Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-02 / 101. szám

SANTOS 170 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 2., KEDD Sokat dolgozunk, de szeretetben élünk. Csíki Lajos és felesége, Fülöpné Csiki Éva, Fülöp Árpád és a legfiatalabb Csiki Dávid Árpád Haza mennek, haza jönnek új otthon Rövid idő alatt megszerették a falut és az embereket SZAMOKBAN Kilencvenesztendős a legidősebb lakos A TELEPÜLÉSEN ÖtSZáznyolc- vanhét bejelentett lakost tar­tanak nyilván. Jelenleg a leg­népesebb a tizenkilenc és a hatvan év közötti korosztály. A legidősebb lakos, Cserép József kilencven éve látta meg a napvilágot, a legfiata­labb a két és fél hónapos Fü­löp Dávid Árpád. Tizenhárommillió forint hiányzik a kasszából A SÁNTOSI ÖNKORMÁNYZAT mintegy nyolcvanhétmillió forintból gazdálkodhat. A for­ráshiány meghaladja a tizen­hárommillió forintot. Műkö­désre hetvenhárommilliót költenek. A felhalmozási célú kiadás összege tizenhárom és fél millió. A kiadások har­minchat százaléka személyi, harmada dologi költség. RECEPT Harmonikás hájas tészta csíki lajosné a hájas tésztá­hoz 70 deka lisztéit, fél kiló darált hájat, 3 tojás sárgáját, 1 deci langyos vizet, 1 kávés­kanál sót, 2 evőkanál ecetet használ. 10 deka lisztet a háj­hoz kever, a többi adalékot jól összedolgozza, addig, amíg hólyagos nem lesz. A tésztát vékonyra nyújtja és rákeni a háj felét, majd összehajtogat­ja és egy órát pihenteti. Ez­után újra nyújtja, s megkeni a maradék hájjal. A második hajtogatást ugyanabban az irányban kell végezni, mint az elsőt. Egyórás pihentetés után fél centi vastagságra nyújtja a tésztát, forró késsel kockákra vágja. Közepébe ♦egy kis lekvárt tesz, majd fél­behajtja. Előmelegített sütő­ben aranysárgára süti. A jól sikerült hájas tészta úgy néz ki, mint a harmonika. Sok a szép ház Sántoson, ezek között is az egyik legszebb a Csiki családé. Mondhatja bár­ki, hogy könnyű nekik, hiszen a családfő kőműves. A rende­zett udvar, a rengeteg tarka vi­rág és a sziklakért azonban a háziasszony keze munkáját di­cséri. A család több mint tizen­öt évvel ezelőtt települt át az erdélyi Csíkszeredáról, először Hajmásra kerültek, majd végle­ges otthonuknak Sántost vá­lasztották.- Nem gazdasági vagy politi­kai kényszer miatt jöttünk Ma­gyarországra, hanem arra gon­doltunk, a gyerekeknek jobb lesz itt. Úgy éreztük, ha nem itt végzi el az iskolát, nehezebb lesz elhelyezkedni. Akkor még mi is fiatalok voltunk, kaland­nak fogtuk fel. Én már a hetve­nes évek közepétől itt töltöttem minden szabadságot, sőt dol­goztam is. A jó szerencse egy vállalkozóval hozott össze, aki még a lakást is biztosította. Öt nap alatt intéztem el kint a pa­pírokat, s néhány hónap múlva jött az egész család. Több tele­pülésen is jártunk, mire ráta­láltunk erre a telekre - mondta házigazdánk Csiki Lajos. - Én kőművesként dolgozom azóta is, a feleségem háztartásbeli.- Nehéz is lett volna elhe­lyezkedni, hiszen négy kisgye­reket neveltünk, állatokat tar­tottunk - szólt közbe Csiki Lajosné. - A gyerekek azóta fel­nőttek, családot alapítottak, Éva lányomnál már megszüle­tett az első unoka is. Dávid nemcsak a családban a legki­sebb, hanem a falu legfiatalabb lakója is.- Egy gyerek könnyebben be­illeszkedik az új környezetbe, de anyuéknak nehezebben ment - mondta Fülöpné Csiki Éva. - Főként, hogy Erdélyben városban laktunk.