Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-21 / 44. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. FEBRUÁR 21, KEDD RINYAUJLAK 16 7 HÍREK Tűzifa a családoknak tűzifát kaptak a helyiek az önkormányzattól; átlagosan 8 köbméter jutott mindenki­nek. Az önkormányzati tulaj­donú utak és árkok menti fá­kat vágták ki, s ebből kaphat­tak a családok. Valamennyi igénylő vihetett haza belőle. Összesen 75 család válláról vette le ezzel a fűtés költsége­inek terhét az önkormányzat. Pénz a buszmegállókra két autóbuszvárót és egy járdaszakaszt is felújítanak idén; ezekre már várhatóan meglesz a pénz. A buszvárók költsége 1,2-1,4 millió forint körül alakul, a Kossuth és Pe­tőfi utcai kétszáz méteres jár­dafelújítás várható költsége pedig szintén 1,2 millió fo­rint körül várható. Tíz új munkahely TÍZ-TIZENEGY HELYBELI foglal­koztatását tervezik idén az önkormányzatnál munka- programok keretében. Négy közcélú és négy közhasznú munkásnak lesz elegendő fel­adat, s más programok révén még két-három státuszra szá­mítanak. A legnagyobb fog­lalkoztató a faluban az ön- kormányzat. Népszerű a számítógép HAMAR MEGSZOKTÁK a községi számítógépet és internetet a fiatalok, de gyakran kopogtat­nak a terem ajtaján a felnőt­tek is. Naponta tíz látogatója van a számítógépes teremnek, nem ritka a sorban állás sem. Az internethasználat ingye­nes a helyieknek. Képünkön: a hivatal dolgozói sem tudnak meglenni nélküle. Az oldal cikkeit írta és a fotókat készítette: Nagy László Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta közösségi élet Mindig igyekeztek hasznára lenni a közösségnek Sebők Sándoréknál ünnepre ké­szülődnek: a lányunoka hetedik és a kisfiú hatodik születésnap­ját ünnepük. Készül a kétféle torta, malacsült.... A gyerekek imádják a nagymama főztjét, már jó előre leadták most is a rendelést.- Nálunk mindig van alkalom egy jó sütés-főzésre - mondja Se­bők Sándorné. - Ilyenek va­gyunk: szeretünk enni, és vi­dámságért sem megyünk a szomszédba. Én lelkibeteg len­nék, ha nem lenne kire főznöm. Szerencsére ilyen gondja nem lesz egyhamar, hiszen nagy a család; az asszony felnőtt gye­rekei is a közelükben élnek. - A lányom családja velünk szem­ben lakik, a fiam pedig néhány házzal arrébb. A lányoméknál egy gyerek van, a fiaméknál pe­dig most érkezett meg a harma­dik. A pici alig kéthetes, s épp most a kettős születésnapra hoz­zák át először hozzánk. Néhány hónap múlva már ő is megkós­tolhatja majd a főztömet. Valószínű, hogy a legkisebb unokának is ízlik majd, hiszen a nagymama szakácstudományá­ért még kupát is őriz otthon. A csokonyavisontai kalácsfesztivá­lon kapta. - Sütni-főzni nagyon szeretek, szinte rosszul érzem magam, ha nincs kire főznöm. - Kislány koromban a nagyma­mám mindig beengedett a kony­hába. Mindent kipróbálhattam; akkor sem szidott, ha valamit el­rontottunk a testvéreimmel. A nagyapám mindig dicsérte a főz- tünket. Érthető, hogy gyorsan megszerettem a konyhát. Most én főzök az unokákkal. Azt mondja: sosem méricskél, nem recept alapján dolgozik. Ér­zi, hogy miből mennyi keü az ételbe, s a megérzés eddig so­sem hagyta cserben. Konyhai tu­dományánál csak a szíve na­gyobb. Falunapon ötszáz lángost sütött, s bevételét az óvodának ajánlotta fel. Ugyanezt tette ta­valyelőtt is. Akkor strandmeden­cét, most mesefilmeket vettek a pénzen. - Három unokám is odajár, persze, hogy