Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-13 / 136. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JÚNIUS 13., KEDD A dombok átölelik a falut közösségi élet Mindent tudnak egymásról a szomszédok Újra találkoztak az elszármazottak első alkalommal szervezték meg a Visnyéről elszármazot­tak találkozóját. A rendez­vényre mintegy százötven, va­laha a településen született, élt ember jött el. Sokan ötven év után most találkoztak elő­ször. A vendéglátó asszonyok süteményt készítettek, a sző­lősgazdák pedig saját boruk­kal járultak hozzá a találkozó sikeréhez. A helyiek mellett a hajdani visnyei rezesbanda két tagja is szórakoztatta a megjelenteket. Akadálymentesítés az élhető faluban A POLGÁRMESTERI HIVATAL és az orvosi rendelő akadály- mentesítéséhez, valamint az élhető faluért adott be pályá­zatot az önkormányzat. Ez utóbbi elnyerése esetén há­rom hónapon keresztül há­rom családsegítő, házi ápolót tudnak foglalkoztatni. Ajándékot kaptak a csurgói kőfaragótól a két világháború hősi halot­tainak emlékművén új táblát helyeztek el. A márványlapot a csurgói Dalavics István kő­faragó ingyen, ellenszolgálta­tás nélkül készítette el és a hősök napján avatták fel. Az esőzések nyomán a szobor ta­lapzata azonban megrokkant, ez sürgős javításra vár. A régi, megkopott helyett új márványlap díszíti az emlékművet Az oldal cikkeit F. Szarka Ágnes írta Fotó: Kovács Tibor Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Visnye egyik legszebb háza több mint százéves. A nagy gonddal rendben tartott épületben a hat­tagú Fehérvári-Szedlák család lakik. A háziasszonyunk most a legbüszkébb a frissiben kinyílt sárga rózsára és Bagirára, a ha­talmas termetű, 14 éves perzsa­macskára. Az állat mintha tud­ná, hogy róla van szó, méltóság- teljesen vonul az udvaron.- Szegénynek már csak egyet­len foga van, de ő is a családhoz tartozik - mondta Szedlák Ist­vánná Fehérvári Szilvia. - A ki­sebb lányom, Viktória különö­sen állatbarát, még csak ötödik osztályos lesz, de már kacsingat az állatorvosi pálya felé. Bár ad­dig még sok minden történhet. A Fehérvári házaspár tősgyö­keres visnyei. Mindketten itt lát­ták meg a napvilágot Termé­szetesen jól érzékelik a faluban lezajló változásokat.- Valamikor sokkal többet tö­rődtek egymással az emberek - mondta Fehérvári Józsefné. - Szá­míthatott egyik a másikra.- Ebben a pici faluban ma ott tartunk, hogy mindenki tud a másikról mindent, de semmi sem jó, mindenért kibeszélik ­tette hozzá Szilvia. - Az is baj, ha vesz valamit az ember, és akkor is megszólják, ha nem futja rá. Unatkoznak az emberek, így rá­érnek a szomszéddal foglalkoz­ni. Mire az ember körülnéz, any- nyi a haragosa, hogy megszá­molni sem tudja.- A férjemmel mindketten a té- eszben dolgoztunk, és négy gye­reket neveltünk. Csak Szilviáék maradtak a faluban - emlékezett Fehérváriné. - Az egyik gyere­kem Hedrehelyen, a másik Íror­szágban, a lányom Pécsen. Szét­szóródott a család, de mégis ösz- szetartunk.