- Meg kellett szokni az önálló életet. A lakótelepi la­kást családi házra cseréltük, a központi fűtést cserépkályhá­ra, s meg kellett tanulni az ál­lattartás fortélyait is - folytat­ta a gondolatot Csiki Lajosné. A Csiki család minden évben egyszer Erdélybe látogat, hi­szen a rokonság egy része ott él. Azt mondták, hogy Csík­- Disznót, baromfit, nyulat tar­tottunk. Ma már csak annyi ál­lat van, amennyi a családnak kell. Van egy kis konyhakert is, de az eltennivalót úgy vásárol­juk meg. A kertre szükség is van, hiszen mindennap főzök. A havi nagybevásárlást Kapos­váron intézzük, de itt, a bolt­ban is minden kapható. A beil­leszkedést az is nehezítette, hogy az erdélyi emberek ba­rátságosabbak. Az itteniek in­kább maguknakvalók. Bár jó­ban vagyunk a szomszédokkal, de ritkán megyünk hozzájuk. Amúgy sincs idő, meg .a falu­ban nincs is hova menni. A nyugdíjasklub tagjai csalnak minket kirándulni, de örülünk, ha évente egyszer Erdélybe ha­za tudunk menni meglátogatni a rokonságot.- Korán reggel megyek és késő este érek haza, hiszen Dombóváron és a Balaton mel­szeredára haza mennek, de Sántosra is haza jönnek. Mindkét vidék egyaránt ked­ves a szívüknek. lett dolgozunk - mondta Csiki Lajos. - A hét vége pedig a csa­ládé, főként mióta megszüle­tett az unokánk. Meg a ház kö­rül is mindig van tennivaló. - A fiatalok sem tudnak hova men­ni szórakozni, de mi nem is vá­gyunk rá - szólt közbe Fülöp Árpád. - Napjaink nagyobb ré­szét a munka tölti ki, a szórako­zás pedig a család. Időnként a sógoromnál internetezünk. Fülöp Árpád és Csiki Éva kap­csolata gyermekkorukig vezet­hető vissza. A nagyszülők vol­tak szomszédok és a két kisgye­rek sokat játszott együtt. Arra akkor még nem gondoltak, hogy néhány évtized múlva összekö­tik a sorsukat. A fiatalember Székelykeresztúrról származik, és 2001-ben került Sántosra.- Karosszérialakatos vol­tam, ma kőművessegédként dolgozom és most végeztem el egy darukezelői tanfolyamot. Évi kilencéves volt, amikor megismertem, aztán elszakad­tunk egymástól, végül a nagy­szülők hoztak össze minket - mondta. - Akkor még nem gon­doltuk, hogy így alakul. Meg­szerettük Sántost, közel a vá­ros és szép a falu. A Csiki család Csíkbői érkezett Sántosra Lakásokat álmodtak az öltöző tetejére mintegy negyven négyzetmé­teres bérlakásokat építenek a sportöltöző tetőszintjére. A lépcsőház és a lakások kiala­kításával már elkészültek, a szerkezeti munkák vannak hátra. Eddig közel kilencmil­lió forintot költöttek a beru­házásra, ebből az összegből négymillió-nyolcszázezer fo­rint a pályázati támogatás. Üdvözlő táblán hirdetik a Zselic kapuját több mint 2000 négyzetméte­res területet vásárol meg az önkormányzat a falu határá­ban. Itt szabadidőparkot és a Zselic jellegzetes növényeit bemutató arborétumot alakí­tanak ki. A tervek között szö­kőkút és fahíd építése is sze­repel, valamint egy köszöntő tábla, melyen az „Üdvözöljük Sántoson a Zselic kapujában” felirat szerepel. A beruházás­hoz három évre elosztva egy­millió 800 ezer forintos céda pályázati támogatást kaptak. Hat számítógépen lehet internetezni lecserélték a kultúrház te­tőszerkezetét és felújították a teljes elektromos hálózatát. A Hamar népszerű lett az e-pont beruházással szinte egy idő­ben hat számítógéppel kiala­kították a könyvtárban az e- Magyarország pontot is, így lehetővé tették az érdeklődők számára a korlátlan internet­hozzáférést is. Az oldal cikkeit F. Szarka Ágnes írta Fotók: Láng Róbert Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Hajlandóság van, de a pénz hiányzik fejlesztés Csatornára és egészséges ivóvízre van szüksége a községnek Amit négy évvel ezelőtt meg­ígért a testület, annak 95 száza­lékát sikerült elvégezniük. Hor­váth József polgármester elége­dett, bár azt mondta: egyre szi­gorúbb és nehezebb körülmé­nyek között kell dolgozniuk.- Eddig nem sikerült megva­lósítani a látványparkot, de re­ményeink szerint még a ciklus végéig elkezdhetjük a munkát. Ez a pályázati pénz kézhezvéte­létől függ. Adósak maradtunk a játszótérrel is, hiába pályáz­tunk, nem nyertünk. Olyan ma­gasak az árak, hogy szinte lehe­tetlen az önerőt biztosítani hoz­zá. Megpróbálunk más úton el­jutni a megoldáshoz. Egy terüle­tet vásárolunk, ahol homokozót, egy kis füves sportpályát alakí­tunk ki. Hátravan még a temető­höz vezető út és egy parkoló épí­tése is. Az urnafal elkészült. Sántoson is gondot okoz a csa­padékvíz-elvezetés. Az árkokat minden évben kitisztítják, de végleges és megnyugtató megol­dásra lenne szükség.- Csatornánk még nincs, de a terveink már évek óta készen vannak. Annyit költöttünk a ter­vezésre, hogy azzal már az ön­erőt is biztosítani lehetne. Ka­posvárral és 12 községgel társu­lunk, így reményeink szerint si­kerül a 200 millió forintos beru­házást megvalósítani. Nálunk a lakosság 90 százaléka rákötne a vezetékre. A vasas és nitrátos vi­Horváth József polgármester: Ki kell használni a lehetőségeinket zünk minőségén sürgősen javí­tanunk kell - tette hozzá a pol­gármester. Sántos nem bővel­kedik vállalkozókban, az em­berek többsége Kaposvárra jár dolgozni. így a város közelségét előnyként értékeli.- Munkát a megyeszékhely, élhető életet a falu ad - mondta. - Gyönyörű a környezetünk, itt csend van, béke, nyugalom. Sántos a Zselic kapuja, ám ezt az adottságunkat még nem tudtuk kellő módon kihasználni. Szükség lenne vendégházra, étteremre, de ezt is az önerő hiánya gátolja. Bár a csatorna kivételével teljes az infrastruk­túránk, azért lesz dolgunk az elkövetkező időszakban is. Négy gyerek mellett a falu gondját is a nyakába vette Mindössze egy hónapja falu­gondnok BERENDÁS TIBOR. Azt azonban e rövid idő alatt is meg­tapasztalta, hogy ezt a munkát nem lehet nyolc órában elvégez­ni. Bármi gond adódik a falu „üzemelésében”, őt riasztják.- Szelőmester voltam a hús­kombinátnál, de nem láttam biz­tosítva a jövőmet, így megpályáz­tam a falugondnoki állást - mondta. - Elvégzem a szokásos feladatokat: ebédet hordok, irá­nyítom a közcélú munkásokat, s az egyéb javítások, izzócserék is az én hatáskörömbe tartoznak. Amolyan mindenes vagyok a fa­luban. A szentbalázsi iskolából hozom az ebédet, mintegy harmin­cán igényelték ezt a szolgáltatást Berendás Tiborék négy gyer­meket nevelnek. Azt mondta, a nagyszülők nél­kül nehéz lenne ezt a munkát végeznie.- Az igaz, hogy most rit­kábban látnak a gyerekek, de reggel el tudom hozni őket a buszhoz, délután pe­dig vigyáz rájuk valaki. A nagy­lány tizenhárom éves, rá azért kell vigyázni, mert kamaszodik, a hét- és nyolcéves picik pedig egy kicsit fogyatékosok. A négy gyerekből kettő intézetis, kettő a sajátunk. Úgy gondoltuk, hogy esélyt kell adni nekik, történjen velük is valami jó az életben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom