Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-16 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
2006. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP 6 SZTORIK, ESETEK Isteni élmény vagy vakáció? húsvét Az ünnep 1582 óta a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik Vannak, akik a tavasz nyitányát látják a Húsvétban, mások a barátaikkal találkoznak és vannak, akik a feltámadás misztériumát is beleérzik. Mit jelent ma nekünk a húsvét? Az író szerint egyre kevesebbet, mert a világ, mint mindenben, az ünnepek terén is egyre fakóbb, egyre silányabb. A zarándok viszont úgy érzi, a húsvét napjainkban is békét hoz a világnak, igaz, a játékosság már a múlté. Szabó Zoltán Attila Egy felmérés szerint napjainkban az emberek alig egyötöde - elsősorban a kisebb településen élők - tekinti vallási ünnepnek a húsvétot. A többség ezt a hosszú hétvégét családi eseményként tartja számon. A világhálót használók harmada pedig pusztán munkaszüneti napként tekint a valaha oly nagy jelentőségű ünnepre. Papp lános színművész, aki az elmúlt év nyarán végigjárta a 900 kilométer távolságú, híres spanyolországi zarándokutat, az El Caminót, és élményeit, emlékeit naplóban rögzítette, úgy véli: nem szabad az embereket elmarasztalni azért, mert másként, kicsit talán fásultan közelítenek a fontos dátumokhoz, a jeles napokhoz. A művész szerint a jó, a szép iránti igény nem hunyt ki belőlünk, inkább arról van szó, hogy máshová kerültek a hangsúlyok. „Azt gondolom, ez ma is egy felszabadult, világos, színes ünnep. Vannak, akik a tavasz nyitányát látják benne, mások a barátaikkal találkoznak, megint mások a feltámadás misztériumát is beleérzik. Ám így vagy úgy mindenki ünnepel, s a jóérzésű emberek leikébe békesség költözik” A FELTÁMADÁS NAPJA hÚSVÓt- vasámap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni Ehhez több hiedelem kapcsolódik: egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint meglát- summázza a színész. Papp egyedül a játékosságot kéri számon a 21. századi húsvétokon. Mint mondja, régebben a tojás- dobálástól a locsolásig terjedt a színpompás paletta. „Évtizedek óta beérjük a szagos kölnivel. Én nem is locsolkodom” - említi. A meseíró Lázár Ervin, aki évről évre részt vesz a feltámadásnapi körmenetben, amondó: utoljára gyermekkorában - hatvan esztendeje - kapott főszerepet a játék. „A népszokások sajnos idővel kimennek a divatból. Ilyen a világ” - sóhajtja. Az író rosszkedvűen még hozzáfűzi: „a vüág, mint mindenben, az ünnepek terén is egyre fakul, silányodik”. ni benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik. Nálunk a hétfői locsolkodás része. S hogy honnan eted a szokás? A néprajzkutatók szerint az ősi termő kenységvarázsló és megtisztuló Tény, hogy az interneten végzett felmérés szerint ez idő tájt az emberek közel 29 százaléka a locsolkodás hagyományát köti a húsvéthoz, míg Jézus feltámadása 24, a sonka pedig 23 százalékuknak jut elsőként az eszébe. A húsvéti nyuszira már csak az internetezők 15 százaléka asszociál, a hímes tojást csupán 9 százalékuk tartja a legjellemzőbb jelképnek. Húsvét előtt mindösz- sze az emberek egynegyede szokott böjtölni. Többségük is inkább nagypénteken figyel oda az étrendjére, a negyvennapos böjtre kevesen vállalkoznak. A megkérdezettek 77 százaléka - különösen Budapesten és a nagyobb rítusban gyökerezik A víz tisztító ereje viszont a kereszteléshez kapcsolódik A mondái magyarázat alapján a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat így akarták elhallgattatni őket.. városokban élők - teljesen mellőzi, már-már elfelejtette ezt a nemes hagyományt. Papp János nem titkolja, hogy mielőtt nekivágott El Caminó- nak, az irodában, ahol a zarándokútlevél kiváltásához szükséges papírokat intézték, egy űrlapot adtak át neki, amelyen megkérdezték: miért vág neki a végtelennek. Ő a „spirituális” szó mellé ikszelt, majd a sportcélú kezdeményezésre utaló rubrikát is bejelölte. Azonban a hithű világutazók számára oly természetesnek tetsző „szakrális” szócskához kapcsolódó mezőt tollvonás nélkül hagyta. Ettől függetlenül az Út sokat változtatott személyiségén, világszemléletén. A hazatért zarándok ma azt vallja: „az Út sokat ad azoknak, akik teljes fizikai és lelki energiájukat a szolgálatába állítják”. Szerinte hasonló a helyzet a húsvéttal is. Aki képes rá, ma is megérzi Isten közelségét, Jézus szeretetét. Úgy fest azonban, hogy a többség beéri a tavasszal, a rügyfakadással, no meg a munkaszünettel. Húsvéti jelképek, avagy miért is locsolkodunk? Lz \ gr Boros Péter ex-miniszter- elnök Dávid Ibolyáról „csodát művelt ez az asz- szony.” Vásárhelyi Mária szociológus „schmidt Mária könyvében azt is olvastam: apu a Kádár-rendszer szürke eminenciása volt. Kádár nevezte ki a Soros Alapítvány élére. Ami persze nem igaz. És ezt úgy volt képes leírni Schmidt, hogy a nyolcvanas éveket Soros-ösztöndíjakon „tengette” végig. Hároméves amerikai ösztöndíjat kapott, ő volt az alapítvány egyik első támogatottja. Ma is megvan dedikált kötete, amelyet hálával, szeretettel ajánlott édesapámnak.” Pécsi Ferenc ekommunikációs szakértő „AZ SZDSZ furcsa madár, az ő választási programjukban jelenik meg a leghangsúlyosabban az internet, a blogo- lást mégis hanyagolják. Lehet, hogy azért, mert nincs olyan politikusuk, aki elég érdekes?” Edward Steen újságíró „ORBÁNT sokan bírják. Keményen játszik, és végeredményben elég megbízható. Az a fajta kelet-európai paternalizmus, amit gyakorol, egyáltalán nem olyan idegen az európai konzervatív pártoktól, valamelyest jellemzi például a németeket is.” Bereczky Loránd Aczél Györgyről „hithű marxistaként is hihetetlen érzéke volt a világnézettől független művészi kvalitáshoz. Ezért is kellett állandóan lavíroznia. A legenda szerint a béketáborból még így is ellene érkezett a legtöbb feljelentés a szovjetekhez.” Ha itt van a húsvét, eljön majd a biciklis lovag is kisjézus Nagyanyám szerint kiskorában sárból galambokat gyúrt, amelyek igazivá váltak és elrepültek Az efféle locsolkodás ma már faluhelyen is ritka, de Hollókőn még látható „Mélységes mély a múltnak kútja” - kezdi Thomas Mann híres regényét, a József és testvéreit. A múlt kútjában ott van a gyerekkor, vele a nagyszülők, a tavaszi szünetek és a régi húsvétok. Bódító volt az illat. Gömbölyű kis anyai nagyanyám állt az ágyás mellett és lelkendezett. „Kucsvirágok, az én szépséges kucs- virágaim!” Zalában így hívják a jácintot. Nagyanyám minden évben idejekorán elültette a hagymákat, hogy húsvétra, mire megérkezünk, az apró harangos, rózsaszín virágok körbe-kariká- ba öleljék a fenyőcsoportot. A fák szorosan álltak egymás mellett, tetszetősen, de szúrósan. Nem támadt kedvünk közéjük menni. A krizantémos más volt. Nagyanyám valahogy mindig megneszelte, amikor a palánták között ólálkodtunk. Jött a prakkerral, hogy üldözőbe vegyen minket. Mert a krizantémot tilos volt letaposni, abból pénz lett. Ősszel nyíló virágait nagyapám vitte a piacra eladni- kiegészítették belőle a kis nyugdíjat. „Nagyi, ha meghalsz, belemegyünk a krizantémba!”- feleselt Marcella húgom mindig. Aztán amikor tényleg meghalt, csak álltunk a krizantémos szélén leeresztett karokkal. Hitte nagyanyám a jóistent, szerette § is nagyon. Azt akarta, mi is sze- f ressük, mesélt hát róla sokat. Fő- J lég Kis jézusról, mert az gyere- I keknek való volt. Hogy kiskorában sárból galambokat gyúrt, amelyek igazivá változtak és elrepültek. Irigyeltük Kisjézust: ilyesmire mi nem voltunk képesek. Nekünk csak sár maradt a sár, még fagylalt sem lett belőle. Mert játszottunk a homokozóban fagylaltosdit, műanyag poharak voltak a tölcsérek. Húgom kicsi volt, de nem hülye: rázta a fejét összeszorított szájjal, amikor a homokfagyit belé akartam diktálni. Nagyanyám bezzeg bekapta egyszer a Medve sajtot nagypénteken. De le már nem nyelte, mert jókor meglátta a papírján: kolbászos. Visszaköpte, keresztet vetett. Az ő szemében halálos bűn volt húst vagy húsosat enni nagyböjt gyászünnepén, amikor Krisztus urunk kiszenvedett a kereszten. Egyszer húsvétkor kukoricát ültettünk a játszóhelyünkre. Beleszórtuk a magokat a kezünkkel vájt kis gödörbe. Megnőtt a kukorica, egyetlen, de igazi csővel. Nem sok minden esik olyan jól az embernek, mint a saját termés. Talán csak a házi tojások voltak ennyire finomak. Kosárban vitte őket nagyanyám a feltámadás ünnepén megszenteltetni, a sonka meg a torma mellett. De a füstölt sonka nem ízlett. Talán rosz- szul szentelték meg, gondoltuk. Ma, húsvét vasárnapján most is előttem van, ahogyan a templomban nagyanyám mellettem mondja-énekli a miserészeket. Kicsi vagyok, utánozom őt. Csakhogy a „hozsanna a magasságban” nekem „uzsonna a magasságban”, annak legalább van értelme. Nem győz rajta nevetni a család. Nagyobb lány koromban aztán már nem a nagyanyámat lesem. Hanem a fiút, aki jön nekem udvarolni. Az udvarlás abból áll, hogy leparkol a biciklijével a kapu előtt, és bámul befelé órákon át. Úgy hívjuk: a biciklis lovag. Minden ürügyet megragadok, hogy az udvaron legyek. Mégis csak a húsvéti szünet utolsó napján beszélünk először. És utoljára, mert másnap utazom haza. Suta egy beszélgetés. Zavartan kapaszkodom a kapu zöld hálórácsába, ő meg himbálózik a biciklinyeregben. Aztán egész évben róla álmodozom: ott lesz-e jövőre? Azóta is minden tavasszal, így húsvét táján eszembe jut a régi ábránd: vajon eljön-e? ■ Rados Virág ■ Nagyi, ha meghalsz, bemegyünk a krizantémba - mondtuk neki. ■ Nagyanyám kosárban vitte a tojást, a sonkát, s még a tormát megszenteltetni.
