fel- és bevállal’ valamit, annak az nem fog sikerülni! •úgy gondolom, azt gondo­lom’: Mi a véleménye a mér­kőzésről? - 'Úgy gondolom, a csapat jól játszott az első félidőben.’ Mit szól az ár­emelésekhez? - 'Azt gondo­lom, inkább nem mondok semmit’ A helyes válaszok: „A csapat jól játszott az első félidőben.” Mit szól az ár­emelésekhez? - „Inkább nem mondok semmit.” Tu­dálékosság benyomását kel­ti, aki minden mondatát ’úgy’ vagy ’azt gondolom’- mal kezdi. Ha az illető ké­pes gondolkodni, akkor nem kell ezt ismételgetnie; ha nem, ne dicsekedjék! házi rétes. Ezekért meg azért tet­tük meg az Oportó étterembe ve­zető két lépcsőt, mert kollégáink­tól biztató szavakat hallottunk a déli menüről. A személyzet három tagjá­ból egy köszönt, amikor meg­érkeztünk, ketten valami más­sal voltak elfoglalva, így ma­gunk kerestünk egy üres asz­talt, ami nem volt nehéz, mert más sem volt... Az egész helyiséget kellemes káposztásrétes-illat lengte be. Na nem azért, mert frissen sült a - valóban házi - rétes, hanem azért, mert néhány asztalon még ott voltak - és egészen a tá­vozásunkig ott is maradtak - egy délutáni társaság nyomai, tucatnyi üres üdítősüveg, tányé­rok és maradék káposztás rétes. A levesek közül májgombócle­vest választottunk, ami ötperces­re sikeredett. Ennyi idő alatt hozták ki, ami szép eredmény, de pont olyan is volt. A májgom­bócokat bármelyik nagyobb élel­miszerbolt mirelitpultjából be le­het szerezni, a levest pedig egy Értékelés SZEMÉLYZET(l-lOpOnt): « pontos, lelkes, udvarias KÖRNYEZET (1-10 pont): egyszerű és ízléstelen ÉTEL (1-20 pont): kicsit jobb a közepesnél kiváló mikro segítségével, vala­mi zacskós készítményből, töké­letesen utánozni lehet. Szóval akár kezdők is bátran belevág­hatnak, így biztosan sikerül majd nekik is. Ezután gombapaprikást sze­rettünk volna - csak a háziasság kedvéért - gánicával vagy nudli­val, de egyik sem volt, így beér­Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a somo­gyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná A hely pénteken este úgy kongott az ürességtől, mint egy kiszáradt oportóshordó. Az őszi sötétség­ben minimális reklámfénnyel és néhány frissen nyomtatott meg­győző falragasszal hívta fel ma­gára csak a figyelmet. A ragasz­nak persze nem a külleme volt meggyőző, inkább az, amit ráír­tak: házias ételek, frissen sütött tűk a galuskával. A gomba már régen volt friss, jobbfajta köny- nyű ecetes léből szedhették ki, mielőtt abba a valamibe tették, ami a rántásra kicsit jobban ha- jazott, mint a paprikás szaftra.- Ez sem ízlett - kérdezte, az egyébként végig rendkívül udva­rias és kedves pincér és azt aján­lotta, kóstoljuk meg a kaposi sis­tergést friss káposztasalátával. Krumplipürét kértünk az aján­lathoz, amit szintén porból ké­szítettek el, viszont a sistergőst nagyon eltalálták, kifogástalan volt a káposztasaláta is. Ezt a két fogást meg a pincért nyugodt szívvel tudjuk ajánlani bárki­nek. A rétes, mivel minden viszo­nyítás kérdése, az igazi háziré­tesek között a középmezőnyben, a boltiak közül viszont kifejezet­ten az élvonalban állna meg. Igaz, a káposztás rétes inkább volt réteses káposzta... Szóval jól laktunk, de nem jót ettünk, így nem bántuk, hogy a kiszolgálás igazán gyorsan ment Az ajtó előtt néhány ismerős sietett a közeli gyorsétterembe. - Jó a hely? - kérdezte az egyi­kük. - Ettünk - válaszoltuk szin­te egyszerre. Ennyi volt. Egy va­csora, amitől nem lett jobb a péntek-esténk. Az Oportónak maradtak tehát a sebtiben ké­szült falragaszok. A konyhájával ugyanis biztosan nem hívja fel magára a figyelmet. Legalábbis a miénket nem... Két elismerés egy napon. Reöthy Ferenc, a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója az Örökségünk Somogyország Kincse kitüntető címet vehette át a bicentenárium alkalmából Kétszáz évé alapították a kaposvári Somssich- Táncsics Gimnáziumot. Meiszterics Eszter Zsúfolásig megtelt a Táncsics gimnázium tornacsarnoka pén­teken. Tanárok és diákok, művé­szek és táncosok, a város és a me­gye első emberei tették tiszteletü­ket. Akadt, aki a szomszéd utcá­ból ballagott át és volt, aki repü­lőre szállt. Mindannyiukban kö­zös: táncsicsosok voltak egykor. Abban a gimnáziumban töltötték tinédzseréveiket, amely Somogy egyik első számú oktatási, neve­lési, kulturális és társadalmi in­tézménye immár kétszáz éve. Reöthy Ferenc igazgató a gim­názium múltjára, alapító atyáira emlékezett. Mint mondta: az in­tézmény a nemzeti liberalizmus korában született és ennek szel­lemében cselekedtek az intéz­mény alapítói.- Nemcsak iskolát építettek, hanem jövőt és nemzetet is te­remtettek - tette hozzá. D. Tóth Kriszta, a Magyar Tele­vízió brüsszeli tudósítója kö­lékeztetik a jövő diákjait az év­fordulóra. Az esti Somssich-Táncsics művészeti gálán egykori táncsi­csosok mutatták be szintén egykori táncsicsosok műveit a Csiky Gergely Színház színpa­dán. Az iskola vegyes kara mel­lett fellépett a Somogy Tánc- együttes, valamint elszavalták Gyergyai Albert, Sípos Gyula és Fodor András egy-egy versét. Az esten olyan volt diákok is játszot­tak, akik ma már a Zeneakadé­mia növendékei. Táncsicsosok voltak NOSZLOPY GÁSPÁR 1848- 49-es szabadságharcos, Rippl-Rónai József festő­művész, Vaszary János fes­tőművész, Fekete István író, Kunfi Lajos festőmű­vész, Franki Péter matema­tikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja, Haj­nal István történész, Fodor András költő, Papp Árpád költő, műfordító, Nagy Im­re miniszterelnök, Boros Péter miniszterelnök. szöntőjében a táncsicsos diák­éveit idézte fel, majd Arató Ger­gely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy merjenek meríteni a ha­gyományokból, de ne féljenek újba kezdeni, ha arra van szük­ség. Az intézmény kétszáz éves múltja többek között azt bizo­nyítja, hogy a Táncsics nemcsak a diákok és tanárok közösségé­nek büszkesége, hanem a váro­sé, a régióé és az országé. Szita Károly, Kaposvár polgár­mestere a pannonhalmi iskolá­hoz hasonlította a gimnáziumot és átnyújtotta Kaposvár főteré­nek aranyba öntött képét Reöthy Ferenc igazgatónak. Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke 20 éve érett­ségizett a Táncsicsban. A taná­rok felelősségét hangsúlyozta, mint mondta: a példamutatás mellett nemzetféltés, nemzet­mentés a pedagógusok felada­ta. Gelencsér Attila az Öröksé­günk Somogyország Kincse el­ismerést hozta el a gimnázium­nak oktatási tevékenységéért. Az ünnepi műsort követően Kertész Sándor festőművész, nyugdíjas táncsicsos tanár nyi­totta meg azt a képzőművészeti kiállítást, amelyet az egykor a gimnázium padjait koptató alko­tók munkáiból állítottak össze. A Somssich-Táncsics Gimná­zium Bicentenáriumi ünnepség szervezésében tevékeny részt vállalt a Somssich-Táncsics Ba­ráti Kör. Tagjai mintegy félmillió forint értékű szobrot állítottak fel az iskola épülete előtt, így em­Emlékplakettel jutalmazták a gimnázium tanárait és egykori diákjait VSLHELM GYÖRGY, OZ év öregdiákja, Mihályfalvi László, a gimnázium nyugal­mazott igazgatója, Gál Jó- zsefné, aki 25 éve az iskola igazgatóhelyettese, Müller Ferenc, a Somssich-Táncsics Baráti Kör elnöke, Szilli Gyu­la, a legidősebb Somssich- Táncsics diák, Takáts Gyula Kossuth-díjas költő vehette át a méltó kitüntetést. Az év tanulója Klencsár Balázs, a 12. A osztály diákja lett. A gimnázium diákjai évek óta tagjai a megye néptáncegyütteseinek Zacskós ízek keveredtek a háziasnak ígért fogások közé étlapozó Ezúttal nem csak a hangulat, a színvonal is kisvendéglős volt a kaposvári étteremben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom