Somogyi Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-25 / 199. szám

3 SOMOGYI HlRLAP - 2006. AUGUSZTUS 25., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP A praxisjog hálójában jelentkezők híján Néhány év múlva kritikus lesz a háziorvoshiány Kevés a fiatal háziorvos Somogybán: a praxisok ötödébe belátható időn belül új doktor kellene, ám szinte alig akad jelentkező Kaposvár második lett Mergancz Sándor, a kapos­vári lövészklub tagja az or­szágos bajnokságon. Légrádi József - a 60 év fe­letti korcsoportban - a harmadik helyen végzett. A döntőt Sarlós-pusztán rendezték meg. (hm) Kaposvár 2,4 millió forint értékű diabetikus édesítő­szert adományozott a Ma­gyarországi Német Ingat­lantulajdonosok Alapítvá­nya a balatonszabadi, bar­csi, nagyatádi, kaposvári és siófoki cukorbetegek egye­sületének, melyet csütörtö­kön adott át Gyenesei Ist­ván országgyűlési képvise­lő, a Somogyért Egyesület elnöke. Az adományt 1000 somogyi cukorbeteg kapja majd meg. (mg) Kőkút AUGUSZTUS Utolsó hétvégéjén rendezik az im­már hagyományos faluna­pot. A szokásos sportver­senyek mellett össznépi bográcsozás is lesz, míg este utcabál zárja a ren­dezvényt. (av) Nemesdéd nagyon jól szere­peltek a letenyei kulturális és gasztronómiai fesztivá­lon a Napsugár Nyugdíjas Klub asszonyai. Ezúttal nem műsort adtak, hanem szakácstudományukat mu­tatták meg lángos- és rétes­sütésben. Egy mini gyü­mölcskiállítást is felállítot­tak, ahol a most termő gyü­mölcsöket és házias lekvá­rokat vonultatták fel. (ve) Toponár a héjas gyümöl­csöt termesztők országo­san 2900 hektár után igé­nyelhetnek támogatást a nemzeti forrásból. A múlt évhez képest hektáron­ként kétezer forinttal töb­bet, 31 ezer forintot kap­hatnak a jogosultak, (hm) Zákány megújult iskolában tanulhatnak ősztől a diá­kok. A korábban életveszé­lyesnek nyilvánított épüle­tet pályázati források segít­ségével korszerűsíthette és bővíthette az önkormány­zat. Összenyitották a régi és új épületrészt, öt új tan­termet építettek, nyelvi la­bort és foglalkoztatótermet alakítottak ki, valamint be­építették a tetőteret, (va) A Magyar Orvosi Kamara szerint papíron hat-hét­millió forintot ér egy házi­orvosi körzet - az árat az egyéves egészségbiztosítá­si finanszírozási díj alap­ján ajánlják ám ennyi­ért szinte lehetetlen elad­ni egy városoktól messze fekvő somogyi praxist. Vas András- Ha hárommilliót kapnék érte, már örülnék - jegyezte meg Bol- la Borisz nemesvidi háziorvos, aki állítása szerint - mivel az utolsó mohikánok egyikeként, még közalkalmazottként dolgo­zik - nincs is tisztában az adás­vételi procedúrával sem. Ha vi­szont nem talál vevőt, s úgy dönt, megkezdi jól megérde­melt nyugdíjas éveit, a praxis­jog visszaszáll az önkormány­zatra, s a jövőben a falu vezeté­se kereshet orvost. Csak éppen nem biztos, hogy talál. A körülbelül kétszázötven somogyi körzetből jelenleg négy-ötben évek óta nincs or­vos - Pusztakovácsiban, So- mogyfajszon szinte remény sincsen, hogy új doktorra lel az önkormányzat. Emellett még a praxisjogok ötödé vár gazdacserére: az ott dolgozó orvosok zöme nyugdíjasként gyógyít, s csak a helyiekkel szemben érzett szolidaritás, no és a csodában bízva egy majda­ni vevő miatt nem adják vissza körzetüket az önkormányzat­nak. Jelentkező azonban nin­csen, pedig a bankok igen ked­vező kamatokkal adnának hi­telt az esetleges vevőknek.- Egy praxis eladhatósága egyrészt attól függ, hol találha­tó, másrészt a kártyaszámtól s a háziorvosok szerint ahhoz, hogy anyagilag is megérje egy orvosnak egy körzetben dol­gozni, legalább 1500 beteg kártyájára lenne szükség. So­mogybán viszont a praxisok többsége jócskán elmarad et­től. Ráadásul az sem mindegy, az ügyeleti rendszertől - állítot­ta Antal László kaposfői házior­vos, az orvosi kamara háziorvo­si tagozatának megyei elnöke. - Somogybán a Kaposvár kör­nyéki és a Balaton-parti praxis­jogok számítanak jónak. A töb­bit csak a piaci ár alatt vagy még annyiért sem, sőt egyálta­lán nem lehet eladni. A különbségeket jól mutatja, hogy a mezőcsokonyai körze­tért néhány esztendeje például csak kétmillió forint körül ka­pott eladója, míg a taszári pra­xisjog állítólag a piaci ár, azaz hétmillió forint felett cserélt gazdát. A fentiek mellett az önkor­mányzat felelősségét is érde­hogy felnőtt, gyermek- vagy vegyes körzetben dolgozik a doktor: leginkább az utóbbi a kifizetődő, hiszen az egészség- biztosító a kisgyermekek és idősek utáni ellátásért maga­sabb összeget fizet. A különb­ség akár háromszoros is lehet. mes megemlíteni. Egy házior­vosi körzet megvásárlása után az új tulajdonost nem védi semmilyen törvényi jogsza­bály: előfordult, hogy az új or­vost a falu vezetése néhány hó­nap alatt ellehetetlenítette, mondhatni elüldözte. Az orvos ilyenkor nem kapja vissza a praxisáért járó pénzt, ráadá­sul a doktor nélkül maradt körzetből csakhamar elvándo­rolnak a betegek a szomszé­dos orvosokhoz. Visszacsalo­gatni viszont szinte lehetetlen a pácienseket: szinte csoda­számba megy, hogy a csak­nem egy évtizede orvos nélkü­li Csö-kölynek június óta is­mét saját doktora van.- Már most is kritikus a helyzet, hiszen rengeteg a nyugdíjas vagy nyugdíj előtt álló, ám még praktizáló orvos Somogybán - állította Antal László. - Kaposvár szűk körze­tében például legalább heten dolgoznak így. Néhány év múl­va krónikus háziorvoshiány léphet fel a megye egyes része­in. Egész térségek maradhat­nak szakember nélkül... JEGYZET Lódoktor kerestetik AJÁNDÉK LÓNAK NE NÉZD a fo­gát! - tartja a mondás, ám úgy tűnik, igencsak elkélne egy fogakhoz is értő lódok­tor a hazai háziorvosi rend­szerben. Hat esztendeje, hogy az akkori kormányzat megajándékozta a - népie­sen - körzeti orvosnak hí­vott réteget: létrejött a pra­xisjog, mellyel a doktor sza­badon gazdálkodhatott. A kórházak falai között kitört a rebellió: nem elég, hogy egyes kollégák évek óta nem álltak sorba húsért, to­jásért, most még milliós adományokat is kasszíroz­hatnak állam bácsi jóvoltá­ból. Mert hát mindenki úgy vélte, a háziorvos első dolga lesz, hogy áruba bocsássa immár forintosítható körze­tét A vihar aztán lassan el­csendesedett, sőt, a legtöbb helyen a betegek semmit sem érzékeltek a szakma belharcából: ugyanúgy, ugyanaz a doktor kezelte őket, mint korábban. FÉL ÉVTIZED MÚLTÁN VÍSZOnt ismét előkerült a téma, csak éppen ezúttal a másik oldal, a háziorvosok panaszkod­nak. A megyében ugyanis néhány kivételtől eltekintve eladhatatlan a praxisjog. Vi­szont az orvos szívesen sza­badulna tőle: elérte a nyug­díjkorhatárt, esetleg az or­szág más tájékára vágyik, ám portékája nem kelendő. Nemhogy a kamara által el­képzelt hat-hétmillió forin­tért, de sokszor annak har- madáért-negyedéért sem. MÁS LEHETŐSÉG HÍJÁN a dok­tor nyel egyet, s dolgozik to­vább. Amíg egészsége, csa­ládja engedi. Egyszer azon­ban - a virtuális milliókkal mit sem törődve - kényte­len lesz végleg becsukni maga után az ajtót. S akkor az érintett körzet - Somogy­bán fél évtizeden belül a praxisok ötödé - ott marad orvos nélkül. Szerencsés esetben talán arra jár majd a lódoktor... Gyermeket és öreget jobban megéri gyógyítani Látogatás a Mesternél: osztálykirándulás a Róma-hegyre találkozó Az egri pedagógiai főiskolán végzett művészek vendégeskedtek Kaposváron, Ikafalvi Farkas Béla festőnél- Csíííz! - hangzik a vezényszó, villog a fotóapparát vakuja, ké­szül az utókor számára az emlék.- Mint egy osztálykirándulás- jegyzi meg valaki a csoportból, s a többiek helyeslőén bólogat­nak: - Olyan ez, mint anno öt­ven esztendeje... Persze néhányan hiányoz­nak az osztályból, egészen pontosan az évfolyamból, de azért tucatnyian eljöttek Ka­posvárra az egri tanárképző fő­iskola 1960-ban diplomázott rajz-földrajz szakosai közül. Ikafalvi Farkas Béla, a társaság vendéglátója pedig nem is tud­ja, mire legyen büszkébb: arra, hogy megmutathatja szülővá­rosát a régi haveroknak, vagy arra, hogy ilyen belevaló kis kompánia tagja.- A főiskola befejezése után megfogadtuk, nem szakad szét a társaság - meséli a Székely Ber- talan-díjas festőművész. Három napig tehát a somo­gyi megyeszékhelyre látogatott tucatnyi kőszegi, pécsi, fehérvá­ri, karcagi, debreceni vagy mo­hácsi művész: festők, grafikusok, tanárok. A Vaszary-házban kezd­tek, majd a városháza díszter­me^ a megyei múzeum és a Va- szary Képtár következett, hogy aztán felbuszozzanak a Róma- hegyi Rippl-Rónai-villába.- A mester is ilyen papucsban járt? - kérdezi a teremőrt tutyi- ba bújva az egyik mókás cso­Az egykori művészosztályt Pandúr József (balról) kalauzolta a villában porttag - s akár tényleg egy osz­tálykiránduláson, a társaság vi- háncolva vonul fel az emeletre.- Számunkra ez egy szentély - néz körül ábrándosán Ikafalvi Farkas Béla. - A magunkfajtá­nak egyszer nem is elég ide fel­jönni, hiszen minden egyes kép külön tanulmány. A csoport nehezen is halad szobáról szobára, főként úgy, hogy az egykori évfolyamtárs, Pandúr József kalauzolja őket, akinek személyében az egyik legfanatikusabb Rippl-Rónai- kutatót tisztelhetik a többiek. Az egyetemi docens minden képhez külön történettel szol­gál, s a művészek nemcsak a festő, de a köznapi ember Rippl­Rónaiból is kiművelhetik magu­kat. Ünnepélyes csend fogad minden új információt, elisme­rő pillantások övezik Pandúr Jó­zsefet. A tárlatvezetés végezté­vel ebédelni sietnek, hiszen szo­rít az idő: Szenna, Somogyvár és a somogytúri Kunffy-kúria várja a vándorokat.- Ilyenkor is az a cél, hogy helybéli specialitásokkal szol­gáljunk - vezet be a szokásjog­ba Ikafalvi Farkas Béla. - So­mogybán természetesen vadat eszünk. lövőre pedig minden bizony­nyal halat, hiszen egy esztendő múlva Mohácson jönnek össze újra. Ott pedig a halászlé dukál. Gyufatésztával. ■ Vas A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom