Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
7 2006. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP egy angol Budapesten Igyekezett objektív maradni, nem használta sem a forradalom, sem az ellenforradalom címkét, a „társadalmi robbanás” kifejezést találta ki az eseményekre / ■■ / ANGOLOS BEDEKKER ÖTVENHATRÓL Történelmi bédekkert írt az ötvenhatos forradalom budapesti helyszíneiről Bob Dent, Magyarországon élő angol újságíró. Csontos Tibor- Magyarországon élő külföldiként egyszerre van kint és bent az események megítélésében. Ez előny vagy hátrány?- Nekem ezt nem könnyű megítélni, erről az olvasó dönt, ez is hozzájárul az újszerűséghez. Igyekeztem objektív maradni, egyik címkét sem használom, a „társadalmi robbanás” kifejezést találtam ki az események jellemzésére. Érdekes, Nagy Imre közelmúltban kiadott snagovi naplójának szerkesztője a „politikai robbanás” megjelölést használja. Regőci Barbara a csúcson hagyta abba, főszerepeket táncolt a Flamand Királyi Balettben, amikor váratlanul bejelentette, hogy hazaköltözik Budapestre- Rainer M. János történész ötvenhatos útikönyvnek nevezte művét. Egyetért e minősítésekkel?- Mondhatni, hogy történelmi bédekker, de szerintem ennél mégis jóval több. Eredetileg zsebkönyvet terveztem Budapest ötvenhathoz kapcsolódó nevezetességeiről. A kötet abból a szempontból hagyományos útikönyv, hogy tájékoztat az épületekről, utcákról, terekről, amelyek történelmi szerephez jutottak, arról is, miért váltak fontossá 1956-ban. ményeket, mert békés tüntetés volt, erőszak és háborús jelenetek nélkül, amikor semmi sem befolyásolhatta a visszaemlékezőket. Gondoljunk bele, hogy akkor milyen nehéz hitelesen felidézni a harctérnek számító Rádió, Köztársaság tér vagy a Corvin köz eseményeit!- Vaskos könyvet tett le az asztalra. Feltételezem, alapos kutatómunka után tudja, ismeri a választ arra, miért tekinthető máig ellentmondásosnak az ötvenhatos történések megítélése. Mindemellett húsz éve benne él a magyar valóságban, ismeri a közgondolkodást, jól tájékozódhat 1956 megítélésének aktuálpoütíkai mezőül.- Ne gondolja, hogy ez magyar sajátosság. Máshol ugyanezt „csinálják” a történelemmel. Ezzel együtt úgy gondolom, ennek az oka, hogy káosz is volt 1956-ban. A felkelés spontán folyamatként zajlott, napról napra gyors és sok esemény történt, nem meglepő, hogy ennyire különbözően ítélik meg. Talán ez a spontaneitás okozta, hogy nem emlékeznek, mi történt pontosan a már említett Bem téri tüntetésen, ahol, ha jól tudom, mikrofon sem volt, tehát nem lehetett tisztán hallani a felszólalókat. Azért is koncentráltam a helyszínekre, mert ezek pártpolitika-mentesek. Nem volt feladatom eldönteni, forradalom vagy ellenforradalom zajlott-e ötvenhatban, a szlogenek mögé igyekeztem behatolni.- Hogy lehet lelépni a színpadról, amikor a közönség vüág- szerte hosszan ünnepli?- Fájt a búcsú, de úgy éreztem, hogy nem tartozom sehova. Belgiumban idegen voltam, itthon már nem ismertek, hiszen tíz évig jártam a világot.- Itthon is van legalább három jó balettegyüttes, miért nem volt jó a magyar színpad?- így alakult. Bérezik Sára nénihez iórfctm művészí tornára, s addig mondogatta szüleimnek, a balettiskolában a helyem, hogy 9 évesen beírattak. Amikor végeztem, kimentem Frankfurtba egy próbatáncra. Fel is vettek a Mainzi Állami Színházhoz. Ott táncoltam négy évig, s utána szerződtem a Flamand Királyi Baletthez, s bejártuk a világot Amerikától Kínáig.- Elfáradt, vagy csak úgy érezte, hogy itt az ideje egy másik pályát kezdeni?- Túl sok volt tíz év külföldön, és hát nem lehet egy életen át táncolni.- Miért, a harmincéves táncos már öregnek számít?- Nem, hiszen volt 34 éves tánrncnrí ic 37 pcrvíittpchpn Ám npm akartam megvárni, míg a testem mondja be a végszót. Jó formában voltam, sérülésem sem volt még, de ahogy csavartam, facsartam a testem, már néhány helyen fájt. - Meglepődtek, amikor bejelentette, hogy nincs tovább?- Megdöbbentek. Nem értették, hogy miért pont most hagyom abba, amikor jól megy a szekér, de aztán megértették, hogy már belefáradtam a cigányéletbe, és szeretnék letelepedni. Itthon elkezdem az egyetemet, üzleti ismereteket tanulok majd, s ott így is én leszek az öregasz- szony. Igaz, beszélek angolul, németül, franciául és flamandul. Apám mindig mondogatta, hogy maid átvehetnem a nr-céeét. de amikor közöltem vele, hogy hazajövök, ő is meglepődött. Azóta már nála dolgozom, a Magyar Borok Útján ralin én voltam a háziasszony.- S nem fáj a szíve, amikor egy balettelőadásról olvas, hiszen lehetett volna asszisztens vagy koreográfus?- A koreográfiához nincs tehetségem. Nem bántam meg semmit, de a balettnek vége. Én is fanatikus voltam, mint sok más társam, s reggeltől estig a színpadon forogtam. Ám nem szerettem volna úgy járni, mint azok, akik lesérültek, s ott álltak egyedül, mert a színházon kívül még egy ismerősük sem volt ■ Dalia László lékeznek, hol volt a Kilián-lakta- nya, hol állt a Sztálin-szobor, gondoltam, ezért érdekes lesz nekik és a külföldieknek is a könyv.- Azt mondja, tudni akarta, mi történt 1956-ban. Megtudta?- Meglepheti a válasz, de igen is, meg nem is. Tény például, hogy október 23-án a Bem téren volt az első tüntetés, de hogy ott mi történt, kik beszéltek és mit mondtak, nem tudni. Találtam szemtanúkat, de mást mondtak, mint amit a Bem téren ugyancsak ott tartózkodó, írott forrásokban megszólaló résztvevők állítottak. Az biztos, hogy Veres Péter, az írószövetség akkori elnöke felszólalt, egyesek szerint a szövetség hét pontját olvasta fel, mások úgy vélik, a diákok követeléseit kommentálta, megint mások úgy vélik, a varsói eseményeket példaként állította Magyarország elé. Jelenléte azért is érdekes, mert az aznap reggeli pártlap, a Szabad Nép első oldalán közleményjelent meg: az írószövetség üdvözli a lengyelországi változásokat, de nem helyesel semmiféle demonstrációt sem. Nem tudni, felolvasták-e itt a diákok híres követeléseit? Bulka László azt- Miért éppen az ötvenhatos dráma színtereit választotta legújabb kötete témájául?- Mielőtt szabadúszó újságíróként Magyarországon kezdtem volna dolgozni, semmit sem tudtam az országról, csak az 56-os események történetét ismertem. Fontos persze eldönteni, mi volt 1956: népi felkelés, forradalom, ellenforradalom, polgárháború, antisztálinista felkelés, az antiszemitizmus által kirobbantott mozgalom. De számomra ugyanilyen izgalmas az ellentmondások, rejtélyek elemzése, a történészek ugyanis máig nem adtak egyértelmű válaszokat Könyvem nem tudományos értekezés, „csupán” igyekszik kivallatni a helyszíneket, s az egymásnak olykor ellentmondó vélemények alapján rekonstruálni, milyen események zajlottak a történelmi helyszíneken. A kötet születését persze felgyorsította az ötvenedik évfordulóra való készülés.- Az események idézésében ragaszkodott Budapesthez, a vidéki városok forradalmi geográfiájával viszont adós maradt- Mivel a kötet elkészítéséhez semmüyen támogatást nem kaptam, kénytelen voltam Budapesten maradni. Szerettem volna ugyanilyen módszerrel feldolgozAz biztos, hogy Veres Péter, az írószövetség akkori elnöke felszólalt, egyesek szerint a szövetség hét pontját olvasta fel a Bem téren ni a különböző városok ötvenhatos eseményeit is, hiszen nagyon fontos történések fűződtek a Budapesten kívüli helyszínekhez is. Mindössze két akadálya volt az elképzelés megvalósításának: az idő- és a pénzhiány. Szerződés nélkül fogtam a munkához, magamnak kezdtem írni a könyvet, tudni akartam, mi történt Meglepetésemre budapestiek nem emmondja, közvetlenül a Szózatot elszavaló Bessenyei Ferenc mellett állva felolvasta e tizenkét pontot. A történészek szerint viszont ez nem hangzott el. Ez volt a felkelés első napja, az első ellentmondásokkal. Sok ilyenre bukkantam későbbi kutatásaimban is.- Végül is egyértelművé tette a helyszínek vallatása során, hogy valójában mely események történtek meg, és melyek nem?- Inkább az olvasóra bízom az ellentmondások feloldását Azért is hoztam példának a Bem téri eseNem lehet egy életen át táncolni búcsútánc Nem akartam megvárni, míg a testem mondja be a végszót INTERJÚ
