Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-02 / 206. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Egy kortalan zsurnaliszta töprengései hűség Bíró Ferenc harmincöt évet töltött az újságírópályán a megyei lap szerkesztőségében Harmincöt éves újságírói pályája alatt készített in­terjút szinte az összes fontos politikussal és egy­házi méltósággal. Dolgo­zott a brüsszeli NATO- központban, de volt piaci tudósító is. Sokan élethű riportjai, mások egyedi humora miatt szerették meg Bíró Ferencet, la­punk most nyugdíjba vo­nult szerkesztőjét. Takács Zoltán- Mi lettél volna, ha nem az újságírói pályára lépsz?- Mozdonyvezető. Később ki­egyeztem volna a buszvezetés­sel is. Ezen a hajtós újságírói pályán a negyvenes éveim vége felé el is jutottam odáig, hogy komolyan érdeklődtem: lehet­nék-e buszvezető. Bizalmasan közölték velem, ne is menjek oda, mert hülyének fognak néz­ni. De ez a gyerekkori dolog a mozdonyvezetéssel és a bakter- ség később is sokszor megkí­sértett. Ha az őrtilosi bakterház- ban nekem kellene napi nyolc­szor feltekerni a sorompót és el­szalutálni a vonatot, még most is szívesen megtenném.- Hogyan kerültél mégis a Somogyi Hírlap szerkesztősé­gébe?- Az akkori főszerkesztő, Já­vori Béla indított újságíró szak­kört, ahová jelentkeztem. Ott el­bűvölt és csakhamar beszip­pantott a szerkesztőség hangu­lata. Egy év elteltével állást ajánlottak, így 1971. február 1- jén kerültem státuszba. Har­mincöt évig voltam a lap mun­katársa.- Soha nem fordult meg a fe­jedben, hogy másutt is szeren­csét próbálj?- Nem. Erre csak közhelye­sen lehet válaszolni: egy fele­ség, egy autó. Azt szokták mon­dani, hogy van ilyen típusú em­ber. Én ilyen vagyok. Lehetősé­geim ugyan voltak, de mindig nemet mondtam.- A rendszerváltás előtt vagy utána volt jobb az újságíró helyzete?- Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de szinte egyforma a helyzet. Kiegyenlítik egymást ugyanis a pozitív és negatív té­nyezők. Az átkos pártállami időkben minden pontosan el­lentétesen működött, mint a de­mokráciában. Akkor negatívu­mot nem lehetett írni, mert cen­zúrázták; ma pedig a pozitív történéseknek nincs hírértéke a médiában. Jó példa az előbbi­re, hogy a 80-as évek elején ír­tam egy szocioriportot a kapos­vári mosoda munkásnőiről, akik áldatlan körülmények kö­zött dolgoztak hajnaltól késő es­tig. József Attila világát idéző miliőben éltek, ami engem megragadott. A riportot megír­tam, de nem jelenhetett meg. Mégis behívatták a főszerkesz­tőt a pártbizottságra, ahol kö­zölték vele: az ilyen pánikkeltő hangokat szíveskedjék kiszűrni a lapból.- Nem rúgtak ki?- Nem, de ezek után a főszer­kesztő engem állított a szőnyeg szélére. A hivatásbeli elkötele­zettségemet, hovatartozásomat kérdőjelezte meg, miután én úgy éreztem, hogy teljesen em­berien, ösztönösen reagáltam egy körülöttem levő helytelen dologra. Egy idő után már kiala­kult a reflex, hogy a túlontúl ké­nyes témákat nem lehet megír­ni, mert úgysem jelenhet meg. így tele voltak a lapok jó pél­dákkal. Aztán fordult a világ, és ma már szívesen olvasnék egy úgynevezett pozitív riportot, ahol valami jó példát mutatnak be. Ám ennek most nincs el- adhatósági értéke, mert nem szenzáció. Régen a politikai kényszer tartotta az újságíró szemén a rózsaszín szemüve­get, ma pedig egyfajta piaci, gazdasági érdek diktál.- Volt olyan műfaj, amit szíve­sen kipróbáltál volna, de nem volt rá lehetőséged?- Talán csak színikritikát vagy filmkritikát nem írtam. Abban még kipróbáltam volna magam. Viszont szívesen em­lékszem a mezőgazdasági rovat­ban eltöltött nyolc évre, bármi­lyen rossz szájízzel is kezdtem ott a ténykedést. Tősgyökeres városi gyerekként a kapát a ka­szától se tudtam megkülönböz­tetni, amikor egyszer csak áttet­tek a mezőgazdasági rovatba. Bíró Ferenc szerint átalakult a sajtó: régen csak a jót lehetett megírni, ma viszont a negatív szenzáció kell... Úgy éreztem, nagyon kitoltak velem, mert nekem most a Ványa bácsiról kellene kriükát írnom. Ezzel szemben azt kel­lett hallgatnom a kollégáktól, hogy „Na, trágyaüprók, a tarho­nyatermesztés hogy áll?”. Aztán persze nagyon megszerettem az őszinte falusi embereket, mert szívesen megnyíltak és önma­gukat adták. Nyoma sem volt annak, amit városi hivatalnoki körökben tapasztaltam: az „agyonrágott” mondatoknak.- Újságíróként állandó moz­gásban voltál. Később szer­kesztőként még inkább be volt osztva az életed. Mennyi időd volt emellett a családodra, ma­gánéletre?- Mindig kevesebb, mint sze­rettem volna. Pedig nálam az új­ságírás mindig második helyen volt a család után. Voltak ebből konfliktusaim is. Úgy hiszem most is: a pálya nyújtotta siker­élmény örömet adhat, de nem akkora örömet, mint a család.- Sokaknak van egy kultikus hely az életében, ahol szíve­sen töltik a szabadidejüket. Úgy tudom, neked is van...- A Szentmihály-hegy ilyen. Pedig városi emberként ben­nem igazán nem volt ilyen vágy, hogy faluhelyen bármi­lyen nyaralót szerezzek. Már annyira megszoktam a város nyújtotta összkomfortot, lehető­ségeket, hogy nem vágytam no­mádabb viszonyok közé. A fiam egyszer kirándult a Drávánál és Azt mondják, hogy néha újságírónak lenni nem egy életbiztosítás...- Néha valóban kerülhet az ember kissé kellemetlen helyzetbe, ha rosszkor rossz helyen van. Velem megesett az is, hogy rámlőttek a dél­szláv háború idején az orvlö­vészek. Pakracnál jártunk a fotóssal, mert minél közelebb akart jutni a frontvonalhoz. Amikor megérkeztünk, rögtön végigcsapott egy géppisztoly­sorozat mellettünk a falon. A kísérőnk nagyon megijedt, egyből lerántott bennünket a földre. Ez azért egy olyan jele­net volt, amit csak filmekben lát az ember. Aztán bemen­tünk a horvát parancsnok­ságra, ahol megmondták, hogy 200 méterre van az iga­zi frontvonal... Bíróferis aranyköpések Jó TANÁCS:- Elmész az eseményre, de nem várod meg, amíg megfő a csülök! BÖLCSELET: - A nők azért mennek férjhez, mert bizsereg az identitásuk! NEHÉZ NAP: - Holnap nehéz napom lesz, hajfestéket is hozok magammal, ha estére megőszülnék! ÖNÉRZET: - Én egy vidám ember vagyok, de bárkivel nem heherészek! okítás: - Annyit agitáltam a csajokat, hogy ennyi erővel a téeszbe is beszervezhettem volna őket! megérzés: - Régi motoros vagyok, de ezek most tanu­lóvezetőnek néznek. áradozva jött haza, hogy milyen csodálatos a táj. A Dráva és a Mura találkozásánál vettem egy kis birtokot, ami azóta a sza­badidőt jelenti a számomra. Már nem azt mondom évek óta, hogy gyerekek, ha szombat, ak­kor szabadidő, hanem hogy amennyiben szombat, akkor Szentmihály-hegy.- A szabadidő növekedésével nem merült föl a gondolata egy könyv megírásának ben­ned? Akár egy interjúköteté...- Tény, hogy az elmúlt húsz évben valamennyi jelentős po­litikussal és egyházi vezetővel készítettem interjút. Nagy di­vat mostanában, hogy ezeket könyvbe szedik. Én ezt nem ter­vezem. Igaz, hogy az újságíró mindig azzal a dilemmával ta­lálja szembe magát, hogy csak a mának ír, s így holnap ő már senki. Ez készteti a napilapos újságírókat arra, hogy valami örökbecsű produktummal állja­nak elő. így kerülhet föl a nevük a könyvespolcra. Ám én nem tu­dok abban hinni, hogy ez való­ban érdekelné az embereket, néhány barátomat és családta­gomat leszámítva. Ezért nem járkálok cégekhez, hogy 30-50 ezer forintonként összekalapol- jam a kiadatást. Helyette in­kább minél több időt töltök a Szentmiháty-hegyen, a Mura és a Dráva találkozásánál. S talán még az sincs kizárva, hogy egy­szer föltekerhetem a sorompót az őrtilosi bakterház mellett... 50-60 főt foglalkoztató Dél-dunántúli dinamikusan fejlődő fémipari részvénytársaság, amely termelésének 90%-át külföldi piacokon értékesíti, nyugdíjazás előtt álló ügyvezető igazgató mellé bizonyítani akaró fiatal munkatársat keres Elvárások:- felsőfokú műszaki végzettség,- tárgyalóképes biztos német nyelvtudás,- magabiztos fellépés, nagy teherbírás,- alkalmasság a hatékony nemzetközi team munkára,- jó tárgyalási és kommunikációs készség,- angol nyelvtudás előnyt jelent (a németen kívül),- maradéktalan céglojalitás. Amit kínálunk:- versenyképes jövedelem, > -telefonhasználat,-vezetői beosztás lehetősége,- szolgálati lakás (szükség esetén). Jelentkezés: Fényképes önéletrajzot magyar és német nyelven a megjelenéstől számított 4 hétig "Ügyvezető 2007" jeligére várjuk az alábbi címre: Dene Marianna BRAINVEST KFT 1026 Budapest. Bimbó u. 152/a ”“450.0° COATS Magyarország Kft. egy multinacionális cég Nagyatádon működő vállalata termelést tervező csapatába logisztikus/termeléstervező munkatársat keres. Amennyiben Ön középfokú végzettséggel rendelkezik, angolul tárgyaló képes és számítógép felhasználói ismerete jó, úgy eséllyel pályázik az általunk hirdetett munkakörre. Pályázat elbírálásánál a SAP felhasználói ismeret és a felsőfokú iskolai végzettség előnyt jelent. Új munkatársunk folyamatos fejlődéséhez belföldön és külföldön szakmai tréninget tartunk. A munkáltató teljesítmény arányos jövedelmet és a Kollektív Szerződésben meghatározott juttatásokat biztosítja. Ha Ön szereti a kihívást és egy nagy múltú gyár eredményorientált csapatának tagja szeretne lenni, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzát küldje el: 2006. szeptember 11-ig Coats Magyarország Kft. 7500 Nagyatád, Gyár u. 21. címére borítékon „Pályázat" megjelöléssel, vagy a következő e-mail címre: laszlo.horvath@coats.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom