Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-07 / 236. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. OKTÓBER 7., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Szekszárdi látogatás a falutörténeti kiállításhoz A Tengőd története című kiállítás megszervezéséhez Tolna megyébe, a Szekszárdi Levéltárba látogattak Lakos János polgár- mester vezetésével a képviselő- testület tagjai, a falu körjegyzője, valamint az önkormányzat dolgozói. Látogatásuk célja a településről fellelhető iratok megtekintése volt. Dobos Gyula, a levéltár igazgatója tengődi születésű. Szívesen vállalta, hogy egész napját a falubeliekkel töltse, megmutatva a levéltárat, majd Szek- szárd nevezetességeit. A tengődiek azt tervezik, hogy a rendelkezésre álló levéltári anyagok másolatából jövőre kiállítást szerveznek a községben. Szó esett arról is, hogy felkérik majd a levéltár igazgatóját a falu történetének feldolgozására... Tengőd Somogy északkeleti sarkában fekszik. Eredetileg Tolna megyéhez tartozott, aztán több alkalommal is hol ide, hol oda csatolták. Az 1949-es területrendezéssel került végleg Somogy megyéhez Hékut és Ok- rád pusztával együtt. ■ K. J. Az utolsó percben megmenthetik a bükkösdi kastélyt Beomlás fenyegette a somogy- bükkösdi Perczel-kastély pincéjét A szellőzőnyílásoknál teljesen átvizesedtek a falak, s félő volt, hogy rászakadnak a pincére a fölötte lévő önkormányzati helyiségek. Az évszázados épület alagsorában megépítése óta nem végeztek felújításokat.- Elhárul a veszély - tudtuk meg Győrfy Miklós polgármestertől. Elmondta: 11 millió forintos regionális pályázati támogatással elkezdhették a 15 milliós helyreállítást. Akadálymentesítésre, a tető és a kémények felújítására is futja a pénzből. Természeti szépségekben bővelkedik a település, amelynek egyedülálló kincse a kastély, s annak kéthektáros parkja. Örülnének, ha a helyet felfedeznék maguknak a hálózsákos turisták, a korszerűsített pincét pedig - amint elkészül - konferenciák helyszíneként . hirdetik meg. ■ Varga Andrea Ihletet merít az éjszakából fafaragó Mindig a legutolsó szobor a legkedvesebb A gyékényesi Nagy János fafaragó alkotásaiban a vidéki élet, a mezőgazdaságban dolgozók alakjai elevenednek meg. Varga Andrea Emberek. Kaszával, sólyommal vagy a szőlőtaposó kádban. A régi paraszti élet főszereplői s újabb kori, a földből élő követőik. Az amatőr alkotó az első a családjában, aki vésőt ragad, hogy fába formálja elgondolásait, ám tehetsége ezermester édesapjától és asztalos nagyapjától eredeztethető.- Tizennégy évesen még nem nagyon tudja eldönteni az ember, hogy mi legyen - mondta Nagy János. Ezzel én is így voltam. Édesapám bevitt a nagykanizsai bútorgyárba, mert ott volt ismerőse, s amikor a gyönyörű tanműhelyt megmutatták nekem, azonnal tudtam, hogy asztalos akarok lenni. Az iskola után a szakmájában helyezkedett el, ám létszámleépítés miatt utcára került. Átigazolt a határőrséghez útlevélkezelőnek, ahonnan júliusban ment nyugdíjba ugyancsak karcsúsítás miatt.- Három-négy éve kezdtem el faragni. Láttam egy fafaragót munka közben, s ‘*•11 úgy éreztem, ez nekem is menne - idézte fel. - Otthon befogtam a gyalupadba egy darab fát és faragtam, alakítottam. Lett belőle egy bácsika, amit újabb darabok követtek. Az első szobraim kezdetlegesek voltak, de sokat fejlődtem. Akkor támadnak a legjobb ötleteim, amikor este nem tudok elaludni, s nézek bele a sötétbe. Paraszti munkában nőttem fel, innen kapok ihletet, az ellesett mozdulatokat építem be a szobraimba.