Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám
2006. OKTÓBER 15., VASÁRNAP 17 premier Jancsó Miklós új filmjén hahotázott az Uránia Nemzeti Filmpalota úri közönsége Ede, Kapa, Pepe és a többiek A 85 éves Jancsó Miklós egyre többet foglalkozik az idővel, de nem hátrált meg, még mindig forgat. A héten vette át Sólyom László köztársasági elnöktől a Kossuth-díjat. Az Urániában volt a díszbemutatója Jancsó Miklós legújabb mozimókájának. Az Ede megevé ebédem premierjére elzarándokolt, aki csak tehette: Eszenyi Enikő Kamondi Zoltánnal hahotázott, Rózsa György a vacsorán „kezdte ki” Kapát. Szabó Zoltán Attila Kapa és Pepe (Mucsi Zoltán és Scherer Péter) ahogy a Nekem lámpást adott az Úr Pesten című Jancsó-móka óta mindig, most is főszereplője a korunk fonákságait, a maffiavilágot, az önzést, a kisembert nagyravá- gyást pellengérre állító primőr mozinak. így előbbi félig-med- dig jogosan kapta meg a Kapcsoltam örökké vizet vedelő műsorvezetőiéként elhíresült Rózsa Györgytől a sorozatsztár címkét a díszpremier utáni vacsorán. A hangulat egyébként mindvégig családias volt, Miki bácsi mint afféle megértő családfő vegyült el a forgatagban. A publikumot most sem érte csalódás. Jancsó ugyanis megteheti, hogy már nem akar többnek látszani annál, mint ami, így új filmje is laza ujjgyakorlat, geglavina. Az egész olyan, mint valami könnyed improvizáció: nagy poénokkal nyit, közben fináléval folytatódik, és még időben(l) fejeződik be. A rendező odáig merészkedik, hogy kedélyesen gúnyolódik azokon a filmeken, amelyek jobb híján a történetet állítják a középpontba. Nem mintha ennek a filmnek nem lenne története. Sőt, több története van, amelyek még fejezetcímeket is kaptak, ilyesmit például, hogy „Él még a méla Béla”. De a vidám hangulathoz az is hozzájárult, hogy a két bohóc rendre belebambul a kamerába, s beszól a nézőknek. Az ítészeknek nyilván gondot okoz majd, mit is láttunk voltaképpen. Vígjátékot? Szatírát? Paródiát? Bohóctréfát? S akkor még nem szóltunk a mozi közepén egy fogya■ Az Ede megevé ebédem felér egy geglavinával, bár sajátos búcsú is Halász Pétertől és Marcus Aureliustól. tékkal élő kínai úszóról készült bolondos montázsról... S ha már a műfaji címkéket keresgéljük, akár a „haláltáncot” is feljegyezhetjük mint az új Jancsó-mozi különlegességét. Az egyik rekeszizomgörcsöt okozó vicces jelenetben ugyanis feltűnik Halász Péter, akinek - ma már tudjuk - ez volt az utolsó filmes jelenése, ráadásul búcsúfilmjében (is) meghal, méghozzá könnyedén mókázva, igazi clownként. A premier népe a Vindobona című fejezetet is díjazta. Ebben a haldokló Marcus Aurelius szerepét Jancsó Miklós játssza. A 85 éves mester az etűdben a császári cím várományosaként ifjú rendező kollégáját, Mund- ruczó Kornélt jelöli ki. Aki filmbéli apja szájába nyomban szénát is nyom. Szentenciákból is kijut nekünk; a mozi legfőbb üzenete így szól: „Nincs törvény, amely megszabja, hogy féregnek kell lenned...” Kérdés persze, hogy a hétköznapokban a mozipénztáraknál mit ér majd ez a seregnyi - valljuk be, azért odafigyelést és értelmet igénylő - poénzuhatag? Garami Gábor producer alighanem örömmel nyugtázta, hogy a „főpróba” jól sikerült. S hogy a szakma őszintén lelkesedett. Nem tűnik tehát sansztalannak a film, a nullszaldós siker borítékolható. Jancsó pályaképe VÁCOTT SZÜLETETT 1921. szeptember 27-én. Jogi tanulmányai után néprajzot és művészettörténetet hallgatott a kolozsvári tudományegyetemen. 1946 és 1950 között elvégezte a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán a filmrendező szakot. Első játékfilmjét 1958-ban készítette A harangok Rómába mentek címmel. Később olyan művek fűződtek nevéhez, mint az Oldás és kötés, az így jöttem, a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák, a Magánbűnök, közerkölcsök, az Isten hátrafelé megy, a Kék Duna keringő vagy a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. Himnusz a szvinghez, vissza az aranykorhoz satchmo Joe Murányi játszott a nagy csapatban, s ma is nyomja a zenét New Yorktól Oslóig Egy régi barát: Louis Armstrong Joe Murányi, Joe Laux és a SwingPolice himnuszt írt a szvinghez. Az album Satchmo egykori klarinétosa és a magyar zenészek örömjátéka. A lemezbemutatón ott volt Joe Murányi is, aki Salzburgból jött, ahol idén Mozart és Satchmo (Louis Armstrong) címmel fórumot rendeztek, és egy könyvet is kiadtak, így tisztelegve a két óriás előtt. Joe mindent tud Satchmóról, hiszen öt évig játszott a zenekarában, s azóta is az eredeti zenét nyomja. Csak nevet, amikor azt kérdezik, hogy a feketék vagy a fehérek ta- lálták-e ki a dzsesszt. Reklamált is Edison fiánál: hogyha az apja, akár Bartók Béla Erdélyt, fonográffal végigjárja Amerikát, s felveszi a régi zenéket, most okosabbak lennénk. Mindenesetre imádja a harmincas-negyvenes évek zenéjét, a dzsessz aranykorát, és ennek szól a mostani szvinglemez is. Hajdan New Yorkban Rent Partynak (lakbérbulinak) hívták azokat a műsorokat, amelyeket a zenészek adtak, hogy kifizethessék a lakbérüket. Csak 25 cent volt a beugró, de kitelt belőle a lakbér a felhőkarcolókban. Joe ma is szereti a bulikat, játszott ő már lagzi- kon, disznóöléseken, szuperLanx Józseffel zenél Satchmo egykori zenésze. market-megnyitókon és persze fesztiválokon, hagyományos koncerteken is. Ma is állandóan repülőn ül, miközben New Yorkban és Oslóban van lakása. Budapesten nincs, de mindig itt száll át, mert bár már az Újvilágban született, tökéletesen beszél magyarul, s egy kicsit egyébként is hazafinak tartja magát. A Himnusz a szvinghez immár a harmadik közös lemeze Joe Lauxszal és zenekarával, ahol Sárkány Sándor (bőgő), Szalóky Béla (harsona) és Korb Attila (zongora és harsona) játszik. A dobok mögött természetesen Laux József ül. Murányi szerint a stílus a legfontosabb, és bár ő mindent könnyen vesz, ebből nem enged. Amikor a lemezt megmutatta a New York-i Satchmo-alapítvány és múzeum igazgatójának, büszke volt rá, hogy az nagyon dicsérte. „Ez az, mondta Murányi, ebből látszik, hogy nincs akcentusa”. Laux szerint ez a legnagyob dicséret, amit Joe bácsi mondhat, mert hát ő sem engedte, hogy a zenészek vizsgázzanak. Végül is oly mindegy, hogy az első blues- énekesek feketék voltak vagy fehérek New Orleansban, Chicagóban vagy New Yorkban, csak jól szóljon. ■ D. L. Orhan Pamuké az idei irodalmi Nobel-díj A fehér kastély és a Nevem: vörös című műveket jegyző Orhan Pamuk veheti át idén az irodalmi Nobel-díjat. A stockholmi akadémia ezúttal is több száz jelöltből választotta ki á győztes török írót, aki 10 millió svéd koronával (1,1 millió euró- val) gazdagodik. Az indoklás szerint Pamuk „szülővárosának melankolikus lelkét keresve új jelképeket alkotott az egymással ütköző és egymással összefonódó kultúrákra”. Forradalmi alkotások a Műcsarnokban ÚT 1956-2006 CÍMMEL nyílt tárlat a Műcsarnokban. A kiállításra 380 alkotó küldte el művét, s ezekből most 80 művész 206 műve került közszemlére. Különlegesség, hogy az 56-os forradalomról mesélő alkotások mellett a korabeli szocreál is képviselteti magát, de láthatók Országh Lili és Barcsay Jenő témába vágó remekei is. Színes kavalkád zenével, színházzal rost andrea Mozart-estjével megkezdődtek a Debreceni Őszi Kulturális Napok. A 90 éves fesztivál megnyitóján a díva a Figaró házassága és a Don Giovanni című darabokból „csemegézett”. A későbbiekben a Zurgó együttes és a Bartók Vonósnégyes is itt muzsikál majd. A Madách Színház szintén célba veszi Debrecent: Miller Édes fiaim című drámájának főbb szerepeiben Huszti Péter és Piros Ildikó tűnik fel. Piros Ildikó is játszik Debrecenben Elfelejtettének az ünnepi koncerten A VÁROSMAJORI TEMPLOMBAN ingyenkoncertet ad a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekkara. A fellépés tisztelgés 1956 szelleme előtt. Repertoárjukon ezért is szerepel Balassi elfelejtett éneke és Kocsár Miklós műve, amelyet Kányádi Sándor Könyörgés tavasszal, 1957 című verse ihletett. A pásztorkirályt a Titus kegyelnie követte a dán rádió Kamarazenekarát Fischer Ádám vezényelte tegnap a Művészetek Palotájában. Az együttest a legjobb Mozart-zenekarok egyikeként tartják számon Euró- pa-szerte. A Pásztorkirály előadásával már Budapesten is nagy sikert arattak a tavaszi fesztiválon. Most a Titus kegyelmével érkeztek hozzánk, a nagyérdemű hallhatta Kresimir Spicert (Titus), Birgltte Christensent és Henrietté Bonde-Hansent is. % MŰVÉSZBEJÁRÓ ■ - ■■ . 8HEEG303ÖH
