Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

Franciaországban az Irán-Egyesült Államok találkozót túlfűtött politikai légkörben játszották le. A hűvös diplomáciai viszonyban lévő országok szurkolói és a csapat játékosai ajándékokkal lepték meg egymást. világbajnokság A labdarúgó-világbajnokságok 76 éves történetét nem csak szurkolóként kísérték végig a politikusok. Nem ritkán tettek is róla, hogy csapatuk győztesként hagyja el a pályát. POLITIKA: A TIZENKETTEDIK JÁTÉKOS Labdarúgás és politika párban járnak: a győztes sportolók mellett mindig ott álltak a sikerre ugyan­úgy áhítozó politikusok. Éber Sándor - Újvári Miklós Furcsa vendég érkezett a perui junta vezérkarába 1978-ban: az éppen zajló argentínai focivébé szervezőbizottságának elnöke, Carlos Lacosté. Táskájában öt­venmillió dollárról szóló csekk lapult. A tisztek azonnal értet­ték, miről van szó: Peru csapatá­nak a vébén „le kell feküdnie” Argentína előtt. A két éve dik- tátoroskodó Jorge Videla argen­tin elnök számára létkérdés, hogy csapata megnyerje a világ- bajnokságot. A perui játékosok némelyike húszezer dollárt ka­pott a pénzből (a többi maradt a tiszteknél), a végeredmény pedig 6-0. Éppen akkora győze­lem, hogy Argentína a döntőbe jusson, ahol legyőzte Hollandiát. Az esetet Dávid Yullap Hogyan lopták el a játékot című könyvé­ből ismerhetjük, és arra világít rá, hogy a politika döntő fontos­ságúnak tekinti a labdarúgó- világbajnokságokat. A focivilág legfontosabb eseménye már az első alkalommal felkeltette a ve­zetők érdeklődését. 1930-ban a házigazda Uruguay és Argentí­na között a diplomáciai kapcsola­tok is hűvössé váltak, miután ket­tejük fináléját az előbbi nyerte. Az esemény igazi jelentőségét négy évvel később az olaszok is­merték fel. Pontosabban Benito Mussolini, aki mindent megtett, hogy az otthoni csapat sikerének dicsfényében fürödhessen. Bí­rók megvásárlásától sem riadt vissza; megesett, hogy játékve­zetőket a világbajnokságon nyúj­tott teljesítményük alapján ha­zájuk szövetsége ültott el a bí­ráskodástól. Róma azonban elér­te célját, s a Csehszlovákia ellen vívott döntőn aratott győzelem után a közönség eksztázisban üvöltötte: duce, duce. A második'világháború után az első világbajnokságot Brazília rendezhette meg 1950-ben, mi­vel az európai országok többsé­ge még nem heverte ki a világ­égés utáni újjáépítést. Voltak azonban olyanok is, ahol nem az anyagi szempontok számítottak: a szocialista tábor - köztük Ma­gyarország - politikai okokból nem neveztek. Az imperialisták láncos kutyájának titulált Tito vezette Jugoszlávia viszont ki­utazott Brazíliába. Az ötvenes években Európa keleti felén is felismerték a poli­tikusok, hogy a labdarúgás sike­réből ők is profitálhatnak. Az 1954-es svájci vb első számú esélyesének tartott Magyaror­szágnak végül azóta sem múló csalódást okozott, hogy a váloga­tott a döntőben 3-2-re kikapott Németországtól. S a remélt siker helyett a Nagy Imre vezette kor­mánynak azt kellett végignéz­nie, hogy Budapesten tört-zúzott a tömeg, s a megmozdulásokon a rendszert is bírálták. Németországnak azonban úgy jött a győzelem, mint egy falat kenyér: a háború okozta sokk után a „berni csoda” volt az első esemény, amelyre büszke lehe­tett az ország. A győztesek érde­kes úton jutottak ki Svájcba: a selejtezőkön a területükből le­választott, francia felügyelet alatt lévő Saar-vidék csapatával kellett megküzdeniük. Az 1958-as svédországi világ- bajnokság sem múlt el nyomta- lanuj: Argentínában lázadás tört ki a korai kiesés miatt, amit a karhatalomnak kellett levernie. A legnagyobb politikai vihart minden bizonnyal az 1970-es vi­lágbajnokság selejtezői kavar­ták. A kijutásért Közép-Ameri- kában Salvador és Honduras ját­szott meccset 1969-ben. A két or­szág között már eleve feszült volt a viszony, Salvadorból igen so­kan emigráltak Hondurasba földművesként, akiket ki akar­tak toloncolni. A mindent eldön­tő mérkőzést Mexikóban rendez­ték meg. A bíró időn túli tizen­egyeshez juttatta Salvador csa­patát, s így győztek 3-2-re. A meccs után tömegverekedés, majd a két állam között fegyve­res konfliktus tört ki, amely fut- ballháborúként vonult be a tör­ténelembe. A békekötésig két­ezer katona esett el, és összeom­lott a Közép-Amerikai Közös Piac, Hondurasban és El Salva­dorban is komoly éhínség tört ki. Az 1974-es németországi vi­lágbajnokság előtti interkonti­nentális selejtezőn Szovjetunió és Chile került össze. Moszkvá­ban 1973-ban 0-0-ra végeztek a csapatok. A visszavágóra azon­ban a szovjetek nem voltak haj­landóak Santiago de Chilébe utazni. Időközben ugyanis Augusto Pinochet véres puccsal döntötte meg Salvador Allende baloldali kormányát, s a mérkő­zést abban a stadionban rendez­ték volna, ahol több ezer embert kínoztak meg, végeztek ki. A FIFA diszkvalifikálta Szovjet­uniót, így Chile utazhatott a vb-re. Németországban a legpikán- sabb találkozó az NSZK-NDK meccs volt. A keletnémetek 1-0- ra legyőzték a házigazdákat, így csoportgyőztesek lettek. Berlin keleti felén a kapitalizmus felett aratott győzelemként értékelték a meccset, a város nyugati felén az a pletyka járt, hogy a nyugat­németek hagyták magukat meg­verni, mivel így is továbbjutot­tak, ráadásul jóval könnyebb ág­ra kerültek. Elkerülték a hol­land, brazil és argentin csapatot, s végül megnyerték a tornát. Az 1986-os világbajnokságot eredetileg Kolumbia szervezte volna, de a káoszra emlékeztető helyi politikai viszonyok Mexi­kónak adták a rendezés jogát. Az országot földrengés sújtotta 1985-ben, ez azonban nem za­varta meg a vb akadálytalan le­bonyolítását. Annál emlékezete­sebb az a negyeddöntő, amelyet Anglia és Argentína vívott meg- akárcsak négy évvel korábban a Falkland-szigetekért indított háborút. Az argentinok sztárja, Maradona kézzel ért el egy gólt. Az isteni Diego a meccs után azt mondta: Isten keze avatkozott be, s csak nemrég ismerte el, ez valójában az ő kacsója volt. Még csapattársai is hitetlenkedve gratuláltak neki. „De én azt mondtam nekik, aki a rablót meglopja, száz évig fog élni”- utalt a háborúra Maradona. Az Idei világbajnokságot sem kerüli el a politika. Miközben az iráni szurkolók izgulhattak, a FIFA engedi-e csapatukat szere­pelni, Togóban nemzeti ünneppé nyilvánították a vébére való kiju­tás napját. A kis nyugat-afrikai államnak nagyon kellett egy kis siker a 38 éve uralkodó diktátor, Gnassingbe Eyadema tavalyi ha­lála után. Az akkor kirobbant za­vargások után fia, Faure Gnas­singbe lett az új államfő, a labda­rúgó-szövetség elnöke pedig Rock Gnassingbe - egyik öccse. A kijutás Trinidadon és Toba- gón is nemzeti ünnep lett. A ka­ribi kis állam kormánya tavaly november 16-án az alábbi közle­ményt adta ki: „A holnapi nem­zeti ünnepen az iskolásokat kér­jük, hogy a reptéri úton üdvözöl­jék a fociválogatottat. A kor­mánytagokat kérjük fél tízre beérni a kormányülésre”. Lula a leghangosabb drukker Hogy miért fontos a brazil politikában a foci­vébé? Idén októberben elnökválasztás lesz. Luizlnácio Lula da Silva harminc éve az első államfő, aki focirajongó is. Aranyérem esetén kampánya alighanem a futballnemzet nagysá­gára épül, és feledtetni próbálja 183 milliós országával, hogy 2003 januárja óta tartó elnök­sége nem volt „gólokban gazdag". Brazíliában 1985-ig katonai diktatúra uralko­dott, amely a foci világában él tovább. A csapa­tokat uraló korrupt kör hatalma addig maradt zavartalan, amíg a válogatott 1998-ben a vb- döntőben kikapott a franciáktól. A nemzeti gyász után önvizsgálat kezdődött, amelynek eredménye egy törvény lett. Ez előírja, hogy már a bajnokság elején tisztázni kell, hány csapat hány meccset játszik, milyen rendszer szerint Korábban a szabályok az érdekcsoportok szája íze szerint, menet közben változtak. Irán támadó szellemben készül Irán 70 milliós lakossága számára a foci nem a szabadság, hanem a nemzeti büszkeség forrá­sa. Ez a büszkeség a legutóbbi időkig csak a lakosság felét tölthette el Nők ugyanis még nézőként sem vehettek részt focimeccseken. A múlt hónapban azonban az ultrakonzervatív, de sokszor inkább félkegyelműnek titulált állam­fő, Mahmud Ahmadenizsád rendelettel tette lehetővé nők megjelenését a lelátókon. Megfigyelők e lépés mögött is taktikát sejtenek. Irán kormánya nemrég leszaggatta az ENSZ pecsétjeit az atomerőmű kapujáról, és folytatta annak építését, amerikai gyanú szerint nem ép­pen békés célzattal Emiatt és az elnök antiszemi­ta kirohanásai miatt egyes politikusok Irán ki­zárását követelték a vb-ről Mivel azonban így a sportolókat és a focirajongókat érte volna a lég nagyobb büntetés, a FIFA elnöke, Joseph Blatter úgy döntött, elválasztják a sportot és a politikát. Videla katonai juntáját erősítette az argentin győzelem Mexikóban Maradona „Isten kezével” ejtette ki az angolokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom