Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-16 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
2006. ÁPRILIS 16.. VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK 9 Pusoma, a cigány szupersztár álom Daciát, motoros fűrészt, Mozart-lemezeket vett volna, és táncosnőket hozat Budapestről Pusoma Dénes ártatlanul ült két és fél évet, s miután az állam nem akart kártérítést fizetni, felakasztotta magát. Azóta Pusomáról dráma is született, s most Ragályi Elemér viszi filmre a cigányember balladáját. Dalia László Dehogy akart volna Pusoma Dénes sztár lenni, drámai hős meg végképp nem. Csak azt a két- milliócskát szerette volna, de azt nagyon, amelyet az állam az ártatlanságáért, két év, négy hónap cédáért fizetett volna. Meg is álmodta, hogy vesz Daciát, motoros fűrészt, szivart, Mozart-lemezeket, meg hozat táncosnőket Pestről. Egy iskolázatlan, műveletlen ivádi cigányember ilyeneket álmodott. Mozartot tán sose hallott, hacsak a katonaságnál nem. Egyébként meg garázdaságért elítélték már, verekedésbe keveredett, de ez épp elég volt ahhoz, hogy a rendőrök ráverjék az öregasszony meggyilkolását. A látszat persze egyébként is ellene szólt, járt aznap a szomszédasszonynál. Ám ahogy Magyar Elemér ügyvéd mondja, a rendőrök elkönyvelték, hogy megvan a tettes, s a gombhoz keresték a kabátot. Egy szellemi fogyatékos vallomása szólt Pusoma ellen, később aztán csellel őt magát is rávették, hogy írásbaa beismerje, amit nem követett el. A kirendelt ügyvéd meg semmit sem tett, még fellebbezni is elfelejtett. Amikor véletlenül meglett a tettes, Pusomát kiengedték, de hiába várta, hogy eljön hozzá az állam, bocsánatot kér és átad egy táska pénzt. Dr. Magyar Elemér egri ügyvéd írta meg Pusoma drámáját, miután már képviselte a kártérítési perben. Igaz, az ügynek az elején tartott, még kitűzött tárgyalás sem volt, amikor- Pusoma felakasztotta magát. „Nem volt már türelme, tán az is megfordulhatott a fejében, hogy én is átverem, mint előtte annyian. Peches volt, hiszen ha nincs az a verekedés, akkor talán nem varrják rá a gyilkosságot, s továbbmennek a cigánysoron. Nem volt egy szent ember, de gyilkos sem. EgyébPusoma Dénes fura szerzet volt. Nem is nagyon szerették a faluban, mert magában beszélt és különös dolgokat mondott. A börtönénekes a két híres cigányfilmben (A cigánytábor az égbe megy, Találkoztam boldog cigányokkal is) a zene is nagyon erős volt, sokan azért rajongtak e mozikért. (Az egyik szovjet, a másik jugoszláv film.) A Pusoma-filmben egy cigányasszony énekel kese- rűen-búsan, aki maga is több évet ült. Dalait már- már a börtönfolklórhoz sorolják. Iskolázatlan hangjából árad az erő, a cigaretta és az alkohol tette érdessé. Nagypál Gábor csak a próbafelvételen tudta meg, hogy ő lesz a főhős A főszereplő nagypál Gábor vajdasági színész két éve tagja a Bárka Színháznak. Amikor megkapta a Pusoma-fllm főszerepét, még nem ismerte a cigány férfi sztoriját, de a kisebbségi létről volt fogalma, hiszen sokáig élt Újvidéken, szerb környezetben. látszott már cigánydarabban, sőt a csantavéri cigánytelepen négy éven át szerepeltek a Tanyaszínházzal „Ez az előítélet filmje, meg egy kisemberé, aki belehalta világba...” ként különös dolgai voltak. A faluban nem szerették, mert magában beszélt és néha furcsákat mondott. A motoros fűrészt is azért szerette volna, mert mindig favágó akart lenni. Nézte volna, hogy „a keze által dől a fa, és semmi, csak a csur- ranás, cseppenés, duzzadás”. Mondott olyanokat is, hogy „akusztikailag torzión 2000 a helyzet a kocsmában”. Furcsa ember volt, nagy fantáziával. Engem elfogadott ügyvédnek, néha fel is hívott, de tán bennem sem bízott igazán”. Az ügyvéd szerint Pusoma nem értette, miért nem díjazzák az ártatlanságát, s a börtön után amúgy sem érezte otthon magát sehol. Az édesanyja meghalt, míg ő a börtönben ült, el is adósodott a jövendő nagy pénz reményében, de visszafizetni már nem tudta. Maradt hát a kötél. Ragályi Elemér egy újságcikkben találkozott Pusoma történetével, amely lenyűgözte. Megkereste Magyar Elemért, s együtt írták meg a forgatókönyvet. Bár a film elég pontosan követi a cigányember tragédiáját, nevét mégis megváltoztatták Suhára, mert ahogy Ragályi fogalmaz: „sokkal általánosabb a történet annál, mint hogy egy személyhez kössük". A rendezőt az fogta meg igazán, hogy egy sorsban mennyire tettenérhető az össznépi alattomos megkülönböztetés, az etnikai tolerancia, amely nagyon veszélyes, ha átitatja a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást. Egyébként nem mozit, hanem tévéfilmet forgat, így legalább több nézőhöz eljut. A főhőst Nagypál Gábor játssza, akit a Vajdaságban találták, és a stábban amúgy is sok az amatőr. A stábban lévő romák a rendezőről és a kamera mögött ülő Marci fiáról nehezen hitték el, hogy nem közéjük tartoznak, ezért őket és a főszereplőt is „testvérnek” szólítják. Kevés a pénz, de a producer, Szekeres Dénes velük van, és az istenek is, vagy csak Pusoma Dénes üzent az égből, mert amikor azt számolták, hogy miből fognak havat csinálni, hajnalra hófehérbe öltöztek a háztetők. Ragályi szerint a jó ügyet fent- ről is segítik. Latinovits volt Gundel Károly leghálásabb kisunokája emlék Búj tor István szerint az a legfontosabb, hogy egyik oldal se sajátítsa ki Latinovits Zoltán emlékét A kis Latinovits Gundel nagypapával Emléktáblát avattak a városligeti Gundel-étterem falán Latinovits Zoltán emlékére. Meghívták a családtagokat is, de nem mindenki ment el. „Majdhogynem az állatkertben, mégis kicsit idébb születtem, éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor" - írja Latinovits Zoltán a Ködszur- kálóban. A színész nagyapja egyike volt azoknak, akik világhírűvé tették a magyar szakácsművészetet és vendéglátást. Latinovitsot sokáig a Gundel nagyapa nevelte, mert Latinovits Oszkár földbirtokos a fia születése után néhány nappal otthagyta a családját. Zoltán tízéves volt, amikor édesanyja ismét férjhez ment dr. Frenreisz István belgyógyász főorvoshoz. „Imádta a nagyapját, aki egészen a haláláig nevelte” - emlékezett Frenreisz Istvánná. „Már tavaly elkészült az emléktábla, ezért szerepel rajta a 2005-ös dátum, de különböző okok miatt eddig nem került sor az avatására - mondja Kozma Kálmán, a Gundel üzletigazgatója. - Talán nem is baj, mivel idén lenne hetvenöt éves, és ezzel a gesztussal talán e jubileum felvezethető.” Hozzáteszi, hogy az eseményre meghívták a családtagokat is, de csupán Gundel János és felesége ment el. Gundel Takács Gábor nem vett részt az avatáson, de Latinovits féltestvérei is igazoltan maradtak távol. Frenreisz Károly, aki az ünnepség napján külföldön tartózkodott, így emlékszik: „anyai nagyapám gourmet módon szolgálta ki a vendégeket, járt-kelt közöttük, mindenre figyelt, reggeltől estig ez volt az élete, nem véletlen, hogy a szakmáját művészetté fejlesztette". Bujtor Istvánt betegsége akadályozta meg a részvételben. „Meghívó nem érkezett hozzám, a Gundel igazgatója, Budai Gábor telefonált, hogy emléktáblát helyeznek el Zoltán szülőházán, s persze megemlítette az időpontot is, de nem tudtam részt venni az avatáson - mondja a színész. - Zoli nem csak ott született, de évekig ott is élt abban az épületben. Az étterem ugyanis csak a földszinten üzemelt, az emeleti részt a lakások töltötték be. A családot senki nem kérdezte meg az emléktábláról, de azt gondolom, ilyen esetben nem is szükséges kikérni a családtagok véleményét. Nekünk az a fontos, hogy Latinovits Zoltán emlékét, művészetét egyik politikai oldal se sajátítsa ki magának.” ■ Csontos Tibor Pikinek Bajor Gizi jósolt nagy jövőt pikinek - így becézték a családban Latinovitsot - nem engedték, hogy bejárjon a vendéglőbe, és a vendégekkel ismerkedjen. Szobája ablakából azonban láthatta Csortos Gyulát, Bajor Gizit, Somlay Artúrt a színházi premiervacsorákon. Egyébként Bajor Gizi látta egy iskolai színjátszócsoportban Latinovitsot. Az előadás után azt mondta neki: „tanuljon tovább, nagy színész lehet magából!”
