Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-11 / 109. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ Vj TANütÁJ Egy komikus meseregény a Varázsdadával A megátalkodott Brown csemeték irgalmatlanul rosz- szak. Egymás után csinálják ki a hivatásos bébiszit- tereket, akiket anyjuk halála után az édesapjuk fogad fel számukra. A helyzet egyre reménytelenebb, az apa egyre kétségbeesettebb. Szerencsétlenségére új feleséget is kell találnia, különben úszik az örökség, széthull a család. Nanny egy nyuszi- __fogú, bi bi rcsókos dada képében új következetes módszereivel reménységet hoz a gyerkőcöknek. Emma Thompson, aki forgatókönyv-írói képességeit egyszer már megcsillogtatta (Értelem és érzelem), ezúttal egy varázslatos angol meseregényt adaptált, amelyben komikusi tehetségét is maximálisan kamatoztathatja. Kirk Jones filmrendező remek kis mesefilmet varázsolt ebből a sajátos Mary Poppins-féle utánzatból. Könnyen fogyasztható igazságok, romantikus, de nem negédes báj, szokatlanul jó poénok jellemzik a filmet. A cselédlány figurája kedvesen pislogó, az apa fél- szegsége hihető és a gonosz nagynéni is kiváló szipirtyó. A díszletek és a kosztümök átlagon felüliek, a finálé hófehér jelensége a legszebb. Mese ide, mese oda, a film megér egy estét! Nanny McPhee - A varázsdada főszerepében Emma Thompson SÉTA Fel búcsúcsókra cimborák elválás Már soha többé nem ülnek így együtt a padsorokban Felszabadult végzősök az érettségi után. A vizsgák felén már túl vannak és ezáltal lehullt a diákság válláról egy kisebb teher Az érettségi forgatagában vagyunk, mindenki ideges és feszült. Reménykedünk, hogy felvesznek minket a választott egyetemre és persze mindenki azt hiszi, hogy a tanulás mellett nem is érünk rá mással foglalkozni. Nos, ez nem így van! Amellett, hogy az összes negyedikes próbálja kihozni magából a maximumot a tanulás terén, sok más programot is meg kell szerveznünk. Ilyen például a szerenád. Késő délután felkerekedett az osztály és elindultunk a város különböző pontjai felé. Sok helyen jártunk, szinte kivétel nélkül behívtak minket és vendégül láttak. Sok finomsággal vártak bennünket a tanáraink: ropival, keksszel, üdítővel, néhol borral kínáltak, de akadt olyan is, aki pogácsát sütött a kedvünkért. Rengeteget beszélgettünk. Szóba kerültek az élet nagy dolgai, hogy mi vár ránk a gimnázium után és feltehettünk olyan kérdéseket, amiket eddig nem mertünk. Jó tanácsokkal, bölcsességekkel ellátva vettük éjfél után a kabátunkat, hogy végre hazainduljunk. A szerenád mellett persze a ballagásra is lelkesen készültünk. A kollégiumban szerdán, míg a középiskolákban szombaton tartották a végzősök búcsúztatását. Mi is, ugyanúgy, ahogy az alsóbb éves diákok, beszédekkel készültünk, amelyek az elmúlásról szóltak és az itt megszerzett élményeket elevenítették fel. Elhangzott rengeteg név, hogy ki mit tett le az asztalra a négy év során, és higgyék el, nem volt rövid a lista! A ballagó évfolyamba nagyon sok kitűnő tanuló és kiváló sportoló járt, felsorolhatatlan az a rengeteg eredmény, amit elértek. Az ünnepségek végén meghatódott arcok néztek vissza ránk és legördült pár könnycsepp is az arcokon. A diákok azon tűnődtek, hogy vajon a következő években mennyit fognak még együtt bulizni, hányszor látják még egymást és meddig tartanak a barátságok, a szerelmek, amelyek örökre lettek kikiáltva. A ballagási ünnepség után szétszéledt a tömeg, mindenki hazafelé vette az útirányt. Ezen a (léten nekivág tünk az érettségiknek. Mára túl vagyunk már a magyar-, a matematika-, a történelem- és a kötelezően választott nyelvi vizsgákon. Mindenkinek sikerült, ahogy sikerült, és mindenki levonhatta a következtetést, hogy mennyit kellett volna még készülnie. A vizsgák fele lement, és ezáltal lehullt a vál- lunkról egy kisebb teher. Most egy lélegzetvételnyi szünet, pihenés következik, de pár napon belül ismét elkezdhetünk tanulni, hisz a szóbeli vizsgák nélkül mit sem ér az egész. A vizsgákat leszámítva már csak egy program van hátra, mégpedig a negyedikesek bankettje júniusban, itt búcsúzhatunk el egymástól végleg, hisz már soha nem ülünk így együtt a padsorokban. Tanárainknak megköszöntük a felkészítést mind a vizsgákra, mind az életre, és lassan indulunk a nyár felé... Elindultak a végzősök a felnőtté válás útján, hogy megvalósítsák álmaikat MÉG NEM VAGYUNK végzősök, de egy év múlva átélhetjük ugyanazt, amit minden évben a ballagó diákok: a búcsúzás különleges és megható érzését Maga a ballagás szó is kellemes, dallamos hangulatot tükröz, azt a félig-meddig bús és kicsit szomorkás élményt, amely ilyenkor egy életszakasz lezárását jelenti a negyedikes diákok számára. Elmúlnak azok a diákévek, amelyek a kamaszkort jelentették. A ballagás nemcsak a továbbtanulást vonja maga után. Persze, a szerencsésebbek kihúzhatják a boldog diákéveket egy egyetemen, án ez sokaknak nem adatik meg. Ők valóban belekóstolhatnak majd az élet sűrűjébe. A ballagás megteremti a lehetőségét annak, hogy a fiatalok egy kissé elszakadhassanak családtagjaiktól, kipróbálhassák az önállóságot. Szüleik eddig felelősséggel viseltettek irántuk, mostantól már saját maguk vállalhatják tetteik következményeit Nem lesznek mentségek, nem lesznek kibúvók, mert nem lesz mi mögé bújni. Arról nem is beszélve, hogy az álmokat megvalósítani nem lesz egy könnyű menet, bele kell hát ballagni a nagybetűs életbe. Meg kell mutatni, hogy nemhiába törődtek velük oly sokat a szülők Nekünk még van egy év hátra. Az iskola megszokott rendjét, a tanárok figyelmét, az osztálytársak barátságát, a szülők szere- tétét addig élvezzük, amíg lehet, hogy mindezt majd továbbadhassuk a következő generációnak. BALOGH BIANKA 11. OSZTÁLY LORÁNTFFY Lengyelországi tanulmányúttal jutalmazták a győztes diákokat Huszonegyedik alkalommal rendezték meg a kaposvári Munkácsy gimnáziumban a Lóczy Lajos Országos Középiskolai Földrajzversenyt. A kilencedik és tizedik évfolyamos tanulók számára meghirdetett verseny megyei fordulóján több mint 550 diák mérte ösz- sze tudását, ebből összesen hatvanan jutottak tovább a kaposvári döntőbe. A gyerekeket három - egyetemi és középiskolai tanárokból álló - bizottság zsűrizte, forgószínpadsze- rűen hallgatták meg a szóbeli beszámolókat. A kilencedik osztályosok logikai térképolvasásból, ábra- és képelemzésből vizsgáztak, míg a tizedike- sek a Kárpát-medence országaiból és általános társadalomföldrajzból adtak számot tudásukról. Kaposvárról öt iskola diákjai jutottak be a döntőbe, két munkácsys, két táncsicsos és egy tanuló vett részt a Katolikus gimnáziumból. Gyánó Marcell, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója kilencedik helyezést ért el. A verseny kilencedikes győztese Trojnár Eszter, a pécsi Leőwey Gimnázium diákja lett, a tizedikesek között pedig Juhász Boldizsár, a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium tanulója ért el első helyezést. Csordásné Bárdos Gyöngyvér, a Munkácsy gimnázium igazgatóhelyettese elmondta: az első és második helyezett diákokat egy tíznapos lengyelországi tanulmányúttal jutalmazták, amelyet egy ismeretterjesztő tévécsatorna biztosít a gyerekeknek. Az igazgatóhelyettes hozzátette: a verseny népszerűségét bizonyítja, hogy egyre több szakmai szponzor támogatja a rendezvényt, így idén minden egyes versenyző ajándékkal I térhetett haza a döntőről. Az újrakezdést jelképezi a körkép mandala Az újabb munka öröméért teszik tönkre a porrajzot a szerzetesek A szankszrit eredetű mandala szó jelentése: középpont, szent kör. Felbukkan a motívum a kelta, kínai írásokban is, valamint a román kori templomok rózsaablakai is hasonló szerepet töltenek be. A legenda szerint eredetileg y Buddha alko1 fiam pékét, amelyeknek formai felépítését a természetből vett motívumok adták. Buddha azt tanította, hogy a rajzok festése, amely meditatív hangulatban zajlik, megszabadítja az embereket a birtoklás, a mohóság és a hatalom utáni vágyakozástól. így juthatnak el a megvilágosodásig. Nem véletlen, hogy a tibeti buddhista szerzetesek nek kötelező megtanulni a készítésének a fortélyait. Segít a munka öröme a koncentrációban, így rendet teremt ünk magunkban. Festés közben örömmel és energiával töltődünk fel. Testünket, lelkünket gyógyíthatjuk, ha a képre magára összpontosítunk. Sokan azt hiszik, hogy akkor pihenünk, ha semmit sem csinálunk. Pedig ez nem így van. A feltörő indulatoktól úgy lehet megszabadulni, ha erőteljesen összpontosítunk valamire. Az aktív cselekvéstől, például a rajzolástól ellazulunk. A misztikus rajzok színei jelentést is hordoznak. A kék a nyugalmat, a rózsaszín és a zöld az érzékiséget, a piros, a narancssárga az élénkséget, a barna a biztonságot jelenti. Érdekes világ a mandala világa, rengeteg erőfeszítést, kiváló formaérzéket, biztos eszközhasználatot és főképp hosszú időt igényel, ám a munka gyümölcsét mégsem élvezhetik sokáig a szerzetesek, mert a színes porrajzot a tökéletes kivitelezés után pár másodperc alatt tönkreteszik, hogy majd egy új motívumba foghassanak ismét bele. Nem véletlen, hogy ezek az emberek megtanulják értékelni az élet apró szépségeit. Természetes tulajdonsággá válik számukra az újrakezdés fontossága. _ ShA _____________________u
