Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám

2006. MÁJUS 28., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ küba Ritkán szerepel a bécsi lapok társasági rovataiban, azt mondja, csak unatkozna a partikon. A Bécsben élő Francesca von Habsburg a művészetpártolásra tette fel életét, a jövő héten Budapesten köt ki a Negrelli. Uszályon érkezik a Habsburg hercegnő Francesca von Habsburg édesapja Hans Heinrich Thyssen-Bornemissza, akinek nevéhez fűződik a világ egyik legnagyobb és legismertebb művészeti gyűjteménye, amelyet a róla elnevezett madridi múzeumban őriznek- Elárulná, mi a megszólítása?- Francesca von Habsburg. A nemesség a cselekedeteimben jelentkezik, és nem abban, mi­lyen címekkel rendelkezem.- Energikus hercegnő, aki so­kat dolgozik: alapítványt ho­zott létre, jószolgálati utazáso­kat tesz. Az uralkodóházak tagjaihoz sokkal inkább a ké­nyelmes életmódot társítják reggeli kilovaglásokkal, esté­lyekkel. Nem zavarja?- A közvélemény hercegnők­kel kapcsolatos elképzelései kis­sé romantikusak. A kortárs her­cegnők közül nagyon sokról el­mondható, hogy kiemelkedően aktívak. A legtöbb arisztokrata és királyi családban hagyomány­nak számít a felelősségérzet a körülöttük élő emberekkel, né­pekkel szemben, amely elsősor­ban jótékonyságban jelenik meg. Ma az újgazdagokra in­kább jellemző az a fajta lustaság, amelyet kérdésében említett.- Családi hagyományai közül különösen a művészetek pár­tolását viszi tovább. Talán nem véletlenül, hiszen édes­apja, báró Hans Heinrich Thyssen-Bornemissza nevéhez fűződik az egyik legnagyobb, világszerte ismert művészeti magángyűjtemény.- A művészet mindig szenve­délyem volt, lenyűgöző élmény részt vennem egy-egy művésze­ti alkotás megszületésében. Nem véleüenül hoztam létre négy éve a kortárs művészet támogatásá­ra a Thyssen-Bornemissza Art Contemporary Alapítványt Bécs­ben. Szeretnénk jobban bevonni a művészeket a műkincspiacon zajló folyamatokba, s arra ösztö­nözni őket, hogy egészen mást hozzanak létre, mint amit elvár­nak tőlük. Ha ez elmarad, a mű­vészet csupán díszletelem lesz, és elveszíti azt a szerepét, hogy provokálja az embereket. Miköz­ben édesapám konzervatív érté­keket képviselt a műgyűjtésben, én úgy tanultam bele a művé­szetekbe, hogy mindig is mellet­te dolgoztam. Bátor volt, hiszen meglepő helyszíneknek is köl­csönadta gyűjteményét: például a Szovjetunió néhány nagyváro­sába, éppen amikor a szovjetek lelőtték a dél-koreai utasszállító repülőgépet, de a nyolcvanas évek elején a Magyar Nemzeti Múzeumba is elhozta kollekció­ját. Szerencsés voltam, örököl­tem édesapám vagyonának egy A hétgyermekes Habsburg Ot­tó legidősebb fiához, Károlyhoz ment feleségül Francesca von Habsburg, született Francesca Thyssen-Bornemissza. Bécsben él gyermekeivel, napi munkája az alapítvány ügyeinek intézé­se, hacsak teheti, a gyerekekkel tölti szabadidejét és szabadsá­gát. Büszke arra, hogy jó édes­anya, és ügyel arra, hogy meg részét, de büszkébb vagyok arra, hogy személyiségéből is sok minden megőrződött bennem, a már említett bátorság is.- Mondják, hogy szociális ér­zékenységnek sincs híján.- Életem egy részét Ottó von Habsburg társaságában tölthet­tem, legidősebb fiához mentem feleségül, és a család kisebbsé­gekhez való segítő viszonya azt hiszem, párját ritkítja a világon. felelő egyensúlyt tartson a családja és a tevékenységei között. Gyakran jön Magyaror­szágra, Jó barátai élnek Buda­pesten. A társasági élet esemé­nyeitől szándékosan távol tart­ja magát, mint mondja, ezeken rendre unatkozik. A közelmúlt­ban szerepet kapott egy II. Ru­dolfról szóló játékfilmben, amit az osztrák tévé mutatott be. Ottó von Habsburg a különböző népek, nemzetek, kultúrák bé­kés egymás mellett élésének el­kötelezettje. Mindezt én is magá­idénak vallom. Valaki az „emp- resszário” címkét ragasztotta rám, a császárnő jelentésű an­gol empress és az impresszárió szó összevonásával. Tehetségem van ahhoz, hogy arra ösztönöz­zek embereket, alkossanak. Leg­újabb projektünk, a Küba évek múlva hozza meg gyümölcsét, az utazás most kezdődött. Biztos vagyok benne, hogy különleges alkotások születnek majd ebben a vállalkozásban is.- Mit kell tudnunk a Kübáról?- Küba Isztambul egyik neve­zetes gettója a névadója a Küba: Utazás az árral szemben című projektnek, amelyet egy uszály szállít a Fekete-tengertől Bécsig. Az én ötletemre hét Duna menü országot próbáltunk úgy egyesí­teni, hogy a hét országban szü­letett műalkotásokat szokatlan környezetben állítjuk ki, szemé­lyes gesztusom ez az európai egyesítésnek. Kutlug Ataman tö­rök művész készítette el Küba videoinstallációját: a Negrelli uszály fedélzetén elhelyezett negyven képernyőn negyven kübai lakos vall életéről. Az uszály kiállítása június elején lesz látható a Bem rakparton, a projekt magyar vonatkozású programjainak a Néprajzi Mú­zeum ad helyet.- Az uszály útvonalával pár­huzamosan autóval végigjárta a hét országot, egy ideig ott la­kik az uszályon. Ahelyett, hogy kényelmes bécsi irodájá­ból vezényelné le ezt a látvá­nyos kulturális eseményt.- Nem szeretek három lépés távolságot tartani, az autózással közveüenebb kapcsolatba kerül­hettem a falvak lakóival, és más­fajta élményeket szerezhettem. ■ Csontos Tibor- Rohály Andrea II. Rudolfról szóló játékfilmben kapott szerepet Presser Gábor: a zeneszerző hallgat, majd az album mesél emlék Don Alias, az ütősök fejedelme, régi barátom most halt meg, s így az album egy kicsit neki is szól majd Presser Gábor élvezte a Mega­sztár-zsűrizést, és közben elké­szítette az új lemezét is, amiről persze bőszen hallgat.- Nem volt fárasztó a Mega­sztár?- Én még nem fáradtam el, de úgy gondolom, és ezt többször el is mondtam, hogy addig kell ab­bahagyni egy ilyen sikeres soro­zatot, míg nem fárad el.- A szakmának használ az ef­féle tehetségkutatás?- Tóth Vera, Oláh Ibolya, Boogie, Caramel, Gáspár Laci. Tovább is van, mondjam még? Fantasztikus tehetségek, soha más módon nem hallhattuk vol­na őket. Amikor először láttam őket, többségük szégyenlősen mondta, hogy sose jöttek volna, de egy ismerősük vagy a szüle­ik benevezték őket.- Mikor gondolta, hogy ezt a versenyt csak Rúzsa Magdi nyerheti?- A legnagyobb esélyes ő volt, tehát végig benne volt a pakli­ban, hogy nyer. Mégis, nem lehe­tett volna rá fogadni, hiszen so­kan fejlődtek a verseny alatt. Magdi indult a legmeggyőzőb­ben, és végig tartotta a formáját.- A Vígszínházban a minap ingyenkoncertet adott a bérle­teseknek. Ez magánakció volt vagy a színház kérte? Presser Gábor: évekig gyűjtöttem a dalokat, s nehezen eresztem el őket- Nem, Marton Lacival, az igaz­gatóval döntöttünk róla, hiszen a Vígszínház 110. születésnapja volt. Az utóbbi időben egyébként nem halmoztak el feladatokkal, de most készülünk a Pán Péter bemutatójára. Természetesen se­gítem a produkciót.- Már csomagolják az új Pres- ser-albumot, miért csak ősszel jelenik meg?- A nyár üzletileg sem jó ómen. Én pedig szokás szerint vacakolok, nehezen tudom el­ereszteni. Tizenegy új dalt vet­tem fel magyar és amerikai ze­nészekkel. Bob Minzer a legna­gyobb tenor szaxofonos és Don Alias, az ütőhangszerek fejedel­me játszik. Don egy hónapja halt meg váraüanul, azóta sem tud­tam kiheverni. Barátok voltunk 94 óta, már az első lemezemen is közreműködött, és tavasszal még együtt játszottunk a pesti stúdióban. Ez a lemez egy kicsit az ő emlékének is szól majd.- Hogy készült a lemez?- Lassan, valóban több évig gyűjtöttem a dalokat. Harminc­nál több dalvázlat megvolt már, amikor felébredtem, hogy ideje volna stúdióba vonulni. Végül több daltöredéket eldobtam, mert nem szerettem meg igazán, míg mások nem hagyták magu­kat rendesen megírni. És végül megszületett 11 dal. ■ D. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom