Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 30. szám

2006. JÚLIUS 30., VASÁRNAP

7

RIPORT, INTERJÚ

macskák Amikor bemutattuk, Londonban meglepődtek, hogy a vasfüggönyön túl is van színház,

és azóta sem okoztunk csalódást, így töretlen a bizalom

SZIRTESNEK HITELE VAN WEBBERNÉL

Nem lehetetlen, hogy egyszer Londonban rendez musicalt. Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatójának hitele van a muscalfejedelem Webbernél, akinek birodalmában különleges bánásmódban részesítik. Tiszteletjegy még neki sem jár a londoni előadásokra.

Csontos Tibor- Láttam a minap az uszodában: cseppet sem nyugodt tempót diktált. Színházigazgatóként és rendezőként is „gyorsúszó”?- Gyorsúszó vagyok a szó átvitt értelmében is, de a musical úgyszintén „gyors” műfaj. A musical egyik üzenete, az energia és a siker nagyban az előadás lendületétől is fiigg. Mindent megteszek azért, hogy ezt az energiát a társulat közvetítse a nézők felé. A musicalpróbák a tempóról, a ritmusról is szólnak, ez a műfaj egyik alapfogalma, foglalkozásunk alapkövetelménye.- Állítólag Illés György a hatvanas évek elején azt mondta a gimnazista Szirtes Tamásnak: „Válaszd a színházat, az mégiscsak úri foglalkozás!” Ma is annak számít? Úri szabókról hallottam, de úri színidirektorokról...- Azt hiszem, a színház ma is úri foglalkozás. Ehhez értek, ez a szenvedélyem, a színidirektorság minden pillanatát élvezem.

Bevételi kényszer- helyzet van, a színházi világnak s a Madáchinak az egyetlen lehetősége a musical. Miután szerelmes vagyok a műfajba, ez nekem nem kényszer, hanem áldás. S jó szerepeket tudok adni a színészeknek.- Néhai nagybátyja biztosan örülne unokaöccse mai sikereinek, melyhez kicsit ő is hozzájárult. A Buckingham-család udvari fotósaként beajánlotta önt a musicalfejedelem Webberhez. Szüksége lehetett rá, hiszen szerette volna megszerezni a Macskák budapesti színrevitelének jogait- Nagybátyám, Tóm Blau is beletartozhatott abba a gondosan kiválasztott és kiváltságos körbe, melynek tagjai fényképezhették a királyi családot. A szakmájában és egész Angliában nagyon jó neve volt, a világ negyven országában működő sajtófotó-ügynökséget vezetett. Mindez „feljogosította” arra, hogy személyes ismeretség nélkül ajánlólevelet írjon Webbernek, mi több, biztos lehetett benne: levelét elolvassák és komolyan veszik. Nem kértem a segítségét, pontosan tudta, mire van szükségem ahhoz, hogy 1983-ban eljussak a Macskák szerzőjéhez.- Aki egyedülálló módon a világon csak Szirtes Tamásnak adott szabad kezett ahhoz, hogy darabjait „non replica”, azaz az eredetitől teljesen eltérő koreográfiával, díszletekkel, látványvilággal állítsa színpadra. A sikersorozatát indító Macskákat cakpakk megvehet- te volna, vagy szakmai hiúsága miatt ragaszkodott a rendezés egyediségéhez?- 1983-ban Magyarországon még senki nem ismerte a non replika fogalmát. Maga a musicaljátszás, de az egész színházi rendszer is másképpen működött Ennek illusztrálására megemlítem, hogy a Madách Színház akkori gazdasági igazgatója, dr. Lázár György azt találta ki, „sebet ütve a rendszer testén”, hogy külföldieknek dollárért árulja a Macskákra a jegyet így teremtette meg a jogdíj kifizetésének fedezetét Akkoriban meghatározták a színházaknak, mennyi „valu- tás”darabot játszhatnak. Anyagilag és technikaüag sem voltunk képesek arra, hogy megvegyünk egy teljes előadást. A musicalek színrevitele a leleményes kompromisszumok megtalálása volt, ami sokszor ma is jellemző. Dinamikusan jön fel a magyar zenés színjátszás annak is köszönhetően, hogy a színész egyénisége fontosabb vagy legalább olyan fontos, mint a technikai tudása. A nyugati zenés színjátszásban ez utóbbi az első számú követelmény. Egyéniség nélküli színészek pontosan megvalósítják a feladatukat, de az előadásoknak nincs lelkűk, ragyogásuk. Amikor Londonban megnéztem a Macskákat, magával ragadott, és kezdtem magam előtt látni egy magyar előadást Ehhez találtam egy csodálatos társat, Seregi Lászlót, aki megtanított bennünket arra, hogy mi a musical. Mondhatni, hogy a Macskák színpadra állítása közben kitanultuk a műfajt- Olyannyira, hogy a Lloyd Webber-Tim Rice szerzőpárost

napjainkra mintha felváltotta volna a Webber-Szirtes Tamás musicalduó.- Szerencsére a Macskák bemutatása jól sikerült, Londonban fel sem tételezték, hogy a vasfüggöny mögött létrehozható egy ilyen produkció. Mindez fokozta a katarzisukat, ugyanakkor a felénk irányuló bizalmukat is megalapozta. A Macskáknak köszönhetően azóta is másként fogadnak a Webber-cégnél, mint gondolom, a világ más országaiból érkező rendezőket, producereket. Van tehát hitelem Webbernél, de az igazi fordulat mégis Az Operaház Fantomja volt. Ennél a musicalnél sehol a világon senkinek nem adtak non replica jogot, csak nekünk, ezért is nevezhetem színháztörténeti jelentőségűnek a Fantom budapesti bemutatóját. Még utánunk sem kapta meg ezt senki. Webber azt mondta: „Ez a kiváltság a tiétek, lehet nézni az angol Fantomot, és lehet nézni a budapesti Fantomot.”- Legfrissebb sikerdarabjuk, az amerikai Producerek megszerzésekor is ragaszkodott ahhoz, hogy ne kész előadást vegyenek meg?- Engem nem érdekel másként egy musical, csak ha az általam nagyra becsült magyar kreativitás a színház műszaki dolgozóitól a tervező művészekig megvalósulhat. Ebből a szempontból engem a színházi franchise nem érdekel, az nem művészet, hanem üzleti vállalkozás.- Az, hogy zsinórban kapja meg a legnagyobb szerzőktől a non replica jogot, jelent-e önnek nemzetközi presztízst is?- Azt hiszem, igen. A Volt egyszer egy csapat esetében nem kész darabot vettünk meg, hanem közreműködhettünk egy szinte új darab létrehozásában, és bízom benne, hogy e magyar változatnak lesz külföldi története. Webber igazi művész, kíváncsi volt, mit tudunk mi kihozni ebből a darabból. Szabadon dolgozhattunk, de végig rajta tartották szemüket a produkción: itt voltak a szereposztásnál, be kellett mutatnunk a jelmez- és díszlettervet, Webber is többször eljött Budapestre, hogy megnézze a próbákat.- Miként önök is többször jártak Webbernél Londonban. Hogyan, milyen körülmények között fogadta a Madách Színház stábját?- A West Enden, a londoni színházi negyedben van egy viktoriánus korabeli, sokemeletes

palotája, ami a Webber-biro- dalom központja. Az épületen belül elkülönítettek számára egy részt, valóságos magánlakosztályt, ahová mi is bejuthattunk. Itt ebédeltünk és vacsoráztunk többször is, és juthattunk tovább a munkakapcsolatnál. Erre a Volt egyszer egy csapat másik szerzője, Ben Elton is utalt, amikor egy ilyen alkalommal félrevont és közölte, „You are a topman”, nem tudom, hogyan fordíthatnánk le a kifejezést, de jóleső érzés volt ezt hallani.- Lehet, hogy ennek köszönhetően egyszer a West Enden is rendezhet?- Nem tartom kizártnak, hogy a musicalvilág egy-egy helyszínén rendezzek, de a legcsodálatosabb London lenne.- Addig is Webbernek tartogat megzenésítésre egy magyar irodalmi témát. Melyik műre gondolt?- Tettem neki néhány regényajánlatot egy általa írandó musicalhez, de címeket nem szívesen mondanék. Egy ilyen ajánlat feldolgozása számára egymásfél éves program, ezért kényesen és gondosan válogat a témákban. Azt gondolom, ott vagyok a mérlegelései között. Nem kaptam még választ, de nem adom fel, hogy egyszer legyen egy ilyen típusú közös munkánk is.- Mióta átvette a Madáchot - nem kevés fanyalgás közepette -, létrehozta Magyarország vezető zenés színházát. Nincs lelkifurdalása a nagy hírű prózai társulat megszűnése miatt?- A Madách Színház színészeinek ma négy különböző prózai lehetősége van: az Örkény Színház, a Madách Stúdió, a Tolnay Szalon, és játszunk prózát a nagyszínházban is. Az erős budapesti színházi versenyben a művész színházi versenyt a Madách elveszítette, ráadásul az állami támogatás is egyre csökken. Bevételi kényszerhelyzetben vagyunk a színház életben tartására, nincs más választásunk, csak a musical. Nem mentegetőzésnek szánom: szerelmesen szeretem a műfajt, tehát nekem nem áldozat, és ha ezt magas színvonalon művelik, semmivel sem ér kevesebbet egy művész színházi produkciónál. Sőt! Nagyon sokan elmentek tőlünk az igazgatóságom előtti tíz évben, de akik maradtak, azokért felelősséggel igyekszem tenni, hogy számukra méltó feladatokhoz jussanak.

Londonba és New Yorkba utazik musicaleket nézni

Év közben kevesebb musicalt lát külföldön, mint szeretne, de nyáron bepótolja. Londonba utazik musicalnézőbe, de szeretne a New York-i Broadwayra is eljutni. És hiába jó a kapcsolata Webberrel, az angol színházakban neki is meg kell vennie a jegyet. „Egyszer megjegyeztem az egyik angol színházi titkárnak, én is színházi rendező vagyok, mondta, rendben, nagyon örül nekem, de fáradjak a pénztárhoz, és fizessem ki a jegyet - meséli. - Ugyanezt szeretném elérni a Madách Színházban, igaz, mi sem adunk már régóta tiszteletjegyeket. ”