Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám
4 2006. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA Csernobil Jövő szerdán lesz a huszadik évfordulója annak a balesetnek, amely megrendítette az atomreaktorok biztonságos működésébe vetett hitet. A tragédia után két évtizeddel azonban még mindig működnek a csernobilihoz hasonló rendszerű reaktorok. Atomenergia: kételyek és szükségletek Több milliárdot emészt fel, és több évtizedig tart egy atomerőmű teljes leszerelése. A szakértők szerint az energiafüggőség oldására még mindig az egyetlen reális megoldás az atomenergia. Farkas Károly - Csák Elemér A mai Ukrajnában, Kijevtől mintegy 150 kilométerre fekvő Csernobil nevét csak kevesen ismerték 1986. április 26. előtt. Ezt a napot választották orosz atomfizikusok, hogy egy kockázatos kísérletet hajtsanak végre a hetvenes években épült atomerőmű egyik reaktorblokkjában a négy közül. ■ A csernobili típusú reaktorokkal Amerikában is kísérleteztek, de ott soha nem alkalmazták, Teher Ede is ellenezte. Azt akarták megtudni, hogy áramkiesés esetén a turbógenerátor valóban táplálja-e még negyven másodpercig az üzemzavari hűtővízszivattyúkat. Eny- nyi időre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erőmű biztonságos leállításához. Ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön, az üzemeltetők több védelmi eszközt, automata kapcsolót lebénítottak, nehogy a rendszer blokkolja magát. A kísérlet fényesen sikerült, de az eredményeként a reaktorban végbement két robbanás a hirosimai atombombánál négy- százszor több radioaktivitással szennyezte a környezetet. Ukrajna és a szomszédos Fehéroroszország mellett 24 európai ország, köztük hazánk is jókora sugárdózist kapott. Az áldozatok számáról azóta is vitatkoznak: az ukrán hatóságok majdnem 35 ezerre teszik azoknak a számát, akik a sugárzás következtében haltak meg, a Greenpeace legfrissebb tanulmányában százezer áldozatról ír. A csernobili típusúként emlegetett RBMK reaktorok konstrukciós hibái már korábban is felmerültek. A szintén a hetvenes években épült és máig működő litvániai Ignalina atomerőművében korábban már megfigyelték a reaktornak azt a sajátosságát, hogy a szabályozó- rudak betolásánál a teljesítmény csökkenése helyett átmenetileg növekszik a reaktivitás. A RBMK-reaktorok nem önszabályozók. A nemkívánatos teljesítménynövekedés külső beavatkozás nélkül nem csökken, a rendszer önmagát gerjeszti. „Ez az ilyen jellegű erőművek egyik alapvető tervezési hibája, ezért kell mihamarabb leállítani mindegyiket” - mondta lapunknak Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. A kutató szerint ezek a reaktorok nem biztonságosak, ennek ellenére tucatnyi működik belőlük Európában. Az Egyesült Államokban is kísérleteztek hasonló reaktorokkal, de ott nem kerültek át polgári alkalmazásba. Éppen Teller Ede volt az, aki vehemensen ellenezte szolgálatba állításukat - jegyezte meg Aszódi Attila. A szakember szerint ez nem indok arra, hogy lemondjunk az atomenergiáról. „Paks például jó példa arra, hogy lehet egy erőművet biztonságosan is üzemeltetni. A három évvel ezelőtti balesetben sem személyi sérülés, sem környezeti terhelés nem történt, az erőműből kijutott sugárzás pedig elhanyagolható volt” - érvelt a szakértő, az atomerőmű volt miniszteri biztosa. Más véleményen vannak a környezetvédő civil szervezetek. Vay Márton, a Védegylet munkatársa szerint az atomerőművek olyan kockázattal járnak, amelyeket egyszerűen nem lehet vállalni. „Láttuk Csernobilnél, hogy mivel jár. Nem igaz, hogy biztonságos, és az sem, hogy olcsóbb energiaforrás lenne” - mondta. Ezzel kapcsolatban azonban szerinte sem szabad elhamarkodott döntéseket hozni, hiszen Paks jelenleg pótolhatatlan. „Hosszú idő alatt, tudatos energiapolitikával kell átállnunk a megújuló energia- forrásokra. Jók az ország geotermikus adottságai, és biomasszából is elegendőt tudunk termelni. Idővel ki lehetne váltani a jelenlegi erőműveinket" - mondta lapunknak a környezetvédő, aki szerint a szakemberek szépítenek a valóságon. „Nem állíthatom, hogy a szakértők korruptak, de így vagy úgy az atomenergiából élnek. Ez megváltoztatja az álláspontjukat” - mondta a Védegylet munkatársa. Szerinte javarészt ez vezetett a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításához is. „Paks üzemideje minden további nélkül meghosszabbítható, sőt nem tartom kizártnak egy új erőmű építését sem” - mondta a jövőre vonatkoztatva Aszódi Attila. Szerinte nemzetközi trend az új erőművek építése. Finnországban 2004-ben kezdtek építeni egy új erőművet, az Egyesült Államok, Kína és Franciaország is erre indul. A szakértő szerint a technológia megfelelő biztonsági feltételek teljesítése mellett jól alkalmazható. „Energiaéhes világban élünk. Csökkenteni kell a fosszilis energiahordozóktól való függőségünket. Ezt jelenleg csak az atomenergiával lehet elképzelni, vagy építhetnénk egy szénerőművet.” Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal szakértőjének tájékoztatása szerint egy atomerőművet leállítani hosszú időbe kerül, száz évig is eltarhat, míg az erőmű helyén zöld fű nő. A leállítás egy hosszú tisztítási folyamat, amikor a radioaktív anyagokkal szennyezett alkotóelemeket, a betonfalaktól kezdve a legapróbb csavarig, a szennyeződéstől mentesíteni kell. ■ Az atomreaktor leállítása több évtizedes folyamat, amely annyiba kerülhet, mint az erőmű megépítése. Miután a láncreakciót leállították, az üzemanyagot kell eltávolítani az aktív zónából. A paksi gyakorlat szerint öt évig vízben megfigyelés alatt tartják, ezután a végleges tárolóhelyre szállítják a fűtőelemeket. A harmadik fázisban minden alkatrészt megvizsgálnak, és feltérképezik a sugárszennyezettséget. Ezután kezdődik a tisztítás, amely több évtizedig is eltarthat. Ha nem kifizetődő a tisztításhoz nekifogni, kivárják, míg a felezési időnek megfelelően csökken a sugárzás szintje. A leszerelés óriási pénzösszegeket emészt fel, amelyek a megépítés költségeivel vethetők ösz- sze. A Pakson üzemelő atomerőmű leszerelése 1997-es adatok szerint 250 milliárd forint. Az atombalesetek fél évszázada 1949 ÖVCSlkT ÁLLAMOK, HANförd: radioaktív felhő szabadul ki a plutóniumkutatóból 1957 SZOVJETUNIÓ. cseuabinszk: robbanás egy plutóniumtermelő erőműben 1958 NAGY-BRtTANNIA, wiNDscAiE: egy plutónium- termelő erőműben kigyullad a grafit, radioaktív por kerül a levegőbe, 500 négyzetkilométer terület szennyeződik el 1975 SZOVJETUNIÓ. LENINSRÁ0: csőtörés miatt leolvadnak a fűtőelemek, és radioaktív anyag kerül a környezetbe 1977 ESYESÜLT ÁLLAMOK, alabama: a hűtővt elszökik, aminek következtében a reaktormag részben leolvad 1979 EGYESÜLT ÁLLAMOK, thres mile ssland: a reaktor- mag megolvadása következtében radioaktív szivárgást észlelnek 1986 EGYESÜLT ÁLLAMOK, SORÉ: radioaktív gázrobbanás 1986 SZOVJETUNIÓ. CSERNOBIL: robbanás az erőmű négyes blokkjában. A balesetet a legsúlyosabb radioaktív tragédiaként tartják számon 1991 CSEHORSZÁG, BRNO: tűz üt ki az atomerőműben 1991 JAPÁN, MIHARMA: megszalad a hetvenes években üzembe helyezett reaktor 1999 japán, tokaimura: ellenőrizetlen nukleáris reakció egy uránfeldolgozó üzemben Az élelmiszerek sugárszintjét ma is mérik a tiltott zóna körüli falvakban A szennyezett területek gondjai 198&BAN a szovjet polgári védelem feladata a népesség és a gazdaság túlélésének biztosítósa volt egy háborús csapás esetén. Amíg a katasztrófaelhárítás gépezete működött, a lég köri áramlások heteken átszállították keresztül-kasul Európa fölött is a radioaktív felhőket. A KATASZTRÓFAMENEDZSELÉS hiányosságai, a hivatalos tájékoztatás ferdítései megrendítették a hazai és nemzetközi bizalmat A közvélemény a mai napig Csemobilnak tulajdonítja az általánosan megfigyelhető egészségromlást is. A sugárzás láthatatlansága miatt azonban a lakosság folyamatosan visszaköltözik A négyes reaktor ma is sugárzik a veszélyes területekre is, a szegénység következtében részben szennyezett növényeket és állatokat fogyasztanak.
