Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám

1006. JULIUS 9., VASARNAP 7 húsz év Annyi rossz házasságot láttam már, hogy ahhoz képest a Yoko Ónéval való kapcsolatom maga volt a mennyország. SAMU ÉS A TÍZ KICSI KÍNAI VÁZA RIPORT, INTERJÚ Csipkére fest, amely Yoko szerint magyaros és havadtoyos. Megfestette a legendás reykjavíki világbajnoki döntő, a Szpasszkij-Fischer sakkmérkőzés 41 lépését. iám Havadtoyt sokáig tem ismerték Magyar- trszágon, csak úgy emle­gették, mint Yoko Ono nagyar élettársát. A Pál iteai fiúk szereztek neki tngol útlevelet, s egy laposparti nyaralás íelyett szállt fel a londoni vonatra. Tíz kicsi kínai /ázán gazdagodott meg, :s egy egyiptomi széknek köszönhette Yoko Onót. ■ Dalia László- Álmodott hajdan ilyen élét­ől, amikor édesanyjával és t testvéreivel egy pincehelyi- iégben éltek fél fizetésből?- Álmodni akkor is lehetett. 3 ebben az én családom mindig ó volt Apám 46-ban valószínűleg i munka elől menekült el Ma­gyarországról. Londonban vi­szont honvágya volt, bejárt a ma­gyar követségre, s összehaver­kodott a nagykövettel. Az meg csalogatta haza. Anyám szerint nég Puskás Öcsi ölében is ültem, ehát a legnagyobb magyar sztárt s bedobták, hogy hazajöjjünk. Apám elhitte vagy inkább el akar- :a hinni a nagykövetnek, hogy itt- lon dolgozni sem kell, nagyon jó íz élet. Négyéves voltam, amikor i család hazatelepült, s mindez 56 nyarán történt.- Hát, ennél meghökkentői)!) örténetet 56-ról még nem íallottam, igaz, a folytatás sok­kal földhözragadtabb, hiszen i testvéreivel intézetbe került.- A szüleim elváltak, a bíróság ikkoriban a fiúkat az apjuknak télte, ő pedig nem tudott velünk nit kezdeni, tehát beadott inté­zetbe. Anyám a bíróságra ment, logy megkaphasson bennünket. Apám viszont inkább kivett ninket, s levitt Balatonfenyvesre, lehogy anyámhoz kerüljünk. Még azon a nyáron megszöktünk i két bátyámmal, és feljöttünk anyánkhoz. Apám bosszúból megtartotta a gyerektartást. Anyámnak meg nem volt semmi­je, ismerőstől kért kölcsön egy pincehelyiséget, abban laktunk, ás fél fizetésből éltünk. És egy jó )k, amiért anyám szeretettel em­legeti Kádárt. írt ugyanis a Kádár- itkárságra, hogy micsoda igaz­ságtalanság, ő nevel, s mégis apá­mé a gyerektartás. Legközelebb már a teljes fizetését megkapta. A pincét viszont hamarosan visz- sza kellett adnunk, ezért anyám, amikor megtudta, hogy a szom­széd házban kihaltak egy lakás­ból, még aznap éjszaka betörtünk ás elfoglaltuk. Ám azt már kiutal­ták. Megígértették velünk, ha ki­költözünk, ősszel kapunk egy la­kást. így kerültünk a lágymányo­si lakótelepre.- Szép történet, de a 16 éves Samu aligha Lágymányosról álmodott, ha már akkoriban azon mesterkedett, hogyan kerülhetne vissza Londonba.- Szerencsés voltam, ahogy mindig. Vendéglátó-ipari suliba jártam, s a Sportszállóban dolgoz­tam pincérként. Ott laktak a Pál utcai fiúkban játszó angol gyere­kek. Összehaverkodtam velük, s meséltem nekik az életemről. Az egyik nevelőnő fel volt hábo­rodva, hogy angol állampolgár lé­temre ilyen a sorsom, ezért ami­kor megjött a férje, bementek a követségre és kiváltották nekem az angol útlevelet. Nagyon szép volt, csak nem volt benne vízum, hogy bejöttem volna, így kimen­ni sem lehetett. Végül az egyik szállodás ismerősöm segített, hogy kapjak egy bolgár lapot a személyimbe, mintha nyaralni mennék a Fekete-tengerhez. Belgrádban leszálltam a vonatról, és vettem egy jegyet Londonba...