- Nekünk eszünkbe sem jutott elmenni innen - mondta Szed­lák Istvánná, Fehérvári Szüvia. - A szüleim mondták, hogy nagy a lakás, elférünk. Akkor még nagyon magas a követelmény a művészeti iskolába. Sok te­hetséges gyerek jelentkezett, de csak keveset vettek fel. Szedlák Adriennek - aki kis­gyermek kora óta rajzol és már korán megmutatkozott a volt munkalehetőség. Én itt helyben szintén a téeszben dol­goztam, a férjem Kadarkúton a ruhagyárban. A szövetkezet megszűnt, most az önkormány­zat foglalkoztat, a párom pedig Kaposújlakra jár naponta. Ne­kem még nehezítette az elhe­lyezkedést, hogy leszázalékolt voltam a szemem miatt. Egy régi gyerekkori baleset nyomait vise­lem, beleállt a kés a szemembe. Egyébként a legnagyobb problé­ma a faluban a munkanélküli­ség. Az önkormányzat ad mun­kát, és néhány erdészeti vállal­kozó. Éppen ezért mondtam a lá­nyomnak, hogy legalább har­mincéves koráig tanuljon. Egy ilyen nagy családban időnként konfliktus is adódik. Szedlákné szerint általában a tehetsége - sem sikerült. így az egészségügyi szakiskolát választotta. Volt tanára sze­rint az Isten más utat jelölt neki. Nem a művészetekkel, hanem az emberekkel kell foglalkoznia. pénz miatt kerül sor szóváltásra.- A mi keresetünk elég a rezsi­re, mire elfogy, addigra megkap­ják a mamáék a nyugdíjat. Azt a pénzt általában a boltba hord­juk. A zöldség-gyümölcs megte­rem a kertben, a szőlőben, álla­tokat is tartunk, de a kenyeret, tejet, mosóport úgy kell megven­ni. Időnként még paprikát, para­dicsomot is veszünk, hiszen a kertben még mutatóban sincs, amikor a boltban már árulják. Igaz, az íze nem olyan. A napi bevásárlást helyben intézzük, egy bolt van a faluban, és ráadá­sul nagyon drága. A nagyobb be­szerzésre Kaposvárra megyünk - mondta Szedlákné. - Viszont nagy előnye a falunak, hogy nincs kocsma. Visnyén kevés a fiatal. Jobb megélhetés reményében költöz­nek el. Szilvia szerint az ő gyere­kei sem a szülőfalujukban fog­nak megöregedni.- A nagyobbik lányom álma, hogy orvos legyen. Ha elmegy egyetemre, biztosan nem jön már ide vissza. Bár most még azt állítják, hogy itt maradnak, de a tapasztalatok, a látottak mást bizonyítanak. SZÁMOKBAN Öt falurész egy település minden gondjával visnye, Pacsérvisnye, Márfivis-nye, Visnyeszéplak, Hársas-hegy - ma már csak ez az öt településrész képezi a telepü-lést, ahol összesen két- százhu-szonnégyen élnek. Visnyén húsz tizennyolc év alatti fiatal lakik és mintegy negyven nyugdíjas. Vis- nyeszéplakon azonban fordí­tott a helyzet, ott mindössze öt nyugdíjast számlálnak, és több mint negyven gyereket. Márfivisnye inkább üdülőte­rület lett, ahol mind-össze két család él állandó lakosként itt. A legfiatalabb visnyei a tizenöt hónapos Fe-hárvári Dzsesszika, a legidősebb a 83 éves Istvánfi János. Kis falu, kis pénzből gazdálkodik évről évre AZ ÖNKORMÁNYZAT alig több mint 35 és fél millió forintból gazdálkodik idén. Iparűzési adóból nem származik bevé­telük, s mivel nincs intézmé­nyük, így önhiki támogatást sem kapnak. A legtöbb pénzt szociális ellátásra fizetik ki. RECEPT Kőtt rétes Fehárvári Józsefné hattagú családnak süt általában. A kőtt rétes tésztájához egy ki­logramm lisztet, 1 tojást, 1 kocka élesztőt, egy csipet cukrot, ugyanennyi sót és re­szelt citromhéjat használ. A töltelékhez túró, citromhéj, egy kis meggy (lehet konzerv is) és csipet vaníliás cukor szükséges. A süteményhez- valókból először gyenge tész­tát dagaszt, majd kinyújtja és az összekevert tölteléket rá­keni. A tésztát összehajtja és lassú tűzön egy órán ke­resztül süti. Tálaláskor por­cukorral meghinti. A művészet és az egészségügy között választott Széthordják a hangyák a hivatal épületét fejlesztés Van bőven feladata az önkormányzatnak, a pénz azonban hiányzik Visnyeszéplak környékét védetté nyilvánítják Szeret álmodozni Bordáné Rocskár Zsuzsanna, Visnye pol­gármestere. Ha szépre akar gon­dolni, akkor az új faluházat kép­zeli maga elé, ahol elférne a falu minden lakója. Fedett helyen le­hetne rendezvényeket tartani, ahol kulturált körülmények kö­zött székelhetne az önkormány­zat, és fogadhatná a betegeit két­hetente az orvos. A tervek is ké­szek, a költségek mintegy öt­venmillió forintra rúgnak. Ha minden évben a költségvetésük tíz százalékát meg tudnák taka­rítani, húsz év alatt össze is jön­ne a pénz a kultúrházra. Bár ki tudja, akkor mennyibe kerülne?- Addig marad a jelenlegi álla­pot - mondta. - A hivatal épületét lassan széthordják a hangyák, nincs normális mosdó, az egyet­len nagyterembe jó, ha beférnek húszán. Erre az épületre is rá­férne a tatarozás, de sokat nem érünk vele. A ciklus elején az volt a fő cél, hogy sikerüljön a falu lakóit kö­zösséggé kovácsolni. Ez részben sikerült is, hiszen hagyomány- nyá vált a falunap, az anyák- és az időseknapi ünnepség. Ehhez kevés pénz és sok szervező- munka kellett.- Feladatunk bőven van, de ahhoz pénz kéne. Tervezhetünk ugyan csatornát és vezetékes gázt, de egyes településrészein­ken még egészséges ivóvíz sincs. Ez a 21. század Európájá­Bordáné Rocskár Zsuzsanna: Ilyen nyugalom sehol sincs bán azt hiszem, elengedhetet­len. Gyönyörű helyen fekszik Vis­nye, de a természeti adottságo­kat nem tudjuk kihasználni. Hi­ába jönne ide turista, nem tud­juk hol elszállásolni. Sátorhely lenne, de tisztálkodási lehetőség nincs. Az útjainkat állandóan ja­vítani kéne, a temetőben nincs vizesblokk. Egy nagyobb esőzés után sártengerré válik a falu, hi­ába árkoltatunk minden évben, a lezúduló vízzel nem bírnak az árkok. Pályázni sem tudunk, mert nincs önerőnk. Hitelt pe­dig nem merünk felvenni, mert azt vissza is kell fizetni. Nehéz itt az élet, de mégis szép. Ez a nyugalom, csend ami Visnyén van, sehol nem található. Tíz évvel ezelőtt alakult a Vis- nyeszéplakért Faluvédő Egyesü­let. Először saját önkormányza­tot akartak létrehozni, de a tele­pülés lélekszáma meg sem köze­líti a háromszázat, ami az önál­lóság alapja. így a visnyei önkor­mányzat jobbkezeként képvise­lik a mintegy száz lakos érdeke­it, intézik közös ügyeiket.- Az egyesületünk tevékenysé­ge sokrétű. Működtetjük a falu- gondnoki szolgálatot, őrizzük a hagyományainkat, sportrendez­vényeket szervezünk és iskolát tartunk fenn, ami sok energián­kat viszi el - mondta zaja Péter, az egyesület képviselője. - Egye­sületi iskolát akartunk létrehoz­ni, de nem sikerült. A budapesti Montes-sori iskola tagintézmé­nyeként működünk. Alsó tago- /' zatban tanul­M | nak itt a diákok, ^ a felsősök több- || sége magánta- H nuló. Sokszor I* összecsapnak a JS vélemények, hogy jók-e ezek a kis iskolák. A mi diákjaink példát mutattak: a két végzősünk a gimnáziumi fel­vételikor az első tíz legjobban fel­készült diák közé került. A visnyeszéplakiak régi vágya teljesülni látszik. Védetté nyilvá­nítják a települést. Rengeteg vé­dett állat, növény található a kör­nyéken. A nemzeti park szakem­berei szerint ezt meg kell őrizni. VISNYE - 233 Minden sajtóterméket eltesznek, ami a faluról szól. Fehérvári József és felesége, lányuk, Szedlák Istvánné régi Somogyi Hírlapban tallóznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom