Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2006. OKTÓBER 15., VASÁRNAP INTERJÚ 7 Egy szocialista lelkész Békásmegyerről parlament Minden frakcióban vannak rossz prédikátorok, nem Semjén Zsolt az egyetlen Donáth László, a békás- megyeri evangélikus egy­házközség vezetője beéri a képviselői fizetéssel, pedig templomot is épített a gyülekezetnek, de azt mondja, szegény az eklé­zsia, és egyébként is min­denkinek csak egy fizetés jár. Amúgy a miniszter- elnök tanácsadója és a ma­gyar filmesek védőszentje. Dalia László- Állítólag nem vesz fel fizetést az egyházközségtől. Küldetés­nek tekinti?- Prózaibb oka van, miután országgyűlési képviselő vagyok, s szerintem mindenkinek csak egy fizetés jár...- Kérdezze meg már a pad­sorban ülő szomszédait, hogy ugyanezt a hitvallást követik-e...- Én hirdetem az igét, de úgy látszik, nem mindenki fogékony. Egyházközségünk egyébként na­gyon régi, még 1928-ban alakult, s a pecsét szerint „Csillaghegyi, Szentendrei és Pilishegyvidéki Ágostai Hitvallású Missziói Egy­házközség”. Én vagyok az ötödik lelkész, s az én működésem alatt sikerült 2000-ben templomot is építenünk. Szegény a mi közössé­günk, s ha nem vagyok képvise­lő, talán sosem húzzuk fel a temp­lomot. Holott kisemmizték a kö­zösséget, mert elvették a földjét, s azon műút épült. Egyetlen fo­rint kártérítést nem adtak, mert azt mondták, kertért nem jár. Egyébként meg nem magának épít templomot az ember, de hát nekem nincs is semmim a neve­men és a tekintélyemen kívül.- A perselypénz adómentessé­gét is ön járta ki, miközben most tűz alá vették, többek között az MSZP hívő tagozata.- Néhány meggondolatlan em­ber kérdőjelezte meg, s ez nem­csak fölösleges, de kártékony is. Nagy vívmány volt, amikor 97- ben Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszternél elértem, hogy az szja-törvény egyik mel­lékletében módosítsák a szöve­get A hívőktől származó pénz az­óta adómentes, függetlenül attól, hogy az százezer vagy tízmillió forint. S hogy a hála nem egyhá­zi kategória, arról csak annyit: a református egyházon kívül sen­ki sem köszönte meg, hogy ezt kilobbiztam. Sem a katolikusok, sem a zsidók, pedig a zsidókárta­lanítási ügyben is eljártam. Mond­hatnék példázatot a Bibliából is. Jézusnál tíz leprásból egy vissza­jött megköszönni a gyógyulását, nálam százból jött vissza egy. Jézus hatásosabban működött.- Állítólag ön intézte el, hogy szűnjön meg az egyházügyi hi­vatal.- Az 1894-es törvény, a 42-es, az államot elválasztja az egyház­tól. Ám ezt sosem tartották be. A két háború között Vallásügyi Mi­nisztérium volt, s ezt élesztette fel Kádár Állami Egyházügyi Hi­vatal néven. Antall Józsefnek is három államtitkára volt az egy­házügyi hivatalnál. A Gyurcsány- kormány szűntette meg a hiva­talt, s ma csak egy irodavezető dolgozik a kulturális miniszté­riumban két főosztályvezetővel. Nemcsak a családban, a baráti körben is megtapasztaltam, hogy apám milyen szorongó szeretettel törődik másokkal. Engem ez determinál, nekem az illegális múltjához, a Márciusi Fronthoz nem volt közöm, ellenben egy felelős, mérlegelő embert hallgattam, aki azt vallotta: nem legyőzni, meggyőzni kell az embereket. Donáth László született: Budapest, 1955. december 5. tanulmányok: Evangélikus Teológiai Akadémia (1974-79) pályafutás: Csillaghegyen parókás lelkésszé választot­ták (1988), tanított a Miskol­ci Bölcsész Egyesületben, az ETTE Szociálpolitikai Tanszé­kén és a Wesley Károly Teo­lógiai Főiskolán (1990-94). Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi ál­landó bizottságában dolgo­zik, az MSZP-frakcióban is az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoport te­vékenységében vesz részt. felesége: Muntag Ildikó GYERMEKEI: Mirjam (1980), Dávid Ferenc (1984), Anna (1987) Donáth László: nem magának épít templomot az ember, de hát semmim sincs, csak a nevem és a tekintélyem- Ez sem tetszett minden egy­háznak, s azt mondják, hogy lassan mindenütt a Donáth- istálló emberei kerülnek pozícióba.- Ez így jól hangzik, de nincs istálló, csak volt tanítványok.- A 97-es vatikáni szerződést is felülvizsgálja egy bizottság, s ahogy emlékszem, ön már akkor sem szavazta meg.- így van. Ez a szerződés ugyanis több sebből vérzik, töb­bek között felülír egy magyar tör­vényt. S milyen alapon emeli ki a katolikus egyházat a többi közül? Az állam és egyház formális jogi szétválasztása már megtörtént, de a finanszírozást sem az állam­nak kellene vállalni. Olyan ez, mintha felnőne a gyerek, de még mindig köldökzsinór kötné össze az anyjával. A gyerek akkor te­kinthető felnőttnek, ha a saját lábára áll, megkeresi a kenyerét, s nem én tartom el. Egyébként az egyház és az állam szétválasztá­sára a francia a legszigorúbb pél­da. Ott az egyházak a belügy­minisztériumhoz tartoznak. Nos, ez már nekem is erős.- Ha nem tudnám, ezek után már kitalálnám, hogy ön a miniszterelnök tanácsadója.- A miniszterelnököt 1999 óta ismerem, elkísértem H. János Pál pápa temetésére, és Auschwitz­ba is vele tartottam, ahol végig­beszéltük az egész utat. Minden tudást és tapasztalatot, amit a gyakorló lelkészi szolgálatban szereztem, szívesen közreadom. Én olyan közegben nőttem fel, ahol a kegyelmes úr nem földesurat jelentett, hanem azt, hogy a halál­ra ítéltnek megkegyelmeztek.- Ha ön lenne a miniszter- elnök gyóntatója, most mit tanácsolna neki?- A kérdésben akkor is bujkál az irónia, ha komolyan gondolja, így én is ironizálok. A gyóntató felelős a gyónási titokért, még ak­kor is, ha a másik fél nem tartja fontosnak. A választások óta so­kat szenvedett a családja és a ba­rátai is, akik hordozták a terhét, amit ő kapott. Megszenvedett, a penitenciát anélkül vette fel, hogy ki lett volna róva. Viszont meg­teremtették a lehetőséget, hogy a morális problémákból politikai tett legyen, s nagy kérdés, hogy az ország javára végigviszi-e a re­formokat Én szeretnék segíteni morális, szellemi és érzelmi érte­lemben, hogy ne váljék a „Horto­bágy poétájává”.- Az ÉS ötödik hete közöl egy sorozatot az evangélikus egy­ház besúgóiról. Olvassa?- Miközben Majsai Tamást, a szerzőt szeretem, nem értek egyet sem politikai, sem morális értelemben a riportnak álcázott adatközléssel. Ez a szerző és a lap főszerkesztőjének felelőssége, hogy adatközlés címén történe­lemhamisítás történik. Nem le­het mérleg nélkül ítélkezni, mert egyesek morális bukásuk mellett értéket teremtettek ebben az egy­házban. Én haragudhatnék rájuk igazán, hiszen engem lelkészi te­vékenységem kezdetétől diszkre- ditáltak, mégis azt mondom, hogy súlyos hiba volt például Frenkl Róbertról leleplező ripor­tot közölni a történelmi háttér fel­vázolása nélkül. így teremtettek muníciót szélsőjobbosoknak, li­berális- és zsidógyűlölőknek, hogy azt mondhassák: lám, lám, Frenkl csak azért tudott annyi jót Donáth Ferenc, felesége, Bozóky Éva, Donáth Mátyás és Donáth László tenni, mert eladta a lelkét az ör­dögnek.- Apja radikálisan szemben állt a diktatúrával, pedig sokáig barátok voltak Kádárral. Ön vi­szont a kompromisszumok em­bere. Ezt is az apjától tanulta?- Apám 1932 óta a kommunis­ta párt egyik vezetője volt, éveken át élt illegalitásban, hogy nagy ál­mát, a földosztást véghezvihesse. Súlyos kompromisszumokat kö­tött ez ügyben 45 és 50 között, míg le nem tartóztatták. Magán­zárkában volt, s a legsúlyosabb kritikát magával szemben fogal­mazta meg az eszméit, álmait és a magyar valóságot számba véve. Volt bátorsága 1956 október 25-én visszalépni a Központi Bizottság­ból. Kádár János a legszorosabb pártkapcsolata volt, később együtt vadásztak, nálunk ettek, mégis amikor más lett a meggyő­ződése, az minden pártnál és ba­rátságnál erősebbnek bizonyult. Persze sosem tagadta meg a múlt­ját És 1971-től, vagyis Lukács György halála után elvállalta a de­mokratikus értelmiségiek szelle­mi irányítását. Ő szövegezte meg a Charta 77-et, s hidat épített az 56-osok, a márciusi frontosok és a nékoszosok között. Bibó halála után megszerkesztette a Bibúem- lékkönyvet, és részt vett a monori találkozó szervezésében. Nála nőtt fel, ő nevelgette az új politikai nemzedéket, Kis Jánost és körét Nekem is otthon volt az igazi isko­lám, pedig csak ötéves koromban ismertem meg, mert addig bör­tönben volt. Öcsém egyébként Snagovban született, hiszen ott voltunk Nagy Imréékkel. Végül is 1960 és 1986 között együtt éltünk, s nemcsak a csa­ládban, a baráti körben is meg­tapasztaltam, hogy irályén szo­rongó szeretettel törődik mások­kal. Hasonlóval én csak Széche­nyi naplójában találkoztam. En­gem ez determinál, nekem az ille­gális múltjához, a Márciusi Front­hoz nem volt közöm, ellenben egy felelős, mérlegelő embert hallgat­tam, aki azt vallotta, hogy nem le­győzni, meggyőzni kell az embe­reket. Most lenne 93 éves, s miu­tán a rendszerváltás sok mindent nem oldott meg, most sem tétlen­kedne, valószínűleg azon dolgoz­na, hogyan lehetne a civil társa­dalmat működtetni.- Egyszer azt mondta, hogy Semjén Zsolt rossz prédikátor, s ezért egyre nagyobbakat kell mondania, hogy odafigyeljenek rá. Sok rossz prédikátor van a parlamentben?- Ez szektorsemleges, tehát minden frakcióban vannak ma­dárijesztők, de semmi jelentősé­gük, csak zajt csinálnak.- A filmesek a védőszentjük­nek tekintik, miután a film­törvényért lobbizott. Most a Mafilmért harcol, s mindeköz­ben bevitte a mozit a templom­ba is. Megkísérti a híveket is?- A mozi nekem szent ügy, apám sorstársa, Újhelyi Szilárd avatott be, aki filmfőigazgató volt, és annyit tett a magyar filmért, hogy szobrot érdemelne. S per­sze óránként hívnak a filmesek, de nekem ez nem teher, a Magyar Mozgókép Alapítvány kurátora­ként Lengyel Lászlóval, Csányi Vilmossal és másokkal mindenre képesek vagyunk a moziért. A gyülekezetben hatodik éve meg­rendezzük októberben az Ikon filmnapokat. Most bemutatjuk a Snagovi gyerekeket is, amelyet még én sem láttam, pedig szere­pelek benne a családommal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom