Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

mmmmmmmmmmmímmm 2006. február 5., vasárnap A hét témája MÁR NEM VAGYUNK ÖNGYILKOS NEMZET Egyre több a depressziós és egyre kevesebb az öngyilkos hazánkban. 40 százalékkal kevesebben fordítják maguk ellen a fegyvert, mint 20 évvel ezelőtt. Olyan depressziós va­gyok ma - mondogatjuk időnként. Hangulatunk többnyire ingadozó, akad olyan nap, hogy szinte indokolatlanul úszunk a boldogságban, máskor viszont „bal lábbal ke­lünk fel”. Ez a normális élet velejárója, míg a sú­lyosan depressziós bete­gek az életben csak a halált tartják vonzónak. Az öngyilkosok három­negyede nem kezelt depressziós. A betegség hivatalosan ma a ma­gyar lakosság 7-8 száza­lékát érinti, becslések szerint a lakosság 15 százaléka életében valamikor depresszióban szenved, és minden tize­dik ember rendszeresen küzd a betegséggel. Míg a férfiak közül sokan hirtelen felindulásból követnek el önmaguk ellen irányuló erőszakot a nők előre megtervezik azt. Nők számára a gyógyszer a leggyakoribb elkövetési mód. P l iasztó adat, hogy csak­nem minden harma- . dik magyar embernek vannak különböző depressziós tünetei, amelyek rontják életminőségüket. Pél­dául az éjszaka közepén fel­ébred, és kínzó gondolatokkal viaskodik, érdektelenné válik a környezetével szemben, esetleg fokozottan fáradé­konnyá válik. A depressziósok úgy érzik, egyedül őket sújtja ez a kór, valójában ez a betegség jelen­leg a hatodik leggyakoribb a vi­lágon. Egyes kutatók szerint a depresszió 2020-ra akár a má­sodik leggyakoribb betegséggé is válhat közvetlenül a szív- és érrendszerrel összefüggő kó­rok után, néhány évtized múl­va pedig akár a lista élére is fel­kúszhat. „Az emberi idegrend­szert nem arra a stressz-szint- re tervezték, mint amit az el­múlt száz évben kénytelenek vagyunk elviselni” - adja a ma­gyarázatot dr. Rihmer Zoltán egyetemi docens, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai In­tézet osztályvezető főorvosa. Ellentmondásnak tűnhet, de miközben évről évre egyre többen szenvednek ebben a betegségben, az öngyilkossá­gok száma drasztikusan csök­kent hazánkban. A nyolcvanas évek közepén 100 ezer lakosra 46 öngyilkosság juttot Magyar- országon, ez volt a legmaga­sabb a világon. A tízmilliós lakosságból évente 4600-an vá­lasztották az önkéntes halált. Összehasonlításul: a szomszé­dos Ausztriában 28-an, a kö­dös Angliában 14-en, a nap­fényes Olaszországban 10-en, Görögországban pedig mind­össze 4-en. Az elmúlt két évtizedben hazánkban 40 százalékkal csökkent a „befejezett” öngyil­kosságok száma, jelenleg 26- tal már az európai középme­zőnybe tartozunk. Ez számok­ban kifejezve azt jelenti, hogy a korábbi 4600 helyett ma 2800-an vetnek véget életük­nek. A befejezett öngyilkos­ságok számát tekintve magunk mögé utasítottuk Észtországot, Lettországot, Litvániát és Bul­gáriát. Az 1993 óta javuló ten­dencia ellenére a halálozási statisztikából kiderül: az ön- gyilkosság gyakorisága nálunk még mindig másfélszerese az Európai Unió átlagának. „Sem a politikai helyzet, sem a megromlott házasság vagy párkapcsolat, sem a mun­kahely elvesztése önmagában nem elegendő ok arra, hogy valaki véget akarjon vetni az életének - mondja Rihmer Zol­tán. - Az ember nem olyan gyenge, hogy ezek a problé­mák megfosszák életkedvétől.” Egyes társadalomkutatók úgy gondolták, a rendszerváltás, a politikai nyomás alóli felszaba­dulás a legfőbb oka annak, hogy Magyarországon csökken az öngyilkosságok száma. „Nem rendszerváltó nyugat­európai országokban is javuló tendencia figyelhető meg az el­múlt két évtizedben. Lengyel- országban, ahol viszont volt rendszerváltás, a kilencvenes években átmenetileg még rosszabbodott is a helyzet” - cáfol a főorvos. A valódi okok feltárásában a legfontosabb összefüggés: az öngyilkossá­got elkövetők 70 százaléka sú­lyos, többnyire nem kezelt depresszióval küzd. „Ha valaki ebben a betegségben szenved, és bekövetkezik életében egy olyan nem kívánatos esemény, mint a munkahely elvesztése vagy a válás, könnyen lehet, hogy öngyilkosságba mene­kül” - teszi hozzá a depresszió kutatásával foglalkozó szak­ember. „Az antidepresszív szerek alkalmazása az elmúlt húsz évben a nyolcszorosára emel­kedett. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek több pirulát kapkodnak be - hiszen ezeket a medicinákat a pszichiáter ál­tal előírt adagolás szerint sza­bad szedni hanem azt, hogy többen jutnak szakorvosi el­Bo'rstx'l-Ab.nii- \ Zemplén Szabolcs-S/úimárJ Bereg '■*•<§ yőr-Moson- ^ Sopron Veszprém Szolnoki [Békés! Kiskun Somogy CsongrácT 1 Baranya KELETEN KÉTSZER ANNYI AZ ÖNGYILKOS Kelet-Magyarország rontja a képet 100 ezer lakosra jutó öngyilkosságok száma FORRÁS; 20P4. KSH - EUR0PRF55-GRAFÍKA Az ország nyu­gati megyéihez képest a déi-ai- földi megyékben kétszer annyi ember lesz ön­gyilkos. A nyolc­vanas években a különbség há­romszoros volt. A keleti országrészben a nyolcva­nas években háromszor annyi volt a befejezett öngyilkosságok száma, ma is kétszer annyian vetnek véget életüknek, mint a nyugati megyékben. A népsűrű­ség itt kisebb, ezért nehezebb szakszerű orvosi segítséghez jut­ni. Az alkoholizmus is magasabb: az ital hatására az öngyilkos hajla­múak bátrabban váltják valóra szörnyű terveiket. A harmadik magyarázat pedig a hagyomá­nyokban gyökerezik: azokon a te­rületeken, ahol gyakori az öngyil­kosság, az emberek hajlamosab­bak azt gondolni, hogy az önkén­tes halál az egyetlen megoldás a problémákra. Békés megyében választották legtöbben az önkén­tes halált 2004-ben. 100 ezer lakosból 44,7-en menekültek a halálba. 74 százalékuk férfi volt. Hasonlóan rossz adatokat pro­dukált Bács-Kiskun megye, itt 100 ezer lakosból 38,3-an fordul­tak maguk ellen. Az országos és a megyei átlagot is meghaladja a Szolnok megyei törökszentmiklósi kistérségben a szándékos önárta­lom miatti halálozás. Korábban az időskori öngyilkosság volt jellemző, ez azonban megvál­tozott, napjainkban már jellemzően a középkorúakat, a 45-59 éves korosztályt sújtja a jelenség. látáshoz. Éppen ez a legfőbb oka annak, hogy egyre keve­sebb a befejezett öngyilkos­ság” - mutat rá Rihmer Zoltán. „A depressziósok egyhar- mada azonban még ma sem fordul problémájával szakem­berhez, átmeneti betegségét lábon hordja ki. Egyes kutatá­sok szerint a depressziósok­nak csupán a 15-20 százaléka részesül megfelelő gyógykeze­lésben” - mondja dr. Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. Hozzáteszi: a kezeletlen depressziósok 15 százaléka megkísérli az öngyil­kosságot. Ha megfelelő kezelés­ben részesülnének, ezt az arányt akár 2 százalékra is le­hetne csökkenteni. Bánky Bea „A kezeletlen depressziósok 15 százaléka megkísérli az öngyilkosságot. Ha megfelelő keze­lésben részesülné­nek, ezt az arányt akár 2 százalékra is lehetne csökkenteni." Eszközök: már nem népszerű az akasztás A férfiak öngyilkossági halálozása a világon mindenütt háromszoro­sa a nőkének. A kötél a legnép­szerűbb eszköz az öngyilkosok körében, az akasztás módszerét általában a férfiak választják. A „köteles” halál gyakorisága nálunk a rendszerváltás után ötödével csökkent, és megnőtt a lőfegyverrel elkövetett öngyilkos­ságok száma - vélhetően azért, mert korábban nehezebben lehe­tett pisztolyt vagy puskát besze­rezni. A férfiak és a nők közti különbségek az öngyilkosság módszerének kiválasztásában is megmutatkoznak. Míg a férfiak közül sokan hirtelen felindulásból követnek el önmaguk ellen irá­nyuló erőszakot, a nők előre megtervezik azt. Erre utal, hogy gyakran írnak búcsúlevelet Talán arra ügyelve, hogy holtukban is szépek maradjanak, a nők nem olyan módszert választanak, amely nyomot hagy a testükön. A lőfegyver, a magas ház tetejéről való leugrás és a kötél nem tűnik vonzónak számukra: többnyire gyógyszer-túladagolással vagy mér­gekkel vetnek véget életüknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom