Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám
2006. OKTÓBER 29., VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK 9 A kis ember, aki átlovagolt az életen legendás zsoké Kállai Pál még 73 évesen is nyeregbe ült, versenyzett és több ezerszer győzött Kállai Pál a hazai lóversenyzés élő reklámja volt. Halála pótolhatatlan veszteség. A szovjet határőrök elvették a díjait, Ausztriában a tönkrevert ellenfelek alig várták, hogy to- vábbálljon, Amerikában a maffia elrontotta a fékét. Kállai Pál, a nemrég elhunyt magyar zsoké már életében legendává vált. Dián Tamás Az 1933. október 3-án született Palika első „lova” egy bernáthegyi volt: a családi legenda szerint ennek a hátára ült fel ötéves korában. Később mondogatták is a rajongói, hogy nem véletlenül nyert olyan lovakkal, amelyeket a fogadók is csak „kutyának” tituláltak. Istenáldotta tehetség volt, ezt korának híres idomárja, Gombolai Ferenc is hamar felismerte, amikor a 14 éves srác felszökött hozzá Budapestre. A ranglétra legalján kezdte: csutakolta a lovakat, hordta alóluk a trágyát, s majd kiugrott a bőréből, ha megengedték neki, hogy vala■ Barátai azt hitték, viccel, amikor azt ígérte, hogy még 70 évesen is nyeregbe ül. Itthon egyébként több mint ezer futamot nyert. melyikre felüljön. Első versenyére 1949-ben került sor, s nemsokára óriási feltűnést keltett, amikor egyszerre ért célba az akkori idők egyik leghíresebb zsokéjával, Keszthelyi Istvánnal. Kállai Pál 1952-től négy évig Champion volt, azaz azokban az esztendőkben ő nyerte a legtöbb futamot. Ünnepelt hírességnek számított, s jól is érezte magát egészen addig, amíg a kezébe nem került egy amerikai lóversenymagazin, amelyben az akkor már négyezredik győzelménél tartó Bili Shoemakerről írtak. Kállai utánaszámolt: akkoriban Magyarországon 28 versenynap volt évente, alkalmanként tíz futammal - miközben a tengerentúli újság szerint az USA-ban több pályán naponta rendeztek versenyeket. A fiatal zsoké azonnal döntött: neki is ott a helye. Elhatározását csak erősítette az az eset, amikor egyszer Moszkvából hazatérve a szovjet határőrök elvették tőle odakint nyert trófeáit, mondván: biztosan lopta őket. Kállai 1956 nyarán döntött úgy, hogy nem tér haza egy bécsi versenyről. Ezt a döntését leginkább az osztrák zsokék bánták, mivel már abban az évben Champion lett a sógo- réknál, s a következő esztendőben sem engedte át a trónt senkinek. Az ellenfelek állítólag már alig várták, hogy továbbdisszidáljon... Erre 1958-ban került sor: Kállai követte korábbi mentorát, az akkor már Kanadában élő Gombolai Ferencet. Amerikába menni zsokénak akkoriban körülbelül olyan lehetett, mintha ma egy magyar futballista egy brazil csapathoz szerződne. Kállait élvezte, hogy végre korlátlanul hódolhat hivatásának. Páratlan tehetsége nagyon hamar a legnagyobbak közé emelte: a 60-as években már az USA húsz legjobb és legkeresettebb zsokéja közé tartozott. Dollármilliomos lett, és nem ku- porgatott. Szerette az életet, a Semmi más nem érdekelte, csak a lovak és a nők schöffer JENŐ szakíró:- Talán soha nem lesz olyan tehetségű zsoké, mint Kállai Pál volt. Nagyon értett a lovak nyelvén, azonnal kiismerte őket. Bármire felült, nyert. Ritkán fordult elő, hogy ha élre került, akkor sikerült volna bárkinek lehajráznia. FARKAS FERENC, a Magyar Lovaregylet elnöke: - Kállai egész pályafutása egy csoda. 73 éves korában még versenyzett, ez egyedülálló a világon. Az én istállómnak is 300futamot nyert Óriási egyéniség volt, semmi más nem érdekelte, csak a lovak és a nők. társaságot, az autókat és a nőket. Nem voltak káros szenvedélyei, mégis olyan volt, mint egy playboy. Többször is megnősült, majd elvált, jelenleg is legalább három országban élnek gyermekei. Egyre több pénzt kellett kifizetnie a tartásdíjakra, mégsem emiatt lett számára forró a tengerentúli talaj a 70-es évek közepén. Makacssága és büszkesége sodorta veszélybe. Hiába mondták ugyanis néha öltönyös férfiak, hogy ne nyerjen, Kállai Pál imádott győzni. így aztán egyszer az autójában ülve azt vette észre, hogy nem fog a fék. A kocsi frontálisan csapódott egy fának, az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy elvágták az olajvezetéket. A félholt zsokét nem sok jóval biztatták orvosai: azt mondták, valószínűleg amputálni kell az egyik lábát. Kállai azonban nem akart ebbe beletörődni. Még mielőtt a sebészek kezelésbe vették volna, megszökött a kórházból. Kivonszolta magát egy tengerparti vityilló- ba, deszkákat kötözött sérült lábára, s naphosszat a sós vízben áztatva gyógyítgatta. A ron- csolódott végtag végül is rendbe jött, bár eleinte centikkel rövi- debb volt. Ám Kállai idővel ezt is kiegyenlítette: pályafutása tizenhét súlyos balesetének egyikénél a másik lába is „hozzá tört” megkurtított párjához. A magyar lovas felépülése után visszatért Európába. Jugoszláviába hívták, Tito istállója keresett egy olyan jó zsokét, aki derbyt tudna nekik nyerni. Kállai teljesítette a megbízást, majd ismét a kalandozás évei következtek: Jugoszlávián kívül versenyzett Törökországban, Dániában, Németországban, Svédországban, Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Arab Emirátusokban és - mind gyakrabban - már Magyarországon is. A 80-as évek közepén úgy nyert tíz futamból hetet, hogy előtte való éjjel bécsi lovaglásáról hazatérve Győr előtt lerepült a sztrádáról motorkerékpárjával, és a keze cipónyira dagadt. Hét futamgyőzelmet egy versenynapon Európában addig soha senki nem ért el. Amikor jóval később a brit Lanfranco Dettori egy angliai versenyen szintén hétszer győzött, a világsajtó egyedülálló szenzációként tálalta. Magyarországi letelepedésére Kállai egészen 1990-ig nem gondolt. A rendszerváltás után fújdogáló új szelek - akárcsak 56-ban az akkori rendszer - nem érdekelték, ám amikor Ba- den-Badenben egy magyar csapat istállójánál megpillantott egy Jeremy nevű szürke mént, azonnal tudta: ő ezen a lovon versenyezni akar. A csődör tulajdonosa, Farkas Ferenc felajánlotta neki, hogy teljesülhet az álma, de ehhez haza kellett költöznie. farkasházy Tivadar humorista: - Október 8-án azért mentem ki a lóversenypályára, hogy befejezzem Kállaival azt a riportot, amelyet a híres zsokékról szóló könyvembe szántam. Fél órával tervezett találkozásunk előtt lett rosszul. Élő reklámja volt ő a hazai lóversenyzésnek, halála pedig szó szerint pótolhatatlan veszteséget jelent. Egy zsoké 57 évesen visszavonul. Kállai Pál életében 1991-ben új, dicsőséges korszak kezdődött. Még abban az évben megnyerte élete első Magyar Derbyjét, majd 2000-ben, 67 évesen, Rodrigó nyergében újra elhódította a Kék Szalagot. Amikor egyszer azt mondta,hetvenévesen még versenyezni akar, a barátai azt hitték, viccel. Ezredik hazai sikerét 2002. szeptember 21-én ünnepelte, 69 évesen. Utoljára idén október elsején versenyzett, 73 évesen. 1089 alkalommal volt itthon futamgyőztes, külföldi sikereinek száma meghaladja a kétezret. Nem volt olyan betegsége, amitől tartania kellett volna, bár többször mondogatta, hogy lóháton szeretne meghalni. A sors kis híján teljesítette a kívánságát. Október 8- án még volt ereje kimázsálni, ám néhány perccel az első futam előtt rosszul lett. Az agyvérzés okozta kómából többé nem tért magához. A kis ember, a legnagyobb magyar zsoké október 13- án vált végleg legendává. (Köszönet a cikkben szereplő információkért Schöffer Jenőnek) Magának írta tovább Harry Potter történetét tehetség A miskolci lány tizennégy évesen befejezett könyvét Göncz Árpád is méltatta A miskolci lány már nem csak a fiókjának ír A napokban jelenik meg első könyve, amelynek főhőse a halál titkát kutatja. Szalay Petrának még tizenhét kézirata várja a fiókban a megjelenést, s egy színdarabját is bemutatják nemsokára. Mostani kötetéhez maga Göncz Árpád írt ajánlást. Mindez azért figyelemre méltó, mert a 16 éves szerző három esztendeje alkotta meg ezt a művét. Türelmetlensége miatt kezdett írni. Nem tudta ugyanis kivárni a Harry Potter-sorozat legújabb kötetét, ezért aztán írt magának néhány folytatást. Saját bevallása szerint az első történet stílusa még erősen hasonlított J. K. Row- ling mondatfíízéseire, ám következő két könyve már saját kútfő alapján született. „Sok esetben csak a saját szórakoztatásom a cél - mondta. - Az egyik Harry Pot- ter-történetbe még magamat is beleírtam. Ezek csak afféle ujjgyaGöncz Árpád ajánlása „SZALAY PETRA ÍRÁSA SZÍVen Üti az embert. Őszinte, igaz, és kora ellenére csodálatosan érett. Érezni vélem benne a nagy életmű ígéretét. SZÍVEMBŐL KÍVÁNOM, hogy a ma lelkében élő őszinte ihletforrás ne apadjon el, tartsa meg frissességét, és éltesse egy hosszú, megnyugtatóan lezárható életpálya végezetéig. ” korlatok. Egy saját vüág felépítése sokkal több energiámba kerül.” Petra történetei hamar nagy sikert arattak, mivel feltette azokat egy fantasy-sztorikat összegyűjtő internetes honlapra. Már voltak lelkes olvasói, amikor rájött: szeretne valami önállót is írni. Ezért kezdett bele tizenhárom évesen A kíváncsi című regényébe. Az egy évig írt történet középpontjában egy olyan ember áll, aki azt kutatja, hogy ml történik a tudattal a halál után. Miután befejezte, ez a kézirat is ott landolt, ahol a többi: az íróasztal fiókjában. Csak a szüleinek és néhány ismerősének mutatta meg, a kiadás lehetősége csupán halványan merült fel. Ám édesanyja egyik barátnője ismert egy kiadót. A könyves szakember kis híján hanyatt esett, amikor megtudta, hogy az írás egy tizennégy éves serdülő munkája. Lecsapott rá, s szerződést ajánlott. Sőt, gondolt egy merészet, s elküldte a kéziratot Göncz Árpádnak. Az ismert író és műfordító meleg ajánlással méltatta Petra munkáját. A könyv a napokban jelenik meg. Másnak tán fejébe szállna a dicsőség egy ilyen gyors és látványos siker után, ám Petra tudja, hogy még sok a tanulnivalója. „írásaim többségén még általában érződik valamelyik híres író hatása." Az osztálytársak nem tartják csodabogárnak Petrát - talán azért, mert ő korántsem csak a fantáziájának él. Ugyanolyan, mint bármelyik hasonló tizenhat éves: érdekli a fotózás, a festészet, a zene, zongorázik, dobol és táncórákra is jár. ■ Dián Tamás Szalay Petra írói álnév: Kate R. McCardle, de ezt most nem használja született: 1990. december 8. iskolája: Hermann Ottó Gimnázium, Miskolc megjelent könyve: A kíváncsi hobbija: tánc, fotózás, festés, zenehallgatás, zongora, dob és persze az olvasás.
