Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám

2006. JÚLIUS 2., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ besenyei Péter Kipróbálna már egy szabad évet a világszerte ismert magyar műrepülő. Ha ugyanis jutna rá ideje, végre szenvedélyeinek, hóbortjainak is hódolhatna. / f ¥ Izing Antal- Ha nincs egy szabad perce, a hétfői ultipartik hogyan jö­hettek létre?- Kőbe véstem. Négy-öt éve azt mondtam, ez szentírás. Mert hónapok óta nem volt egy sza­bad napom. Hogy nyaralni men­jünk, az teljesen reménytelen. Egyszer ugyan elmentem hor­gászni, de akkor is végig csör­gött a telefonom.- Hogyan lehet ebből ki­szállni?- Úgy, hogy egyszer besokal- lok, és abbahagyom az egészet. Herceghalomban él, de repülőjével akár a világ legtávolabbi részeit is megcélozza. Képünkön Budapest felett mutatja meg, amit az elmúlt majdnem négy évtizedben megtanult a repülésről.- Képes lenne rá?- Nem. De azért kipróbálnék egy szabad évet.- Hátradőlne?- Nem teljesen. Horgásznék, I kártyáznék, nem repülnék, Tün­dével, a feleségemmel lennék, zenét hallgatnánk, boroznánk, meg ne sértődjön, de interjút sem adnék, szereplést sem vál­lalnék. Az ultival az a helyzet, hogy mindig csodáltam a bará­taimat, akik minden héten kikö­töttek egy estét a kártyának. Nem értettem, ezt hogy lehet megcsinálni. Aztán egy bará­tom elmagyarázta, arra van időd, amire akarod. Olykor nyolcán is eljönnek hozzánk Herceghalomba, két csapat is alakul.- A felesége mit szól hozzá?- Megtanítot­tuk ultizni. Na­gyon tehetséges. Az ulti a szenvedélye, de horgászni is nagyon szeret. Már ha marad rá idő. Szeret engem, szereti a társasá­got, beül közénk. Imádja a síe­lést, a repülést. Ő nem olyan nő, aki azért pöröl, ha elmegyek hor­gászni. Azért pöröl, ha nem me­gyünk. Különben egy fogászati magánklinikán dolgozik. A születésnapot is zseniáli­san megszervezte, a Bese­nyő család volt a 1982 volt élete legkeserííbb éve. „Nagyon hiá­nyoznak azóta is a fiúk - vallja. - Erős csapat volt A legifjabb voltam köztük. A budaörsi rep­tér parancsnoka 1982. május 12-én kedden azt kérte, díszvendég. Laár Andrásék előadtak egy műrepülős számot. A nevetéstől folytak a könnyeim.- Eddig 6500 órát repült, kö­zel egy évet töltött a levegő­ben. Hogyan tudta elkezdeni a repülést 15 évesen? Mi örül­tünk, ha kismotor-jogosítványt kaphattunk. hogy egy AN-2-es gépbe üljön be az egész műrepülő váloga­tott keret, és hozzon vissza né­hány Dunakeszin maradt gé pet. Engem nem engedett föl a gépre, mert nem volt típusjogo­sításom. ÉN mégis el akartam menni. Minek üljek a reptéren?Nem engedett, mire elmentem a Hárosi-öbölbe horgászni Este értem haza. Apósom kisírt szemekkel nyitott ajtót, és any­- A szüleim tanárok voltak, 1962-ben költöztünk Kamaraer­dőre, szálltak a gépek felettünk. Hatéves koromtól mindennap, minden hét végén ott álltam a reptér sarkában, és néztem a gé­peket. Később atletizáltam, ka- ratéztam, ejtőernyőztem, de any- nyi kitartásom semmihez nem volt, mint a repüléshez. Pedig nyit kérdezett: Hallottad? Miért, mi van a fiúkkal? - ez volt az első kérdésem. A gép egy sziklának ütközött Buda­örsnél, és mindenki meghalt. MAGAMRA MARADTAM. Hóna­pokig nem tudtam kimenni a reptérre. Nekem ők a bará­taim, a példaképeim voltak. És ma, ötvenéves koromban is ugyanúgy hiányoznak. Mindig itt vannak belül”- summázza. nem kevés akadály volt. Mert egy fiatalnak nem okvetlenül gyönyör, hogy söpri a hangárt, és még is kiabálnak is vele. A vi­torlázó repülésben 15 év volt az alsó korhatár, én ló évesen re­pültem először egyedül.- Ma melyek a legnagyobb akadályok?- A gépkérdés volt az. Nem kaptam meg, csak a világbajnok­ságra, de előtte nem tudtam edzeni. Történt, hogy a német gyártó megígérte, hogy megka­pom edzeni is. Kiutaztam, jó na­pot, jöttem a gépért, s közölték, hogy bocs, de kell a gép.- Mégis világbajnok lett...- Mert nem adtam fel, mert elég konok voltam a hangársöp­résben is, és a versenyzésben is az maradtam. A gépkérdés azért, különösen nehéz, mert a szponzoráláshoz eredmények kellenek. Az eredményekhez vi­szont gép. Ma már a verseny­zés vagy a bemutató nem adre­nalinkérdés, hanem pontossá­got igénylő munka. A repülés nem veszélyes, én jobban félek az autópályán, szerintem az autózás ma veszélyesebb, mint áműrepülés.- Úgy tudom, van egy kis bo­rospincéje.- Egy-két hektó bor, otthoni fo­gyasztásra. Tisztán bor. Valóban szeretem. A magyar borok né­melyikéből már büszkén viszek magammal a gépen ottani kül­földi kollégáknak: „na, ezt kós­toljátok meg!”- Tényleg építkezik a Fejér megyei Bodméron?- Nem. És a pletykákkal ellen­tétben repteret sem akarok épí­teni.- Gyökeret ver Hercegha­lomban?- Szeretnénk. Már hat éve ott élünk. régi seb és az örök kérdés: „miért, mi van a fiúkkal?” ÖTVENÉVES A LÉGTÉR KORLÁTLAN URA Kettesben készült vacso­rázni a feleségével Bese­nyei Péter. Az étteremben azonban száz barát várt rá a születésnapján. No meg a Besenyő család. „Rengeteg játékosokról szóló könyvet olvastam át” kommentátor Léderer Ákos futballszpíker kétszázoldalnyi szöveget írt össze, de a felét már kidobta Nem olvassa a fórumokat, és úgy érzi, felkészült a feladatra. Léderer Ákos már a helyszínről közvetít.- Sok weblapon taglalják a té­vénézők az RTL Klub és a Sportklub közvetítéseit. Kollé­gája, Hajdú B. István kivételé­vel a riporterek, az edző-szak- kommentátorok, a műsorveze­tők stüusát, felkészületlensé­gét, hozzá nem értését, szóvic­ceit bírálják. Ön is kapott ren­desen.- Ezeket a fórumokat nem ol­vasom. A kapott leveleket igen, aztán függetlenül attól, hogy kedvező vagy kedvezőtlen, kido­bom azokat.- Vagyis nem foglalkozik a kritikákkal?- Már a vébé előtt biztos vol­tam benne, hogy megtalálnak majd. De bárhogy bírálnak, én nem leszek lelki beteg.- Hogyan készült fel?- A felkészülés már otthon megtörtént, rengeteg, a csapa­tokról és a játékosokról szóló könyvet lapoztam, olvastam át. Emellett még összeírtam vagy kétszázoldalnyi papírt, aminek a felét a kiesett együttesek miatt már ki is dobtam. Aztán napon­ta böngészem az internetet.- Minden internetes oldalt megnéz?- Általában csak azokat, ame­lyek a vébét tárgyalják.- Időben eljutnak egyik sta­dionból a másikba?- Bár autóval megyünk, nem csúsztunk meg. Még úgy sem, hogy az egyik helyen alaposan átnézik a tévéseket, mintha re­nitens drukkerek lennének, míg a másik helyen ügyet sem vetnek ránk. Kölnben úgy érez­tem, sohasem lesz vége az vizs­gálódásnak. A két leghosszabb a Nürnberg és Köln közötti négyszázhuszonkét kilométe­res, és a Hamburg-Frankfurt közötti ötszáz kilométeres út. Ezeket egy nap alatt kellett letudni.- Itthon, figyelve a Németor­szágból érkező képeket, úgy tűnik, ez a labdarúgó-világbaj­nokság egy igazi össznépi fesztivál. Immár ön is kintről kommentálja a mérkőzéseket: ugyanez a benyomása?- Valóban fesztiválhangulat van, ám én inkább úgy fogalmaz­nám meg ezt, hogy a torna a ba­rátság jegyében zajlik. A kiesett csapatok szurkolói sem törnek- zúznak, közvetlenek, kedvesek, még az övéiket legyőző ellenfél drukkereivel is szívélyesen eldis­kurálnak. Még a híresen veszé­lyes hollandok sem foglalkoztak mással, a csapatukat éltették, amikor végigbandukoltak Nürn­berg utcáin. ■ Raffai Ferenc Léderer Ákos nem olvassa a róla szóló fórumokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom