Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

6 SZTORIK, ESETEK 2006. JÚNIUS 11, VASÁRNAP Jelvényt, pisztolyt az asztalra! kegykeresés A politikusok a pártházba várták a két megvert, lefújt fotóst Ügyetlenül védték magukat a rendőrök, azt hitték, hogy a sajtó ellenük dolgozott, így lett még nagyobb botrány Mészáros Tamás publicista „másfél hónap, mire a Gyurcsány-kormány átvette a hatalmat önmagától.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „orbán sorsa is meciari le­het; mindig elég erős ma­rad ahhoz, hogy leválthatat- lan legyen, és mindig ele­gendően ellentmondásos ahhoz, hogy az ország több­sége már ne őt akarja.” Veres András, a püspöki konferencia titkára „SENKI SEM VÁRHATJA EL, hogy örüljek egy olyan erő győzelmének, amely az egy­ház tanítása és intézmény- rendszere ellen számtalan esetben fellépett. Amely megpróbálja ellehetetleníte­ni az egyházi szociális in­tézményeket, iskolákat.” Rúzsa Magdi, a Megasztár győztese „A kishegyesi tisztelendő szentmisét tartott, hogy megáldja kezdődő karriere­met. Zavarba ejtő volt! Hívő ember vagyok, de úgy sze­retek templomba járni, ha nincs ott más. Azért me­gyek, hogy Istennel beszél­jek. Úgy vezettek be a temp­lomba, mint egy menyasz- szonyt. Anyám az egyik ol­dalamon, apám a másikon.” Budai László, az argentin tangó tanára „HA A PÁRKAPCSOLATBAN nincs összhang, azt a tangó azonnal megmutatja. Ke­gyetlenül őszinte tükröt tart az ember elé: azonnal láthatóvá válnak a hibák. És kiderül az is, ha már menthetetlen a kapcsolat.” Két évvel ezelőtt egy meccs után a nyílt utcán több megvadult „szurkoló” megtámadott egy terhes nőt, akinek az összes bű­ne az volt, hogy zöld szok­nyát és fehér blúzt viselt. A meccset biztosító rendőrök kö­zül hárman egy közeli utcasar­kon álltak. Meghallották a sikol­tozást, átrohantak a keresztező­désen, s földre teperték a támadó­kat. A nőhöz mentőt hívtak, ha­marabb szült, de egészséges gyermeket. Az egyik támadónak eltörött az arccsontja. Feljelentet­te a rendőröket. A másnapi újsá­gok egyike rendőri brutalitásként tálalta a történteket. Az, hogy a zsaruk éppen egy nőt védtek, nem kapott különösebb hang­súlyt. A rendőri elöljárók óvato­sak és sajtóérzékenyek. Az ő elöl­járóik még inkább. A „kisrendőri körökben” ismertté lett történet szerint berendelték a csapatot: jelvényt, pisztolyt az asztalra. Vé­geztek. Az, hogy a sajtó mit írt, fontosabb volt, mint amit a kollé­gájuk mondott. Nem is hallgatták meg őket, nem mérlegeltek, mert úgy éreztek, hogy nem lehet. Egyedül hagyták őket. Az eljárás két évig tartott. A rendőrökre nézve elmarasztaló ítélet született. Az asszony végig | a rendőrök mellett tanúskodott. 3 Az egyik rendőr a bíróságon fel- g állt: „Tisztelt bíró úr, ha az ön tér- J hes feleségét vagy terhes lányát 1 támadták volna meg eszüket vesztett emberek, mit gondolna? Ön szerint az lett volna a helyes rendőri magatartás, hogyha én a földön fekvő nő körül álló táma­dókhoz azzal lépek oda, hogy szép jó napot kívánok, a szemé­lyi igazolványt kérem? Sajnálom, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztam a helyszínen, nem volt szándékos. Úgy ítéltem meg, hogy az erőszakot csakis erővel tudom megakadályozni.” A bíró a bíróság megsértése miatt 30 ezer forint pénzbünte­tést szabott a rendőrre. A rend­őröket sem védeni, sem félteni nem kell. De nem véletlenül nem szeretik a filmezést. Mert abból nekünk csak bajunk lehet - gon­dolják ők. Ezt igazolja az is, hogy az egyik rendőr, már e mostam botrány kellős közepén a helyszí­nen „újságot szerkesztett”. Szá­mon kérte a fotóson azokat a ké­peket, amelyek a bezúzott ablakú rendőrségi autókat ábrázolják. Túdta, hogy őket nem védi a mé­dia. Megpróbálták magukat vé­deni. A botrányból még nagyob­bat kerítve. Mert rosszul gondol­ta a rendőr is, hogy a riporter munkáját akadályozhatja. A ri­porterek ugyanolyan törvényes alapon dolgoztak a helyszínen, mint ő. Egyikük azt mondta: új­ságíróként sokat vonult rend­őrökkel, ő nem a rendőrséget te­szi felelőssé a történtekért. Attól az egy-két embertől kéri ki magá­nak a támadást, akik nem bírták idegekkel a megpróbáltatást. Az luxus ugyanis, hogy egy rendőr azért veszítse el a fejét, mert tőle egy riporter jelvényszámot kér. Azért egy rendőrnek még nem kell ütnie, mert akcióban van. Darnay Katalin kollégánk a hely­színen dolgozott, szerencsére nem érte semmi baj. Sőt. A képei bejárták a magyar sajtót. Kati szerint egyetlen trágár, becsmérlő szó sem hangzott el az intézkedés közben. Ő pedig egy árva szóval nem dramatizálta to­vább a helyzetet nyilatkozatában, mintha érezte volna, hogy a rend­őrök ezért az akcióért díjat nem kapnak, miért kellene tovább sú­lyosbítani a helyzetüket. Ez már­is jó jel. Hiszen újságírók és rend­őrök általában nem lehetnek egy­más ellenségei, ha annyira alja jelenségek megfékezéséről van szó, mint az erőszak. Röhejes és demagóg az a kegykeresés, aho­gyan a politikai pártok vezetői a szabad sajtó jelszavával masza- tolgatva a pártházban fogadják az újságírókat. Indoklásuk szerint azért, hogy „első kézből értesül­hessenek az esetről, és megtehes­sék a szükséges intézkedéseket”. Indoklásom szerint azért, hogy szerezzenek egy kis sajtót ma­guknak is. Magabiztos, elöljáróik által tá­mogatott rendőrökre lenne szük­ség. Egy üldözési mániától men­tes állományra. Ahol a rendőrnek eszébe sem jut ezeken a számuk­ra bosszantóan laza palikon, eze­ken a mindenhol ott lévő, lap­zártára rohanó antikatonákon, vagyis rajtunk, újságírókon elég­tételt venni a sérelmekért. Feled­ve a szervet, feledve a politikát és az erőszakot, egyedül abban le­het bízni, hogy néhány év múlva az a fotóriporter és az a rendőr egy asztalhoz tud ülni. De jobb lenne minél előbb. Jó lenne egy ri­portfilmben. Még az eljárás alatt. Mert ez a két férfi valójában nem ellensége sem egymásnak, sem nekünk. ■ Izing Antal Az Őrmester külföldön is terjeszkedik és őriz Nyári táborok 500 forinttól az extrákig vállalkozás Nem kell hozzá sem szakképesítés, sem speciális engedély Az Őrmester Kft. Magyarorszá­gon a maga műfajában az egyik legsikeresebb cég, s a tulajdono­sok három éve elérkezettnek lát­ták az időt, hogy a szomszéd or­szágokban is megvessék a lábu­kat. Kincs István elnök szerint, ha nem mozdulnak ki, szűkül a működési területük. „Az Euró­pai Unió más országaiból jönnek ide nagy cégek, tehát itthon is versenyben vagyunk. Eladni nem akarjuk a céget, akkor vi­szont terjeszkednünk kell, ezért nyitottunk irodát Szlovákiában, Szerbiában és Romániában.” Szlovákiában három éve mű­ködik az Őrmester, korrekt nye­reséggel. Pozsonyban van a székhelyük, s Galántán is nyi­tottak irodát. Kétszáz emberük dolgozik Szlovákiában, legna­gyobb megrendelőjük a galántai Samsung gyár. Nagy a konku­rencia, de miután az ottani piac még nem olyan fejlett mint a ma­gyar, őrzésvédelemben az Őr­mester lépéselőnyben van. Szerbiában két éve dolgoznak, Zentán van a központjuk. Egye­lőre hatvan embernek adnak munkát, legnagyobb megbízó­juk a Magyarkanizsa mellett működő Keramika gyár. Pilla­natnyilag nullszaldós a mérle­gük, s többnyire 3-4 hónapos ké­séssel érkeznek be a pénzek. Ál­landó gondjaik vannak emiatt, de Szerbiában most a körbetar­tozás általános gyakorlatnak számít. S miután ez egy feljövő, potenciális piac, kitartanak. Romániában két éve alapítot­tak céget, de most még csak az iroda áll néhány alkalmazottal. A működési engedély ugyanis mindeddig hiányzott, két hete kapták meg. A marosvásárhelyi iroda tehát hiába volt meg, a cég alaptevékenység nélkül nem sok­ra ment. Most fordultak egyenes­be a tárgyalások, s miután sok itthoni cég alapított Romániában leányvállalatot, amelyeknek Ma­gyarországon már dolgoznak, szép reményeik lehetnek. Kincs István elárulta, hogy a külföldi terjeszkedéssel nem áll­nak le, ahogy a szerb és román cégük megerősödik, mennek to­vább. A környező országok közül elsősorban a fejlettebb piacok­ban látnak fantáziát, így Szlové­niában, Ausztriában, Csehor­szágban és Lengyelországban vetnék meg a lábukat. ▲ Elmúltak már azok az idők, amikor a nyári tábo­rok csak játékot, kirándu­lást és fürdést kínáltak. A programok jelzik, hogy itt is dúl a verseny. Önismereti, színjátszó, művé­szeti, nyelvi, számítástechnikai, kézműves... Napestig lehetne so­rolni a különböző tábortípuso­kat, amelyek közül idén a gyere­kek, illetve szüleik választhat­nak. Miközben a nyáron is több­nyire dolgozó szülők számára gondot okoz a csemete szünidei elhelyezése, táborokat bárki szervezhet. Nem kell hozzá sem szakképesítés, sem speciális en­gedély - csupán az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál kell bejelenteni a tá­boroztatás helyét és idejét. Oly­kor viszont a szervezők számá­ra még ez is sok, legalábbis erről árulkodik, hogy lapunk megke­resésére több alapítvány is azt jelezte, nem szeretnének szere­pelni a cikkben, mivel tartanak attól, hogy épp emiatt figyel fel rájuk a higiénés viszonyokat el­lenőrző hatóság. A legolcsóbb gyermekfelügye­letet az iskolák, illetve az önkor­mányzatok biztosítják: a napkö­zis táborok többsége pár száz fo­rintért már gondoskodik a cse­meték napi háromszori étkezte­téséről, illetve programjáról. A klasszikus, bentlakásos tábo­rok ennél már jóval drágábbak. A Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum árai hét nappal és hat éjszakával számolva 27 ezer és 44 ezer forint között mozognak, igaz, ebben az ellátástól a külön­féle speciális elfoglaltságok meg­szervezéséig minden benne van. Szabó Éva kommunikációs mun­katárs szerint a legnépszerűbb az úgynevezett „nagyitábor”, ahol a gyerekek és nagyszüleik együtt pihennek, illetve vesznek részt különböző programokon. „A tenisz- és a vitorlástábor szin­te már hagyományosnak számít, legalábbis a túlélőtáborhoz ké­pest - mondta a szervező. - Ez utóbbiban ugyanis a gyerekek nomád körülmények között sá­torban laknak és olyan extrém feladatokat teljesítenek, mint például a falmászás.” Hasonlóan nem mindennapos a bűvész­A nyelvi és a helytörténeti táborok a legnépszerűbbek tábor, amelynek népszerűségét vélhetően a Harry Potter-köny- vek alapozták meg. A média­táborban idén a televíziózás rej­telmeibe vezetik be a gyere­keket, de természetesen kere­sett a klasszikus nyaraltató tá­bor is, ahol „csak” játszanak, strandolnak és kirándulnak a részt vevők. No persze egy tábor nem csak a pihenésről szólhat - bizonyít­ja ezt a nyelvi táborok évről év­re növekvő népszerűsége. Grün- vald Imre, a Nyári Idegennyelvi Tábor vezetője szerint idén az angol „mindent visz”. Mint mondta, a tanítás meflett igye­keznek erősíteni a tábor vaká­ciózó jellegét, ezért bevezették a kombinált foglalkozásokat: en­nél a nyelvtanulás mellett a fut­ballra, illetve a kézművességre is nagy hangsúlyt helyeznek. „Sajnos a nyelvi táborok minősé­ge igencsak változó - mondta. - Ma már ugyanis akár három egyetemista is szervezhet nyári nyelvi foglalkozásokat. Érdemes a szülőknek alaposan megnéz­niük, hová fizetik be csemetéjü­ket, ellenkező esetben könnyen meglepetés érheti őket.” ■ D. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom