Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám
1006. JULIUS 9., VASARNAP 7 húsz év Annyi rossz házasságot láttam már, hogy ahhoz képest a Yoko Ónéval való kapcsolatom maga volt a mennyország. SAMU ÉS A TÍZ KICSI KÍNAI VÁZA RIPORT, INTERJÚ Csipkére fest, amely Yoko szerint magyaros és havadtoyos. Megfestette a legendás reykjavíki világbajnoki döntő, a Szpasszkij-Fischer sakkmérkőzés 41 lépését. iám Havadtoyt sokáig tem ismerték Magyar- trszágon, csak úgy emlegették, mint Yoko Ono nagyar élettársát. A Pál iteai fiúk szereztek neki tngol útlevelet, s egy laposparti nyaralás íelyett szállt fel a londoni vonatra. Tíz kicsi kínai /ázán gazdagodott meg, :s egy egyiptomi széknek köszönhette Yoko Onót. ■ Dalia László- Álmodott hajdan ilyen élétől, amikor édesanyjával és t testvéreivel egy pincehelyi- iégben éltek fél fizetésből?- Álmodni akkor is lehetett. 3 ebben az én családom mindig ó volt Apám 46-ban valószínűleg i munka elől menekült el Magyarországról. Londonban viszont honvágya volt, bejárt a magyar követségre, s összehaverkodott a nagykövettel. Az meg csalogatta haza. Anyám szerint nég Puskás Öcsi ölében is ültem, ehát a legnagyobb magyar sztárt s bedobták, hogy hazajöjjünk. Apám elhitte vagy inkább el akar- :a hinni a nagykövetnek, hogy itt- lon dolgozni sem kell, nagyon jó íz élet. Négyéves voltam, amikor i család hazatelepült, s mindez 56 nyarán történt.- Hát, ennél meghökkentői)!) örténetet 56-ról még nem íallottam, igaz, a folytatás sokkal földhözragadtabb, hiszen i testvéreivel intézetbe került.- A szüleim elváltak, a bíróság ikkoriban a fiúkat az apjuknak télte, ő pedig nem tudott velünk nit kezdeni, tehát beadott intézetbe. Anyám a bíróságra ment, logy megkaphasson bennünket. Apám viszont inkább kivett ninket, s levitt Balatonfenyvesre, lehogy anyámhoz kerüljünk. Még azon a nyáron megszöktünk i két bátyámmal, és feljöttünk anyánkhoz. Apám bosszúból megtartotta a gyerektartást. Anyámnak meg nem volt semmije, ismerőstől kért kölcsön egy pincehelyiséget, abban laktunk, ás fél fizetésből éltünk. És egy jó )k, amiért anyám szeretettel emlegeti Kádárt. írt ugyanis a Kádár- itkárságra, hogy micsoda igazságtalanság, ő nevel, s mégis apámé a gyerektartás. Legközelebb már a teljes fizetését megkapta. A pincét viszont hamarosan visz- sza kellett adnunk, ezért anyám, amikor megtudta, hogy a szomszéd házban kihaltak egy lakásból, még aznap éjszaka betörtünk ás elfoglaltuk. Ám azt már kiutalták. Megígértették velünk, ha kiköltözünk, ősszel kapunk egy lakást. így kerültünk a lágymányosi lakótelepre.- Szép történet, de a 16 éves Samu aligha Lágymányosról álmodott, ha már akkoriban azon mesterkedett, hogyan kerülhetne vissza Londonba.- Szerencsés voltam, ahogy mindig. Vendéglátó-ipari suliba jártam, s a Sportszállóban dolgoztam pincérként. Ott laktak a Pál utcai fiúkban játszó angol gyerekek. Összehaverkodtam velük, s meséltem nekik az életemről. Az egyik nevelőnő fel volt háborodva, hogy angol állampolgár létemre ilyen a sorsom, ezért amikor megjött a férje, bementek a követségre és kiváltották nekem az angol útlevelet. Nagyon szép volt, csak nem volt benne vízum, hogy bejöttem volna, így kimenni sem lehetett. Végül az egyik szállodás ismerősöm segített, hogy kapjak egy bolgár lapot a személyimbe, mintha nyaralni mennék a Fekete-tengerhez. Belgrádban leszálltam a vonatról, és vettem egy jegyet Londonba...- Az édesanyja elengedte?- Nem kértem engedélyt. Egy francia tábornoknál kaptam munkát, én voltam a lakáj, a szakács, a cseléd és a takarító is. Viszont megengedte, hogy naponta eljárjak egy angol iskolába. A karrierem a következő munkahelyemen lódult meg. A tulajdonosnak ugyanis New Yorkban is volt egy üzlete, amely antikvitásokat éppúgy árult, mint ahogy lakberendezést is vállalt. Húszévesen érkeztem meg New Yorkba, és fél évig csak anyagminták után rohangáltam, takarítottam az üzletet, és időről időre átrendeztem a kirakatokat. Jó iskola volt. Fél év múlva már én is mehettem a prezentációkra. Két év telt el, és úgy látszik, elég okos, szimpatikus és szeretette méltó voltam, mert megkaptam az első megbízásomat, berendezhettem Mr. és Mrs. Blake könyvtárszobáját...- Volt ebben a villámkarrierben valami magyaros virtus?- Egy kicsit szerénytelen lennék: tehetséges voltam, sőt pontosítok, belecsöppentem a hivatásomba.- Igaz a pletyka, hogy tíz kicsi kínai váza árán vett házat a 82. utca sarkán?- A fele igaz. Volt egy 18. századbeli kis váza, amelyben a kínaiak tintát tartottak. Nekem nagyon tetszettek a bordó, fehér és a porkék színük miatt. Gyűjteni kezdtem, és olcsón vettem vagy tizenkettőt. Amikor aztán egyszer átrendeztem a kirakatot és egy japán szekrényhez kerestem tárgyakat, bevittem a kis kínai vázáimat. Jött egy gyűjtő, hogy megvenné. Hiába mondtam, hogy nem eladó, naponta benézett, és egyre többet kínált. Aztán mondott egy összeget, amit már nem tudtam visszautasítani. Másnap előleget adtam egy ötemeletes házra a 82. utcánál, a Park és a Lexington sarkán. Miután már megvolt a zöldkártyám, kaptam hitelt, így kifizethettem a teljes árat, ami 140 ezer dollár volt. Három év múlva 750 ezer dollárért adtam el a házat. S az árán rögtön vettem két másikat.- Az antikvitása is jól ment, s amikor John Lennon és Yoko Ono benézett, hogy megvegyen egy széket a kirakatból, gondolta volna, hogy életre szóló barátságba keveredik?- Két szék volt az egy szék, és a legenda szerint én is benne voltam az árában. Johnnak tetszett, Nem volt letelepedési engedélyem, ezért minden évben jelentkeztem egyetemre, befizettem a tandíjat, így megkaptam a vízumot. Aztán két héttel a tanévkezdet előtt visszamondtam, s visszaadták a pénzt. Féltem, hogy előbb-utóbb rajtam ütnek, de ismét szerencsém volt. Az egyik megbízóm testvére Henry Kissingerrel dolgozott, ezért megkértem, hogy segítsen. Kissinger írt egy sort, miszerint „ennek a fiatalembernek azonnal adjanak zöldkártyát”. És lön... hogy én is szegény gyerek voltam, akár ő. Meghívtak magukhoz, hogy rendezzem be az új irodájukat. Ráéreztem, mit szeretnének, és azt is tudtam, hogy Londonban lehet kapni olyan bútorokat. Három hónap múlva kész volt az iroda, s ők azonnal rám bízták a virginiai, floridai, Long Island-i és a többi házukat.- Barátok lettek vagy üzletfelek?- Inkább üzlet volt az. Mindenes lettem, akár a francia tábornoknál, karácsonykor már én szereztem be az ajándékokat, mert ők nem akartak boltról boltra járni. Johnnak volt egy lemezgyűjteménye a harmincas évekből. Kapott egy wurlitzert ajándékba, amely a hatvanas évek lemezeit lejátszotta, de a régieket nem, ott ugrott a tű. Karácsony után Yoko átadott egy levelet, hogy János vagyis John küldte. Pedig neki szólt: „Szabadulj meg a gulyástól, mert ő egy csaló!”- Lennon halála után a barátság folytatódott...- Igen, és 81 nyarán komolyabbra fordult. Húsz évig éltünk együtt...- Több Sean Lennon-képet is láttam a pesti lakásában, tehát a kapcsolat nem szakadt meg.- Nem szeretném a családi ezüstöt kiárulni.- Állítólag Andy Warhol sokáig nem értette, hogy ki az a férfi, aki kibírja Yoko mellett, sőt dacol vele, aztán megtudta, hogy magyar, és akkor már nem csodálkozott.- No, Warhol legalább olyan nehéz ember volt, mint Yoko. És egyébként meg minden művész nagyon komplex személyiség, ez a varázsa a velük átélt éveknek. Amúgy annyi rossz házasságot láttam már, hogy ahhoz képest Yokóval való kapcsolatom maga volt a mennyország. És hogy bővítsem a Warhol-legendáriumot, egyszer állítólag azért jött el egy bulira, hogy megismerje Yoko új barátját, vagyis engem. Utóbb meg azt mesélte: olyan sok csinos pincér volt ott, hogy nem ismert meg. Ez dupla sértés, bár ezek szerint tudott róla, hogy valamikor pincérként kezdtem. Ám ő mindenkivel ilyen volt, nem is haragszom rá, a konyhámban is van egy Warhol...- Sosem zavarta, hogy világszerte csak úgy emlegették mint Yoko Ono élettársát?- Sok mindent feladtam, s valóban csak ritkán tudtam festem. Viszont 2000 óta a nap 24 órájában csak magammal foglalkozom. Most már látszata is van, hiszen még idén több kiállításom lesz. Egyébként már a hetvenes években is festettem képeket az általam berendezett lakásokba, hogy ne legyenek üresek a falak. Természetesen ezeket ma már letagadnám.- Az 56-os Galériát nemrégi- ban bezárta, pedig úttörő volt, a legnagyobb amerikai művészeket hozta el Budapestre.- Amikor az 56-os Galériát kinyitottam, a piac még zárva volt, Budapesten sem volt igazi kortárs galéria. Az amerikai kortárs művészeket sem ismerték, s miután nekem a többségük személyes ismerősöm, könnyű volt őket Magyarországra csábítanom. Az más kérdés, hogy sokan csak utólag kapták fel a fejüket.- Állítólag ezek a kiállítások más kapukat is kinyitottak, kiderült, hogy néhány magyar alkotó honnan vett ihletet...- Nem szeretnék senkit sem megsérteni, tehát ezt inkább hagyjuk.- Hogyan vette rá a művészeket, hogy egy-egy alkotást adományozzanak a Ludwig Múzeumnak is?- A művészek mindig nagyvonalúak, ha jó közönségre találnak. Egyébként a galériában nem árultuk a képeiket, egyetlen akciónk volt, amikor Lennon rajzait adtuk el, s a bevételt odaajándékoztuk a Tűzoltó utcai gyermek- kórháznak.