- Nincs elrontott szobor - vallja az alkotó -, mert mindenből lesz valami. S két egyforma sincs, mégha témájában, kialakításában van is hasonlóság. János mindegyik művét megszereti, míg elkészül, de mindig a legutolsó a legkedvesebb. Fájó szívvel válik meg tőlük, igaz, jól jön a pénz a konyhára. S az idő meg az új szobrok néha olyany- nyira feledtetik a régieket, hogy esetenként rácsodálkozik némelyikre: jé, ezt én csináltam? Nagy János: minden művem megszeretem, míg elkészül. Nincs elrontott szobor, mert mindenből lesz valami az állattartó ember a mindennapokon kezébe kerülő fából, csontból, szaruból eszközöket készített. Ezeket a tárgyakat karcolozással, faragással díszítette. A díszítések eleinte mágikus, kultikus tulajdoni jelek voltak, amelyek később díszítőelemmé váltak. Ezek a szimbólumok ma is visszafejthetők, új tárgyainkon fellelhetők. Életfa, címer, szarvas, madár, betyár, lány... SOMOGY MEGYÉBEN a fafaragás hagyományai hosszú évekre nyúlnak vissza. Egyik jeles képviselője volt a Népművészet Mestere, a Kossuthdíjas idősb Kapoli Antal. Használati és dísztárgyain leggyakrabban a domború faragást alkalmazta, a botoknál és a furulyáknál pedig a karcolást. Legrégibb ismert faragásai 1893-ban készültek. Kapoli kedvelt motívuma volt a magyar címer is. ÁRPÁSI ZOLTÁN Olyan országban... amint várható volt, a kormány és feje tegnap bizalmat kapott a parlamenttől. Ellenzéki megfogalmazás szerint természetesen „csak” a kormánykoalíciótól. Ugyancsak az ellenzék szerint a nép egészen más véleményen van, ezt ki is mutatta szintén tegnap a Kossuth téren. A koalíció persze másként látja, szerinte csak a nép töredéke jelent meg a téren, a vidéki tereken, és hajtott ki traktorokkal az utakra. Pártálláspontok ide vagy oda, a jog bástyái mögé sandítva meg kell állapítani, hogy - amit az államfő kívánt - a parlament döntött a kormány sorsáról. nos, az elmúlt hetek traumáin túl, és a következő hetek tüntetéssorozata előtt, álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a legaktuálisabb kérdést: milyen országban is szeretnénk élni? alighanem olyan országban, ahol a politikusok nem hazudnak. Ahol tökmindegy, melyik párt van hatalmon és kik a miniszterek, mert az életünk nem róluk szól. Ahonnan nem kívánkozik el az ember. Ahol az alkotmány, a demokrácia és a jog mindenki számára szent. Ahol nem az utcán dőlnek el a dolgok. Ahol nincs tüntetés és sztrájk, mert senki nem ad rá okot. Ahol kiszámítható az életünk, a jövőnk. Ahol nem kell félni attól, hogy amit négy év alatt kapunk, azt a következő négy évben elveszik tőlünk. Ahol békesség és nyugalom van. Ahol senkit nem sértenek meg méltóságában a pártállásáért. Ahol senkit nem rúgnak ki munkahelyéről a világnézete miatt. Ahol a politika okán nem megy ölre testvér, rokon, barát. olyan országban szeretnénk élni, ahol élni hagyják az embert! Lelkes, mégis ráérős személyzet, kissé lelketlen ételek étlapozó Nem okozott csalódást, a kirándulás végén kellemes kis falusi vendéglőnek bizonyult a szentbalázsi Fenyves Gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban a somogyi éttermeket vesszük górcső alá - a vendég szemszögéből. Özv. Zimbabwei Kálmánná Kirándulásra szántuk el magunkat: úgy volt, bevesszük magunkat az erdő mélyére, ám lógott az eső lába, s amúgy is csábítónak tűnt a tábla, így Szentbalázshoz érve inkább beettük magunkat a Fenyvesbe. Le akartuk győzni a természetet, ám természetünkön nem tudtunk felülkerekedni... Eleinte úgy tűnt, az étlap is kifog rajtunk, nehezen sikerült átrágnunk magunkat a kínálaton: a megannyi név mögött gyakran ugyanaz az étek lapult, csak a betét vagy a feltét jelentette a változatosságot. Pincérünk ifjú volt és lelkes, látszott, egy húron pendül velünk, mintha régi ismerősök lennénk. Belépéstől kedvesen tegezett minket és érdeklődéssel hallgatta beszélgetésünket. Volt időnk tárgyalni, a leves, mint egy jó színdarabban a drámai fordulat, későn érkezett, hőfokát viszont nem érhette panasz. Mint ahogyan állagát sem: a húsleves gazdagon névadója nem hazudott, minden a tálkában volt, aminek benne kellett lennie, ám ennek ellenére az összkép nem akart összeállni. Ugyanez volt a helyzet a gomba- és a fácánlevessel: nem sajnálták az alapanyagokat, csak valahogy a lélek hiányzott a végtermékből. Na, majd a második - markoltuk szorosabbra a villát, ám mire megérkezett a főfogás, szinte görcsöt kapott a kezünk. Eme végtag nemcsak nálunk reszketett: az ifjú pincér is csak miniÉrtékelés * személyzet (1-10 pont): remegő kezű haver 6 környezet (1-10 pont): tiszta udvar, legyes ház 7 ÉTEL (1-20 pont): több lelkesedést 12 mális teherrel közlekedett, két tányérnál többel egyszerre nem fordult. Elsőként a vadbarát kolléga vethette magát az ételhalomra: óvatosan emelte szájához a párolt szarvast, mely mielőtt célhoz ért volna, nagyot toccsant az áfonyamártásban.- Kicsit szétfőtt - vonta le a következtetést, s a mártást is sokallotta. A burgonyakrokett viszont kiérdemelte nála a legmagasabb osztályzatot. A köret hasonló érzelmeket váltott ki másik ínyenc kollégánkból, aki rántott velővel és tartárral kísérte. Előbbi példás, utóbbi édes jelzővel gyarapodott, s a tartár a másik illetékestől is megkapta a magáét... Társaságunk óvatosabb tagjai egyszerűbb ételeket választottak: a sajttal töltött rántott pulykamellben és a rántott májban nehéz csalódni, s végül is nem is sikerült. Bár a máj kissé vastag s ezáltal rágós maradt, ám bőséggel megmérték, azaz az összkép nem okozott csalódást. Nem úgy a desszertként szervírozott Gundel-palacsinta. Eredetileg somlói galuskára fájt a kompánia foga, ám ez csak az étlapon szerepelt, a hűtőből éppen kifogyott. Ráfanyalodtunk tehát a nagy szakács specialitására, ami megosztotta a társaságot. Egyik fele túl forrónak találta a csokoládét, másik kissé hidegnek a palacsintát Az adagok megfelelő keverésével akár össze is állíthattuk volna az ideális desszertet... A hangulatot azonban nem törte le a visszafogottabb epilógus, s a számla sem okozott szívmegállást. Nem távoztunk csalódottan: a Fenyves barátságos kis falusi helynek bizonyult, annak minden előnyével és hátrányával. Előbbiből volt több, pedig légyből is akadt elég... É m Sok évszázados hagyományokat őriznek a somogyi fafaragás mesterei A sorozatot támogatja: FORD-TÓTH KAPOSVÁR, Damjanich u. 98. Telefon: 82/421-421
