Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-12 / 240. szám

184 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. OKTÓBER 12:, CSÜTÖRTÖK SOMOGYCSICSO ­SZÁMOKBAN Kész csatornatervek A település 42 millió forintos főösszeggel fogadta el a költ­ségvetést. Hárommillió forin­tot biztosít a körjegyzőség fenntartásához, a csurgói ok­tatási intézményekbe járó gye­rekek után pedig két és fél mil­lió forintot fizetnek. Fejlesztés­re 17 millió forintot szántak. A kishomoki összekötő útra ötmillió forintot, az orvosi ren­delő akadálymentesítésére 2,7 millió forintot, a közösségi ház felújítására és bővítésére nyolcmilliót. A csatorna tervez­tetése 1,3 millió forint. Újjáépült a falu 1567-ben a törökök elpusztítot­ták a falut, ám 1784-ben már 109 lakosa volt, 1910-ben pe­dig 748. Most 200-an élnek itt, sok a gyerek. A legfiatalabb, Dankó Dorina másfél éves. A legidősebb Bencsik István, 1924. februárjában született, de ez év májusában látta meg a napvilágot Bartó Lajos, júni­usában Orbán Imréné és de­cemberében Varga János. RECEPT Teasütemény hozzávalók: húsz deka túró, nyolc deka cukor, húsz deka cukor, húsz deka vaj, fél cso­mag sütőpor, huszonöt deka liszt, a tetejére tíz deka vaníli­ás porcukor. Elkészítés: a túrót áttörjük, a cukorral, a vajjal, a sütőporral meg a liszttel ösz- szegyúrjúk. Négyszer-ötször kinyújtjuk és hajtogatjuk. Vé­gül vékonyra nyújtjuk és tet­szés szerinti formákkal ki­szaggatjuk. A kis teasütemé­nyeket sütőpapírral bélelt tep­sire helyezzük és előmelegí­tett sütőben száznyolcvan fo­kon nyolc-ü'z perc alatt vilá­gosra sütjük. Tálalás előtt, még melegen vaníliás porcu­korral megszórjuk. apró Kánaán Irigylésre méltó juttatásokat kaphat a lakosság A település nevét hallva az ide­genek hosszasan ízelgetik a szót. Pedig Chyohow alakban már az 1300-as években leje­gyezték, s a történelem során sok vihart megélt. A török idők­ben lerombolt templomát még a mai öregek is emlegetik. A múlt század ugyancsak mozgalmas volt; 1905-ben részt vettek a csicsóiak az aratósztrájkban, a világháborús harcokra pedig a temetőben lévő, száz bolgár ka­tona sírja emlékeztet és a helyi­eknek emelt hősi emlékmű. Napjainkban kevesen élnek, akik erről mesélni tudnak. A legidősebb lakos, Orbán Imréné is szívesebben idézi fel azokat a régi estéket, amikor kukori­cát, tollat fosztottak, nótáztak. Most pedig - Vadász Jánosnéval és Orbán Ferencnével - legin­kább a napi történéseket vitat­ják meg Vadászék kispadján. Amiből kettő is van: egy a kerí­tés előtt, a másik az árokparti meggyfa alatt. Egyiken várják a postást és az ebédet szállító fa­lugondnoki autót, s amikor már nagyon odatűz a nap, átül­nek a másikra.- Régen minden ház előtt volt pad, én is igyekeztem elvégezni a dolgommal, hogy kicsit kiül­hessek. Nem volt rádió, tévé, ehelyett beszélgettünk - emlé­kezett Vadászná.- Az én lánykoromban ami­kor megkondult az esü harang­szó, az apám szólt, hogy ideje bemenni - vette át a szót Orbán Imréné. Kihaltak az idősek, sok az új betelepülő, akik gyakran nem is köszönnek az ember­nek, azt se tudom, hogy kik. Vadászná és Orbán Ferencné nem itt született.- 1951-ben kerültem Csi- csóba, Gyékényesből - mesélte Vadászná. Amikor 1963-ban építkeztünk, a férjem - aki csic- sói volt - Gyékényesbe akart költözni, de én nem. Itt marasz­talt a finom körte, amilyen nem volt Gyékényesben... Pedig ami­kor otthon jártam, kérdezgették néhány éve megszépült az egy­kori nagybirtokos Beák csa­lád impozáns háza. A jómódú családot az 1950-es években telepítették ki, ingatlanuk a rendszerváltás után önkor­mányzati tulajdonba került. tőlem: nem jössz vissza Angya­lom? Nem mentem. A kispadról belátni Orbán Ferencék udvarára, amely gyakran hangos; jönnek a gye­rekek, az unokák, akiknek a családfő csak fogadott nagyap­juk, hiszen 1992-ben vette el - 64 évesen - az akkor 53 éves Anna nénit.- Hamar megszoktam Csicsót - mondta az asszony. Nem volt furcsa, mert sokakat ismertem a munkahelyemről. Most meg amikor csak tehetem, jövök az asszonyokhoz, a padra.- Ha nem lennének, talán már én se lennék, mert rossz a magány - nézett a többiekre az idősebb Orbánná. Két hónapig a lányomnál voltam, gondtalanul, mégis hazavágytam. Azon mor­fondíroztam, hogy itthon tönk­A község nem tudta felújítani, így eladták. Most a falu egyik gyöngyszeme az épület. Vele szemben az evangélikus temp­lom is megújult, már csak a hulló vakolatú katolikus temp­lomot kellene renoválni. remegy minőén, a hajlék nincs levegőztetve. De ott Zala megyé­ben csak ámultak ám azon, hogy mennyi minden van Csi- csóban, ebben a kis faluban. S hamar sorolni is kezdték az asszonyok: olyan jó az út és a járda, mint a városban sem. Két bolt van, rendezvények fiatal­nak és időseknek, rendezett te­mető és ravatalozó, kedvezmé­nyes ebéd, s havat sem kell la­pátolni, mert hajnali ötkor már a járdáról is letolják mindenki előtt. A szántást, tárcsázást a kertekben ingyen végzi az ön- kormányzat, az egyedülálló idő­sek meg segélyhívót kaptak. Szépek az önkormányzati épü­letek és park épült a település elején.- A téeszesítés idején sokan elmentek, de nem néptelene- dett el a falu, szinte nincs is üres ház. Csak a templomban vagyunk egyre kevesebben - összegezték az asszonyok. Majd Vadászná virágoskertjén végigtekintve megállapítottuk: milyen szép a rengeteg növény.- Pedig minden évben megfo­gadom, hogy jövőre nem ültetek ennyit. Aztán meg mégis, amíg bírom - mosolygott az asszony. Impozáns kúria a település központjában Erdélyben nyaraltak egy hétig a gyerekek tizenkét gyerek nyaralásáról gondoskodott az önkormány­zat. A romániai Kőrispatakra vitték őket, felfedezték annak a környékét, kirándulgattak, ismerkedtek. Az egyhetes ki­ruccanás költségét az önkor­mányzat fizette. Amúgy is gondolnak a fiatalokra: szá­mos rendezvényt szerveznek számukra, tanévkezdési tá­mogatással segítik szüleiket. Tervezik az egyedülálló kereszt felújítását játszótérre és kőkereszt fel­újítására pályáz az önkor­mányzat a Leader+program- ban. Előbbihez két-, utóbbi­hoz egymillió forintot remél­nek. A játszótér területét már kijelölték, de az elemek meg­vásárlása még hátravan. Az évszázados, temetőben álló kereszt pedig páratlan, mo­numentális alkotás, s azt sze­retnék, ha újra a régi fényé­ben csillogna. Tankonyhát rendeztek be a tanítólakásban TANKONYHÁT alakítottak ki egy önkormányzati - a régi tanító - lakásban. Az Egész­séges Településekért Alapít­vány által kiírt egészségterv­pályázatra Somogy megyéből üzenhat település nyújtott be pályázatot, s hat volt ebből sikeres. Közülük az egyik So- mogycsicsó pályázata, így 2,7 millió forintot nyertek a beruházáshoz. Sikeres beruházás. A csillogó új konyhában öröm tevékenykedni Az oldal cikkeit Varga Andrea írta Fotók: Török Anett Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Otthonuktól háromszáz kilométerre költöztek Magasra tették a mércét a képviselők az önkormányzat titka Szeretni kell a települést és az itt élő embereket Sok idős ember él a faluban, ezért öröm, ha gyerekes csalá­dok költöznek az üres házakba. Jelenleg három állapotos kisma­ma is van. Nagyék két éve jöttek a faluba, egy kamasz és egy óvo­dás gyerekkel. Az udvarukban építkezés nyomai láthatók. A fi­atalasszony, nagy istvánné a la­kásba invitál, sorra járjuk a he­lyiségeket. Tágasak a szobák, a nagy tér ideális négy ember szá­mára, ám bőven van még felújí- tanivaló. Most készül a fürdő­szoba, a vizes falak nem kevés bosszúságot okoznak. A család Békés megyéből költözött ide a családfő után, aki egy helyi vál­lalkozónál dolgozott korábban, s úgy érezte: itt megtalálják a szá­mításukat. A felesége soha nem járt errefelé, úgyhogy nagy el­kahelyet változtatott, az asszony állás nélkül maradt, de nem bánták meg, hogy így döntöttek.- Az itteni emberekben több a jóindulat, nekem úgy tűnik, egyenesebbek, mint a korábbi lakóhelyünkön. Kis falu ez, zárt a közösség, és emiatt jobban megértik egymást, jobban kö­tődnek egymáshoz a csicsóiak - mondta Nagy Istvánné. Néhány év alatt példaértékű fejlődésen ment át a település. Míg másutt ciklusokon keresz­tül nem sikerül európainak mondott aszfaltos bevezető utat és járdákat építeni, itt sikerült. A kishomoki részen csupán egyetlen ember él, mégis elké­szült az odavezető összekötő út. Jól pályázott az önkormány­zat, az elmúlt három évben kö­zel negyvenmilliós forrásra tet­tek szert. Faggyas József polgármester szerint a legfontosabb, hogy szeretni kell a faluját és az itt élőket. Kiemelte a felesége és a falugondnok segítségét is, to­vábbá elmondta: ugyanaz a pol­gármester és a képviselő-testü­let, mint az elmúlt ciklusban, ami bizonyíték a jó összhangra. Itt nem gyomorgörccsel érkez­nek a testüleü ülésekre, hanem kedélyes együttdolgozás folyik. Hosszú a lista, mi minden tör­tént az elmúlt években. Park épült, s ennek folytatásában ha­talmas zöld terület futballpályá- val és a leendő játszótér. Az ön- kormányzati épület egyik felé­ben szálláshelyek, önkormány­zati hivatal és tankonyha, a má­sikban könyvtár, folyamatosan újuló állománnyal és teleház. A közösségi házat most újítják fel és bővítik, még tornaszoba is lesz a sportolni vágyóknak. Korszerű, akadálymentesített orvosi rendelő készül. A régi Faggyas József: Amit elterveztünk a testülettel, minden megvalósult tejcsarnokból mezőgazdasági géptárolót alakítottak ki, a fel­újított magtárat hasznosítanák. A falu egyedülálló eredményes­séggel vesz részt évek óta a szo­ciális földprogramban, többek között ennek eredményeként tudtak munkagépeket és tarto­zékokat vásárolni. A szennyvíz- vezeték tervei is elkészültek.- Magasra tettük a mércét az eddigi fejlesztésekkel, ezt már nem lehet felülmúlni - összeg­zett a polgármester. . Gond a munkanélküliség, de az önkormányzatnak nem fel­adata a munkahelyteremtés. Sajnos hanyatlik a közeli vá­ros, amelynek húzóerőnek kel­lene lennie. i A ház előtti kispadon mindig van miről diskurálni az asszonyoknak. Orbán Ferencné (balról), Orbán Imréné és Vadász Jánosné Itt marasztalták a körtefák

Next

/
Oldalképek
Tartalom