segítek. Büszke vagyok rá, hogy ennek a kis falunak saját óvodája van, ami ráadásul olyan jól működik, hogy még a szomszéd községből is idehozzák sokan a gyereküket - mondja. - A mi családunk mindig igyekezett hasznára len­ni a közösségnek, én sem tudok más lenni. A faluház építéséből is kivettük a részünket. Én azzal tudok segíteni, hogy jókat főzök. A falunapi lángost még éjfélkor is sütöttük, úgy is kevés volt. Azt tartom: az nem is boldog ember, aki nem képes adni. Korábban az asszony boltve­zető volt, férje mezőgazdasági gépszerelő. Most őstermelők. - Hol a kifizetetlen vadkár, hol a felelős agrárvezetők nyilatkoza­tai keserítik az életünket - mondják. - Amikor pedig tüntet­ni megy a gazda, akkor a városi­ak támadják. Mert ők csak a drá­ga traktorokat látják, azt nem, hogy hitelből vette az ember azért, hogy dolgozni tudjon és talpon maradhasson. Sebőkék lánya a visontai für­dőn dolgozik, a fia határőr Bar­cson. Azt mondják: egyikük sem akart elköltözni innen, úgy sze­retik ezt a falut, mint a szüleik.- Szeretünk itt lakni, büszkék vagyunk a falura. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem mozdu­lunk ki szívesen. Ha kell valami, azért akár Pestig is elmegyünk. Erik közben folytatná a fő­zést. A hatéves kisfiú igazi vas­gyúró, de látszik rajta, hogy nem szeret egy helyben ülni. - Még annyi ideig sem képes megülni a fenekén, amíg ebédel. Akkor is jár a lába, teli van energiával - mondja az anyja. A gyerek büsz­kén mondja: már ő is besegít a konyhában. - A szüünapi rétest is együtt nyújtottuk a nagyma­mával - meséli. Amikor a ked­venc ételéről érdeklődöm, lát­szik: a kérdés kifog rajta. Elő­ször bizonytalanul a kocsonyát említi, majd jóval határozottab­ban rávágja: alighanem nincs olyan étel, ami ne ízlene, ha a mama készíti. , Nem csökken a lélekszám rinyaújlak két utcájában 308- an laknak; az elmúlt években lassan csökkent a lélekszám, ez a folyamat most egy időre megállt. 53 fiatal él a faluban, 184 középkorú, a nyugdíjasok száma 68. A fiatalabbak között magasabb a férfiak aránya, a nyugdíjasoknál fordított a hely­zet: majdnem kétszer annyi az idős asszonyok száma, mint a férfiaké. A legidősebb, Várhelyi Ferencné 1914-ben született, a legfiatalabb Sebők Bence, aki 2006 februárjában látta meg a napvilágot. Az óvodában 25 gyerekre ügyel két óvónő, egy dajka és egy kisegítő. Szűkösebb a költségvetés tavaly mintegy 50 milüó forint­ból gazdálkodhatott az önkor­mányzat: idén ennél jóval szű­kösebb lesz a költségvetésük, ami ezekben a napokban kerül a képviselő-testület elé. RECEPT Nagymama fánkja hozzávalók: 8 dkg vaj, 28 dkg főtt burgonya, 10 tojás sárgá­ja, 2 dkg élesztő, 36 dkg liszt, egy kevés tej, s a sütéshez zsír. A vajat jól elkeverik a főtt, áttört burgonyával, a to­jássárgákat egyenként beleke­verik, majd az élesztőt és a lisztet is beleteszik. Olyan ke­mény legyen a tészta, mint a burgonyapüré, és fakanállal jól ki kell dagasztani. Kelni hagyják, aztán lisztezett desz­kára borítják, két részre oszt­ják és elnyújtják. Az egyik fe­lére rakják a tölteléket, erre ráteszik a másik felét, majd pogácsaszaggatóval kiszúrják és forró zsírban kisütik. Re­szelt parmezánsajtot hintenek a tetejére. Tölteléknek 14 dkg apróra vágott sonkát zsírban megpárolnak és összekever­nek egy tojás sárgájával. Gyémántos lagzik két újlaki családnál két idős házaspár is ünne­pelt a közelmúltban Rinyaúj- lakon: Tomcsalek György és felesége a gyémántlakodalmát tartotta néhány hete, kicsivel korábban Zákányi Sándor és felesége ünnepelte a 60 éves házassági évfordulót. Nagy ünnep volt mindkét család­ban, összejöttek gyerekek, unokák, dédunokák, együtt köszöntötték az idős párokat. KOLTSEGVETES Már nem tudják átvállalni a lakossági szemétszállítás díját A Csókavári énekesek a maguk örömére dalolnak Nem az aprófalvak éve az idei. Tavaly sem volt könnyű, idén pe­dig kifejezetten nehéz helyzetbe kerültek a kis települések. Ezt sajnos a magunk bőrén érezzük - állítja Peti Csaba rinyaújlaki polgármester. - Kevesebb pénz­ből gazdálkodhatunk, mint a múlt évben, nagyon meg keü szorítanunk a nadrágszíjat, s ezt már sajnos a lakosság is érezni fogja. Az elmúlt évünk még aránylag stabil volt: jutott pénz járdára, számítógép-vásárlásra, pedig pénzhiány miatt két pá­lyázatunkat is elutasították. Nagy fejlesztésekre persze 2005-ben sem futotta, de 2006 még ennél is rosszabbnak ígér­kezik. Kétmillió forinttal ka­punk kevesebbet, mint tavaly, s a pénz így épp csak a működés­re lesz elegendő. Bár a költségvetésünket még nem fogadtuk el, azonban az már nyilvánvaló, hogy szeré­nyebbek lesznek a rendezvé­nyeink, és tovább már nem tud­juk átvállalni a lakossági sze­métszállítás költségeit. Ez ta­valy 600 ezer forinttal terhelte meg az önkormányzati kasszát. Minden forint számít. Hogy így alakult, nem bennünk van a hi­ba, hiszen most sincs számunk­ra megállás. Az év eleje óta mást sem csinálunk, mint pá­lyázatokat írunk, papírok után szaladgálunk, hogy támogatás­hoz juthassunk. Peti Csaba polgármester Szerencsére Rinyaújlak összkomfortos kis település. Mindenük megvan - kábelté­vé, csatornahálózat stb. -, most már csak az a feladatuk, hogy mindezt megtartsák. - Az elért színvonalból nem akarunk en­gedni, sem a meglévő intézmé­nyeinket feladni - mondja a polgármester. - Büszkék va­gyunk az önállóságunkra, és még inkább az óvodánkra, aho­vá jelenleg 25 gyerek jár, s négy munkahelyet jelent a he­lyieknek. A fenntartása szeren­csére kevesebb terhet ró a falu­ra, mint tavaly. lói jártunk vele, hogy társulásba vittük az óvo­dát, mert milliós összeget taka­rítottunk meg ezzel. Csókavári dalkör néven énekkar alakult nemrég; a tavalyi faluna­pon léptek először - sikerrel - közönség elé. Kilenc tagot szám­lál az együttes; a legidősebb 67, a legfiatalabb 17 éves.- A különböző korú lányok, asz- szonyok hamar megtalálták egy­mással a közös hangot - mondta Kőfaragóm Peti Rózsa, a csoport egyik alapítója (képünkön). - Szívesen hallanánk az újlaki fér­fiak hangját is, őket eddig hiába próbáltuk színpadra csábítani, pedig az erős férfihangra is szükség lenne a fellépéseken. A kis csapat azt mondja, csu­pán a maguk és a közönség örö­mére szeretnének énekelni.- Nekünk jó időtöltés, a fellé­péseink, reméljük, színfoltjai az ünnepségeknek. Nincs szük­ségünk okleve­lekre. A helyi nép­dalok mellett katonanótákat, operetteket is énekelnek. He­tente kétszer próbálnak, a közel­gő nyugdíjasnapon operettekkel és cigánynótákkal lépnek fel. Ma már a szomszéd községek­ben is megismerték a csókavári dalkör nevét, ami onnan ered, hogy csókás falunak csúfolják Rinyaújlakot - Bátran vállaljuk ezt a nevet, nincs azon semmi szégyellnivaló - hirdetik büsz­kén az asszonyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom