Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám
5 2006. MÁJUS 21, VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK Ki ölte meg Labancz Annát? rejtély Asperján György állítja, hogy megoldotta a 36 éve felderítetlen ügyet Labancz Anna szépsége Miskolcon köztudott volt, sokan tették neki a szépet, így a nyomozóknak nem volt könnyű dolguk... Illés Zoltán politikus „DEUTSCH-FÜR TAMÁS azzal vádolt meg, hogy sértődött vagyok. Nem sértődött, hanem dühös vagyok, mert ilyen vezetés volt és ilyen kampány.” Schneller István, Budapest főépítésze „az autóker csinálja a Foka- öbölben a Marina Partot, ott egyetlen szabályosan megépített ház sincs. Utólag erőlködnek azon, hogy szabályossá tegyék; 18-21 méter magas házakat lehetne odaépíteni, de ők »ohne zsenir« felhúzták a 32 méteres épületeket. Persze asz- szisztált hozzá a kerület.” Békési László közgazdász-professzor „BÜNTETŐ JELLEGŰ adókulcsok segítségével kell megadóztatni bizonyos jövedéki termékeket, természetesen nem az olajszármazékokat, de az összes alkohol- és dohányterméket, valamint a környezetet szennyező anyagokat, a mérgeket, műanyag göngyölegeket és a le nem bomló hulladékokat.” Orbán Viktor a választásokról „mondják, a pénznek nincs szaga, se színe. A pénznek valóban nincs, de a gazdájának van, es azt éreztük és láttuk is mindenhol, szerte az országban. Tisztelt hölgyeim és uraim, a helyzet ügy áll, hogy a sok pénz legyőzte az igazságot...” Fejtő Ferenc i r iro „RENGETEGEN kerültek az elmúlt években Orbán Viktor varázsa alá. Reménykedem, hogy azokat, akiket teljesen megszédítettek az orbáni jelszavak, talán vissza lehet majd téríteni...” A 24 éves Labancz Annát 1970. április 19-én gyilkolta meg egy ismeretlen. Asperján György író állítja: sikerült rájönnie, ki küldte a halálba a szép miskolci ápolónőt. Dián Tamás Labancz Anna életében nem volt híres: kórházi nővérként dolgozott, csupán páraüan szépségével tűnt ki szűkebb környezetéből. Arcát a halála tette országosan ismertté. A lányt ugyanis egy áprilisi hajnalon megölték. Gyilkosa a nővérszálló ablakához csalta, majd egy hosszú pengéjű tőrrel többször is megszúrta. Annának még volt arra ereje, hogy szobájából kibotorkáljon a folyosóra, mielőtt összeesett volna, de aztán - a kórházi kezelés ellenére - elvérzett. Ötven nyomozó dolgozott az ügyön, s több mint ezeroldalas vizsgálati anyag gyűlt össze, de eredményt nem sikerült felmutatniuk. A gyilkos azóta is ismeretien. Mesélik, hogy a lány csak orvosokkal és mérnökökkel volt hajlandó randevúzni, ezért sokan a lehetséges elkövetőt is köztük gyanították. Mert hogy az indíték csakis a féltékenység lehetett. A miskolciak leginkább egy bizonyos M. doktorról suttogtak. A fiatal nőgyógyász és felesége egy átmulatott éjszaka után épp akkor ért haza, amikor a közeli nővérszállón a gyilkosság történt. A férfi beállt az autóval a garázsba, miközben a felesége látott egy pongyolás alakot elrohanni. A nő vallomásából mégsem ez utóbbi momentumot jegyezték meg az emberek, hanem azt, hogy a kérdéses időpontban a férje máshol tartózkodott. Az orvost áthelyezték Sátoraljaújhelyre, ám a pletyka oda is követte. Pedig a rendőrök sohasem vádolták M.