- Az édesanyja elengedte?- Nem kértem engedélyt. Egy francia tábornoknál kaptam munkát, én voltam a lakáj, a sza­kács, a cseléd és a takarító is. Vi­szont megengedte, hogy naponta eljárjak egy angol iskolába. A kar­rierem a következő munkahelye­men lódult meg. A tulajdonosnak ugyanis New Yorkban is volt egy üzlete, amely antikvitásokat épp­úgy árult, mint ahogy lakberen­dezést is vállalt. Húszévesen ér­keztem meg New Yorkba, és fél évig csak anyagminták után ro­hangáltam, takarítottam az üzletet, és időről időre átrendez­tem a kirakatokat. Jó iskola volt. Fél év múlva már én is mehettem a prezentációkra. Két év telt el, és úgy látszik, elég okos, szimpati­kus és szeretette méltó voltam, mert megkaptam az első meg­bízásomat, berendezhettem Mr. és Mrs. Blake könyvtárszobáját...- Volt ebben a villámkarrier­ben valami magyaros virtus?- Egy kicsit szerénytelen lennék: tehetséges voltam, sőt pontosítok, belecsöppentem a hi­vatásomba.- Igaz a pletyka, hogy tíz kicsi kínai váza árán vett házat a 82. utca sarkán?- A fele igaz. Volt egy 18. szá­zadbeli kis váza, amelyben a kí­naiak tintát tartottak. Nekem na­gyon tetszettek a bordó, fehér és a porkék színük miatt. Gyűjteni kezdtem, és olcsón vettem vagy tizenkettőt. Amikor aztán egyszer átrendeztem a kirakatot és egy japán szekrényhez kerestem tár­gyakat, bevittem a kis kínai vá­záimat. Jött egy gyűjtő, hogy meg­venné. Hiába mondtam, hogy nem eladó, naponta benézett, és egyre többet kínált. Aztán mon­dott egy összeget, amit már nem tudtam visszautasítani. Másnap előleget adtam egy ötemeletes házra a 82. utcánál, a Park és a Lexington sarkán. Miután már megvolt a zöldkártyám, kaptam hitelt, így kifizethettem a teljes árat, ami 140 ezer dollár volt. Három év múlva 750 ezer dollá­rért adtam el a házat. S az árán rögtön vettem két másikat.- Az antikvitása is jól ment, s amikor John Lennon és Yoko Ono benézett, hogy megvegyen egy széket a kirakatból, gondolta volna, hogy életre szóló barátságba keveredik?- Két szék volt az egy szék, és a legenda szerint én is benne vol­tam az árában. Johnnak tetszett, Nem volt letelepedé­si engedélyem, ezért minden évben je­lentkeztem egyetem­re, befizettem a tan­díjat, így megkap­tam a vízumot. Aztán két héttel a tanévkezdet előtt visszamondtam, s visszaadták a pénzt. Féltem, hogy előbb-utóbb rajtam ütnek, de ismét szerencsém volt. Az egyik megbízóm testvére Henry Kissingerrel dolgo­zott, ezért meg­kértem, hogy segít­sen. Kissinger írt egy sort, miszerint „ennek a fiatal­embernek azonnal adjanak zöld­kártyát”. És lön... hogy én is szegény gyerek vol­tam, akár ő. Meghívtak maguk­hoz, hogy rendezzem be az új iro­dájukat. Ráéreztem, mit szeret­nének, és azt is tudtam, hogy Londonban lehet kapni olyan bútorokat. Három hónap múlva kész volt az iroda, s ők azonnal rám bízták a virginiai, floridai, Long Island-i és a többi házukat.- Barátok lettek vagy üzlet­felek?- Inkább üzlet volt az. Minde­nes lettem, akár a francia tábor­noknál, karácsonykor már én szereztem be az ajándékokat, mert ők nem akartak boltról boltra járni. Johnnak volt egy le­mezgyűjteménye a harmincas évekből. Kapott egy wurlitzert ajándékba, amely a hatvanas évek lemezeit lejátszotta, de a ré­gieket nem, ott ugrott a tű. Kará­csony után Yoko átadott egy le­velet, hogy János vagyis John küldte. Pedig neki szólt: „Szaba­dulj meg a gulyástól, mert ő egy csaló!”- Lennon halála után a barát­ság folytatódott...- Igen, és 81 nyarán komo­lyabbra fordult. Húsz évig éltünk együtt...- Több Sean Lennon-képet is láttam a pesti lakásában, tehát a kapcsolat nem szakadt meg.- Nem szeretném a családi ezüstöt kiárulni.- Állítólag Andy Warhol sokáig nem értette, hogy ki az a férfi, aki kibírja Yoko mellett, sőt dacol vele, aztán megtudta, hogy magyar, és akkor már nem csodálkozott.- No, Warhol legalább olyan nehéz ember volt, mint Yoko. És egyébként meg minden művész nagyon komplex személyiség, ez a varázsa a velük átélt éveknek. Amúgy annyi rossz házasságot láttam már, hogy ahhoz képest Yokóval való kapcsolatom maga volt a mennyország. És hogy bő­vítsem a Warhol-legendáriumot, egyszer állítólag azért jött el egy bulira, hogy megismerje Yoko új barátját, vagyis engem. Utóbb meg azt mesélte: olyan sok csinos pincér volt ott, hogy nem ismert meg. Ez dupla sértés, bár ezek szerint tudott róla, hogy valami­kor pincérként kezdtem. Ám ő mindenkivel ilyen volt, nem is ha­ragszom rá, a konyhámban is van egy Warhol...- Sosem zavarta, hogy világ­szerte csak úgy emlegették mint Yoko Ono élettársát?- Sok mindent feladtam, s való­ban csak ritkán tudtam festem. Viszont 2000 óta a nap 24 órájá­ban csak magammal foglalko­zom. Most már látszata is van, hiszen még idén több kiállításom lesz. Egyébként már a hetvenes években is festettem képeket az általam berendezett lakásokba, hogy ne legyenek üresek a falak. Természetesen ezeket ma már letagadnám.- Az 56-os Galériát nemrégi- ban bezárta, pedig úttörő volt, a legnagyobb amerikai művé­szeket hozta el Budapestre.- Amikor az 56-os Galériát ki­nyitottam, a piac még zárva volt, Budapesten sem volt igazi kor­társ galéria. Az amerikai kortárs művészeket sem ismerték, s mi­után nekem a többségük szemé­lyes ismerősöm, könnyű volt őket Magyarországra csábíta­nom. Az más kérdés, hogy so­kan csak utólag kapták fel a fe­jüket.- Állítólag ezek a kiállítások más kapukat is kinyitottak, kiderült, hogy néhány magyar alkotó honnan vett ihletet...- Nem szeretnék senkit sem megsérteni, tehát ezt inkább hagyjuk.- Hogyan vette rá a művésze­ket, hogy egy-egy alkotást adományozzanak a Ludwig Múzeumnak is?- A művészek mindig nagy­vonalúak, ha jó közönségre talál­nak. Egyébként a galériában nem árultuk a képeiket, egyetlen ak­ciónk volt, amikor Lennon rajzait adtuk el, s a bevételt odaajándé­koztuk a Tűzoltó utcai gyermek- kórháznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom