Somogyi Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-15 / 190. szám
HAC S 0 6 6 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. AUGUSZTUS 15., KEDD SZAMOKBAN Alig kétszáz éves a múlt hácsnak mindössze néhány száz éves a múltja. Birtokosa, az Inkey-család német telepeseket hívott be 1828-ban. A község lakossága 1855-ben építette az evangélikus imaházat. Az 1867-es év rossz emlékű a falu krónikájában: akkora tűzvész pusztított, hogy a házak fele leégett. 1860-tól már a Zichyeké a határ, ők birtokolták a XX. század elejéig. Felére fogyott a falu TÍZ ÉVVEL EZELŐTT még több mint félezren éltek Hácson. Ma már alig kerüli el a négyszázat az állandó lakosok száma. A legtöbbet 1930 és a hatvanas évek és 1960-1980 között fogyott a falu. Azokban az évtizedekben éppen annyival csökkent a település lélek- száma, mint amennyien mára maradtak a hácsiak. 1960- ban ugyanis még több mint 1100 lakója volt a kis településnek. Igaz, az elmúlt két évben jóval több kisbaba született, mint a korábbi években. RECEPT Őszibarackos hegy kubik zsuzsa osztotta meg velünk az egyik kedvenc süteményének receptjét. Az őszibarackos hegy úgy készül, hogy négy tojásból kerek piskótát sütünk, aminek a belsejét kivájjuk. Egy kiló barackot megtisztítunk, szeleteljük, háromnegyedét a piskótába tesszük. A maradékot apróra szeljük. Fél liter tejszínt felverünk három vaníliával, két nagykanál porcukorral és két csepp rumeszenciával és egy tasak habfixálóval. Ebbe keverjük a maradék barackot: kupola alakban a tortalapra halmozzuk és a kivájt tésztát a tetejére morzsoljuk. Két órát hűtjük. Könnyű és frissítő nyári édesség. Idősebb Visnyel Lajosné (balról), Ifjabb Vlsnyei Lajos, Ifjabb Vlsnyei Lajosné és Visnyei Gabriella. A család kedvence a keresztgyerek: a kis Domlnik Több generáció, több öröm jövőkép Szeretnék, ha több fiatal alapítana családot a településen A falu végében és a putenda szélében laknak Visnyeiék. A család négy generációra visszamenően él ugyanabban a házban, mégis volt úgy, hogy nem hácsiak, hanem gyugyiak voltak...- Amikor én születtem, ez a falurész még Gyugyhoz tartozott - magyarázza az első hallásra furcsa helyzetet idősebb Visnyei Lajosné. - Igaz, az nem most volt: 1927-ben születtem. Szóval az anyakönyvi kivonatomban még Gyugy szerepel, de aztán Hácshoz csatoltak bennünket, és így lettem gyerek Hácson, úgyhogy sehova nem költözött a családunk. Hát valóban nem: Visnyeiék ugyanabban a házban élnek lassan már évszázada, csak mindig kicsit toldottak hozzá, amikor bővült a család. Most is felújításra készülnek és titokban arra, hogy a most legfiatalabb generációval sem szakad meg az a hagyomány, hogy együtt laknak a nagyszülők és a fiatalok.- Nekem ebben bizony semmi furcsa nincs, sőt nem túl nagy, inkább először kicsi volt a nagycsalád - mondja ifjabb Visnyei Lajosné. - Ha valaki, én valóban nagy családban nőttem fel. Tizennégyen voltunk testvérek, én voltam a tizenegyedik. Amikor nem volt mindenki otthon, akkor is tízen ültünk az asztal körül. Sajnos abban az időben alapítottunk családot, amikor nagyon nehéz volt. Ezért csak két gyereket vállaltunk. Ők már csak akkor tudták meg, milyen egy nyüzsgő család, amikor édesanyáméknál egy-egy buzsáki búcsú alkalmával összegyűlt az egész família. Szóval nekem ehhez nem kellett hozzászoknom és csak reménykedem benne, hogy sosem maradunk kettesben ebben a házban. Ezért is tervezzük a felújítást...- Talán majd az öcsém itthon marad - mondja Visnyei Gabriella, miután végighallgatta az hács öt utcáját becsülettel elnevezték, ahogy azt illik. Ebben a faluban is van Petőfi meg Kossuth és Dózsa György utca is. Hiába. Az itteniek szinte mindegyiknek adtak saját nevet. A Petőfi utédesanyját. - Én sem bánkódnék, ha együtt kéne laknunk, de talán a testvérem alkalmaz- kodóbb. Persze ez nem azt jelenti, hogy nagy mehetnékem van. A falut például semmiért itt nem hagynám. Volt már többször lehetőség, de maradtam. A középiskolát és a főiskolát is Kaposváron végeztem, tudom tehát, milyen városban lakni, de nem szeretnék. Itt szabadabb az ember, még akkor is, ha van, ami könnyebb egy nagyobb településen.- Itt egyetlen probléma van - mondja Visnyei Lajos. - Az, hogy kevés helyben a munkalehetőség. Ha többen megélhetést találnának, biztosan többen lennénk, de sajnos nincs munkahely. Utazni kell érte, az meg már igen bonyolult innen. Kaca például az Öreg utca, a Kossuth és a Petőfi utcát együtt csak putendának emlegetik, a Diófát pedig Új utca néven ismeri minden há- csi, mert itt épült az elmúlt időben a legtöbb új ház. posvár messze van, a Balatonon meg csak nyáron van lehetőség. Persze a bejárás pénzbe kerül, a mai fizetések mellett az sem egy utolsó szempont.- Hát biztos, hogy ez így van - veszi át a szót a feleség. - Én férjhez jöttem ide még a hetvenes években. Amikor idekerültem, azért nem volt ez még egy ennyire fogyófélben lévő község. Aztán egyre csak kevesebben és kevesebben lettünk. Sok az öreg, kevés az a fiatal, akiről tudja az ember, hogy na ez biztos itt képzeli el a jövőt. Bevándorló persze van. Igaz, a külföldiek leszoktak már Hácsról, de akik olcsóbb házat keresnek a környékről, csak idetalálnak. Először mindenki örült neki, de ma már? Nézze meg a szomszéd telket. Ennél nagyobb gaz is volt már, és olyan telektulajdonos is van, akit még nem is láttunk a faluban. Szóval mindenkinek jobb lenne, ha inkább helybeliek látnának fantáziát a mi kis falunkban... A Visnyei család mindenesetre jó példa. Ahogy kinéz, jó pár évtizedig lesz még lakója a családi fészeknek a falu végében, a putenda szélén... Utcakeresztelésben jeleskednek a hácsiak Utat építene a kistérség Hács és Gyugy között elkészítette a második Nemzeti Fejlesztési Terv időszakára szóló programját a Po- gányvölgyi Többcélú Kistérségi Társulás. A legfontosabb céljaik egyike a kis települések közötti átkötőutak megépítése. A néhány kilométe- ' rés utak megépítését tervezik Öreglak és Buzsák, Kis- berény és Hács, Gyugy és Hács, valamint Somogyvár és Öreglak között. Az említett községek között ma még csak hosszas kerülővel lehet közlekedni. Céljuk továbbá az intézmények korszerűsítése és Csisztafürdő fejlesztésének támogatása. Temetőkapu és urnafal épült idén a sírkertben évek óta tervezték és tavaly már hozzá is fogtak a temető ,. uniós korszerűsítésének. A >' területfejlesztési tanácstól nyertek ehhez pénzt. A vizesblokk és a temetőkapu megújult és felépítettek egy urnafalat is a sírkertben. Ökumenikus összefogás szépítette a templomot A falu teljes összefogásával újult meg a hácsi evangélikus templom. Nemcsak az evangélikusok, de a katolikusok is segítettek a felújításában. A hívek adományából és egy Sapard-pályázatból több mint 17 millió forintot költhettek arra, hogy kívül- belül megújulhatott. A helyiek büszkék a pár éve meg- szépült evangélikus templomra Az oldal cikkeit Fábos Erika írta Fotók: Török Anett és Márton László Közösséget kovácsolna a hácsiak új lelkésze Új lelkésze van a hácsiaknak. zsíros András, az evangélikus közösség fiatal vezetője annyira új, hogy most ismerkedik a területével. Ez nem kis feladat, a terület sem kicsi. Vasárnaponként több mint száz kilométert vezet le, amire mind az öt istentisztelet végére ér.- Korábban Tolna megyében voltam segédlelkész, de előtte a kaposvári evangélikus közösségben is dolgoztam - mondta Zsíros András. - A feleségem is a kaposvári gyülekezetben vállalt feladatokat, így nem ismeretlen a környék. Amikor az elődöm, Aradi György Budapestre távozott, hárman is jelentkeztek. Azért volt szerencsénk, mert ismertek bennünket és házaspárt kerestek. Örülünk a lehetőségnek, mindig is olyan helyre vágytunk, ahol sokféle emberrel találkozhatunk. A feleségem, Lilla, végzős a teológián, úgy tervezzük, jövőre ketten már jobban el tudjuk látni a településeinket. Addig ismerkednek a helyi sajátosságokkal. Könnyen megy, mert mindenhol szeretettel fogadták be őket. Azt szeretnék, ha a hitéletet úgy sikerülne még jobban megpezsdíteniük, hogy a közösségek alakítsák az együttléteket. Tízéves a település legjobb mesélője oklevelek Ahol csak elindult, verssel és mesével is mindig első lett Kauer Szabolcs nem bír egy helyben megülni, amikor van hozzá társaság, a bőrt rúgja, amikor meg nincs, biciklire pattan és teker. A tízéves fiú igazi örökmozgó és focistának készül. Na persze nemcsak a gyakorlatban, a portugál csoda, Ronaldino mezében, hanem még otthon a szobában is. Minden sportújságot elolvas és teljesen képben van a világ legjobb csapatait és csatárait illetően. Szóval a futball az első és a második is az életében, csak egy dologban nem biztos még, abban, hogy kapus vagy csatár lesz, ha nagy lesz. Igaz, ettől sem esik kétségbe, mert úgy gondolja, ráér ezt még eldönteni, tízévesen nem tudhat mindent az ember. Ez idáig rendben is van, tízéveseknél ilyenkor még valóban erről szól az élet. Kauer Szabolcs azonban csak első ránézésre - és talán csak a Ronaldo-mez miatt - olyan, mint a többi kortársa.- Szeretem a meséket - kezdi a mesét Szabolcs a „másik életéről”. - Mindig is szerettem. Már kiskoromban is tudtam párat. Aztán elindultam egy mesemondó versenyen és olyan jó helyezést értem el, hogy utána már nem hagyták, hogy a következőn ne induljak. Nem bánom ám, igaz, focizni azért jobban szeretek, de a mesék jók és mesélni is jó. Kauer Szabolcs nemcsak mesekönyveket olvas, sportújságot Is De még mennyire. Kauer Szabolcs pedig nem csak szeret, de tud is mesélni. Az emlegetett első mesemondó versenyen például hétévesen rögtön a tízévesek között nyert. Azóta pedig tucatnyi versenyen indult el és csak egyszer lett második.- Nem tudom, meddig fogok még mesélni - gondolkodott el Szabolcs. - Most leszek ötödikes és azt mondják, az ötödik az nehéz, lehet, hogy nem lesz időm rá. Majd kiderül, nemsokára kezdődik a suli. Várom. Azt hallottam, hogy a felsősöknek négy pingpong-asztala is van. Az alsóban a négy osztálynak csak egy volt, szóval már nagyon kíváncsi vagyok...