-et, hiszen Labancz Annát nem ismerte. A férfi mégis kénytelen volt hátralévő életét a gyanú árnyékában leélni, 1992-ben bekövetkezett haláláig. Amikor a nővérszálló lakói fölfedezték a vérző lányt, mindenki azt hitte, beleesett az ablaküvegbe, s így kaszabolta össze magát. Megpróbáltak rajta segíteni, de mentőt csak háromnegyed óra elteltével hívtak. Amikor befutott a rohamkocsi, két kolléganője elhatározta, hogy elkísérik. „Várjanak, amíg felöltözünk!” - mondták, s emiatt a mentő hosszú percekig még nem indult. Amikor az agonizáló lányt a műtőbe tolták, ő mondani akart valamit, de a mentőorvos kétszer is befogta a száját. Egészségügyi magyarázat szerint a tüdősérülés miatt, ám a miskolci mendemonda úgy tartja: így akadályozták meg, hogy megnevezhesse gyilkosát. Az életmentő gégemetszéshez szükséges felszerelést az altatóasz- szisztensként ügyeletben lévő nővér - aki egyébként Anna szobatársa volt - csak jókora késéssel tudta előkeríteni, ezért a beavatkozást más eszközökkel kellett elvégezni. Ekkor már nem csak a lány szájából, hanem a légcsövéből is ömlött a vér. Az ügyeletes orvosok nem értették a dolgot - holott ha előírás szerint leveszik a sérült pizsamakabátját, megpillanthatták volna a válla fölötti szúrt sebet. A ruházatot azonban csak akkor távolították el, amikor Labancz Annának már leállt a légzése és a keringése. Fél órán át próbálkoztak az újraélesztésével, de hiába. Ezután a kórház két alkalmazottja ékszereit levéve megmosdatta az elhunytat, ami a rendőrségi szemle előtt ugyancsak az előírások súlyos megszegése. Ennyi mulasztás után talán érthető, hogy Miskolcon hamar elterjedt a vélekedés: a lány halála nem akárkinek állhatott érdekében. Ezt erősítette meg a rendőrség tehetetlensége is: nem volt gyanúsított. Legalábbis 1970-ben nem. Tizenkilenc évvel később, az ügy elévülése előtt F. István, aki emberölés miatt ült börtönben, cellatársának megemlítette, hogy Labancz Anna megölése volt az egyetlen tökéletes gyilkosság. A kijelentés híre eljutott a nyomozókhoz, s mivel tudták, hogy a férfi az eset idején 17 évesen reménytelenül szerelmes volt Annába, azonnal kihallgatták, sőt hazugságvizsgálatnak is alávetették. A poligráf szerint ő lehetett a gyilkos, de ez kevés volt ahhoz, hogy bíróság elé állítsák. A férfi kiszabadult, s bár Solymosi István nyugalmazott rendőr alezredes, a borsodi rendőrkapitányság egykori osztályvezetője a fejébe vette, hogy immár „tét nélkül” megkérdezi tőle, valóban ő volt-e a tettes, ez a beszélgetés elmaradt. F. István ugyanis Ecuadorban ül kábítószer-csempészetért. A Labancz-ügy pedig 1990-ben elévült anélkül, hogy kiderült volna, ki gyilkolta meg Miskolc híresen szép ápolónőjét. A történetnek azonban itt még korántsincs vége. Asperján György író ugyanis a fejébe vette, hogy utánajár az esetnek, s belügyminiszteri engedélyt kért, hogy lemásolhassa az iratokat. Az eredeti dokumentumokat ugyanis nem sokkal később megsemmisítették. Asperján tanúk tucatjait kutatta fel, s most állítja: tudja, ki a gyilkos. A napokban megjelent könyvében meg is nevezi L. Józsefet. „A rendőrök óriási erőfeszítéseket tettek a gyilkos kézre- kerítésére, ám néhány baklövést is elkövettek - mondta. - Volt egy teóriájuk, és emiatt nem látták a fától az erdőt. Amikor például bekopogtak L. Józsefhez, a férfi lakásában egy lavórban épp véres törülközők és más ruhadarabok áztak. A férfi azt mondta, hogy a barátnője húsz nappal korábban menstruált, s ez az ő vére, az ingje kézelőjét pedig a saját vérével koszolta össze, mert megsebezte az ujját. A nyomozókban fel sem vetődött, hogy miért áztatja be valaki az alig szennyezett ingét a véres törülközőkkel együtt. A legnagyobb bakit mégis a lefoglalásnál követték el: csak a kicsavart holmikat vitték el, s abból már lehetetlen volt megállapítani a vércsoportot. ” Az író még számos ellentmondást fedezett fel L. József vallomásában. „A jegyzőkönyvek alapján percről percre rekonstruáltam az esetet - jelentette ki. - A tettes nagyon szerette volna megkapni a lányt, de Anna visz- szautasította, ezért dühében megölte őt.” Asperján György nem tart attól, hogy az általa gyilkosnak nevezett férfi beperli. Amondó: legalább kiderülne az igazság. Ám a ma már 60 éves L. József sem akar nyilatkozni senkinek. A vád egyébként nem érhette váratlanul az állítólagos gyilkost, mivel annak idején néhány nyomozó is gyanakodott rá. Bizonyíték híján azonban nem sokat tehettek. Illetve egyvalamit mégis: a gyilkosság évfordulóin névtelen levélben mindig elküldték L. Józsefnek Labancz Anna fényképét, hátha megtörik. ■ A gyilkosság évfordulóján minden évben elküldték Anna képét L-nek, hátha megtörik. Kúsznak, másznak, eveznek az állásukért és a vállalatukért tréning A hideg víz jobban együttműködésre készteti az embereket, mint az ötvenmilliós veszteség veszélye A rafting az egyik legveszélyesebb tréning, ott viszont összeáll a csapat Egyensúlyoznak a mélység fölött egy vékony pallón, tüzet próbálnak gyújtani az erdőben gyufa nélkül. Állítólag az efféle feladatok segítenek összekovácsolni a kollektívát, s hatékonyabb lesz a munkájuk. Ezeken a tréningeken általában kiragadják a munkatársakat a hétköznapi szituációkból, s olyan feladatokat adnak nekik, amelyeknek látszólag semmi közük sincs a munkájukhoz. Ilyen például a vadvízi evezés. Ez a próba kiválóan alkalmas arra, hogy feltárja a vállalatvezetés napi problémáit. Először is el kell dönteni, ki kormányozzon és kik evezzenek, majd ezen szerepek szerint kell teljesíteni a feladatot. Egy kenuban nem lehet hatalmi harcokat folytatni, mert annak közös borulás a vége - jelentette ki Durugy András, a többek között csapatépítéseket is szervező Európa Tréning Kft. ügyvezetője. Szerinte bármily furcsa is, de a hideg víz közelsége sokszor jobban együttműködésre kényszeríti az embereket, mint egy ötvenmilliós vállalati veszteség veszélye. „Először feltérképezzük a vállalati viszonyokat, feltárjuk a hátráltató tényezőket, megismerjük a csapatépítésben részt vevő embereket, majd egészség- ügyi és pszichológiai tesztnek vetjük alá őket, s csak ezután kezdődhet maga a tréning.” A szakember szerint sokszor videofelvételen rögzítik a feladatok végrehajtását, hogy utólag ki tudják értékelni a történteket. A tréningek repertoárjában a sziklamászás ugyanúgy szerepel, mint a térképes tájékozódás vagy a különböző terepakadályok leküzdése. Olykor előfordul, hogy a cég emberei több napot töltenek teljesen nomád körülmények között, vagy épp hidat kell építeniük egy patakon. „Bár a feladatok többsége játékos, ezek azért komoly próbatételek - állítja Belinszki Zoltán, aki maga is több csapatépítésen vett részt. - Előfordult például, hogy egymás vállára állva gúlába kellett rendeződnünk, majd amikor ezt teljesítettük, egy üveget kellett megtöltenünk úgy, hogy csak pohárban vihettünk vizet a közeli folyóból.” Persze vannak olyanok, akik frászt kapnak attól, ha közösségi munkára kényszerítik őket, ilyenek például az informatikusok. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a csapatépítő tréning öncélúvá válik, s inkább az élmény kerül előtérbe. Ilyenkor a vállalat vezetése egzotikus dzsip szafarira utazik, vagy festékpat- ronos, lövöldözős viadalt rendeznek. Az sem ritka, hogy a hét végi összetartás bulizásba torkollik. Durugy András szerint ennek is lehet haszna. „Néha valóban csak az a cél, hogy a társaság ellazuljon - mondta. - Bár ezek nem nevezhetők tipikusan csapatépítő alkalmaknak, de olykor arra is szükség van, hogy a kollégák levezessék a hétköznapok feszültségeit. Elvégre a kuktából is néha ki kell engedni a gőzt...” ■ D. T.
