Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám

2006. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP RIPORT, INTERJÚ 7 reklám Sokan mondták, hogy milyen hülye vagyok, a műsoraimban sose reklámoztam a zenekaromat, pedig ebben az országban mindenki hazajátszik HA MEGGAZDAGODOM, POLITIKUSNAK ÁLLOK Hajós András a minap meglebegtette, hogy talán egyszer politikusnak áll, mert él benne a rendszer- váltás forradalmi hangu­lata, igaz, előbb szeret­ne meggazdagodni. Különben meg imádja a haknikat, mert ott végre ki­dumálhatja magát. Dalia László- Kampánycsend van, saj nos politikáról nem sokat beszélhetünk, pedig a minap sokakat megdöb­bentett a Friderikusz- nál, amikor politikusi ambícióiról beszélt. Végre pályán van, villog a Heti Hetes­ben és Tibi csokival eteti az országot. Mi­ért állna politikus­nak, amikor fut a szekér?- Rám nem lehet sza­vazni, s lehet, hogy még éve­kig nem is óhajtok fellépni a po­litika színpadára, de nincs elle­nemre. Sosem titkoltam, hogy milyen nézetek állnak hozzám közel, de pártszimpátiáról akkor sem beszélnék, ha nem nem vol­na kampánycsend. A színpadon vagy a Heti Hetesben szívesen odamondogatok a pártoknak meg a politikusoknak. A csípős nyelvemet csak a jó ízlés cenzú­rázhatja, tehát az biztos, hogy mondjuk senkinek az arcképét nem köpném le. Abban viszont semmi kivetnivalót nem találok, hogy tehetséges emberek saját hitük szerint próbálják alakítani az országot.- Mikor jön el az idő, amikor Hajós András neve mellett megjelenik a bűvös szó: képvi­selőjelölt?- A rendszerváltás nagy hatás­sal volt rám, de nincs küldetéstu­datom. Kétségtelen, hogy az is­mertségem helyzeti előnyt jelent majd, de addig egy tapodtat sem teszek a politika irányába, míg nem stabilizálom a helyzetem. 37 éves vagyok, két gyerek apja, s napszámosként ugyan jó Óra­Hajós András: az Emil Rulez! zenekarból nem élnék meg, hiszen havonta csak négy-öt fellépést vállalunk, szerencsére így ez csak hobbi bérért dolgozom, de ez még min­dig kevés...- Állítólag van egy zseniális ötlete, s abból készül meggaz­dagodni.- Valami van, s most azt gon­dolom, hogy ez az igazi. Nincs köze a nyilvánossághoz, sőt sem­mihez semmi köze, amit most csinálok. Két éven belül nemzet­közi sikerre is számíthat, így akár meg is gazdagodhatom. Egy jómódú ember meg akár már politizálhat is.- Nem fél attól, hogy megszól­ják majd, mert tegnap még fe­jen állt, ma pedig képviselő szeretne lenni?- Lehet, hogy nem is akarnék képviselő lenni, hanem inkább kampányt vezetnék vagy valami effélét, ami eleve közelebb áll hozzám.- Szereti a Tibi csokit?- Nem vagyok édesszájú. Amúgy meg nem zavar, ha cikiz­nek, hiszen sok reklámban nem láthattak, pedig már négy éve benne vagyok a tévében. Több felkérést elutasítottam, mert nem tudtam azonosulni a rek­lámmal. A Tibi csokit azért is szeretem, mert szabad kezet kaptam, az ötleteim, a humorom és a zeném is benne van.- A reklámot viszont nem na­gyon használja, ha a saját dol­gairól van szó, például az Emil Rulez! zenekart egyetlen mű­sorában sem népszerűsítette, miközben Magyarországon mindenki szégyentelenül oda- vissza reklámozza magát még a köztévében is.- Mondták már többen is, hogy milyen hülye vagyok, egy ilyen országban, ahol mindent szabad, az állami tulajdont ösz- szekeverik a magántulajdonnal, az általam vezetett 40 talkshow- ban az Emil Rulez! egyszer sem volt vendég. Zenebóhoc vagyok, és nem Ügyes János.- A zenekarból nem élne meg?- Viccel? Tavaly jogdíj gya­nánt bruttó 1 millió 350 ezer fo­rintot kaptam. Egy pedagógusfi­zetéshez képest talán nem tűnik kevésnek, de ha azt számítom, hogy a negyedik albumunk, a Zanga! Zanga is aranylemez, ak­kor semmi. Egyébként meg ha nem lenne lemezmásolás, tíz­szer ennyit kapnék. Az Emil Rulez! hobbizenekar, nem azért találtuk ki, hogy ebből éljünk. Én csak hálózati dzsessz-bitang- zenekarnak hívom, s arról dalo­lok, hogy „volna itt ez a mélabú, amivel kezdeni kéne valamit”.- A zenekar nem haragszik, hogy nem nyomják reggeltől estig, hiszen amióta az éne­kest megismerik az utcán, fel­kérésekből sincs hiány?- Szerencsém van, a többiek is beérik havi négy-öt koncerttel. Hegyi Gyuri szerzőtársam a Rádió Cafe programigazgatója volt, ma szabadúszó szövegíró. Fekete Kovács Kornél trombita­művész és tanár, mellesleg saját zenekara is van. Kisvári Ferenc, a dobosunk ismert sessionze- nész, míg a billentyűsünk, War- nusz Zsuzsa zongoratanárnő és saját zenekart is tart Borago né­ven. Gereben Zita és Bruzsa Gá­bor pedig még tanul. Ha valakit kihagytam, az majd helyreigazí­tást kér.- Állítólag szeret haknizni, pe­dig ezt kevesen vallják be.- Az én műfajomban a terep­munka nagyon fontos, különben elveszíteném az edzettségemet. A Heti Hetesben is improvizá­lunk, de ott van háló, mert ha nekem nem jut eszembe poén, mondják a többiek. A múltkor voltam egy cé­ges bulin, s az necces volt, nem pörögtem rendesen. Bizony, ha nem beszélhe­tek napi másfél órát, akkor belémszorul. És egy tisztességes összegről adhatok számlát, sőt még meg is tapsolnak. Ilyenkor érzem, hogy szerencsés ember vagyok.- A Heti Hetestől nem félt, többen megbuktak ott már, akik nem érezték a ritmust, vagy csak nem fogadták be őket?- Bevallom, hogy az elejétől fogva úgy éreztem, odavaló va­gyok. Nem is vendégként visel­kedtem, hál’ isten befogadtak, pedig nehéz emberek.- A talkshow az egyetlen bibi az életében, kétszer indult ne­ki, és kétszer nem sikerült. Lesz még harmadik forduló?- Bibékről ne beszéljünk, mert volt abból több is. A beszél­getős műsorok most nem na­gyon izgatnak. Kétszer megcsi­náltam, talán nem is voltak rosz- szak. Az elsőhöz kölcsönkértem a pénzt, aztán nagyon ráfizet­tem. A másodikra is ráfizettem, mégis derűsen tekintek vissza, hiszen ezeknek köszönhetem, hogy megismertek. Tekintsük tehát tanulópénznek. Engem az­óta is az zavar, hogy ezekben a műsorokban mindig középre kell húzni, pedig én nem szere­tem visszafogni magam. Ha megint felkérnének, megdob­banna a szívem, de nem szeret­nék még egyszer csalódni. Janza Kata a musicalszerepek édes rabságában közönségkedvenc Olykor túlfeszíti a húrt, ezért jövőre kicsit lazítani szeretne Minden szerepében úszkál Tíz éve a Bergendy Szalonzene- karban énekelt, ma az Operett­színház musicaltársulatának egyik sztárja. Janza Kata a Ru­dolf című musicalben is játszik.- A Rudolf sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a szexis és intrikus Larisch grófnő szere­pét természetesen Janza Kata kapta. Természetesen?- Az utóbbi időben megtalál­tak az ilyen típusú szerepek. Amikor először megtudtam, hogy a Rómeó és Júliában anya­szerepet kapok, kissé „elször- nyedtem”. Kiderült, Capuletné szexis, kihívó, kacér, nőiességé­nek teljes tudatában lévő szerep­lő, Larisch szerepe is ilyen.- Nemzetközi meghallgatáson keresték a szereplőket.- Igazgatónk és a musical ren­dezője, Kerényi Miklós Gábor tíz éve erőt és tehetséget vár el tő­lünk, és már akkor izgulunk, amikor ő bent ült, nem kellett ehhez a musical szerzője. Külön­leges képessége van ahhoz, hogy azonnal felvillanyozzon bennünket. Nincs igazuk azok­nak, akik azt mondják, minek kellett nemzetközi meghallga­tás, amikor minden szerepet az Operett tagjai kaptak a Rudolf­ban. A tanár úr erre mondta, hogy ennyivel erősebbek voltak abban, hogy kik kapjanak szere­pet, a döntő szót az amerikaiak mondták ki.- Az elmúlt években sztárcsa­pat született az Operettszín­házban, amelynek ön alapító tagja. Hízeleg a hiúságának?- Ez a fajta „sztárolás” védett­séget jelent. Sokszor kicsit fil­meznénk, koncerteznénk, bele­kóstolnánk a pop­műfajba, de felhív­ják a figyelmünket, hogy az Operett tag­jai vagyunk. Való­ban igazi csapat van itt. Kellett ehhez Kerényi Miklós Gábor, amikor 1996-ban farmerban besétáltam, meglátta bennem Erzsébet ki­rálynőt. Utólag is elcsodálkozom magamon, főleg a bátorságo­mon, hogy a Bergendy Szalon­zenekarból fejjel beleestem e musicalbe... Vágyunk különbö­ző dolgokra, olykor túlfeszítjük a húrt, és ilyen lehetőségek is adódnak, amilyen a Rudolf. Min­dig úgy érzem, ez egy édes rab­ság, gőzerővel zakatolunk. Jövő­re lazítanék ezen a köteléken a saját életem érdekében, nem a színház elle­nében. Miután még arról sem mondtam le, hogy legyen még egy kisbabám, legyen Jankának testvére.- Másfajta csapatban is feltű­nik olykor.- Volt férjem, Pintér Tibor Szi­get Színházában olyan darabok­ban játszhatom, amelyekben az Operettben nem. A direktorom szemet huny, mert tudja, imá­dom A kaktusz virágát, de ott a Hyppolit, a lakáj, amelyben le­het bohóckodni.- A közönség is így gondolhat­ja: ott van a Súgó Csiga-díj legjobbjai között. Vagy ennyi főszerep után nem érte megle­petésként?- Tavaly még nem kaptam Sú­gó Csiga-díjat, ezért a rajongók fából és drótból készítettek egyet és azt adták át, az idén mellé ke­rült a hivatalos Súgó Csiga is. Most akkor melyik az igazi? ■ Csontos Tibor ■ A szexis és int­rikus musical- szerepeket előre kibérelhetné magának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom